Főmenü megnyitása

A szűkebb értelemben vett ciprusfélék (Cupressaceae) a fenyőalakúak rendjének egyik családja 27–30 nemzetséggel (közülük 17 monotipikus) és 130–140 fajjal. „Testvércsaládjuk” a tiszafaféléké (Taxodiacae). A rendszertanászok e két családot (Cupressaceae s. str. és Taxodiaceae) elsősorban a leveleik különbözősége miatt különítették el (átellenes és pikkelyszerű vagy örvös és tű alakú a klasszikus ciprusféléké, néhány kivétellel váltakozó és tűszerű a tiszafaféléké). A z immunológiai és kladisztikai elemzések szerint a szűkebb értelemben vett ciprusfélék (Cupressaceae s. str.) fajai valóban monofiletikus kláddá állnak össze, a többiek azonban több ágon evolváltak. Így a hagyományos értelemben vett tiszafafélék családja parafiletikus, és önálló rendszertani kategóriaként nem tartható fenn. A két család egyesítésének eredménye a tágabb értelemben vett ciprusfélék (Cupressaceae sensu lato) kládja (családja).

Infobox info icon.svg
Cupressaceae, sensu stricto
Cupressus sempervirens lomb és tobozok
Cupressus sempervirens lomb és tobozok
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Ciprusfélék (Cupressaceae), sensu stricto
Rich. ex Bartling 1830
Alcsaládok
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Cupressaceae, sensu stricto témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Cupressaceae, sensu stricto témájú kategóriát.

Tartalomjegyzék

ElterjedésükSzerkesztés

Az északi földgömb melegebb vidékein, különösen Perzsia, Kelet-India, Mexikó és Kalifornia hegyvidékein honosak. Perzsiából az iráni nép tűzimádó kultuszával terjedtek nyugat felé, mert kemény, illatos és égetve is kellemes szagot árasztó fájukat örökkévalónak és elpusztíthatatlannak tartották.

A klád feltűnően dichotomizál két, nagyjából azonos méretű csoportra, és ez az elkülönülés nemcsak molekuláris kladisztikai, hanem biogeográfiai adatok alapján is egyértelmű.[1] A „Cupressoideae” vonalon találjuk az északi félgömb, a „Callitroideae” vonalon pedig a déli félgömb ciprusféléit. A kladisztikai elemzés voltaképpen „korrigál” egy korábbi, kivételként kezelt esetet is: a Spanyolországban és Észak-Afrikában élő, de korábban morfológiai alapon a déliek közé sorolt atlaszciprust (Tetraclinis articulata), az északi ciprusok ágára tette át.

JellemzőikSzerkesztés

Egylaki vagy (ritkán) kétlaki fák, illetve bokrok. A kifejlett fák kérge általában narancsszín-vörösbarna árnyalatú, vastag és szálas, gyakran függőleges irányban hámlik. Egyes fajoké azonban sima, kemény, négyzetesen törő.

Jellemzően pikkelyleveleik vannak, és ezek nemtől függően vagy spirális, egymással 90 fokos szöget bezáró párokban, vagy 3-4 tagú spirálokban helyezkednek el. Virágaik általában egyivarúak, tehát külön van porzós és termős viráguk. A mikrosporofillumok fonákán 2–10 pollenzsák van. A pollen prothalliumsejtek nélküli. A porzók barkaszerű csoportokat alkotnak.

Az elfásodó termőlevelek füzérszerű csoportja a toboz. Ennek meddő- és termőpikkelyei többé-kevésbé összenőttek, egyes fajoknál elhúsosodnak — a szűkebb értelemben vett ciprusfélék fő jellemzője a toboz termő- és meddőpikkelyeinek fokozott összenövése. Pikkelyenként 1–20, majdnem mindig egyenesen álló magkezdemény fejlődik az adaxiális oldalon. A mag két vagy három oldalszárnyat visel.

Életmódjuk, termőhelyükSzerkesztés

A szél porozza be őket. Tobozuk 2-3 év alatt érik be.

Az alapfajokat magvetéssel szaporítják, a kertészeti változatokat oltással.

FelhasználásukSzerkesztés

A ciprus régente híres építő- és haszonfa, amit már az ókorban sokrétűen használtak:

  • hajóépítésre,
  • emléktáblák, istenszobrok és bálványok faragására,
  • az egyiptomiak múmiakoporsók készítésére.

A valódi ciprusfát a Dél-Európában honos európai ciprus (Cupressus sempervirens), az Észak-Amerikában (Oregonból és Kaliforniában) termő gömbciprus (Chamaecyparis sphaeroida) és a Dawson-ciprus (Chamaecyparis lawsoniana) szolgáltatja. A ciprusfát fehér cédrus (white cedar) és oregon-cédrus néven forgalomazzák; Amerikában és Japánban cédrusfának is nevezik. Az igen értékes, vörösbarna, gyantaszegény, kemény és nehéz, könnyen hasítható, kellemes illatú, szépen fényezhető, szilárd és tartós fából főleg ajtókat és ablakokat készíteneik, hazájában vasúti talpfákat is.

A nem valódi ciprusfa az európai faipar szempontjából fontosabb, mint a valódi. Ezt a fekete vagy amerikai mocsárciprus (Taxodium distichum) törzséből nyerik, és az Amerikai Egyesült Államok déli és délkeleti vidékéről hozzák Európába. Szíjácsa keskeny, gesztje világossárgás vagy sárga-vöröses, finom, néha hullámos évgyűrűkkel. Rostjai egyenesek és durvák; fája sávos, gyantás, szagtalan, megfelelően lágy és könnyű, de igen rugalmas, teherbíró és minden körülmények között rendkívül tartós. Részben borítólemezekre vágják, részben úgy használják, mint a magyarországi erdei- és vörösfenyő fáját.

Több fajukat kerti dísznövénynek ültetik szerte a világon.

RendszerezésükSzerkesztés

A családba az alábbi alcsaládokat és nemzetségeket sorolják:

Cunninghamhioideae (Zucc. ex Endl.) Quinn

Taiwanioideae L.C.Li

Athrotaxidoideae L.C.Li

Mamutfenyőformák (Sequoioideae) Saxton

Mocsárciprusformák (Taxodioideae) Endl. ex K.Koch

Callitroideae Saxton

Ciprusformák (Cupressoideae) Rich. ex Sweet

Külön nemzetséget (Cupressocyparis) hoztak létre a Leyland-ciprus (×Cupressocyparis leylandi) számára, ez ugyanis egy intergenerikus hibrid, azaz két, különböző nemzetségbe tartozó faj, a Monterey-ciprus (Cupressus macrocarpa) és a nutka álciprus (Callitropsis nootkatensis, korábbi nevén: Chamaecyparis nootkatensis) természetes hibridje.[2]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Gadek, P.A., D. L. Alpers, M.M. Heslewood et al. 2000. Relationships within Cupressaceae sensu lato: A combined morphological and molecular approach. Am. J. Bot. 87: 1044-1057.
  2. Dísznövény webáruház: Leylandi ciprus

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés