Főmenü megnyitása

Az oregoni luc (Picea breweriana) a fenyőalakúak (Pinales) rendjébe és a fenyőfélék (Pinaceae) családjába tartozó faj.[1][2]

Infobox info icon.svg
Oregoni luc
A természetes élőhelyén
A természetes élőhelyén
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Fenyőfélék (Pinaceae)
Nemzetség: Lucfenyő (Picea)
Mill.
Fajcsoport: Omorika
Faj: P. breweriana
Tudományos név
Picea breweriana
S.Watson
Szinonimák
  • Picea pendula S.Watson [Invalid]
  • Pinus breweriana (S.Watson) Voss
Elterjedés
Elterjedési területe Oregon és Kalifornia határán
Elterjedési területe Oregon és Kalifornia határán
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Oregoni luc témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Oregoni luc témájú médiaállományokat és Oregoni luc témájú kategóriát.

Neve és rendszertanaSzerkesztés

A fajnevét azaz a breweriana-t, William Henry Brewer, amerikai botanikusról kapta.[3][4] A DNS-vizsgálatok azt mutatták,[5][6] hogy a szitka lucnál (Picea sitchensis), csak az oregoni luc bazálisabb, azaz ősibb. Az összes többi lucfaj változatosabb, ami arra hagy következtetni, hogy a lucfenyők az észak-amerikai kontinensről származnak.[5]

ElőfordulásaSzerkesztés

Az oregoni luc előfordulási területe az Amerikai Egyesült Államokbeli Oregon és Kalifornia határának mentén van; vagyis a Klamath-hegység endemikus fafaja. A természetben általában 1000-2700 méteres tengerszint feletti magasságok között lelhető fel.[7][8][9][10] Az Egyesült Királyságban és Skandináviában közkedvelt díszfa. Elnyerte a The Royal Horticultural Society a Royal Horticultural Society Award of Garden Merit, azaz nagyjából Kerti Termesztésre Érdemes Növény Díját.[11]

MegjelenéseSzerkesztés

Nagyméretű, örökzöld fenyőfa, mely általában 20-40 méterre, de néha akár 54 méteresre is megnőhet. Törzsének átmérője 1,5 méter. A kérge vékony, pikkelyezett és lilás-szürke színű. Minden ága több kis ágra bomlik fel, melyek alálógnak „függönyt” alkotva. Az alálógó ágak, csak a 10-20 éves, azaz 1,5-2 méteres példányoknál jelennek meg, addig az ágak elhelyezkedése a többi fenyőére hasonlít. A friss hajtások narancssárgás-barnák.

A tűlevelei 15-35 milliméter hosszúak, fényesen sötétzöldek és 2 sornyi fehér gázcserenyílás van rajtuk.[7][8] A toboza hengeres, 8-15 centiméter hosszú és 2 centiméter széles amikor össze van csukva, nyitva 3-4 centiméteres. A hajlékony tobozpikkelyek 2 centiméteresek. A fiatal toboz lila, 5-7 hónap után világos vörösesbarnává válik. A fekete magok 3-4 milliméteresek, 12-18 milliméteres, világosbarna szárnyakkal.[7][8]

ÉletmódjaSzerkesztés

Lassan növő lucfenyő; évente kevesebb, mint 20 centimétert nő. Jól tűri a fagyos teleket és a száraz nyarakat. A hegyoldalakon nő.[7][8][12]

KépekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Nelson, J. & Farjon, A.: 'Picea breweriana'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 3.1. International Union for Conservation of Nature, 2010. (Hozzáférés: 2013. november 10.)
  2. BSBI List 2007 (xls). Botanical Society of Britain and Ireland. [2015. február 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 17.)
  3. (2008) „Thomas Jefferson Howell and the First Pacific Northwest Flora” (PDF). Kalmiopsis 15, 32–41. o. (Hozzáférés ideje: 2012. március 5.)  
  4. Hyam, R.. Plants and their names : a concise dictionary. Oxford University Press, 392. o. (1995). ISBN 978-0-19-866189-4 
  5. a b Ran, J.-H., Wei, X.-X. & Wang, X.-Q. 2006. Molecular phylogeny and biogeography of Picea (Pinaceae): Implications for phylogeographical studies using cytoplasmic haplotypes. Molecular Phylogenetics and Evolution|Mol Phylogenet Evol. 41(2): 405–19.
  6. Sigurgeirsson, A. & Szmidt, A.E. 1993. Phylogenetic and biogeographic implications of chloroplast DNA variation in Picea. Nordic Journal of Botany 13(3): 233–246.
  7. a b c d Farjon, A. (1990). Pinaceae. Drawings and Descriptions of the Genera. Koeltz Scientific Books ISBN 3-87429-298-3.
  8. a b c d Rushforth, K. (1987). Conifers. Helm ISBN 0-7470-2801-X.
  9. Gymnosperm Database: Picea breweriana
  10. US Forest Service Silvics Manual: Picea breweriana
  11. RHS Plant Selector - Picea breweriana'. (Hozzáférés: 2013. május 26.)
  12. Frank Lang's Nature Notes: US Forest Service ecology and the naming

ForrásSzerkesztés

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Picea breweriana című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információkSzerkesztés