Azerbajdzsán

állam Délnyugat-Ázsiában

Azerbajdzsán (azeri: Azərbaycan), hivatalos nevén az Azerbajdzsáni Köztársaság (Azərbaycan Respublikası) Eurázsia kaukázusi régiójának legnagyobb országa. Délnyugat-Ázsia és Kelet-Európa között fekszik,[4] Keleten a Kaszpi-tenger, északon Oroszország, északnyugaton Grúzia, nyugaton Örményország és Törökország, délen Irán határolja.

Azerbajdzsáni Köztársaság
Azərbaycan Respublikası
Azerbajdzsán zászlaja
Azerbajdzsán zászlaja
Azerbajdzsán címere
Azerbajdzsán címere
Nemzeti himnusz: Azərbaycan marşı

Fővárosa Baku
é. sz. 40° 22′, k. h. 49° 53′Koordináták: é. sz. 40° 22′, k. h. 49° 53′
Államforma köztársaság
Vezetők
Államfő İlham Əliyev
Miniszterelnök Əli Əsədov
Hivatalos nyelv azeri
Beszélt nyelvek orosz, örmény (örmények elsősorban Hegyi Karabahban laknak)
független 1991. augusztus 30.

Tagság
Népesség
Népszámlálás szerint10 145 212 fő (2021)[1]
Rangsorban90
Becsült10 140 000[2] fő (2020)
Rangsorban90
Népsűrűség123 fő/km²
GDP2011
Összes45.284 millió USD[3] (87)
PPP: 189.050 millió UDS
Egy főre jutó4,498 USD[3]
PPP: 18,793 USD
Földrajzi adatok
Terület86 600 km²
Rangsorban 111
Víz1,6%%
IdőzónaAMT (UTC+4)
Egyéb adatok
Pénznem Azeri manat (AZN)
Nemzetközi gépkocsijel AZ
Hívószám 994
Segélyhívó telefonszám
  • 112
  • 101
  • 102
  • 103
Internet TLD.az
Villamos hálózat 220 volt
Elektromos csatlakozó
  • Europlug
  • Schuko
Közlekedés iránya jobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Azerbajdzsáni Köztársaság témájú médiaállományokat.

térkép szerkesztése

Az ország lakosságának túlnyomó többsége névlegesen [5] muszlim,[6] de az alkotmány nem deklarál államvallást és az ország szekuláris. Azerbajdzsán fejlődő ország, de magas a gazdasági fejlettségi ráta [7] és alacsony a munkanélküliség. A Freedom House a demokrácia szintjén a „nem szabad” kategóriába sorolta,[8] és a politikai vezetését 2022-ben "megszilárdult, tekintélyelvű rezsimnek" nevezte,[9] ahol a polgári szabadságjogok, köztük a sajtószabadság súlyosan sérülnek.[10]

Földrajz szerkesztés

Domborzat szerkesztés

Az ország  területének nagysága csaknem azonos Magyarországéval. Északon a Kaukázus, északkeleten a dagesztáni hegyek, nyugaton a Kis-Kaukázus láncai találhatók. A két hegyvidék között a Kura-Araksz-síkság a Kaszpi-tengerig fut ki. Északabbra a hegyek lábánál keskeny parti síkság alakult ki. Azerbajdzsán legmagasabb hegye a Bazardüzü (4466 m). Legmélyebben a Kaszpi-tenger partja van: −28 m. A Föld iszapvulkánjainak majdnem a fele Azerbajdzsánban található.


Azerbajdzsán domborzati térképe (nyitható térkép)
 
 
 
 
 
 


Vízrajz szerkesztés

A 8350 vízfolyásból csak 24 hosszabb 100 km-nél. Minden folyó keletre, a Kaszpi-tengerbe folyik.

Legjelentősebb folyója a Kura (1515 km) és ennek legjelentősebb mellékfolyója az Araksz. A Kis-Kaukázusból eredő folyók (A Kura jobb és az Araksz bal oldali mellékfolyói) sekélyek, nyáron többnyire kiszáradnak.

Legnagyobb tava a Mingəçevir-víztározó. A Kaszpi-tenger (azeri: Kazár) zárt tó, a Föld legnagyobb lefolyástalan sós tava.

Éghajlat szerkesztés

Az ország éghajlata a nyugati hegységben és az északi területeken szélsőséges, itt még nyáron is fagy, míg a Kaszpi-tenger mentén kellemesnek nevezhető, délen, Lənkəran vidékén szubtrópusi. Tavasz és nyár idején (április közepétől októberig) a hőmérséklet 20-30 °C között ingadozik, míg télen (decembertől márciusig) ennél jóval hidegebb van. Az országban mért a legalacsonyabb és a legmagasabb hőmérséklet: -33 °C és +46 °C.

Az évi csapadékmennyiség Lənkəran (oroszul és régebbi magyar szóhasználatban Lenkorán) tájon a legmagasabb (1600–1800 mm), az Abşeron-félszigeten (oroszul és régebbi magyar szóhasználatban Apseron) a legalacsonyabb (200–350 mm). Gyakoriak a szélviharok.

Élővilág, természetvédelem szerkesztés

A hegységek északi és keleti lejtőin kiterjedt lombos erdőségek fedik, feljebb fenyvesek találhatók, gazdag emlős- és madárvilággal. Az alföldeken száraz sztyep és félsivatagi növényzet uralkodik.[11]

Nemzeti parkjai szerkesztés

Nemzeti parkok
név megjegyzés kép terület (ha) terület (km2) térkép
Zəngəzur Nemzeti Park Nahicseván területén található. Olyan állatok élnek itt, mint a muflon, a bezoárkecske.   42 797 427,97
 
 
Ağ göl Nemzeti Park félsivatagos tájon mocsár. A madárvilága nevezetes 17 924 179,24
 
 
Şirvan Nemzeti Park mocsár igen gazdag madárvilággal   54 373,5 543,735
 
 
Hirkan Nemzeti Park erdőiben ritka és ősi fák élnek   42 797 427,97
 
 
Altıağac Nemzeti Park lombhullató erdeiben szarvas, medve, róka, hiúz él   11 035 110,35
 
 
Abşeron Nemzeti Park már a szovjet időkben is természetvédelmi terület volt. A Kaszpi-tenger partján félsivatagos vidék. Gazellák, vízimadarak élnek itt, és a Kaszpi-tenger fókái. 783 7,83
 
 
Şahdağ Nemzeti Park magashegységi park, Azerbajdzsán legmagasabb hegye itt található   115 900 1159
 
 
Göygöl Nemzeti Park itt található az egyik legszebb és legtisztább tó Azerbajdzsánban, a Göygöl-tó   12 755 127,55
 
 
Samur-Yalama Nemzeti Park az orosz határ közelében a park legnagyobb része a Kaszpi-tenger partján helyezkedik el; erősen erdős. 11 772 117,72
 
 

Természeti világörökségei szerkesztés

Az UNESCO listájára Azerbajdzsánból nem vettek fel természeti tájat.[12]

Történelem szerkesztés

 
Qobustani sziklarajzok

A név eredete szerkesztés

Azerbajdzsán a nevét valószínűleg Atropatész után kapta, aki méd satrapa (kormányzó) volt az általa uralt Atropaténében (a mai iráni Azerbajdzsánban). Az Atropatész név óperzsa eredetű, jelentése „tűzzel védett”, illetve a „tűz országa”. Valószínű, hogy már az időszámítás előtti századokban is látták itt a földből feltörő lángoszlopokat. Ma már tudjuk, hogy földgáz-kitöréseket láttak. [13]

A történelem folyamán számos népcsoport itt telepedett le, így médek, szkíták, perzsák, örmények, görögök, rómaiak, kazárok, oguz törökök, szeldzsuk törökök, mongolok és oroszok is.

Ókor szerkesztés

 
Kaukázusi Albania a 4-6. században

A legrégebbi bizonyíték emberi jelenlétre a késői kőkorból származik, Azykh-barlangban találták, a Quruçay kultúra népe hagyta ránk. Felső paleolitikus és részben moustieri maradványokat találtak Tağlar, Damcili, Zar, Yataq-yeri barlangjaiban, és máshol is. Leylatepe és Sarytepe nekropoliszaiban korsókat találtak beleszáradt borral, ez bizonyítja, hogy a késői bronzkorban szőlőt műveltek errefelé.

Amikor a Kaukázustól délre eső vidéket i. e. 550 körül meghódították az Achaimenidák, a zoroasztrizmus elterjedt a Méd Birodalom e részén. Nagy Sándor halála után a Kaukázus vidékén letelepedtek a szeleukida görögök, akiket végül Róma győzött le végleg. De behatoltak ide a Baktriába szakadt görögök is, és végül a legharciasabbak, a pártusok is. A kaukázusi albánok, akik a ma Azerbajdzsánként ismert terület eredeti lakói voltak, az i. e. 4. században királyságot alapítottak. I. e. 95-67 között a kaukázusi Albánia egy része valószínűleg meghódolt a szomszédos Örményországnak, és Nagy Tigranész birodalmának része lett. Sztrabón szerint a rómaiak és a párthusok megkezdték kiterjeszteni birtokaikat Albániára. Végül egy békeszerződést írtak alá, amiben Albánia független maradt, nem úgy, mint Ibéria és Örményország. Egy római felirat Gobusztánban bizonyítja a Legio XII. Fulminata jelenlétét Domitianus idejében.

Kaukázusi Albánia a Szászánidákig maradt független, majd azok vazallus állama lett 252-ben. Umayr király a 4. században hivatalosan áttért a kereszténységre, államvallássá tette, és Albánia keresztény jellegű állam maradt a 8. századi iszlám hódításig. A Szászánidák és a bizánciak számos hódítási kísérlete ellenére kaukázusi Albánia fennállt a régióban a 9. századig.

Középkor szerkesztés

 
A középkori lovag hadiöltözete
 
Mardakan erődje

Amikor az iszlám Omajjád Kalifátus legyőzte mind a Szászánidákat, mind Bizáncot, a kaukázusi Albánia vazallus állam lett. A Dzsavan Sir herceg vezette keresztény ellenállást 667-ben nyomták el. Az Abbászida Kalifátus lehanyatlása után a mai Azerbajdzsán területe különböző dinasztiák harctere lett: egymást váltották a szalaridák, a szadzsidák, a saddaditák, ravvadidák és a bújidák. A 11. század elején a terület fokozatosan a Közép-Ázsia felől benyomuló szeldzsuk törökök kezére került. Az első az oguz dinasztiák közül a gaznavida dinasztia volt, amely 1030 körül elfoglalta a mai Azerbajdzsán nagy részét.

A szeldzsukok birodalmában a helyi hatalmat atabégek gyakorolták, akik elméletileg a szeldzsuk szultán vazallusai voltak, a gyakorlatban maguk uralkodtak. A szeldzsuk török uralom idején helyi költők, például Nizámí Gandzsaví és Khagani Sirváni, felvirágoztatták a perzsa költészetet a mai Azerbajdzsán területén. A következő uralkodó dinasztia a Dzsalairida dinasztia volt, akik rövid életű uralmának Timur Lenk vetett véget. A sirvánsahok helyi dinasztiája Timur Lenk birodalmának vazallus állama lett és részt vett Timur háborújában az Arany Horda uralkodója, Toktamis ellen. Timur Lenk halála után két független, rivalizáló állam emelkedett ki: Karakojunlu és Akkojunlu. Akkojunlu szultánja, Uzun Haszan halálakor az egész mai Azerbajdzsán ura volt. Uralmát a sirvánsahok folytatták, akik helyi uralkodóként megőrizték jelentős autonómiájukat 861-től 1539-ig. A sirvánsahokat a szafavidák űzték el. Ez a síita dinasztia a szunnita lakosság körében megkísérelte a síita ágazat elterjesztését Azerbajdzsánban, miközben harcoltak a szunnita Oszmán Birodalom ellen.

Valamivel később, a szafavidák összeomlása után több független kánság emelkedett fel a mai Azerbajdzsánban. Folyamatos háborúskodás után ezeket a kánságokat végül Oroszország olvasztotta be. A türkméncsáji szerződésben a Perzsa Birodalom elismerte Oroszország szuverenitását a Jereváni Kánság, a Nahicseváni Kánság, valamint a Tális Kánság maradványai felett.

Az első függetlenség és szovjet Azerbajdzsán szerkesztés

 
Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság, 1918–1920

Amikor az Orosz Birodalom összeomlott az első világháborúban, Azerbajdzsán Örményországgal és Grúziával együtt része lett a rövid életű Transzkaukázusi Demokratikus Szövetségi Köztársaságnak. Amikor 1918 májusában a szövetség feloszlott, Azerbajdzsán kikiáltotta a független Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaságot. Ez volt az első demokratikus parlamentáris köztársaság a muszlim világban, de mindössze 23 hónap után a szovjet 11. hadsereg felszámolta 1920 áprilisában. A bolsevikok Bakuban kiáltották ki az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaságot 1920. április 28-án.

1922-ben Azerbajdzsán, Örményországgal és Grúziával együtt, része lett a Transzkaukázusi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaságnak, amely maga az újonnan alapított Szovjetunió tagállama volt. 1936-ban feloszlatták az Transzkaukázusi Köztársaságot és az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaság egyike lett a Szovjetunió 12 (1940-től 15) tagállamának.

Az 1940-es években Azerbajdzsán látta el olajjal a Szovjetuniót. Majdnem 600 000 azerbajdzsáni harcolt a fronton a náci Németország ellen. Az Edelweiss hadműveletben Adolf Hitler megpróbálta elfoglalni a kaukázusi olajmezőket és Bakut, de minden támadását visszaverték. A németek komoly, de nagyrészt eredménytelen erőfeszítéseket tettek emigráns azeri politikusokkal való együttműködés kialakítására. Körülbelül 50, de lehetséges, hogy 70 ezer azeri a németek oldalára állva a szovjetek ellen harcolt, főleg az ún. Azeri Légió soraiban.[14] Ez az egység súlyos háborús bűncselekményeket követett el Lengyelországban, ahol több tízezer civilt mészárolt le.[15]

Az új független Azerbajdzsán szerkesztés

 
İlham Heydər oğlu Əliyev államfő

Amikor az Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára, Mihail Gorbacsov kezdeményezte a glasznoszty politikáját, megnövekedett a nyugtalanság és etnikai feszültség a Szovjetunió különböző régióiban, legelőször Azerbajdzsán egyik régiójában, Hegyi-Karabahban. Zavargások törtek ki Azerbajdzsánban. Moszkva képtelensége arra, hogy megoldást találjon a felforrósodott konfliktusra, a Szovjetuniótól való elszakadási törekvéseket erősítette. Ezek a folyamatok közvetlenül vezettek a bakui „fekete január”-hoz. Abban az időben nevezték ki Ayaz Mütəllibovot az Azerbajdzsáni Kommunista Párt első titkárává.

1990 végén az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaság Legfelsőbb Tanácsa kivette a Szovjet Szocialista szavakat az állam megnevezéséből, kikiáltotta a független Azerbajdzsáni Köztársaságot a Szovjetunión belül, és visszaállította az Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság kissé módosított zászlaját állami jelképnek. 1991 elején Azerbajdzsán Legfelsőbb Tanácsa létrehozta az elnök intézményét, és Ayaz Mütəllibovot választotta meg köztársasági elnöknek. 1991. szeptember 8-án Ayaz Mütəllibovot országos választásokon választották elnökké. Ezen a választáson ő volt az egyetlen jelölt. 1991. október 18-án Azerbajdzsán Legfelsőbb Tanácsa kikiáltotta Azerbajdzsán függetlenségét, amit népszavazás hagyott jóvá 1991 decemberében, amikor a Szovjetunió hivatalosan feloszlott.

A függetlenség első éveit beárnyékolta a szomszédos Örményországgal Hegyi-Karabahért vívott háború. 1994 végi állapot szerint Azerbajdzsán elvesztette nemzetközileg elismert területének 16%-át, beleértve Hegyi-Karabahot. 1993-ban a demokratikusan megválasztott Əbülfəz Elçibəy elnököt Surət Hüseynov ezredes vezette katonai puccs távolította el a hatalomból. Az új elnök Szovjet-Azerbajdzsán korábbi vezetője, Heydər Əliyev lett. 1994-ben Surət Hüseynov, aki akkoriban miniszterelnök volt, újabb katonai puccsot kísérelt meg, ezúttal Heydər Əliyev ellen, de sikertelenül. Elfogták és árulásért elítélték. 1995-ben egy másik puccskísérlet volt, a katonai rendőrség parancsnoka, Rövşən Cavadov vezette, de az eredménye az lett, hogy megölték Cavadovot és feloszlatták Azerbajdzsán katonai rendőri erőit.

Əliyevnek elnöksége alatt sikerült csökkentenie a munkanélküliséget, megfékezte a bűnöző csoportokat, létrehozta a független államiság alapvető intézményeit, stabilitást, békét hozott, megnőttek a külföldi beruházások, de az ország a kormányzati bürokrácia nagymértékű korrupciójától szenvedett. 1998-ban Əliyevet újraválasztották. A gazdaság fejlődött, különösen az Azəri-Çıraq-Günəşli olajmező és a Şah Deniz-gázmező kiaknázása révén. Közben Əliyev elnöksége egyre népszerűtlenebb lett a szavazók előtt, a széles körű korrupció és az autokratikus, diktatórikus rezsim miatt. Ugyanezek a súlyos kritikák érik elnökké választása óta İlham Əliyev korábbi miniszterelnököt, Heydər Əliyev fiát. Kiderült az is, hogy az Əliyev-rezsim három milliárd dolláros, brit bankokon keresztül megforgatott és tisztára mosott korrupciós alapot hozott létre, amiből nyugati újságírókat és politikusokat vásárolt meg, hogy azok az ország érdekében nyilatkozzanak vagy befolyásoljanak döntéseket.[16][17][18][19] Az ügy magyar vonatkozása, hogy 2012-ben több, mint hét millió dollár érkezett egy azeri politikus fiához köthető offshore cég magyarországi bankszámlájára, amikor tisztázatlan körülmények hatására kiadták Azerbajdzsánnak Ramil Səfərov azeri katonatisztet, aki egy 2004-es magyarországi továbbképzés idején egy baltával álmában agyonverte Gurgen Margarján örmény katonatisztet a katonák szállásán. Safarovot emiatt Magyarországon elítélték, majd Azerbajdzsánban szabadon engedték és hősként ünnepelték, ami jelentős nemzetközi botrányt kavart.[20][21][22] A magyar kormányzat tagadott bármilyen összefüggést az események között.[23] Azerbajdzsán válaszában a magyar kormány ekkori Soros György elleni propagandakampányához hasonlóan Soros „örménylobbiját” vélelmezte az országát támadó korrupciós vádak mögött.[22][24]

Az ország szövetségese a térségben Törökország.

Politika és közigazgatás szerkesztés

 
A parlament épülete egy postabélyegen (1996)

Az Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság a muszlim világ első világi köztársasága volt.[25][26][27] 1918-ban jött létre, de 1920-ban a Szovjetunió részévé vált.[27][28] Azerbajdzsán 1991-ben nyerte vissza a függetlenségét. Nem sokkal ezután a hegyi-karabahi háború során a szomszédos Örményország elfoglalta a túlnyomó részt örmények által lakott Hegyi-Karabah területét, a környező településeket, valamint Karki, Yuxarı Əskipara, Barxudarlıés Sofulu (Qazax) enklávékat. Ezalatt Azerbajdzsán megszerezte Arcvasen exklávé területét. Annak ellenére, hogy a Hegyi-Karabah Köztársaság függetlenségét hivatalosan egyetlen állam és szervezet sem ismeri el, és mindenki Azerbajdzsán területeként kezeli, de facto a háború óta mégis független államként működik.[29]

Azerbajdzsán ősi kultúrával rendelkező világi köztársaság. Egyike a hat független türk államnak, és aktív tagja mind a Türk Bizottságnak, mind pedig a türk kultúrával és művészettel foglalkozó TÜRKSOY közösségnek. Azerbajdzsán 158 állammal tart fenn diplomáciai kapcsolatot, és 38 nemzetközi szervezetnek a tagja.[30] A GUAM, a Kémiai Fegyverek Betiltásáért Szervezet, valamint a Független Államok Közösségének az alapító tagja.[31] 2006. május 9-én az ENSZ BT beválasztotta az újonnan megalapított Emberi Jogi Bizottság tagjai közé.[32] Jelen van az országban az Európai Bizottság egyik különmegbízottja. Az ország többek között tagja még az ENSZ-nek, az EBESZ-nek, a NATO Partnerség a Békéért programjának. Azerbajdzsán az el nem kötelezett országok egyike, és megfigyelői státusszal rendelkezik a Kereskedelmi Világszervezetnél.[30][33]

Azerbajdzsán alkotmánya nem tesz utalást arra, hogy az országnak lenne hivatalos vallása, de a lakosok többsége az iszlám síita ágához tartozónak vallja magát. Ennek ellenére a vallás manapság is sokkal inkább a kultúra és az etnikumhoz való tartozás kérdése, és Azerbajdzsán így is az egyik legliberálisabb muszlim többségű államnak számít.[34] A kelet-európai országokhoz és a FÁK többi tagállamához képest Azerbajdzsánban az emberi fejlettségi index, a gazdasági fejlettség, az életszínvonal magas, míg az analfabetizmus, a munkanélküliségi ráta és a nemzetközi szervezett bűnözés jelenléte alacsony.[35] 2012. január 1-jétől az ország az ENSZ BT egyik választott tagja volt két évig.[36]

Emberi jogok, jogállamiság szerkesztés

Az ország irányítása a tekintélyelvű rezsim, a 2003 óta elnöki posztot betöltő İlham Əliyev és tágabb családja kezében összpontosul. A korrupció burjánzik, és a formális politikai ellenzéket meggyengítette az évek óta tartó üldöztetés.[37]

Az Egyesült Államok külügyminisztériumának 2020-as jelentése az emberi jogok megsértésének széles skálájával vádolta az azerbajdzsáni kormányt, beleértve az igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatos problémákat, az "önkényes emberölést", a magánéletbe való beavatkozást, a szexuális irányultságon alapuló rendőri brutalitást, az újságírók elleni erőszakot, "a véleménynyilvánítás, a sajtó és az internet szabadságának szigorú korlátozását".[38]

Más szervezetek a helyi hatóságokat önkényes letartóztatásokkal,[39] súlyos veréssel,[40] kínzással,[40] és emberek eltüntetésével vádolják.[41] A független hírügynökségek létezése ellenére a kormányt kritizáló újságírókat gyakran súlyosan zaklatják, bebörtönzik és fizikailag bántalmazzák.[42]

Alkotmány, államforma szerkesztés

Az ország félelnöki rendszerű, unitárius köztársaság.[43]

Az alkotmányt 1995-ben bocsátották ki.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás szerkesztés

A törvényhozó hatalmat az egykamarás nemzetgyűlés és a Legfelsőbb Nemzetgyűlés birtokolja. A végrehajtó hatalmat az elnök és a miniszterelnök tölti be. Az elnök felhatalmazást kap a kabinet megalakítására, amely kollektív végrehajtó testület az elnöknek és az országgyűlésnek tartozik felelősséggel.[44]

Az azerbajdzsáni parlament, az úgynevezett Milli Majlis, 125 képviselőből áll, akiket szavazással választanak meg és minden egyes megválasztott tag mandátuma öt évre szól.

Közigazgatási beosztás szerkesztés

 
Azerbajdzsán 10 régiója

Védelmi rendszer szerkesztés

Demográfia szerkesztés

 
A Kaukázus vidékének etnikumai
 
Azerbajdzsán népsűrűsége 2011-ben
 
Azeri gyerekek
 
Bibi Heybat mecset, Baku

Az ország népessége 2022. március 1-én 10,1 millió fő.[45]

Népességváltozása szerkesztés

Népességének növekedése 1960 és 2020 között :

Azerbajdzsán népességének növekedése[46][47]
Év Népesség (millióban) Népsűrűség (fő/km²)
1960 3,9 M 47
1970 5,2 M 63
1980 6,1 M 75
1990 7,2 M 87
2000 8,1 M 98
2010 9,1 M 110
2020 10,1 M 120

Általános adatok szerkesztés

  • Születéskor várható élettartam (2016): 72,5 év (férfiak 69,5 év, nők 75,8 év[48]
  • 2022 márciusában a népességének közel 53%-a városi lakos, a fennmaradó 47%-a pedig vidéki.[45]

Legnépesebb települések szerkesztés

Baku 2,4 millió fő (2015)[49] Gəncə, Sumqayıt, Mingəçevir, Şəki, Naxçıvan stb.

Fő cikk: Azerbajdzsán városai

Etnikai megoszlás szerkesztés

  • Népcsoportok:
  1. azeri – 91,6%[50]
  2. lezg – 2,0%[50]
  3. talis – 1,3%[50]
  4. örmény – 1,3% (Az örmények a Hegyi-Karabahi részben laknak. Ez a terület vita tárgya Azerbajdzsán és Örményország között.[50])
  5. orosz – 1,3%[50]
  6. egyéb – 0,1%[50]

Nyelv szerkesztés

A hivatalos nyelv az azeri, amely egy török nyelv. Az azerit a lakosság körülbelül 92%-a beszéli anyanyelvként.[51]

Oroszul és örményül is beszélnek (utóbbit csak a Hegyi-Karabahban); amely nyelvek a lakosság kb. 1,5%-ának az anyanyelve.[51] Az országban anyanyelvként egy tucat másik kisebbségi nyelvet is beszélnek.[52]

Vallás szerkesztés

Vallásilag iszlám a lakosság 97-99%-a (ebből 85% síita és 15% szunnita),[53][54][55] ortodox keresztény – 1-3%.

Az országot a legvilágibb muszlim országnak tartják.[56] A Gallup 2006–2008-as közvélemény-kutatásában az azerbajdzsáni válaszadók mindössze 21%-a nyilatkozott úgy, hogy a vallás fontos része a mindennapi életének.[57]

Egyes vallási közösségeket korlátoznak a vallásszabadságban. Az Egyesült Államok külügyminisztériumának a jelentése megemlíti bizonyos muszlim és keresztény csoportok tagjainak a letartóztatását.[58] Köztük említik a Jehova Tanúi, az evangelikál keresztények és más, erősen missziós jellegű csoportok elleni fellépést.[58]

Szociális rendszer szerkesztés

Gazdaság szerkesztés

 
Az egy főre eső GDP változása 1990 és 2012 között Azerbajdzsánban (piros vonal), összehasonlítva Grúziával (zöld) és Örményországgal (kék vonal)
 
Azeri olajkutak
 
Baku kikötője
  • Munkanélküliségi ráta: 5% (2016), 5,3% (2015) [59].
  • A munkaerő foglalkozása (2015): mezőgazdaság: 37%, ipar: 14,3%, szolgáltatások: 48,9% [59].
  • A GDP összetétele szektoronként (2016): mezőgazdaság: 7,2%, ipar: 49,6%, szolgáltatások: 43,3% [59].

Mezőgazdaság szerkesztés

Mezőgazdasága fejlett, a földek jelentős részén csak öntözéses gazdálkodás folytatható. E földterületek nagy részén gyapotot termelnek. Számottevő a dohánytermelése, de fontos a kaucsuktartalmú gvajula, az olajfa, a sáfrány és a kellemes ízű, majdnem szagtalan olajat adó szezám. Az ország déli részén rizstermesztés is van. Szőlői és gyümölcsöskertjei híresek. Az északi részen nagy almáskertek vannak. ÉNy-on, Seki környékének földimogyoró és szelídgesztenye termelése számottevő. Délen citromot, narancsot is termelnek és teaültetvények is vannak. [13]

Ipar szerkesztés

  • Legfontosabb bányászati termékei a kőolaj és a földgáz. Kiemelhető még a vas és a bauxit is.
  • Feldolgozóipar: kőolaj-finomítás, vegyipar, vas- és acélgyártás, alumíniumkohászat, élelmiszeripar (tej- és húsipar), textilipar, elektrotechnika
  • A Kaszpi-tenger partvidéke gazdag szénhidrogénekben, amelyeket a fejlett vegyipar dolgoz fel.

Kereskedelem szerkesztés

  • Kiviteli cikkek: főleg kőolaj és földgáz, továbbá gyapot, textiláru, szőlő, élelmiszer
  • Behozatali cikkek: feketeszén, gépek és berendezések, fémek, műtrágya, vegyszerek

Legfontosabb külkereskedelmi partnerek (2015):[59]

Export:   Olaszország – 19,7%,   Németország – 10,7%,   Franciaország – 7,5%,   Izrael –7%, Csehország 4– ,8%, Indonézia – 4,2%.

Dinamikus növekedés szerkesztés

 
Olajfúrótornyok Baku közelében

Azerbajdzsánban jelentős kőolaj- és földgáztartalékok vannak, ám azok kiaknázása csak a 2000-es években indult be, az évtized elején még orosz gázimportra szorult az ország. Olajkitermelőként a 20–21., gáztermelőként pedig a 31. ország a világon, gáztermelése az eurázsiai összesített mennyiségnek kevesebb mint 2 százaléka. A Şah Deniz-gázmező az ország legnagyobb lelőhelye.[60]

Azerbajdzsánban az ún. nem-olaj szektor fejlesztése révén egyre inkább javul a vállalkozási környezet, egyszerűsödnek a vállalkozások megalakulására és működésére vonatkozó szabályozások. A Nemzeti Vállalkozásfejlesztési Alapból 2009-ben 130 millió azeri manatot (AZN), azaz mintegy 113 millió eurót fordítottak a vállalkozások támogatására. Az országnak elsősorban korszerű technológiára és know-how-ra van szüksége az ún. nem-olaj szektor fejlesztése érdekében.

A Világbank számításai szerint amennyiben Azerbajdzsán 2020-ra meg akarja duplázni az egy főre jutó GDP-jét, akkor a 40-szeresére kellene növelnie az egy főre jutó ún. nem-olaj termékekből álló exportját. Ennek a célnak az eléréséhez az energiahordozók exportjából származó jövedelmeknek köszönhetően külső erőforrásokra nincs szüksége az országnak.

 
Létező és tervezett csővezetékek

A gazdasági növekedés eredményeként a havi átlagbér 8,6%-kal emelkedett és 2009 végére elérte a 298 manatot (260 euró). Az átlagos havi nyugdíj értéke 100 manat (87 euró), a minimálbér 75 manat (65 euró). A szegénységi ráta 13,2%-ról 11%-ra csökkent.

A régiók gazdasági-szociális fejlesztésének keretében az országban 75 ezer új munkahelyet hoztak létre. A világgazdasági válság hatására a 2010. évi tervezett költségvetés bevételi oldala 17%-kal, a kiadási oldala 9%-kal csökkent az előző évhez képest. A bevételi oldal 10 Mrd AZN (12,2 Mrd USD) és kiadási oldala 11,23 Mrd AZN (13,7 Mrd USD). Eközben az ország vezetése igyekszik a szociális kiadásokat szinten tartani.

Az Örményországgal – a hegyi-karabahi konfliktus következtében – tartóssá vált hadiállapot miatt az ország védelmi és hadiipari kiadásai jelentősek, elérik a költségvetés 10-11%-át. Azerbajdzsán saját védelmi ipara kialakítása érdekében együttműködik Törökországgal és Izraellel.

Azerbajdzsán támogatásáról biztosította a Nabucco gázvezeték megépítését, előzetesen 7-8 milliárd m³ földgáz biztosítását helyezte kilátásba az induláshoz. Ugyanakkor Azerbajdzsán többször jelezte, hogy nagyobb határozottságot és áttörést vár a Nabucco gázvezeték megépítése kapcsán, az EU részéről kevesebb politikát és több gyakorlati intézkedést tart kívánatosnak.[61]

Közlekedés szerkesztés

 
Főút Sumqajit-nál
 
Azerbajdzsán közúti és vasúti térképe

Közút szerkesztés

  • Közútvonalak hossza: 59 142 km, ebből 2013-ban burkolt 29 210 km.

Vasút szerkesztés

  • Vasútvonalak hossza: 2122 km

Légi közlekedés szerkesztés

2008-ban a repülőterek száma: 37, ebből burkolt pályájú 30. A legfőbb reptér Bakutól 20 km-re északkeletre fekszik: Heydər Əliyev nemzetközi repülőtér

Vízi közlekedés szerkesztés

Legfontosabb kikötők: Baku, Dübəndi, Sumqayıt, Lənkəran (Lankaran).

Kultúra szerkesztés

 
Malik Mansurov Mugam Quartet

Oktatási rendszer szerkesztés

Kulturális intézmények szerkesztés

könyvtárak, múzeumok, színházak, zene és tánc intézményei

Világörökségi helyszínei szerkesztés

Régészet és művészetek szerkesztés

Azerbajdzsán művészete gazdag múltra tekinthet vissza melyről a területén végzett régészeti ásatások is tanúskodnak.

Iparművészet szerkesztés

Ötvösművészet szerkesztés

Ötvösművészetük nyomaira már az i. e. I. évezredből is vannak adatok. Az évezred elejéről, a X-VIII. századból származó tárgyakat (öveket, gombokat, kar- és lábpereceket) a tömör, súlyos megformálás jellemzi, és ez időkben már gyakran alkalmazták az ezüstöt és az aranyat is. A formák és a motívumok grúz és örmény rokonságról tanúskodnak, mint például a kosfejes karperec is, amelyet valószínűleg talizmánként viseltek. Híresek voltak az Azerbajdzsánban vert érmék is, melyek közül a hodzsali és a karabagi ásatásokról i. e. I. évezredből való darabok is előkerültek.

A mingecsauri öv az i. e. V. századból való, amely két egymással szemben álló lovat ábrázol, alattuk geometrikus mintákból álló díszes körbefutó sávval. A lovak kétségtelenül szasszanida hatásról vallanak, a geometrikus motívumok és a köztük elhelyezett bikára emlékeztető kétszarvú állatok azonban már helyi mesterek tehetségéről vallanak.

A kígyófejes kar és lábperecek, valamint sok arany és ezüstfüggők az időszámítás utáni I-VIII. században keletkeztek, ez a mingecsauri aranykollekció az azerbajdzsáni történelmi múzeum aranytárában van kiállítva. Ezek formáikban és díszítésükben is meglepően hasonlatosak a mai ékszerekhez.

A középkor leghíresebb ötvösszékhelyei Gandzsa, Barda, Semaha, Tebriz és Nahicseván voltak. A XVI. század ötvösműveiből a helyi múzeumokon kívül sokat megőriztek a külföldi gyüjteményények, a leningrádi Ermitázs és a moszkvai Oruzsennaja Palata is. Ezen alkotások elkészítésében azonban már nemcsak arany- és ezüstművesek, hanem festők, szobrászok és miniatúrafestők is részt vettek, ilyen mű például a Moszkvában őrzött gyönyörű azeri pajzs is, melynek külső oldalát mesteri vadászjelenet díszíti, e mű a híres Szultán Mohamed mester egyik ismert miniatúrájának részlete. A forrásokból ismert, hogy a pajzs nem puszta másolat, elkészítésében maga Szultán Mohamed is közreműködött.

A művészi fegyverkészítés központja a XVI-XVII. században Baku lett, ahol ekkor művészi ezüstpáncélok, pajzsok, tőrök, szabják készültek, amelyeket dúsan díszítettek zománcozással, ékkövekkel, finom gravírozással, domborművekkel, képekkel.

A XVIII-XIX. században sok ötvös dolgozott Semahában, Gandzsában, Tebrizben, Ardebilben és más városokban is, ahol összefüggő utcasoraik voltak, céhük például egy-egy városrészt is uralt, az aranyművesek utcája például Bakuban még a XX. század harmincas éveiben is megvolt. A XVIII. században például Legics és Baszgol, a semahai kánság két városa lett híres ötvösségéről. munkáik; a legicsi török kardok, kopják, dárdák, puskák finom művű arany és rézveretei berakásai versenyre keltek a világ legkivállóbjaival is.

Az ötvösművészetben leggyakrabban növényi motívumokat alkalmaztak a többi muzulmán országhoz hasonlóan. Díszítéseik azonban lassanként helyi sajátosságokká alakultak, a virágmotívumok közül különösen kedvelték a rózsát, íriszt, tulipánt, liliomot és a szegfűt, de motívumaik között gyakran találkozni párosával szembeállított madarakkal is.

Szőnyegszövés szerkesztés

 
Paziriki szőnyeg részlete

A fennmaradt adatok alapján hosszú ideig feltételezni lehetett, hogy a szőnyegszövés szülőhazája valahol a Kaukázusban lehetett, mígnem az Altáj vidéki Pazirik vidéki régészeti feltáráson egy 2400 éves, Azerbajdzsán területén készült szőnyegre bukkantak, ami rámutatott az azerbajdzsáni szőnyegszövés jelentős múltjára, hagyományaira. Az itt készült szőnyegek különösen jó minőségük, sajátos színezésük, mintázatuk miatt váltak híressé. Az itteni szőnyegek mintakészítésének mestersége nemzedékről nemzedékre szállt, alapja pedig a népművészeti hagyomány volt. A szőnyegek jellegzetességei pedig készítési helyüktől függően változtak.

  • Sirváni szőnyegek – jellegzetességük kis méretük, finom csomózásuk, aprólékos rajzolatuk. E szőnyegekben a központi mezőket geometrikus díszítőelemek töltik ki, a geometrikus formák néha állatfigurákat utánoznak. A négyszögekkel, oválisokkal, rombuszokkal, csillagrozettákkal és T-alakzatokkal tarkított szőnyegek málnavörös, sötét vagy világoskék alapszínűek, mintáik fehér, piros, rózsaszín, barna, aranysárga, zöldeskék és fekete árnyalatúak.
  • Kazah szőnyegek – ezek a legnépszerűbb és legismertebb azerbajdzsáni és egyben kaukázusi szőnyegek, melyben a "kazah" név a legvastagabb, legtömörebb, legtestesebb szőnyegeket jelzi. Általában nagyvonalú, igen színes mintákkal díszítettek, melyeknek központi mezejét két vagy három medalion tölti ki és a gyakran kettős keretű medallionokban horog alakú figurák láthatók. A nagy medalionok által szabadon hagyott mezőket pedig geometrikus vagy növényi mintákból kirakott sűrű háló lepi el. E mező leggyakoribb alapszíne zöld, vörös, kék vagy fehér, kerete két egyforma sávból áll. E szőnyegek leggyakoribb színei: fehér, élénkvörös, kék, világoskék, zöld, sárga és krémszín.
  • Karabag szőnyegek – változatos általában kaukázusi, de némi perzsa hatású ornamentikájuk révén váltak ismertté és kedvelté. E szőnyegek egész területét ornamentika, főként növényi indák lepik el. Alapszínük liláspiros vagy zöldeskék. Keretük pedig egy szélesebb és néhány vékonyabb sávból áll, mely sávok rajza is virágos. A két alapszínen kívül leggyakrabban zöld, vörös, kék, sárga, világoskék és krémszín árnyalatot használják.

A felsoroltakon kívül a XVII-XVIII. század végén készítettek még Azerbajdzsánban perzsa hatást tükröző úgynevezett kert szőnyegeket is. Ezek középső mezőjében tavat, fákat és hattyút ábrázoltak.

A művészetek közül ezenkívül elsősorban az építészet és a kerámiaművészet fejlődött ki. Az ásatások során előkerült mázas csempék rendkívül gazdag díszítésűek. Ekkoriban még madár, állat és emberi figurák is szerepeltek a kerámiákon. Később ezek eltűntek az azerbajdzsáni művészetből. Az országban ugyanis az iszlám vált uralkodóvá, amely tiltja az élőlények ábrázolását. Ez a magyarázata annak is, hogy sem a festészetnek, sem a szobrászatnak nincsenek hagyományai. Mindkét művészeti ág csak a 20. században, a szovjethatalom éveiben alakult ki. Az egykori krónikák említést tesznek a gazdag, díszes épületekkel rendelkező városokról, ezek jelentős része azonban elpusztult. A 20. század festői közül kiemelhető Bahlulzade (Səttar Bəhlulzadə, 1909–1974), akinek színpompás képei impresszionista hatást keltenek. Népszerű volt még a naturalista iskolához közel álló Abdulajev (Mikayıl Abdullayev, 1921–2002). Jeles szobrász volt Pinhosz Szabszaj (Pinxos Sabsay, 1893-1980). [13]

Irodalom szerkesztés

Az azeri költészetet mindmáig a hagyományos formák jellemzik, amelyekhez szigorúan ragaszkodnak. Jóformán csak a 20. században tört be a költészetbe az európai stílusú verselés, a legnépszerűbb költők azonban kivétel nélkül megtartják a hagyományos formákat. [13]

Az ország legnagyobb, világszerte ismert költője Nizámi Gandzsavi (1141-1209). Nizámi korának kiváló gondolkodója, humanistája volt. Fő műve a Hamsze, amely öt költeményt foglal magába. A 16. század jeles költője Mohamed Fizuli, aki filozófiai munkásságával is hírt szerzett.

A 19. század legjelentősebb írója és költője Mirza Fatali Ahundov, a 20. századé Szamed Vurgun és Raszul Rza. [13]

Zene, tánc szerkesztés

A zene, különösen ennek ősi forrása, a népzene a törökkel rokon, hét hangnemre (muhgam) épül. Az európai fülnek monotonnak tűnik. A hagyományos azerbajdzsáni hangszerek közé tartozik pl. a tar, a balaban, valamit a tütək. A 20. század elejétől kezdve elterjedt a klasszikus európai zene is. 1908-ban mutatták be az első nemzeti operát. Népszerűbbek és elterjedtebbek azonban a balettek, közülük is a Hét szépség (Kara Karajev szerzeménye) és a Legenda a szerelemről, amely Nâzım Hikmet török költő műve nyomán született. Fontos szerepet tölt be a népi komédiázás hagyományain alapuló operett. Az első azeri opera szerzője, Uzeir Hadzsibekov (1885–1948) számos operettmelódiát is írt. Közülük a legnépszerűbb az 1913-ban bemutatott Arsin mal alan, amelyet azóta is egyfolytában játszanak, olyan átütő sikerrel, mint Magyarországon a Csárdáskirálynőt. [13] Az ország első balettművét Afrasiyab Badalbeyli alkotta meg 1940-ben, ami a bakui Szűz-torony legendáját dolgozza fel.

Lásd még: Azerbajdzsán az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Képek a kultúráról
 
Városháza, Gəncə
 
İsmailiyyə Sarayı, Baku
 
Kultúrház Şəki-ban
 
Kazár diákok azeri nemzeti viseletben
 
Népviselet
 
Táncosok Bakuban
 
Néptáncosok
 
Népzenészek
 
 
Baglama
 
Zurna
 
Középkori medresze
 
 
A fémművesség termékei
 
Kebab

Hagyományok szerkesztés

Az azeri nép igen vendégszerető. A vendégtörvény kevésbé szigorú, mint Grúziában, de a tekintélytisztelet – így a házigazda tekintélyének tisztelete is – igen nagy. A lakosság túlnyomó zöme muszlim, amely a szokásokra is kihat. Így például nem fogyasztanak disznóhúst, tartózkodnak a szeszes italoktól, kiváltképp a tömény italoktól. A nőket különös tisztelet övezi, az erkölcsi normák szigorúak. [13]

Gasztronómia szerkesztés

A konyha keleties, kaukázusi ételekkel szolgál. Ételei szinte ugyanazok, mint az örmény ételek. A különbség talán az, hogy gyakrabban használják a sáfrányt ízesítőnek.[13]

Hasonlít a török konyhához is.

A leghíresebb azeri étel a dovga, amely egy leves spenótból és joghurtból.

Az azeriek kedvelik a paprikát, hagymát, zöldségeket. Kedvenc fűszereik a citrom, a fahéj, és a bazsalikom.

A helyi konyha nevezetes a keleti édességeiről is. Ezeknek a keleti csemegéknek a száma több min kétszáz, felsorolni nehéz lenne őket. Szinte legtöbben szerepel a dió, a mandula. Bajramkor (újév) és más ünnepeken az a szokás, hogy a legtöbb háziasszony valamennyi általa ismert édességből bőven készít. [13]

Turizmus szerkesztés

Képek
 
Saadet sarayi, Baku
 
Baku óvárosának egy utcája
 
Bazár a fővárosban
 
Şirvanşah-palota, Baku
 
Nakhchivan-i palota
 
Surakhany, Atashgyakh (tűzáldozati templom, múzeum)
 
Dadivank kolostora, Hegyi-Karabah Autonóm Terület
 
Tájkép, İsmayıllı
 
Hegyszoros Guba (Quba) mellett
 
Karkar folyó kanyonja
 
Vízesés, Lerik
 
Torre de la Doncella, Baku, Azerbaiyán, 2016-09-26, DD 08.jpg
 
Baku, a főváros

Fő látnivalók szerkesztés

Oltások szerkesztés

Javasolt oltások az országba utazóknak:

  • Hastífusz;
  • Hepatitis A (középmagas a fertőzésveszély);
  • Hepatitis B (középmagas a fertőzésveszély).

Javasolt oltás bizonyos területeken:

A malária ellen gyógyszer van. Azerbajdzsánban ritka a fertőzésveszély. A nyugati országrészen kell vigyázni.

Sportélete szerkesztés

Formula–1 szerkesztés

2016-tól rendeznek itt futamokat, de csak 2017-tól hívják azeri nagydíjnak.

Labdarúgás szerkesztés

 
Shafa Stadion, Baku

Olimpia szerkesztés

Azerbajdzsánnak eddig négy olimpiai bajnoka van. A legeredményesebb sportág a birkózás.

Ünnepek szerkesztés

 
Novruz

Fő ünnepek:

Dátum Név Azeri név Megjegyzés
Jan. 1–2 Újév Yeni il 2 napos
Jan. 20 Mártírok napja Qara Yanvar A „Fekete január” (1990) emléknapja, amikor a szovjet csapatok bevonultak Bakuba, és több mint 130 civilt megöltek.[64]
Már. 8 Nemzetközi nőnap Qadınlar günü 1 day
Már. 20–24 Tavaszi Fesztivál Nowruz 5 napos
Máj. 9 A győzelem napja Faşizm üzərinə qələbə günü A Szovjetunió náci Németország felett aratott győzelmének tiszteletére.
Máj. 28 Függetlenség napja Müstəqillik Günü Az Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság megalapítása (1918).
Jún. 15 A nemzeti megváltás napja Azərbaycan xalqının Milli Qurtuluş günü A parlament meghívta Hejdar Alijevet Bakuba, hogy vezesse az országot (1993).
Jún. 26 A fegyveres erők napja Azərbaycan Respublikasının Silahlı Qüvvələri günü Az 1918-as Azerbajdzsáni Nemzeti Hadsereg megalakulása.
Nov. 8 Győzelem Napja Zəfər Günü A 2020-as hegyi-karabahi háborúban, valamint a susai csatában aratott azerbajdzsáni győzelemnek állít emléket. Munkaszüneti nap.
Nov. 9 A zászló napja Dövlət Bayrağı günü Az Azerbajdzsán zászlajának 1918. november 9-i elfogadására emlékezik,[65] amelyet hivatalosan 2009. november 9-én hoztak létre az államzászló napjaként.[66]
Dec. 31 A világ azerbajdzsánjai szolidaritásának napja Dünya Azərbaycanlılarının Həmrəyliyi günü A berlini fal leomlása által ihletett azeri, nacionalista Népi Front 1989. december 31-én a szovjet Azerbajdzsán és Irán közötti határ (annak azeriek lakta tartományának) megszüntetésére szólított fel. Ezt azóta az azeriek szerte a világon a Szolidaritás Nemzetközi Napjaként ünneplik.[67]
változó
az iszlám holdnaptár
alapján
Eid al-Fitr
(A böjt megtörésének ünnepe)
Ramazan Bayramı 2 napos
változó Eid al-Adha
(Áldozati ünnep)
Qurban Bayramı 2 napos

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Azerbajdzsáni–magyar kapcsolatok

Jegyzetek szerkesztés

  1. Világbank-adatbázis. Világbank
  2. worldometers
  3. a b Azerbaijan:Report for Selected Countries and Subjects. International Monetary Fund. (Hozzáférés: 2011. április 12.)
  4. Azerbajdzsán területét lehet Ázsiához és Európához is sorolni. Az ENSZ besorolása szerint Azerbajdzsán Nyugat-Ázsiához tartozik, míg a CIA World Factbook kiadványa, a CIA.gov Archiválva 2016. július 9-i dátummal a Wayback Machine-ben, a NationalGeographic.com, és az Encyclopædia Britannica még Gróziát is ázsiai országnak tekinti. Ezzel ellentétben a Georgia számos forrás, így a BBC NEWS.bbc.co.uk, a Merriam-Webster's Collegiate Dictionary és a Worldatlas.com is Európa részének tekinti ezeket az államokat.
  5. »religious affiliation for the majority of Azerbaijanis is largely nominal, percentages for actual practicing adherents are probably much lower« - CIA World Factbook: Azerbaijan
  6. Cornell, Svante E.. Azerbaijan Since Independence. M.E. Sharpe, 165, 284. o. (2010) „Indicative of general regional trends and a natural reemergence of previously oppressed religious identity, an increasingly popular ideological basis for the pursuit of political objectives has been Islam.... The government, for its part, has shown an official commitment to Islam by building mosques and respecting Islamic values... Unofficial Islamic groups sought to use aspects of Islam to mobilize the population and establish the foundations for a future political struggle.... Unlike Turkey, Azerbaijan does not have the powerful ideological legacy of secularism... the conflict with Armenia has bred frustration that is increasingly being answered by a combined Islamic and nationalist sentiment, especially among younger people... All major political forces are committed to secularism and are based, if anything, on a nationalist agenda.” 
  7. Interactive Infographic of the World's Best Countries”, Newsweek, 2010. augusztus 15.. [2011. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. július 24.) 
  8. Freedom of the Press 2013. Freedom House
  9. Azerbaijan: Freedom in the World 2022 Country Report (angol nyelven). Freedom House . (Hozzáférés: 2022. június 12.)
  10. Human Rights Watch: Azerbaijan. Human Rights Watch. (Hozzáférés: 2014. március 6.)
  11. Országok lexikona A-Z, 2007
  12. World Heritage Centre - World Heritage List
  13. a b c d e f g h i j Panoráma: Szovjetunió (szerk.: Bakcsi György), 1979
  14. Ailsby, Christopher (2004): Hitler's renegades. Foreign nationals in the service of the Third Reich. Staplehurst: Spellmount. ISBN 1-86227-247-6. 123. o.
  15. War crime SS Azerbaijan in Poland in 1944 (Art-A-Tsolum)
  16. UK at centre of secret $3bn Azerbaijani money laundering and lobbying scheme The Guardian, 2017. szeptember 4.
  17. The Azerbaijani Laundromat occrp.org
  18. Egész Európát korrumpálhatta az azeri diktatúra Index, 2017. szeptember 5.
  19. Így vette meg fél Európát az azeri rezsim HVG, 2017. szeptember 8.
  20. Budapestre dollármilliókat utalt, európai politikusokat is korrumpált az azeri rezsim Átlátszó, 2017. szeptember 5.
  21. Azeri guruló dollárok Budapesten a baltás gyilkos kiadása idején Átlátszó, 2017. szeptember 5.
  22. a b Így dőlt a pénz Magyarországra a bakui feketekasszából – Alijevék szerint Soros rátámadt Azerbajdzsánra Átlátszó, 2017. szeptember 7.
  23. Szijjártó az azeri guruló dollárokról: „Visszautasítok minden sumákolást” HVG, 2017. szeptember 6.
  24. Azerbajdzsán magyaros választ adott arra, hogy a diktatúra politikai elitje egy 3 milliárd dolláros titkos alapot tartott fent európai politikusok és újságírók lefizetésére 444.hu, 2017. szeptember 6.
  25. 93 years pass since establishment of first democratic republic in the east – Azerbaijan Democratic Republic. Azerbaijan Press Agency. (Hozzáférés: 2011. május 28.)
  26. Kazemzadeh, Firuz. The Struggle for Transcaucasia: 1917–1921. The New York Philosophical Library, 124, 222, 229, 269–270. o. (1951). ISBN 0-8305-0076-6 
  27. a b Swietochowski, Tadeusz. Russian Azerbaijan, 1905–1920: The Shaping of a National Identity in a Muslim Community. Cambridge University Press, 129. o. (2004). ISBN 0521522455 
  28. Pipes, Richard. The Formation of the Soviet Union: Communism and Nationalism 1917–1923, 2nd, Cambridge, Massachusetts: Harvard University Press, 218–220, 229. o. (1997). ISBN 0674309510, 9780674309517 
  29. Резолюция СБ ООН № 822 от 30 апреля 1993 года. United Nations. [2012. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 4.) (oroszul)
    - Резолюция СБ ООН № 853 от 29 июля 1993 года. United Nations. [2012. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 4.) (oroszul)
    - Резолюция СБ ООН № 874 14 октября 1993 года. United Nations. [2012. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 4.) (oroszul)
    - Резолюция СБ ООН № 884 от 12 ноября 1993 года. United Nations. [2012. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 4.) (oroszul)
  30. a b Azerbaijan: Membership of international groupings/organisations:. British Foreign & Commonwealth Office. [2003. július 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. május 26.)
  31. Eastern Europe and the Commonwealth of Independent States. Routledge, 154. o. (1998). ISBN 1857430581, 9781857430585 
  32. Elections & Appointments – Human Rights Council. United Nations. (Hozzáférés: 2009. január 3.)
  33. The non-aligned engagement. The Jakarta Post. (Hozzáférés: 2011. május 26.)
  34. South Travels - Azerbaijan. [2012. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 20.)
    - Culture of Azerbaijan - Safari The Globe
  35. Human Development Index and its components (PDF). United Nations Development Programme
    - Employment statistics in Azerbaijan. The State Statistical Committee of the Republic of Azerbaijan. (Hozzáférés: 2007. május 26.)
    - Azerbaijan has one of the lowest crime rates per 100,000 residents in CIS. Today.Az, 2011. február 9. [2011. december 26-i dátummal az eredetiből archiválva].
    - Interactive Infographic of the World’s Best Countries. Newsweek.com, 2010. augusztus 15. [2010. szeptember 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 24.)
    - Literacy rate among schoolchildren in Azerbaijan is 100% - UN report. [2015. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 20.)
    - Central Intelligence Agency - The World Factbook - Azerbaijan. [2012. május 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 20.)
  36. Louis Charbonneau, Patrick Worsnip. „Azerbaijan wins U.N. council seat, Slovenia withdraws”, Reuters, 2011. október 24.. [2013. május 8-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. november 20.) 
  37. Azerbaijan. Freedom House. (Hozzáférés: 2024)
  38. 2020 Country Reports on Human Rights Practices: Azerbaijan. (Hozzáférés: 2021. június 26.)
  39. Blackstone, Samuel (16 April 2007), What It's Like To Be A Political Prisoner For 17 Months in a Third World Country, <http://www.businessinsider.com/azerbaijan-political-prisoner-adnan-hajizade-goes-to-reddit-2012-7>. Hozzáférés ideje: 5 August 2012
  40. a b Walker, Shaun (22 March 2012), Azerbaijan warms up for Eurovision by torturing musicians, <https://www.independent.co.uk/news/world/europe/azerbaijan-warms-up-for-eurovision-by-torturing-musicians-7580619.html>. Hozzáférés ideje: 5 August 2012
  41. Walker, Shaun (6 March 2007), Azerbaijan warms up for Eurovision by torturing musicians, <https://2009-2017.state.gov/j/drl/rls/hrrpt/2006/78801.htm>. Hozzáférés ideje: 5 August 2012
  42. Azerbaijan: Media Freedoms in Grave Danger, Human Rights Watch, 3 May 2012, <https://www.hrw.org/news/2012/05/03/azerbaijan-media-freedoms-grave-danger>. Hozzáférés ideje: 6 August 2012
  43. LaPorte, Jody (2016). "Semi-presidentialism in Azerbaijan". In Elgie, Robert; Moestrup, Sophia (eds.). Semi-Presidentialism in the Caucasus and Central Asia. London: Palgrave Macmillan (published 15 May 2016). pp. 91–117. doi:10.1057/978-1-137-38781-3_4. ISBN 978-1-137-38780-6. LCCN 2016939393. OCLC 6039791976
  44. LaPorte, Jody (2016). "Semi-presidentialism in Azerbaijan". In Elgie, Robert; Moestrup, Sophia (eds.). Semi-Presidentialism in the Caucasus and Central Asia. London: Palgrave Macmillan (published 15 May 2016). pp. 91–117. doi:10.1057/978-1-137-38781-3_4. ISBN 978-1-137-38780-6. LCCN 2016939393. OCLC 6039791976.
  45. a b Population of Azerbaijan revealed (angol nyelven). Report News Agency. (Hozzáférés: 2022. július 13.)
  46. Archivált másolat. [2022. január 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. január 20.)
  47. http://www.worldometers.info/world-population/azerbaijan-population/
  48. Archivált másolat. [2016. július 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 20.)
  49. CIA World Factbook. [2016. július 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 20.)
  50. a b c d e f Censuses of Republic of Azerbaijan 1979, 1989, 1999, 2009. Azərbaycan Dövlət Statistika Komitəsi (The State Statistical Committee of Azerbaijan Republic). (Hozzáférés: 2012. szeptember 1.)
  51. a b UNdata | record view | Population by language, sex and urban/rural residence. data.un.org. (Hozzáférés: 2022. július 13.)
  52. Azerbaijan (angol nyelven). Ethnologue. (Hozzáférés: 2022. július 13.)
  53. Mapping The Global Muslim Population (PDF). [2011. augusztus 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 17.) (angolul)
  54. Administrative Department of the President of the Republic of Azerbaijan – Presidential Library – Religion (angolul)
  55. https://berkleycenter.georgetown.edu/users/sign_in
  56. Islam and Secularism: the Azerbaijani experience and its reflection in France. PRWeb. [2022. július 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 13.)
  57. What Alabamians and Iranians Have in Common (angol nyelven). Gallup.com, 2009. február 9. (Hozzáférés: 2022. július 13.)
  58. a b state.gov. Azerbaijan. (Hozzáférés: 2022)
  59. a b c d e f https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/aj.html
  60. Mit adhat Nekünk Azerbajdzsán? – Index, 2012. szeptember 2.
  61. A cikket Gabor Pantali írta. Forrás: http://orszaginfo.itdhungary.com/ Archiválva 2012. április 24-i dátummal a Wayback Machine-ben
  62. a b c d https://www.tripadvisor.com/Attractions-g293933-Activities-Azerbaijan.html
  63. https://www.tripadvisor.com/Attraction_Review-g293934-d459853-Reviews-Palace_of_the_Shirvanshahs-Baku_Absheron_Region.html
  64. Esslemont, Tom. „BBC News – Azerbaijan remembers Martyrs' Day”, BBC Online, 2010. január 20. (Hozzáférés ideje: 2012. január 20.) 
  65. Azerbaijan marks National Flag Day”, Today.az, 2012. november 9.. [2012. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2012. november 14.) 
  66. Azerbaijan sets National Flag Day. Today.az. (Hozzáférés: 2010. május 22.)
  67. Breaking Down The Azerbaijani-Iranian Border Radio Free Europe/Radio Liberty

Források szerkesztés

További információk szerkesztés