Hibatuja

növénynemzetség

A japán hibatuja (Thujopsis dolabrata) a ciprusfélék (Cupressaceae) családjában a hibatuja (Thujopsis) nemzetség egyetlen faja.

Japán hibatuja
Az Oszakai Tudományegyetem botanikus kertjében
Az Oszakai Tudományegyetem botanikus kertjében
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Ciprusfélék (Cupressaceae)
Nemzetség: Hibatuja
Siebold& Zucc. ex Endl.
Faj: Japán hibatuja (Thujopsis dolabrata)
(L.f.) Siebold& Zucc.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Japán hibatuja témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Japán hibatuja témájú médiaállományokat és Japán hibatuja témájú kategóriát.

Származása, elterjedése szerkesztés

Japán szigetein honos. Európába az első példányok 1853-ban kerültek át (Johnson).

Megjelenése, felépítése szerkesztés

Japánban akár 40 m magas és 1,5 m törzsátmérőjű fává nő; Magyarországon többnyire csak bokor (legfeljebb kis fa). Koronája kezdetben gömbölyded, később laza kúp alakú.[1] Gyakran többtörzsű; az ilyen példányok a magánosaknál alacsonyabbak. Vörös6szürke kérge szalagosan lehámlik (Johnson).

Erőteljes, vaskos, lapított, két síkba rendeződő hajtásai vízszintesen vagy ferdén fölfelé állnak.[2]

Bőrszerű, fénylő sötétzöld pikkelylevelek fonákán feltűnő ezüstös rajzolat látható. Fölső felületük feltűnően domború.

Gömbölyded, 1–2 cm átmérőjű tobozai fiatalon szürkészöldek, éretten barnák.[3]

Életmódja, termőhelye szerkesztés

Örökzöld. Fiatalon lassan nő, később intenzívebben.

Hazájában a hegységek párás völgyeiben él,[2] és ennek megfelelően az árnyékos és párás, védett helyeken érzi jól magát. A direkt napfény még télen is árt neki, ezért célszerű más örökzöldek árnyékába ültetni. Savanyú vagy semleges talajon érzi jól magát. Vízigénye közepes.[1]

Kedvezőtlen körülmények között fagyérzékeny.

Felhasználása szerkesztés

Japánban fontos erdészeti fa (Johnson). Európában dísznövénynek ültetik.

Alfajok, változatok szerkesztés

Két természetes változata:

  • T. d. var. dolabrata (törzsváltozat)
  • T. d. var. hondae

Számos kertészeti változatát alakították ki.

'Elegantissima' szerkesztés

Lassan, 1–3 méter magasra növő fajta. Koronája enyhén piramis formájú. Hajtásai sűrűn állnak. Zöld leveleinek fonákán a rajzolat fehéres–ezüstös. Lombja télen sárgásbarna árnyalatot kap.[4]

'Nana' szerkesztés

Lassan, kb. 0,5–1 méter magasra növő, gömbölyded, törpe fajta. elérő, gömbös alakú, törpe fajta.

Ágainak felépítése a szarvasagancséra emlékeztet, pikkelylevelei laposak és picik. Világoszöld lombja télen kissé bronzos árnyalatú.[4]

'Variegata' szerkesztés

Fehértarka levelű. A fagyokra az alapfajnál érzékenyebb.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés