Nutka ciprus

növényfaj

A nutka ciprus (Cupressus nootkatensis)[1] korábban Chamaecyparis nootkatensis, illetve Xanthocyparis nootkatensis[2]) a fenyőalakúak (Pinales) rendjében és a ciprusfélék (Cupressaceae) családjának egyik faja. Egyéb nevei: nutka hamisciprus, nutka álciprus vagy alaszkai cédrus.

Infobox info icon.svg
Nutka ciprus
A Nutka-szigeten, Brit-Kolumbia államban
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Ciprusfélék (Cupressaceae)
Alcsalád: Ciprusformák (Cupressoideae)
Nemzetség: Ciprus (Cupressus)
Faj: C. nootkatensis
Tudományos név
Cupressus nootkatensis
D. Don) D.P. Little
Szinonimák
  • Callitropsis nootkatensis
Elterjedés
Cupressus nootkatensis range map.jpg
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nutka ciprus témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nutka ciprus témájú médiaállományokat és Nutka ciprus témájú kategóriát.

A Chamaecyparis, Xanthocyparis és Callitropsis nemzetségek fajait összefoglaló néven hamisciprusoknak, illetve álciprusoknak nevezzük.

Származása, elterjedéseSzerkesztés

Észak-Amerika nyugati partvidékéről származik. Fő elterjedése Alaszka és Kanada Brit-Kolumbia tagállama, de délebbre, Kalifornia, Oregon és Washington államokban is előfordul.

Kertészeti céllal a világ legkülönbözőbb részein ültetik.

Megjelenése, felépítéseSzerkesztés

20–25 m magasra növő, látványos, robusztus termetű fa. Koronája karcsú kúp alakú. Spirálisan hámló kérge fiatalon vöröses, később barnás. Ágaik eleinte fölfelé állnak, de az idősebb ágak és a fiatal ágak végei fürtösen lecsüngenek. Alsó ágai uszályosan szétterülnek, időnként le is gyökeresednek.

Az átellenesen álló, sötétzöld pikkelylevelek csúcsa finoman elálló és hegyes, szúrós. Fonákukon nincs rajzolat. A megdörzsölt levelek jellegzetes, kellemetlen illatúak.

A fa csúcsán tömegesen termő kis, bömbölyded tobozai eleinte kékeszöldek, majd megbarnulnak.

Életmódja, élőhelyeSzerkesztés

Észak-Amerikában a hegységekben, 1000–2300 m magasan nő — olyan helyeken, ahol nagy a páratartalom (gyakran a tengerparthoz közel). Mivel élőhelye észak–déli irányban erősen megnyúlt, rendkívül változatos tűlevelű (Pinopsida) növénytársulások tagja:

E társulások cserjeszintjéban többnyire a hangafajok (Erica spp.) dominálnak.[2]

Lassan nő.

A Kárpát-medencében megbízhatóan télálló, a szárazságot, kiszáradást azonban nem tűri. Ennek ellenére ritka; leginkább gyűjteményes kertekben fordul elő. Csapadékos, párás éghajlatot igényel — ilyen helyeken magában ültetve festőien szép fává fejlődik.

Toboza a második évben érik be.

FelhasználásaSzerkesztés

Fája kivételesen ellenálló, tartós, és lassú növekedése miatt igen drága is. Főleg hajófának és kültéri faépítményekhez használják tenger mellett vagy hideg, nedves éghajlaton. Az Amerikai Egyesült Államokból jelentős mennyiséget exportálnak Japánba, ahol kedvelt épületfa.

Díszfának sokfelé ültetik. Helyigényes, de jó talajon magas sövénynek is alkalmas.

Kertészeti változatokSzerkesztés

 
C. n. 'Pendula'Varsóban, a Lengyel Tudományos Akadémia botanikus kertjében
  • C. n. PendulaKözép-Európában ez a legismertebb fajta — olyannyira, hogy gyakrabban ültetik, mint a törzsváltozatot. Törzse fölfelé törő, ágai ívesen felhajlanak. A csúcshajtás lehajlik, miként az ágvégek is; a harmad-negyedrendű hajtások hosszan, rojtszerűen lecsüngenek. A vízszintes és függőleges formák együttese kecsessé, festőivé teszi. Levele sötétzöld. (Sűrűn vagy sövénynek ültetve e tulajdonságai kevésbé érvényesülnek.) A szárazságot épp úgy nem tűri, mint az alapfaj. Télálló, de a nedves, nehéz havat célszerű lerázni ágairól. Metszéssel jól alakítható.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

Józsa Miklós: Fenyők és örökzöldek a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. ISBN 963 231 034 9, 97–98. old.