Irán

állam Délnyugat-Ázsiában

Irán (perzsául: ایران), hivatalos nevén az Iráni Iszlám Köztársaság (perzsául: جمهوری اسلامی ایران), a nemzetközi diplomáciában gyakran Perzsa Államként[7] vagy Siíta Államként[8] hivatkozott, régebbi elnevezéssel Perzsia, közel-keleti ország Délnyugat-Ázsiában. Az Egyesült Nemzetek Szervezete, az OPEC, az Iszlám Konferencia Szervezete és az ENKM alapító tagja.

Iráni Iszlám Köztársaság
جمهوری اسلامی ایران (perzsa)
Dzsomhuri-je Iszlámi-je Irán
Irán zászlaja
Irán zászlaja
Irán címere
Irán címere
Nemzeti mottó:
استقلال، آزادی، جمهوری اسلامی (perzsa)
(Eszteglál, ázádi, dzsomhuri-je iszlámi)
Függetlenség, szabadság, iszlám köztársaság
Nemzeti himnusz:
Szorud-e melli-je dzsomhuri-je iszlámi

Fővárosa Teherán
é. sz. 35° 40′, k. h. 51° 25′Koordináták: é. sz. 35° 40′, k. h. 51° 25′
Államforma köztársaság
Vezetők
Ajatollah Ali Hámenei
Elnök Ebrahim Raiszi
Első alelnök Mohammad Mokhber
Hivatalos nyelv perzsa (fárszi)
Beszélt nyelvek perzsa (fárszi) azeri, kurd, gilaki, mázandaráni, luri, beludzs, arab
Egyesítés i. e. 625
Pahlavi-dinasztia kezdete 1925. december 15.
Iszlám köztársaság kikiáltása 1979. április 1.

Elődállamok Irán Iráni Birodalmi Állam
Tagság
Lista
Népesség
Népszámlálás szerint86 758 304 fő (2022)[1]
Rangsorban18.
Becsült86 200 000 [2] fő (2022)
Rangsorban18.
Népsűrűség52 fő/km²[3]
Rangsorban 126.
Főbb etnikumok perzsák 61%
azeriek 16%
kurdok 10%
lurok 6%
beludzsok 2%
arabok 2%[4]
Vallások iszlám 99,4%
(államvallás)
egyéb 0,3%
GDP2019-es becslés
Összes484 milliárd USD[5] (27.)
PPP: 1,540 billió USD
Egy főre jutó5820 (92.)
PPP: 18 504
HDI (2018) 0,798[6] (60.) – magas
Gini-index (2013) 37,4
Írástudatlanság 14,5%
Földrajzi adatok
Terület1 648 195 km²
Rangsorban 17.
Víz7%
IdőzónaIRST (UTC+3:30)
IRDT (UTC+4:30)
Egyéb adatok
Pénznem iráni riál (IRR)
Nemzetközi gépkocsijel IR
Hívószám +98
Segélyhívó telefonszám
  • 110
  • 115
  • 125
Internet TLD.ir
Villamos hálózat C és F típus
Elektromos csatlakozó 220 V/50 Hz
Közlekedés iránya jobb oldali
A Wikimédia Commons tartalmaz Iráni Iszlám Köztársaság témájú médiaállományokat.

Irán regionális és középhatalom, geopolitikailag stratégiai elhelyezkedéssel az ázsiai kontinensen,[9] ahol a legfőbb irányítás egy autokratikus legfelsőbb vezető kezében van. Az ország a síita iszlám központja a Közel-Keleten, ellensúlyozva a régión belül régóta fennálló arab szunnita hegemóniát. A közel-keleti ügyek egyik legnagyobb szereplőjének számít; a kormánya közvetlenül vagy közvetve részt vesz a mai közel-keleti konfliktusok többségében. Gyakran tartják Izrael legnagyobb ellenfelének.

Hatalmas fosszilis tüzelőanyag-tartalékokkal rendelkezik; a világ egyik legnagyobb földgáz- és kőolajkitermelésével.[10]

Multikulturális ország, számos etnikai, nyelvi és kulturális csoporttal. A népesség több mint felét adják a perzsák; jelentős etnikai kisebbségek pedig az azeriek és a kurdok.[11]

Neve szerkesztés

Noha az országot a helyiek már legalább az Akhaimenida-időszak óta Iránként is ismerik, nyugaton 1935-ig csak a Perzsia elnevezéssel illették. 1959-ben Mohammad Reza Pahlavi iráni sah bejelentette, hogy mindkét megnevezés használható. A Homeini ajatollah vezette 1979-es forradalmat követően az ország hivatalos neve Iráni Iszlám Köztársaság (perzsául جمهوری اسلامی ایران) lett, amely államformája szerint teokratikus (iszlám) köztársaság.

Irán szerkesztés

Az Irán (ایران) szó ősi formája az Arianám, amely elnevezéssel a nép a saját országát egykor nevezte (először a szászánida időszakban). E kifejezés mellett az Eránsahr kifejezés is használatban volt. Az arianám az „indoiráni nép” szó többes száma, melynek jelentése így "az árják földje".

Az Irán kifejezés közvetlenül a középperzsa Ērān (𐭠𐭩𐭫𐭠𐭭, ʼyrʼn) szóból ered, amelyet először egy 3. századi Naqsh-e Rostam-i felirat tanúsít, a kísérő pártus felirat pedig az aryān kifejezést használja, az irániakra utalva.[12]

Perzsia szerkesztés

A perzsa szó a parsua szóból ered, így hívták az asszírok Pars (Perzsia) népét, akiktől a Kr. e. 9. században adót kaptak.[13]

A „Perzsia” kifejezést használták az európai országok is az ország jelölésére az Óperzsa Birodalom akhaimenida dinasztiája óta, a Kr. e. 6. századtól. Elsősorban a görög történetírók használták előszeretettel a Persis (Περσίς) kifejezést, amelynek jelentése „A perzsák országa”.

Földrajz szerkesztés

Fekvés szerkesztés

Irán a közel-keleti térség második legnagyobb területű országa, területe 1 648 195 km². Szomszédai északon Örményország, Azerbajdzsán, a Kaszpi-tenger, valamint Türkmenisztán, keleten Afganisztán és Pakisztán, délen az Ománi-öböl és a Perzsa-öböl, nyugaton pedig Irak és Törökország.

Területének központi részét sivatagos, illetve sztyepp-borította, mocsarakkal, sós tavakkal tarkított felföld teszi ki, amelyhez északon a Kaszpi-tenger partján húzódó Alborz, délnyugaton pedig a Zagrosz-hegység láncai kapcsolódnak.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Irán domborzati térképe

Domborzat szerkesztés

Irán területét az Iráni-fennsík és a fennsíkot közrefogó, az Eurázsiai-hegységrendszer részét képező hegységláncok (Zagrosz, Alborz és más hegységek) alkotják.

A fennsík medencéi keleten részben sós tavakkal kitöltött sivatagok, a nyugatabbra elhelyezkedő fennsíki területeken azonban a nagyobb csapadékmennyiség sztyeppe kialakulását eredményezte.

Irán két legnagyobb hegységlánca az északon húzódó Alborz és a nyugaton húzódó Zagrosz. Az Alborz és egyben Irán legmagasabb pontja a Teherán közelében található Damávand (5610 m). A Zagrosz legmagasabb csúcsa a 4409 m magas Dena.

Nagyobb síkságok az Iráni-fennsíkon és a peremhegységeken kívül találhatók, elsősorban a Kaszpi-tenger, valamint a Perzsa- és az Ománi-öböl partvidékén.

Vízrajz szerkesztés

Irántól északra található a Kaszpi-tenger, tőle délre a Perzsa-öböl és az Ománi-öböl. A kedvezőtlen éghajlati feltételek miatt a szárazföldön nem alakultak ki hosszú, bővizű folyók. Egyetlen hajózható méretű folyója a Karun, amely délen a Perzsa-öbölbe torkolló Satt el-Arab (más néven Arvand Rūd) folyóhoz csatlakozik. Nagyobb állóvíz az országban az északnyugaton található Urmia-tó, valamint a keleti országrész néhány nagyobb sós mocsara, mint például a Dast-e Kavir és a Dast-e Lut.

Éghajlat szerkesztés

Irán éghajlata változatos, több éghajlati égöv egyszerre jelen van területén.

Legszárazabbak a mérsékelt övi sivatagi éghajlat uralta fennsíki medencék, elsősorban a keleti részek, ahová a nedvességet hozó szél nem jut el. Itt valódi sivatagok alakultak ki. A csapadék valamivel több a fennsík nyugati részén, amely ebből fakadóan sűrűbben lakott. Az éves csapadékmennyiség helyenként 200 mm alatti. A nyár forró és száraz, az átlaghőmérséklet meghaladja a 38 fokot.

Dél-Iránban a Perzsa-öböl és az Ománi-öböl parti síkságain a nyár nagyon forró és párás, a tél pedig enyhe. Az évi csapadékmennyiség 135–355 mm közötti.

Az ország északi peremén, a Kaszpi-tenger síkságán a tél szintén enyhe, a hőmérséklet ritkán esik fagypont alá. A nyári hőmérséklet általában nem haladja meg a 29 fokot. A síkság keleti részén az évi csapadékmennyiség 680 mm, a nyugati részén meghaladja az 1000 mm-t. Itt nedves, szubtrópusi klíma alakult ki.

A hegyvidéken kontinentális éghajlat uralkodik, magashegységi éghajlati jegyek jellemzők. A Zagrosz medencéiben alacsonyabb a hőmérséklet, télen a napi átlaghőmérséklet fagypont alatt marad, sok a hó.

Növény- és állatvilág szerkesztés

 
Irán és környékének természetes növényzete
  Erdők
  Erdős sztyeppe
  Füves sztyeppe
  Félsivatagos terület
  Sivatag
  Sós ártéri mocsár

Éghajlati és domborzati változékonysága folytán Irán növény- és állatvilága is változatos.

Az ország egytized részét borítják erdők. Az erdőalkotó fa típusát az éghajlati és domborzati viszonyok befolyásolják. Legkiterjedtebb erdősséggel a Kaszpi-tenger menti régió rendelkezik, ahol a jellemző erdőalkotók a tölgy, kőris, szilfa és a különböző ciprusfélék.

Főbb emlősállatai: medvék, gazellák, vaddisznók, farkasok, nagymacskafélék (eurázsiai hiúz, ázsiai gepárd, perzsa leopárd), vadtevék, vadkecskék, sakálok. Az ázsiai gepárd kihalófélben van, évente alig pár példányt regisztrálnak belőle Irán szerte.

Legfőbb háziasított állatai: birka, kecske, szamár, teve, szarvasmarha, vízibivaly, ló.

Természetvédelem szerkesztés

Nemzeti parkjai szerkesztés

Iránban is kialakult a természetvédelem soklépcsős rendszere – vannak nemzeti parkok, védett erdők, állatrezervátumok, védett tájak, természetvédelmi területek.[14]

Nem teljes lista nemzeti parkokról:
  • Bakhtegan Nemzeti Park - Shiraztól keletre
  • Bamu Nemzeti Park — Shiraz közelében
  • Gulisztán Nemzeti Park - Gulisztán tartományban, Északkelet-Iránban
  • Urmia-tó Nemzeti Park - az Urmia egy lefolyástalan, sós tó a török határ közelében
  • Tandooreh Nemzeti Park - Dargaz város közelében, Türkmenisztán határán
  • Kavir Nemzeti Park - 120 km-re Teherántól délre
  • Khabr Nemzeti Park - Kerman közelében

Természeti világörökségei szerkesztés

2016-ban az UNESCO természeti világörökséggé nyilvánította a Lut-sivatagot a VII. és VIII. kritériumok alapján.[15]

Története szerkesztés

Őskor (i. e. 3200 – i. e. 625) szerkesztés

 
Kora bronzkori pecsétlenyomók (i. e. 2200-1800)

Történelem előtti régészeti lelőhelyek tucatjai szerte az iráni fennsíkon mutatják, hogy az i. e. IV. évezredben már ősi kultúrák és városias települések léteztek, évszázadokkal a közeli Mezopotámia legkorábbi civilizációi előtt.

Az indoirániakból akkoriban váltak el az előiráni népek. Az árja (előiráni) törzsek az i. e. III. és II. évezredben érkeztek az Iráni-fennsíkra, valószínűleg több hullámban. Ők nomádok voltak akkoriban. Később az előirániak nyugati és keleti csoportra váltak szét. Az i. e. I. évezredben a nyugati csoporthoz a médek, perzsák, baktriaiak és a parthusok tartoztak, míg a kimmerek, szarmaták és alánok (a jászok elődei), szkíták a Fekete-tengertől északra lévő pusztákon éltek. Más törzsek keleten telepedtek le, szállásterületük messze benyúlt az indiai szubkontinens északnyugati hegyvidéki határterületére egészen a mai Beludzsisztánig. Megint más törzsek messze nyugaton a Balkánon éltek, mint a szkíták, vagy messze keleten, Hszincsiangban. Az avesztainak nevezett keleti óiráni nyelven írták a zoroasztrista vallás szent irata, az Aveszta i. e. 1000 körül. Ez himnuszokat és törvényeket tartalmaz. A zoroasztriánizmus volt az Akhaimenida Birodalom és az azt követő iráni birodalmak államvallása a 7. századig.

Ókor (i. e. 625 – i. sz. 651) szerkesztés

 
I. Dareiosz palotájának rekonstruált rajza

A médek egyesítették először Iránt (i. e. 625–559), legnagyobb királyuk, Nagy Kürosz pedig a médek és perzsák egyesítésével létrehozta az Akhaimenida Birodalmat (i. e. 559–330). Kürosz halála után legidősebb fia, II. Kambüszész folytatta a hódításokat. Egyiptomot is meghódította. Kambüszész halála után trónviszály tört ki, amelyből a királyi család távoli rokona, I. Dareiosz (i. e. 522–486) került ki győztesen. Őt tekintik az ókori Irán legjelentősebb uralkodójának.

 
Perszepolisz romjai még 2500 év után is lenyűgözőek

Kürosz és Dareiosz uralkodása alatt a Perzsa (Iráni) Birodalom az addigi történelem legnagyobb és leghatalmasabb birodalma volt. A birodalom határai keleten az Indus és Amu-darja folyókig, nyugaton a Földközi-tengerig terjedtek, beleértve Anatóliát (a mai Törökországot) és Egyiptomot. I. e. 494-ben az athéniak támogatták a milétosziak lázadását, az eredmény Szardeisz kirablása lett. Ez váltotta ki a perzsák görögök elleni hadjáratait az i. e. 5. század első felében – a görög–perzsa háborúkat. Ezekben a háborúkban a perzsák értek el jelentékeny sikereket, még Athént is lerombolták i. e. 480-ban, de végül a görögök győztek és visszavonulásra kényszerítették a perzsákat. A harcok i. e. 449-ben értek véget.

Nagy Sándor i. e. 334-ben támadta meg az Akhaimenida Birodalmat, utolsó uralkodóját i. e. 333-ban győzte le az isszoszi csatában. Ezt követően i. e. 328–327-ben elfoglalta teljes területét. A birodalom részeinek élére saját tisztjeit állította, ezzel előkészítve a birodalom szétesését, ami halála után következett be. Az újraegyesítésre majdnem 700 évet kellett várni. Nagy Sándor birodalmának utódállamait, így a szeleukidák majd az őket követő arszakidák államát is, a vazallus uralkodók rendszere jellemezte. A szászánidák korában azonban ismét – az akhaimenidákhoz hasonlóan – kormányzókat (modern perzsa nyelven: shahrab) nevezett ki az uralkodó, ami által közvetlenül érvényesült a központi hatalom akarata. Nagy Sándor, majd az őt követő későbbi idegen dinasztiák uralma alatt is fejlődött és perzsa jellegű maradt a társadalom.

 
Pártia vagy a Pártus Birodalom (más néven: Arszakida Birodalom) Kr.e. 247-től Kr.u. 226-ig állt fenn.
 
A Szászánida Birodalom kiterjedése II. Huszrau idején

Az i. e. 3. század végétől kezdve az arszakida dinasztia által vezetett Pártus Birodalom legyőzte a szeleukida birodalmat és uralma alatt egyesítette az iráni felföldet, majd uralma alatt tartotta Mezopotámiát i. e. 150 és i. sz. 224 között. Ez volt az ókori Irán harmadik bennszülött dinasztiája, öt évszázadon át maradt hatalmon. Média, Asszíria, Babilónia és Elám meghódítása után a pártusok megszervezték birodalmukat. Ezekben az országokban a korábbi elit görög volt, az új uralkodók átvették szokásaikat, ha az célszerűnek látszott uralmuk szempontjából. Végeredményben a városok megtartották korábbi jogaikat és a polgári közigazgatás többé-kevésbé sértetlenül került pártus irányítás alá.

Parthia a Római Birodalom ősellensége volt keleten, megakadályozta a rómaiak terjeszkedését kelet felé. A pártusok páncélozott nehézlovasságot (kataphrakt lovasság) és könnyebb felszerelésű, de mozgékonyabb lovas íjászok alkalmazásával 300 éven át álltak ellent Rómának. I. e. 36-ban nevezetes római hadvezér, Marcus Antonius katasztrofális hadjáratot vezetett a pártusok ellen. 32 000 embert veszített el. Augustus római császár idején Róma és Parthia bizonyos vitás kérdéseket diplomáciai úton rendezett. Ekkor szolgáltatta vissza Parthia azokat a légiójelvényeket, amelyeket Marcus Antoniustól, illetve i. e. 53-ban a katasztrofális carrhaéi csatában Crassustól zsákmányolt.

A Pártus Birodalom 224-ben bukott el, amikor a rosszul szervezett birodalom utolsó királya vereséget szenvedett saját vazallusától, Ardasírtól. I. Ardasír a Szászánida Birodalom alapítója. Megkezdte a birodalom gazdasági és katonai újjászervezését. A Szászánida Birodalmat az akhaimenida mintájára szervezték újjá. A birodalmat az „Árják birtokának” hívták, fővárosa Ktésziphón volt (a mai Irak területén). A rómaiakkal változó eredménnyel vívott háborúkat.

632-ben kezdték az Arab-félszigetről érkező portyázók támadni a Szászánida Birodalmat.

A Pártus, majd a Szászánida Birodalom idején a Selyemúton folyó kereskedelem jelentős szerepet játszott Kína, Egyiptom, Mezopotámia, Perzsia, az indiai szubkontinens országai és Róma fejlődésében, ezáltal elősegítette a modern világ megalapozását. Bizonyos párthus intézményekben kimutatható a klasszikus görögség befolyása és keletivé alakítása. A pártusok építészeti újításai befolyásolták az európai román stílusú építészetet. A szászánidák idején Irán kapcsolatai Kínáig értek, virágzott a művészet, a zene és az építészet.

Középkor (652–1501) szerkesztés

 
Bam citadellája

Az iszlám hódítás után Iránt az Omajjád Kalifátusba tagolták be. Az iszlamizáció mélyreható változásokat okozott a kultúrában, a tudományban és az iráni társadalom szerkezetében: a felvirágzó perzsa irodalom, filozófia, orvostudomány és művészet az újonnan alakuló muszlim civilizáció lényeges eleme lett. Kulturális, politikai és vallási téren az iráni hozzájárulás az új muszlim civilizációhoz rendkívül fontos. Mindezek következménye Irán muszlim aranykora.

Egy iráni hadvezér, Abu Muszlim elűzte az Omajjádokat Damaszkuszból és segítette az abbászida kalifákat Bagdad meghódításában. Az abbászida kalifák vezíreket neveztek ki az irániak fölé, ezek az iráni kormányzók jelentékeny autonómiára tettek szert. 822-ben Khoraszán kormányzója, Tahir függetlenné nyilvánította magát és megalapította a táhiridák új perzsa dinasztiáját. Az ezt követő számánida érában Irán megvédte és megerősítette függetlenségét.

Iránban sohasem sikerült az arabizálás. Volt erre törekvés, de az csak megerősítette az irániak elszántságát, hogy megóvják függetlenségüket az arab hódítóktól. A nemzeti dinasztiák alatt kulturális virágzás a 9. és 10. században tartott. E korszak legjelentősebb hatása, hogy folytatódott a perzsa nyelv használata, amely a mai napig Irán hivatalos nyelve. Firdauszí, Irán legjelentősebb eposzának szerzője, mindmáig a legfontosabb személy a perzsa nyelv fenntartásában. Az iszlám hódítás utáni iráni filozófia kapcsolatban állt az óiráni, az ógörög és a fejlődő muszlim filozófiával. Perzsia e korból származó filozófiai hagyománya az okkult és transzcendentális filozófia.

A 11. században, Mahmúd al-Gazní megalapította a kiterjedt Gaznavida Birodalmat, amelynek fővárosai Iszfahán és az afganisztáni Gazna (ma Gazni) voltak. Utódai, a szeldzsukok a Földközi-tenger és a Közép-Ázsia közötti térség legjelentősebb hatalma voltak. Ebben az időszakban tudósok százai jelentősen hozzájárultak a műszaki ismeretek, a tudomány és az orvoslás fejlődéséhez. Ez a későbbiekben befolyásolta az emelkedő Európa tudományát a reneszánsz korig.

1218-ban a keleti tartományokat elpusztította Dzsingisz kán betörése. Ez volt a mongol hódítás kezdete. 1220 és 1260 között Irán lakossága 2 500 000-ről 200 000-re csökkent a tömeges kivégzések és az éhínség következtében. Dzsingisz kán unokája, Hülegü kán azt állította IX. Lajos francia királyhoz írt levelében, hogy betörése Iránba és a Kalifátusba 200 000 halottat okozott. A pusztulás akkora volt, hogy sok város a 20. századig nem érte el a mongol betörés előtti lakosságát, vagyis nyolc évszázadon át. De Hülegü kán, Timur Lenk és utódaik átvették a meghódítottak szokásait és intézményeit, fennmaradt a különálló perzsa kultúra.

Újkor (1501–1921) szerkesztés

Az első iráni síita iszlám államot a Szafavida-dinasztia (1501–1722) első tagja, Iszmáil sah alapította. A szafavida dinasztia jelentős politikai hatalom volt, számos kétoldalú államközi szerződés részese. A szafavidák hatalmuk csúcsát Nagy Abbász uralkodása idején érték el. A dinasztia gyakran került összeütközésbe a törökökkel, az üzbég törzsekkel és a portugálokkal. Uralmuk alatt Iszfahánban készültek az iráni iparművészet történetének esztétikai szempontból legbecsesebb darabjai. Szigorúan központosították államukat, kísérletet tettek a hadügy modernizálására, sajátos építészeti stílus jelzi uralmuk idejét. 1722-ben afgán lázadók legyőzték Szultán Huszajn sahot, ezzel elbukott a szafavida dinasztia. 1735-ben Nádir sah kiszorította az afgánokat Iszfahánból. 1738-ban betört Indiába, ekkor zsákmányolta a Pávatrónt, a Koh-e-Noor és Darya-e-Noor gyémántot, az iráni királyi kincstár ékeit. Uralma nem volt hosszú, 1747-ben meggyilkolták. Őt 1750-ben a Zand-dinasztia követte, alapítója Karim kán volt, fővárosa pedig Siráz. Uralmukat viszonylagos béke és virágzás jellemezte. E dinasztiának három uralkodója volt. Az utolsót 1794-ben kivégeztette Aga Muhammad kán, a Kádzsár-dinasztia alapítója. Ő a fővárost Teheránba tette át. Tehetséges kancellárja, Amir Kabir modern közigazgatást vezetett be és más modernizáló reformokat kezdeményezett. A Kádzsár érában Irán több háborút vívott az oroszokkal, amelyek eredményeként Irán elvesztette területének csaknem felét Oroszország és a Brit Birodalom javára. Irán, bár formálisan meg tudta őrizni függetlenségét, ezzel félgyarmati státusba került. Az ismétlődő külső támadások és saját korrupciója meggyengítette a Kádzsár dinasztiát. 1906-ban alkotmányos forradalom tört ki, összehívták az első országgyűlést, bevezették az alkotmányos királyságot.

20. század szerkesztés

1921-ben az erőtlen kormányt brit ösztönzésre egy Atatürköt példaképének tartó tiszt, Reza Pahlavi megdöntötte, és 1925-ben sahhá kiáltatta ki magát, megbuktatva a Kádzsárokat. Az 1941-ig regnáló Pahlavi a török reformokat kívánta átültetni Iránba, ezért keményen harcolt a külföldiek által felszerelt nomádok és a befolyásos síita egyház ellen. Nevéhez fűződik az első iráni egyetem megalapítása, a kötelező közoktatás elrendelése, a vezetéknévhasználat kötelezővé tétele, az állami hadsereg megteremtése és erőltetett felduzzasztása, valamint az új, bolgár–belga mintájú alkotmány, valamint a saríát felváltó polgári és büntetőtörvénykönyvek bevezetése. Heves iszlámellenessége feltétlen nyugatbarátságban, az ókori – pogány – perzsa kultúra felélesztési kísérleteiben és a síita klérus elleni kegyetlen megtorlásokban csapódott le, amivel rendkívül népszerűtlenné vált alattvalói körében. Ráadásul diktatórikus kormányzata az arisztokráciára támaszkodott, ezért a paraszti tömegek sorsa javítása érdekében nem tett semmit.

1941-ben a britek és szovjetek megszállták az országot, hogy a második világháborúban az iráni vasútkapacitást használják, 1944-ben a németbarát sahot pedig kényszerítették, hogy a fia, Mohamed Reza Pahlavi javára lemondjon. 1953-ban Irán miniszterelnökét, Mohammad Moszaddeget(wd) – akit két alkalommal is képviselőnek választottak (1923 és 1944), majd 1951-től az ország miniszterelnöke volt – államcsínnyel távolították el a hatalomból. Ezt a brit és az amerikai titkosszolgálattok szervezték meg („Ajax-hadművelet”). Jó néhány történész úgy gondolja, hogy ez azért történt, mert Moszaddeg államosította Irán kőolajkészleteit.

Moszaddeg bukását követően a sah egyre diktatórikusabban kormányzott. Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság hathatós támogatását élvezve ugyan tovább modernizálta az iráni ipart, de eltiporta a polgári szabadságjogokat. Uralma, melynek része volt a szisztematikus kínzás, és más emberi jogok megsértése, végül 1979-ben az iráni forradalomba torkollott, melyben rezsimjét megdöntötték. Különböző csoportok több mint egyéves küzdelme után végül iszlám köztársaság alakult Khomeini ajatollah vezetésével, aki a tömegek támogatását is élvezte.

Az új teokratikus politikai rendszer vallási alapú, ultrakonzervatív reformokat hajtott végre (a nők és férfiak addigi jogegyenlőségének megszüntetése, nyilvánosan végrehajtott halálos ítéletek, végtag csonkítások alkalmazása), kíméletlen, a sah időszakát messze felülmúló mértékű terrort vezetett be, tömeges kivégzésekkel, továbbá külpolitikájában nyugatellenes volt. Irán különösen távolságtartóvá vált az Egyesült Államokkal szemben az 1953-as puccsban való részvétele okán, amely megdöntött egy választott kormányt, hogy a sah elnyomó rezsimjével cserélje fel azt. Emellett Irán nyilatkozatot tett arról, hogy nem ismeri el Izrael állam létezését. Az új kormány támogatott különféle csoportokat, melyet a nyugati világ nagy része fundamentalistaként könyvel el. Ennek következtében némely országok, közöttük az Amerikai Egyesült Államok Iránt ellenséges hatalomként tartják számon máig.

1980-ban Irak megtámadta Iránt. A pusztító irak–iráni háború 1988-ig folytatódott, egyik állam sem érte el célját. Sok százezren vesztették életüket, Irak többször is bevetett vegyi fegyvert.

Rövid életű államalakulatok a 20. század során a mai Irán területén: Gilán, Mahabád, Népi Azerbajdzsán.

21. század szerkesztés

Néhány éve a politikai szerkezet jó néhány reformista politikus megválasztását tette lehetővé, mint például a volt miniszterelnökét (Mohammad Khatami). A vita a reformisták és a konzervatívok között ma is folytatódik az ország jövőjéről, az iszlám rendszer keretein belül. A 2009-es választásokon a konzervatív miniszterelnök-jelölt megválasztásánál felmerült a választási csalás lehetősége.[16][17][18][19] Ennek kapcsán zavargások törtek ki.[20]

Politika és közigazgatás szerkesztés

 
Ali Hámenei, Irán legfelsőbb vezetője a Koránt tanulmányozza
 
Az iráni parlament (Majlis)

Ma a politikai rendszer alapját az 1979-es alkotmánya rögzíti,[21] amely alapján a legfőbb hatalom az Iráni Iszlám Köztársaságban Istené, minélfogva az iráni rendszer elnöki rendszerű, teokratikus köztársaságként értelmezhető. A legfelsőbb vezető, (a 2020-as évek elején Ali Hámenei) rendeleteket ad ki és hozza meg a végső döntéseket a gazdasággal, a környezetvédelemmel, a külpolitikával, az oktatással, a nemzeti tervezéssel és minden mással kapcsolatban az országban.[22][23][24]

Mivel Iránban a demokrácia legalapvetőbb sajátosságai (hatalmi ágak szétválasztása, a fékek és ellensúlyok rendszere, szabad, titkos és egyenlő választások) sem teljesülnek, továbbá kemény állami-vallási elnyomás is érvényesül, az Iráni Iszlám Köztársaság diktatórikus berendezkedésű államnak tekinthető.[25][26]

Irán legmagasabb rangú vallási és politikai személyisége a legfelsőbb vezető, aki vallási vezető és egyúttal a fegyveres erők főparancsnoka is, s gyakorlatilag ellenőrzést gyakorol mind a törvényhozó, mind a végrehajtó, mind a bírói hatalomra, megbízatása élethosszig szól. Ő jelöli ki a 12 tagú Örök Tanácsa hat egyházjogászát, de közvetve a hat jogi szakértő személyének kiválasztására is befolyása van; bár közvetlenül a parlament választja ki a jogi szakértőket, a jelöltek listáját a Legfőbb Vallási Vezető által kijelölt Legfőbb Igazságügyi Méltóság állítja össze. A Legfőbb Vallási Vezető személyét a Szakértők Gyűlése választja, akinek jogában áll, elvileg indokolt esetben a Vezetőt meneszteni is, a gyakorlatban azonban Legfőbb Vallási Vezető elmozdíthatatlan.

Politikai értelemben a Legfőbb Vallási Vezető után a második legfontosabb személy Irán politikai rendszerében a végrehajtói hatalmat gyakorló köztársasági elnök; személyét titkos szavazás útján választják négy évre, legfeljebb két egymást követő ciklusra. A köztársasági elnök nevezi ki a minisztereket, de a kinevezéseket a parlamentnek is jóvá kell hagynia.

Irán legfőbb törvényhozó testülete a 270 tagot számláló Iszlám Nemzetgyűlés (parlament). Tagjait a nép titkos szavazás útján választja négy évre, kétfordulós választás útján, a választásokon azonban csak a rendszer hívei indulhatnak, a jelölteket előzetesen igen szigorúan szelektálják, így ellenzékiek részvétele gyakorlatilag kizárt a választásokon. A hozott törvényeket az Őrök Tanácsának ratifikálnia kell.

Iránban az igazságszolgáltatás erősen politikai és vallási befolyás alatt áll. A Legfőbb Igazságügyi Méltóságot és törvények végrehajtásának felügyeletéért felelős Legfelsőbb Bíróság tagjait a Legfelsőbb Vallási Vezető nevezi ki. A Legfőbb Igazságügyi Méltóság és a Legfelsőbb Bíróság bírái választják ki a Legfelsőbb Bíróság elnökét és a Legfőbb Ügyészt.

Emberi jogok szerkesztés

Az országban jellemzően üldözik és letartóztatják a kormány és a legfelsőbb vezető kritikusait.[27][28]

A nők jogait súlyosan korlátozzák,[29] és több gyermekkorú vétkezőt végeznek ki, mint a világ bármely más országában.[30][31] Az azonos neműek közötti szexuális tevékenység illegális, és akár halállal is büntethető.[32][33]

A helyi hatóságok önkényes letartóztatásokat hajtanak végre az „ellenforradalminak” vagy „iszlámellenesnek” ítélt csoportokban.[34]

Külkapcsolatok szerkesztés

Az 1979-es iráni forradalmat követően az Izraellel való viszonya ellenségessé vált,[35] és a 21. századi, jelenlegi iráni kormány nem ismeri el Izrael létezését. Mindkét ország kölcsönösen megszakította egymással a diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatait. Irán nem ismeri el Izraelt, és cionista entitásként vagy cionista rezsimként hivatkozik rá, amelyet meg kell semmisíteni. Ruholláh Homeini ajatollah Izraelt az "iszlám ellenségeként" és kis Sátánként ecsetelte.[36] Ami az izraeli–palesztin konfliktust illeti, Irán kormánya elismerte Jeruzsálemet Palesztina állam fővárosaként.

A muszlim nemzetek közül ellenséges viszonya van Szaúd-Arábiával az eltérő politikai és iszlám ideológiák miatt.  

Jelentős befolyással rendelkezik olyan közel-keleti országokban, mint Irak, Szíria, Jemen és Libanon.  Irán kormánya katonai és pénzügyi segítséggel támogatja Szíriában, Irakban, Libanonban (Hezbollah) és Jemenben (hútik) szövetségesei katonai tevékenységét.  Irán és Szíria szoros stratégiai szövetségesek és jelentős támogatást nyújtott a szíriai kormánynak a szíriai polgárháborúban. Irak (Szaddám után) szintén szoros szövetségese, akivel kölcsönösen támogatják egymást az Iszlám Állam ellen. A két ország kapcsolata részben annak köszönhető, hogy mindkét kormányt síita muszlimok uralják.[37]

Védelmi rendszer szerkesztés

 
Iráni rombolók és hadihajók

2023-ban a GFP a haderejét a világ országai közül a 17. helyre sorolta.[38]

Az ország gyorsan közeledik ahhoz, hogy nukleáris erővel rendelkező állammá váljon, 2023 novemberében 60%-os tisztaságú uránt dúsítottak, ami közel áll az atomfegyver előállításához.[39][40]

Közigazgatási beosztás szerkesztés

 
Irán közigazgatási térképe

Irán harmincegy tartományból áll:

 
  1. Teherán
  2. Kom
  3. Markazi
  4. Kazvin
  5. Gilán
  6. Ardabil
  7. Zandzsán
  8. Kelet-Azerbajdzsán
  9. Nyugat-Azerbajdzsán
  10. Kurdisztán
  11. Hamadán
  12. Kermánsáh
  13. Ilám
  14. Loresztán
  15. Huzesztán
  1. Csahármahál és Bahtijári
  2. Kohgiluje és Bujer Ahmad
  3. Busehr
  4. Fársz
  5. Hormozgán
  6. Szisztán és Beludzsisztán
  7. Kermán
  8. Jazd
  9. Iszfahán
  10. Szemnán
  11. Mázandarán
  12. Gulisztán
  13. Észak-Horászán
  14. Razavi Horászán
  15. Dél-Horászán
  16. Alborz

Népesség szerkesztés

Képek
 
Emberek Sirázban. A nők csadorban
 
Emberek Baghmazarban
 
A modern női öltözködés – az iszlám előírások szerint
 
Családkép, Meshed
 
Lányok Sirázban
 
Sah-mecset Iszfahánban
 
Jamkaran-mecset Kom-ban
 
Yazd mecsete
 
Mecsetbelső egy kurdisztáni faluban
 
Zoroasztrista templom Teheránban
 
Népsűrűség Iránban (2004)
 
Irán tartományai és színezéssel az etnikai csoportjai.
Az ország középső részén többnyire perzsák élnek; északnyugaton azeriek, gilánok, kurdok; délnyugaton lurok, kaskájok és arabok; északkeleten türkmének és kurdok; délkeleten beludzsok.

Irán sokszínű ország, számos etnikai és nyelvi csoportból áll, amelyeket egy közös iráni állampolgárság egyesít.[41] Irán lakossága a 20. század második felében gyorsan nőtt, az 1956-os 19 millióról 2020 júliusára több mint 84 millióra nőtt.[42][43] A termékenységi rátája azonban jelentősen visszaesett az elmúlt évtizedekben.

Általános adatok szerkesztés

  • Népesség: kb. 86 millió fő (2022) [44]
  • Népsűrűség: 53-54 fő/km²
  • Népességnövekedés: 1,1% (2017)
  • Születéskor várható átlagos élettartam: férfiak 69 év, nők 72 év (2015)
  • Életkor szerinti megoszlás: 0–14 éves 23,6%, 15–64 éves 67%, 65 év feletti 5,2% (2015)

Népességének változása szerkesztés

A népesség alakulása 1960 és 2022 között
Lakosok száma
21 958 460
25 696 631
30 184 173
37 465 764
47 531 740
57 472 293
62 542 531
69 342 126
74 462 314
86 758 304
1960196619721979198519911997200420102022
Adatok: Wikidata

Legnépesebb városok szerkesztés

  • Főváros: Teherán (Tehran), lakossága 8,1 millió fő volt 2011-ben, elővárosokkal 12,2 millió fő.[45]

Etnikai megoszlás szerkesztés

A beszélt nyelvekhez hasonlóan az etnikai csoportok aránya is vita tárgyát képezik, főként a legnagyobb (perzsák) és második legnagyobb (azeriek) etnikai csoport esetében, az etnikai alapú iráni állami összeírások hiánya miatt.

A CIA World Factbook és az amerikai Kongresszusi Könyvtár (LC) alapján a főbb etnikumok:[46][47] perzsa 61–65%, azeri kb. 16%, kurd 7–10%, lur 6–7%, egyéb: giláni, mázenderáni, arab, türkmén, beludzs, bahtiári, kaskáj, örmény stb.

Nyelvi megoszlás szerkesztés

A lakosság többsége az újperzsát (fárszi) beszéli, amely egyben az ország hivatalos nyelve is. Az írásrendszer: perzsa ábécé (az arab ábécé egy módosított változata).

Egyéb beszélt nyelvek :[48]

perzsa, giláni, mázendráni és lur 66%,
azeri és más török dialektusok 18%,
kurd 10%,
arab 2%, beludzs 2%, egyéb 2%.

Az azeri nyelvet, – amely a perzsa után a legtöbb ember által beszélt nyelv az országban,[49] – különösen Azerbajdzsán tartományában beszélik.

Észak-Iránban, – többnyire Gilán és Mázandarán tartományban, – a giláni és a mázandaráni nyelvet széles körben beszélik, mindkettő rokonságban áll a szomszédos kaukázusi nyelvekkel.

Jelentősebb kisebbségi nyelvek közé tartozik a kurd, az örmény, a grúz, az újarámi és az arab. Húzi arabot beszélnek a Huzesztánban élő arabok, valamint az iráni arabok szélesebb csoportja. A cserkesz nyelvet egykor a cserkesz kisebbség széles körben beszélte, de a sok éven át tartó asszimiláció miatt a többségük már nem beszéli a nyelvet. [50][51][52][53]

Vallási megoszlás szerkesztés

 
Nasir-al-Mulk mecset Sirázban

Az államilag elismert vallások (ahl al-Kitáb, Könyv népe): zsidó vallás, zoroasztrizmus, mandeizmus és kereszténység.[59]

A legnagyobb nem muszlim vallási kisebbség, az Iránban született bahái nem elismert és üldözött alapítása óta.[60][61][62]

Az országban üldözik a kitért muszlimokat is, bár az alkotmány szerint vallásszabadság van. Többször előfordult, hogy keresztény hitre áttért embereket börtönbüntetésre ítéltek.[63]

Szociális rendszer szerkesztés

Gazdaság szerkesztés

 
Szélfarmok a háttérben (Manjil, 2007)

Általános adatok szerkesztés

Gazdasága: agrár-ipari ország.

2012-ben az Iránt sújtó embargó miatt, nehezen tudnak dollárhoz és euróhoz jutni, ezért jelentősen csökkentek a jegybanki devizatartalékok. Ennek következtében 2012. január és szeptember között 60%-kal értékelődött le a riál. Ez év augusztusában 12 260 riál volt az amerikai dollár hivatalos árfolyama, de a feketepiacon 25 650 riált kellett fizetni.[64] Október első két napján pedig 25%-ot veszített a nemzeti valuta az értékéből.[65]

2016. január 16-án az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok véget vetett a gazdasági szankcióknak Iránnal szemben, miután Nemzetközi Atomenergia-ügynökség jelentése szerint teljesítették a 2015-ben aláírt megállapodásokat.[66]

Gazdasági ágazatok szerkesztés

 
Kevés a művelhető terület

Mezőgazdaság szerkesztés

A mezőgazdaság fejlődése felfelé ívelő, ez elsősorban az öntözés kiterjesztésének tulajdonítható. Legfontosabb termesztett növények: búza, rizs, gyapot, datolya, citrusfélék.

A mezőgazdaság számára a Kaszpi-tenger mellett elterülő termőföldek a legértékesebbek; itt gabonaféléket, rizst, gyapotot, gyümölcsöt és teát termesztenek.

Sokan foglalkoznak nomád kecske- és juhtenyésztéssel.

Ipar szerkesztés

Erőteljesen fejlődött a kőolajfinomító-ipar (Ábádánban található a világ legnagyobb kőolaj-finomítója) és a petrolkémia. Más iparágai: vaskohászat, gépgyártás, gépkocsiipar, textilipar, bőripar, elektrotechnika és élelmiszeripar.

A perzsaszőnyeg szövése az irániak hagyományos foglalkozása, világszerte híres.

Fontosabb ásványkincsei a kőolaj, a feketeszén, a vas- és színesfémércek.

Külkereskedelem szerkesztés

  • Exporttermékek: kőolaj (80%), vegyi és petrolkémiai termékek, gyümölcsök és diófélék, szőnyegek, cement, ércek[11]
  • Importtermékek: ipari nyersanyagok és közszükségleti cikkek, élelmiszerek, technikai eszközök, katonai felszerelések.

Főbb kereskedelmi partnerek 2017-ben:[11]

 
Olajfinomító, és mögötte egy hőerőmű Iszfahánban

Az országra jellemző egyéb ágazatok szerkesztés

Irán rendelkezik a világ második legjelentősebb olaj- és gázkészletével.[1] A jelenlegi kiaknázás méretei azonban messze elmaradnak a lehetőségektől, a Khomeini-időszak előtti termelési szintektől. Irán olaj- és gázberendezései elavultak, az iraki-iráni háború okozta károkat még mindig nem hozták rendbe, nem történtek jelentős új beruházások sem. Az amerikai bojkott, a nemzetközi szankciók és a külföldi olajvállalatok tartózkodása az új beruházásoktól hátráltatják az új termelő kapacitások fejlesztését. Az iráni atomprogram miatt kialakult konfliktus, a fejlett nyugati országok, így Franciaország fokozatos kivonulásához vezet. Irán a nyugati cégek helyett a főként kínai és az orosz energia-együttműködést helyezi előtérbe. 2004-ben Kínával 70 milliárd dollár értékű hosszú távú megállapodást kötött. Oroszországgal közös érdeke, hogy lehetőség szerint távol tartsa más országok nagyvállalatait a Kaszpi-tenger környékének olaj- és gázkészleteitől. Az iráni elképzelések között szerepel a kaszpi-tengeri olaj- és gázkészletek kijuttatása a dél-iráni kikötőkön keresztül a nemzetközi piacokra. Irán érdekelt abban, hogy India kulcsfontosságú, hosszú távú energia-szállítójává váljék. Perspektívában számít az európai piacokra is, amelyeket különböző útvonalú, jelenleg még tervezési szakaszban lévő vezetékekkel, alternatív útvonalakon kíván elérni Szírián, Törökországon, Görögországon, Ukrajnán stb. keresztül. Tekintettel arra, hogy hatalmas gázkészletekkel rendelkezik, belátható időn belül a cseppfolyósított gáz egyik legfontosabb forrásává válhat.

Nukleáris létesítményei szerkesztés

A Perzsa-öböl partján lévő busheri atomerőművet 2007-ben nyitották meg. Ezen kívül számos nukleáris létesítménye van. Szághánd közelében uránérc-feldolgozó üzemel. Guhane bányakomplexum. Iszfahánban nukleáris reprocesszáló üzemel. Arakban nehézvíz-előállító működik. 2005. őszén Áhmádinezsad kijelentette, hogy Irán folytatja atomprogramját, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség tiltakozása ellenére is. Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter fontolgatta az iráni nukleáris létesítmények elleni légicsapást. Az irániak a következetesség hiányát sérelmezik az USA nukleáris politikáján. Irán aláírta az atomsorompó-egyezményt, és hajlandóak ellenőrzés alá vonni létesítményeiket, addig Izrael nem írta alá ugyanezt. Ahmedinedzsád számtalanszor kinyilvánította, hogy el fogja törölni a Föld színéről Izraelt, a zsidó államot, ellenőröket pedig nem engedtek be atomlétesítményeikbe, amelyekben titkosszolgálati források szerint atomfegyver előállításán fáradoznak. A jelenlegi iráni elnök kevésbé harcos retorikát folytat, de támogatja a törekvést Izrael elpusztítására. Iránnak Oroszország is fejlett fegyverrendszereket szállított az elmúlt években.

Kábítószer szerkesztés

A nemzetközi kábítószer-kereskedelem tranzitországa. Az ország az ópiumtermelés zömét adó Afganisztánból Európa felé vezető úton fekszik.[67]

Közlekedés szerkesztés

 
Egy útkereszteződés Teheránban
 
Irán repülőterei (2013)

Közút szerkesztés

2011-ben a közúthálózat hossza 173 000 km, amelynek 73%-a burkolt.[68]

A távolsági buszjáratok megbízhatóak és az alacsony üzemanyagárak miatt olcsók.[69]

Vasút szerkesztés

Vízi közlekedés szerkesztés

Fő kikötők:

Légi közlekedés szerkesztés

2013-ban a repterek száma 319 [70] ebből a nagyobb, nemzetközi forgalmú repterek száma 11.[71]

A nagy távolságok miatt a nagyobb városokat rendszeres légi járatok kötik össze.

Kultúra szerkesztés

 
Férfiak az ősi atlétikát, a Varzes-e Pahlavani-t (آیین پهلوانی و زورخانه‌ای) gyakorolják. Ez egyesíti magában a harcművészetet, az edzést, a tornagyakorlatot és a zenét
Képek a kultúráról
 
Férfiak hagyományos iráni gimnasztikai eszközzel (zurkhaneh)
 
Hagyományos kamarazenekar
 
Daf - perzsa dob
 
Férfi kamancsén játszik
 
Egy család hagyományos ünnepi öltözetben az ország északkeleti részén, Nishapur
 
Kézműves tárgyak
 
 
Satrandzs (iráni sakk)
 
Jellegzetes iráni étel
 
Iráni papucs
 
Perzsa selyembrokát
 
Iráni táncosok Seattleben
 
Iráni táncosok (1967)
 
Kurd lakodalmi táncosok
 
Lakodalmi zenészek
 
Iráni menyasszony (1970-es évek)
 
A Csehel Szotun-palota (کاخ چهل‌ستون) belseje Iszfahánban
Iráni és perzsa építészet
 
Nags-e Dzsahán tér, Iszfahán
 
Iszfaháni Imám mecset
 
Meshed Nagy Mecsete
 
Az iszfaháni Lotfollah-mecset udvara
 
 
Eram-kert Sirázban
 
 
Golesztán-palota
 
Iszfaháni Lotfollah-mecset belső része
 
 
 
 
 
Az örmény kolostorok egyike
 
Gonbad-e Qābus, a legrégebbi ismert türbe (török sírbolt) a világon
 
Nagy Kürosz sírtömbje Paszargadaiban
 
Naqsh-e Rustam
 
Bam ókori városa
 
 

Oktatási rendszer szerkesztés

Kulturális intézmények szerkesztés

Kulturális világörökség szerkesztés

Irán írott története több ezer éves. A kulturális emlékek közül világörökséggé nyilvánította az UNESCO[15] a következőket:

Tudomány szerkesztés

Az iráni atomprogramot az 1950-es években indították. Az ország jelenlegi létesítményei közé tartozik számos kutatóreaktor, egy uránbánya, egy majdnem teljesen kész atomreaktor, és egy urán feldolgozó üzem, melynek a területén urándúsítással is foglalkoznak.

Az Iráni Űrügynökség első, Sian-1 nevű műholdját 2006-ban indította el. 2007-ben egy űrrakéta indult útjára.[72] Célja az egyetemi hallgatók kutatási munkájának előmozdítása és a tudomány fejlesztése volt.[73] Később kifejlesztették a Safir rakétát, melynek segítségével 2009. február 3-án Föld körüli pályára állították az Omid műholdat.[74][75]

 
A hagyományos építészet széltornyai Jazdban. A széltornyok az épületek természetes hűtését biztosítják.

Művészetek szerkesztés

Irodalom szerkesztés

Hagyományok, néprajz szerkesztés

Nemzeti szimbólumok szerkesztés

Nem hivatalos nemzeti szimbólumok:

Szokások, illemtan szerkesztés

A megszokott üdvözlési forma a kézfogás, amely viszonylag enyhe kézszorítást jelent és amelyet enyhe meghajlás is kísérhet. A férfiak csak akkor foghatnak kezet egy nővel, ha a nő a kezdeményező. Ha a nő nem nyújtja a kezét, akkor mosollyal kísért enyhe biccentéssel üdvözöljük. Egy gyerekkel való kézfogás a szülők megbecsülését fejezi ki.

Az iráni konzervatív muszlim kultúra sok mindenben korlátozza a nőket. A férfiak a kikezdhetetlen fejei egy családnak és a fiúkat is sokkal jobban megbecsülik, mint a lányokat. A válás nagyon ritka esemény.

Az irániakat a pontosság nem tartja izgalomban. Az időt rugalmasan fogják fel: az emberi szükségletek fontosabbak, mint egy merev órarend betartása. Nem tartják tehát illetlenségnek egy ügyfél várakoztatását sem.

A nők hagyományosan csak olyan ruhát viselnek a nyilvánosság előtt, melyből csak a kezük és az arcuk látszik ki. Ujjatlan ruhák és blúzok nem hordhatók. A nők haját sállal vagy a hagyományos fekete maqhna-ehhel kell befedni.[76]

  • Az azonos neműek közelebb állnak egymáshoz beszélgetés közben, mint a nyugatiak. Az ellenkező neműek viszont – a nemek közti távolság megtartása érdekében – gyakran nem is néznek egymás szemébe.
  • Egy férfi és egy nő, akár házasok, akár nem, nyilvánosan nem érinthetik meg egymást és minden érzelemnyilvánítás tilos.
  • Az "igen"-t általában bólintással fejezik ki, amit esetleg enyhe fejfordítás kísér. A "nem"-et a gyorsan felrántott fej fejezi ki.
  • Ramadán idején az emberek hajnaltól napnyugtáig böjtölnek.
  • A vendégeskedés az iráni élet fontos része. A vendégeknek le kell venniük a lábbelijüket, mielőtt egy iráni otthon szőnyeggel borított területére lépnek.
  • Ha ajándékot vagy meghívást kapnak egy baráttól, illendő többszöri meghajlással megköszönni, mielőtt elfogadnák.
  • A muszlimok nem esznek disznóhúst és az iráni törvények értelmében az alkohol fogyasztása is tilos.
  • Ha egy iráni családnál étkezünk, édességet vagy virágot vigyünk ajándékba a vendéglátónak.
  • Étkezésnél csak a jobb kezüket használják. Egy tárgy átadásához vagy átvételéhez is csak a jobb kéz használható.
  • Nem szabad dicsérő megjegyzést tenni a lakásban található tárgyakra, mert a vendéglátó kötelességének érezheti, hogy ajándékba adja.
  • Nem jó ötlet muszlim gyerekeknek játékkutyát vagy kutyát ábrázoló képet ajándékozni.
  • Átvetett lábbal ülni durva illetlenség.
  • Társalgáskor kerülik a beszélgetést a helyi vagy országos politikai kérdésekről. Nem szabad szóba hozni Izraelt és az USA-t.
  • Megszólításnál az agha (úr) használatos a férfiakra és a khanom (asszony) használatos a nőkre. Csak a közeli barátok és a családtagok használják a másik keresztnevét a megszólításhoz.[71]

Gasztronómia szerkesztés

Nemzeti ételeik a különféle kebabok, főleg a cselo-kebab.[77] A cselo-kebab birkából készült nyársonsült. Hagyma, paradicsom, friss zöldségek és fűszernövények, gyakran tojás és különféle mártások egészítik ki a rizses, vajszeletes kompozíciót.

A frissensülteket gyakran kézzel eszik. A rizst olykor mazsolával, pisztáciával vagy sárgás sáfránnyal ízesítik és forró birkafaggyúval meglocsolják.

Kukuszabszi néven a zöldség-felfújtat illetik. A salátaféléket étvágygerjesztőként eszik. A saláta mellett még jellemző a panír nevű sós sajt és a maszt, amely joghurt.

Az édességek igazi keleti csemegék: a magyar konyhához képest túl édesek, szinte sziruposak.

A kenyérfélék: a szángáki falusi lángos, a lávás forró kavicsokon sütött hatalmas lepény, a bárbári hosszúkás kenyérfonat.

Híres az iráni kaviár.

Nemzeti italaik a tea (csáj) és a dugh (dough). A dugh hígított, sós joghurt mentafűvel ízesítve. Jellemző még a limu vegyes gyümölcsökből és az ab-limu citromból készült limonádé. A sört abedzsonak hívják, csak kevesen isszák. A sarab híres fehér bor. A Kaszpi-tenger környékén jóízű konyakot is készítenek.[78]

Média szerkesztés

Teherán az ország médiaközpontja. Itt jelenik meg több napilap: Jumhori-yi Islami, Resalat, Kayhan, Akhbar, Ettelaat és több angol nyelvű napilap is: Tehran Times, Kayhan International, Iran Daily, Iran News. Súlyos állami cenzúra uralkodik az országban, ahol már az internet és a szabad sajtót jelentő blogok is támadás alatt állnak.[79] 128 kb/s-ra korlátozzák a maximális sebességet, amely lehetetlenné teszi a multimédiás tartalmak elérését és a nagy sávszélességet igénylő szolgáltatásokat. Több akadémikus tiltakozott ez ellen, mert szerintük visszaveti az ország fejlődését amikor az egész világon a sávszélesség bővítését kiemelt prioritásként kezelik. Kína után Iránban cenzúrázzák a legtöbb weboldalt, lehetetlenné téve letöltésüket.

A 30 iráni televízión kívül San Fernando Valley-ban (Los Angeles mellett) működik egy független televízió is, amely az irániakat cenzúramentesen tájékoztatja a világ eseményeiről.

Turizmus szerkesztés

 
Siráz, Háfiz mauzóleum

Javasolt oltások Iránba utazóknak:

Malária ellen gyógyszer van. (Nyugati és Déli határvidékeken nagy a kockázata a fertőzésnek).

Kötelező oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik valaki:

Közbiztonság szerkesztés

Az iszlám erőteljes hatása Iránt Ázsia egyik legbiztonságosabb országává teszi a külföldiek számára. Bár előfordulhat, hogy egy külföldit politikai vizsgálati fogságba vetnek, minden esetre jóval ritkábban mint a múltban. Nem javasolt viszont az ország keleti határvidékének meglátogatása és a szárazföldi határátlépés Pakisztánba vagy Afganisztánba. Ugyanígy kockázatos lehet az iraki határ közelébe való utazás.[80]

Sport szerkesztés

 
Azadi-stadion
 
Sípálya az Alborz-hegységben

Olimpia szerkesztés

Az ország eddig 19 aranyérmet szerzett a játékok során. A legeredményesebb sportág a birkózás.

Labdarúgás szerkesztés

Az Iráni labdarúgó-válogatott térségi játékokon sokszor állt dobogón.

Naptár szerkesztés

Ünnepnapok szerkesztés

A perzsa naptár alapján:

dátum név helyi név megjegyzés
Farvardin 1-4
(Márc.)
Nowruz نوروز - Nowruz perzsa újév
Farvardin 12 Az Iszlám Köztársaság napja روز جمهوری اسلامی - Ruz e Jomhuri ye Eslāmi
Farvardin 13 Sizdah Bedar سیزده بدر
Khordad 14 Khomeini halálának emléknapja رحلت آیت الله خمینی - Rehlat e Xomeyni
Khordad 15 1963-as forradalom قیام ۱۵ خرداد - Qiām e Pānzdah e Xordād 1963. jún. 5.
Bahman 22 Az iszlám forradalom évfordulója انقلاب اسلامی پنجاه و هفت - Enqelāb e Eslāmi Iszlám forradalom
Esfand 29 Az olajipar államosítása ملی شدن صنعت نفت - Melli Šodan e Saneat e Naft

Az iszlám naptár alapján:

dátum név
Muharram 9 Tasua
Muharram 10 Ásúrá
Safar 20 Arbaeen
Safar 28 Muhammad próféta és Imám Haszan halálának emléknapja (Mujtaba)
Safar 29 or 30 Imam Reza mártíromsága
Rabi'-ul-Awwal 17 Muhammad és Imam Dzsafar születésnapja
Jamaad-ath-Thaanee 3 Fatima mártíromsága
Rajab 13 Imam Ali születésnapja
Rajab 27 Muhammad küldetése
Sha'aban 15 Imam Mahdi születésnapja
Ramadhan 21 Imam Ali mártíromsága
Shawwal 1 Eid ul-Fitr (a ramadán vége)
Shawwal 25 Imam Dzsafar mártíromsága
Dh-ul-Hajja 10 Eid ul-Adha (Ghurban)
Dh-ul-Hajja 18 Eid al-Ghadeer

Nemzeti fesztiválok szerkesztés

  • Noruz (Perzsa újév), a legfontosabb ünnep,
  • Tiregān (Tirgan, جشن تیرگان) - nyári napforduló,
  • Mihragān (جشن مهر) - őszi fesztivál,
  • Shab-e Yaldā (شب یلدا)- téli napforduló,
  • Szadé (Jashn-e Sadé جشن سده) - 50 nappal a perzsa újév előtt,
  • Csahārsanbeh Szuri (چهارشنبه سوری) - utolsó szerda a perzsa újév előtt

Jegyzetek szerkesztés

  1. https://www.cia.gov/the-world-factbook/countries/iran/#people-and-society
  2. Worldometers
  3. Worldometers 2022
  4. https://web.archive.org/web/20120203093100/https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/ir.html
  5. https://www.imf.org/external/pubs/ft/weo/2019/01/weodata/weorept.aspx?pr.x=48&pr.y=4&sy=2019&ey=2019&scsm=1&ssd=1&sort=country&ds=.&br=1&c=429&s=NGDPD%2CPPPGDP%2CNGDPDPC%2CPPPPC&grp=0&a=
  6. http://hdr.undp.org/sites/default/files/2018_human_development_statistical_update.pdf
  7. Nagyot fordult a világ, miután a perzsa állam beismerte tettét. (Hozzáférés: 2022. december 24.)
  8. Válaszút előtt Irán, a síita állam. (Hozzáférés: 2022. december 14.)
  9. Iran's Strategy in the Strait of Hormuz 
  10. Iran's president: New oil field found with over 50B barrels. AP NEWS , 2019. november 10. (Hozzáférés: 2019. november 10.)
  11. a b c Archivált másolat. [2020. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 22.)
  12. MacKenzie, David Niel. Ērān, Ērānšahr, Encyclopedia Iranica 8. Costa Mesa: Mazda (1998) 
  13. PERSA (spanyol nyelven). Etimologías de Chile - Diccionario que explica el origen de las palabras. (Hozzáférés: 2022. január 30.)
  14. Irán nemzeti parkjai
  15. a b http://whc.unesco.org/en/statesparties/IR/
  16. Defeated Iranian reformist Mir-Hossein Mousavi calls for more protest against Mahmoud Ahmadinejad”, 'The Daily Telegraph', 2009. június 14. (Hozzáférés ideje: 2009. június 14.) 
  17. Official: Obama Administration Skeptical of Iran's Election Results. Fox News, 2009. június 13. (Hozzáférés: 2009. június 13.)
  18. Freeman, Colin. „Iran elections: revolt as crowds protest at Mahmoud Ahmadinejad's 'rigged' victory”, 'The Daily Telegraph', 2009. június 12. (Hozzáférés ideje: 2009. június 12.) 
  19. Instant View: Iran's election result staggers analysts”, Reuters, 2009. február 9. (Hozzáférés ideje: 2009. június 13.) 
  20. Election Battles Turn Into Street Fights in Iran”, ABC News, 2009. június 13. (Hozzáférés ideje: 2009. június 13.) 
  21. Constitution of Iran. University of Bern
  22. Al-awsat, Asharq: Khamenei Orders New Supervisory Body to Curtail Government – ASHARQ AL-AWSAT English Archive, 2017. szeptember 25. [2017. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 23.)
  23. Iran's Khamenei hits out at Rafsanjani in rare public rebuke. Middle East Eye
  24. Khamenei says Iran must go green – Al-Monitor: the Pulse of the Middle East. Al-Monitor. [2015. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva].
  25. The Authoritarian Resurgence: Iran Abroad (amerikai angol nyelven). Journal of Democracy. (Hozzáférés: 2022. július 14.)
  26. Fisher, Max. „How Iran Became an Undemocratic Democracy”, The New York Times, 2017. május 17. (Hozzáférés ideje: 2022. július 14.) (amerikai angol nyelvű) 
  27. Iran's Election Procedures. The Washington Institute . (Hozzáférés: 2018. szeptember 30.)
  28. Explainer: Iran's Process For Vetting Presidential Candidates. Radio Free Europe/Radio Liberty . (Hozzáférés: 2018. szeptember 30.)
  29. Iran: Stop Prosecuting Women Over Dress Code. Human Rights Watch, 2018 (Hozzáférés: 2018. március 18.)
  30. Iran: Three Child Offenders Executed. Human Rights Watch, 2018
  31. Freedom House: Iran. Freedom in the World 2017. Freedom House, 2017 [2017. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 25.) „The Islamic Republic of Iran holds elections regularly, but they fall short of democratic standards due to the role of the hard-line Guardian Council, which disqualifies all candidates deemed insufficiently loyal to the clerical establishment. Ultimate power rests in the hands of the country's supreme leader, Ayatollah Ali Khamenei, and the unelected institutions under his control. Human rights abuses continued unabated in 2016, with the authorities carrying out Iran's largest mass execution in years and launching a renewed crackdown on women's rights activists. The regime maintained restrictions on freedom of expression, both offline and online, and made further arrests of journalists, bloggers, labor union activists, and dual nationals visiting the country, with some facing heavy prison sentences. Hard-liners controlling powerful institutions, including the judiciary and the Islamic Revolutionary Guard Corps (IRGC), were behind many of the year's abuses. There were no indications that President Hassan Rouhani, a self-proclaimed moderate seeking reelection in 2017, was willing or able to push back against repressive forces and deliver the greater social freedoms he had promised. Opposition leaders Mir Hossein Mousavi, his wife Zahra Rahnavard, and reformist cleric Mehdi Karroubi remained under house arrest for a sixth year without being formally charged or put on trial. As in 2015, the media were barred from quoting or reporting on former president Mohammad Khatami, another important reformist figure.”
  32. Avery, Daniel. „71 Countries Where Homosexuality is Illegal”, Newsweek, 2019. április 4. 
  33. Iran defends execution of gay people”, Deutsche Welle, 2019. június 12. 
  34. Iran Archives (angol nyelven). Amnesty International . (Hozzáférés: 2022. április 25.)
  35. Nikou, Semira N.: Timeline of Iran's Foreign Relations. United States Institute of Peace. (Hozzáférés: 2013. augusztus 6.)
  36. Iran to examine Holocaust evidence”, Al Jazeera, 2006. szeptember 3. (Hozzáférés ideje: 2012. július 27.) 
  37. Mumtaz, Kashif (2005. március 18.). „Shia Factor in Iran-Iraq Relations After Saddam”. Strategic Studies 25 (1), 14–32. o. ISSN 1029-0990.  
  38. 2023 Military Strength Ranking (amerikai angol nyelven). www.globalfirepower.com. (Hozzáférés: 2024. január 5.)
  39. Murphy, Francois: Iran's nuclear enrichment advances as it stonewalls UN, IAEA reports show.. Reuters , 2023. november 15.
  40. Iran advances nuclear enrichment while still barring inspectors; IAEA. Aljazeera , 2023. november 15.
  41. Encyclopaedia Iranica. R. N. Frye. Peoples of Iran. Iranicaonline.org. (Hozzáférés: 2011. szeptember 14.)
  42. Iran Population (2020) – Worldometer (angol nyelven). www.worldometers.info . (Hozzáférés: 2020. július 11.)
  43. Asia-Pacific Population Journal, United Nations: A New Direction in Population Policy and Family Planning in the Islamic Republic of Iran. [2009. február 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. április 14.)
  44. http://www.worldometers.info/world-population/iran-population/
  45. جمعیت و خانوار شهرستان های کشور بر اساس سرشماری عمومی نفوس و مسکن 1390 Statistical Center of Iran. Hozzáférés ideje: 23 January 2015.
  46. CIA Factbook
  47. Country Profile: Iran. Federal Research Division, Library of Congress, 2008. május 1. (Hozzáférés: 2014. június 9.)
  48. Archivált másolat. [2020. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 22.)
  49. Annika Rabo, Bo Utas. The Role of the State in West Asia Swedish Research Institute in Istanbul, 2005 ISBN 91-86884-13-1
  50. Encyclopedia of the Peoples of Africa and the Middle East Facts On File, Incorporated ISBN 1-4381-2676-X p. 141
  51. Georgia viii: Georgian communities in Persia. Encyclopaedia Iranica , 2012. február 7. (Hozzáférés: 2014. június 9.)
  52. Circassian. Official Circassian Association. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 9.)
  53. (1997. június 1.) „Persians: Kind, hospitable, tolerant flattering cheats?”. The Iranian. (Hozzáférés: 2014. június 9.)   Excerpted from:
  54. A baháik száma 300-350 ezer közöttire becsült Iran - International Religious Freedom Report 2009. Bureau of Democracy, Human Rights, and Labor, 2009. október 26. (Hozzáférés: 2015. február 17.)
  55. Irán: a bahá’í vallás üldözése – hírek, képek, videók. Magyarországi Bahá’í Közösség. [2014. október 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 17.)
  56. A keresztények száma 250-300 ezer közöttire becsült Iran - International Religious Freedom Report 2009. Bureau of Democracy, Human Rights, and Labor, 2009. október 26. (Hozzáférés: 2015. február 17.)
  57. A zoroasztriánusok száma 20-60 ezer közöttire becsült Iran - International Religious Freedom Report 2009. Bureau of Democracy, Human Rights, and Labor, 2009. október 26. (Hozzáférés: 2015. február 17.)
  58. A zsidók száma 9000 alá csökkent 2012-re Jewish woman brutally murdered in Iran over property dispute. The Times of Israel, 2012. november 28. (Hozzáférés: 2015. február 17.) „A government census published earlier this year indicated there were a mere 8,756 Jews left in Iran.”
  59. Sárközy Miklós: Irán és a szunnita világ. A jogi helyzet és a valóság. In: A vallási tapasztalat megértése. Jog bölcselet, teológia. Szerk.: Bányai Ferenc – Nagypál Szabolcs – Bakos Gergely. L'Harmattan – Békés Gellért Ökumenikus Intézet (Pannonhalma), 2010. 233–247. (A vonatkozó rész: 234.)
  60. Discrimination against religious minorities in Iran (2003) (angol nyelven). FIDH (International Federation of Human Rights). (Hozzáférés: 2015. február 17.)
  61. Sedghi Amitis: A baha'i hívők üldöztetése Iránban - egy megtagadott hit a pogrom szélén. Biztonságpolitika.hu. (Hozzáférés: 2015. február 7.)
  62. ”The government denies freedom of religion to Baha’is, Iran’s largest non-Muslim religious minority, and discriminates against them. At least 136 Baha’is were held in Iran’s prisons as of May 2014. State authorities also desecrated Baha’i cemeteries, including one in Shiraz which the authorities began excavating in April.”Human Rights Watch 2015 jelentése (angol nyelven). Human Rights Watch. (Hozzáférés: 2015. február 7.)
  63. vallási tevékenységért 8 év. atv.hu
  64. így folyt meg a zöldhasú
  65. bezár a bazár. [2012. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 18.)
  66. Vége az Irán elleni szankcióknak. origo.hu. (Hozzáférés: 2016. január 17.)
  67. index.hu: Egy tonna heroint hoztak volna Európába, de lekapcsolták őket
  68. Archivált másolat. [2014. március 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 4.)
  69. http://konzuliszolgalat.kormany.hu/azsia?iran
  70. CIA World Factbook
  71. a b Archivált másolat. [2017. május 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 4.)
  72. Rocket launch Hozzáférés ideje: 23 January 2008
  73. Iran Says 'Space Rocket' for Research Archiválva 2007. március 29-i dátummal a Wayback Machine-ben. NewsMax.com, Feb 26, 2007.
  74. DEBKAfile: Iran launches first space research rocket Safir 1 Archiválva 2009. szeptember 3-i dátummal a Wayback Machine-ben Hozzáférés ideje: November 20, 2008
  75. Iran's Kavoshgar I lifts off for space. Press TV, 2008. február 4.
  76. Az üzleti kultúra enciklopédiája, Gemini Budapest Kiadó, 1998.
  77. Archivált másolat. [2018. december 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 22.)
  78. Szentirmai József: Irán, 1979.
  79. CW. [2009. február 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 21.)
  80. Archivált másolat. [2012. augusztus 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 10.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés