Ciprus (növénynemzetség)

növénynemzetség

A ciprus (Cupressus) a ciprusfélék családjának névadó nemzetsége legalább 23 fajjal. A cikkünkben felsorolt fajok némelyikét egyes szerzők más fajok változatainak tekintik; így például egyes források[1] szerint az arizonai ciprus (Cupressus arizonica) a kanyonciprusnak még csak nem is alfaja, hanem egyszerű változata (Cupressus glabra var. arizonica). Más szerzők (Johnson, 2004) szerint épp ellenkezőleg: az arizonai ciprus az alapfaj, és a kanyonciprus ennek változata (Cupressus arizonica var. glabra).

Ciprus
Monterey-ciprus (Cupressus macrocarpa)
Monterey-ciprus (Cupressus macrocarpa)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Ciprusfélék (Cupressaceae)
Alcsalád: Ciprusformák (Cupressoideae)
Nemzetség: Ciprus (Cupressus)
L.
Típusfaj
európai ciprus (Cupressus sempervirens) L.
Fajok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Ciprus témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ciprus témájú médiaállományokat és Ciprus témájú kategóriát.

A nemzetség nevét Küparisszosz antik istenről (Héraklész leszármazottjától, Apollón egyik férfiszerelméről,[2]) a meghaló és feltámadó napistenek egyikéről[3] kapta. Régebben ebbe a nemzetségbe sorolták a hamisciprusokat (álciprusokat) is; ezeket most a Chamecyparis nemzetségbe különítik el (MNL).

Származása, elterjedése szerkesztés

Fajai az északi féltekén élnek, Észak-Amerika nyugati részétől (Mexikótól Oregonig) Ázsián (főleg a Himalája nyugati részein és Kínán) át a Mediterráneum keleti részéig (Urania).

Megjelenése, felépítése szerkesztés

Közepes vagy nagy termetű fa (Józsa). Egyes fajai csak nagyobb cserjék. Az ismertebb fajok hajtásai térben rendszertelenül elágazóak; pikkelyleveleik vége gyakran tompa. Tobozaik nagyobbak, mint az álciprusokéi (Johnson, 2004).

Kevés tobozpikkelypárjukon sok magkezdemény fejlődik (Urania). A pikkelylevelek keresztben átellenesen állnak. Gömbölyű tobozaik elfásodnak, a tobozpikkelyek pajzsszerűen kiszélesednek (MNL).

Életmódja, termőhelye szerkesztés

Örökzöld. Tobozai két év alatt érnek be (Johnson, 2004). A meleg mérsékelt égövet kedveli; Európában a szubmediterrán éghajlattal bezárólag. Fagyérzékeny; Magyarországon szabadon csak a déli határvidéken és ott is csak kimondottan fagyvédett helyeken marad meg (Józsa).

Felhasználása szerkesztés

Könnyű és tartós fája többféle ipari célra kiváló (MNL). Több faját szerte a világban díszfának ültetik, számtalan kertészeti változattal.

Egyes fajok pikkelyleveles hajtásaiból illóolajat desztillálnak.[4]

Jegyzetek szerkesztés

  1. PLANTHEON Díszfaiskola. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 17.)
  2. Apollo, a Nap és a Költészet istene. [2016. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 17.)
  3. Magyar nagylexikon V. (C–Csem). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1997. 432. o. ISBN 963-85773-0-4  
  4. Ciprusolaj. [2015. november 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 17.)

Források szerkesztés