Az operett egy színpadi, zenei műfaj. Mozart nevezte el operettnek. Szó szerinti jelentése: „kis opera” vagy „operácska”.

Jacques Offenbach a romantika korában élt francia zeneszerző, csellista, az operett egyik úttörője (1876)
A 'Csárdáskirálynő operett Broadway változata a Riviéra girl plakátja (1917)
Egykori jelmez a Víg özvegyből

Jellemzői szerkesztés

Könnyed dallamvilággal átszőtt (szerelmi) történet, sok humorral fűszerezve.

Témája vígjátéki, vidám, komikus, gúnyos elemeket egyaránt tartalmazhat. A cselekmény fonala prózai monológokban és párbeszédekben bontakozik ki, ezekhez kapcsolódnak a zenei tételek (zenekari nyitány, közjátékok, egyszerűbb formálású áriák, dalok, kuplék, együttesek a duettektől a kórusig) és a táncjelenetek, amelyek általában kortárs táncokra épülnek.

Története szerkesztés

Dramaturgia szerkesztés

A 18. században és a 19. század kezdetén daljáték jellegű mű; a 19. században váltott irányt és lett a zene nagyvárosi, szórakoztató színpadi műfajává. Már Mozart is szorgalmazta, hogy a zene ne csak a paloták gazdáihoz, hanem mindenkihez jusson el. A forradalom után ezek az elképzelések megvalósíthatóvá váltak. Ekkor kap új nevet: „opéra comique" az egyik régi párizsi zenés színház. Az operettben a párbeszéd és a zárt formájú zene arányosan oszlik meg, szerephez jut a játékban a tánc, a finálék nagyvonalúak. A klasszikus operett szereplőgárdája általában a híres „négyesfogatra” épül. Ezek a primadonna, a bonviván, a szubrett és a táncoskomikus. A „primadonna” az első hölgy, akinek szerelme megingathatatlan, és a története a „bonvivánnal” a harmadik felvonásra, minden akadályt legyőzve happy enddel végződik.

Kezdetek szerkesztés

1840-ben Donizetti Az ezred lánya című operájával lázba hozta Párizst, de az első operettnek Hervé[1] Don Quijote és Sancho Panza című művét tekintik. Az első nagy operettkomponista Offenbach volt, aki előbb egyfelvonásos, később egész estét betöltő parodisztikus darabjaival aratott sikert. Az első egész estés darabja, sőt a mai fogalmaink szerinti első igazi operett az Orfeusz az alvilágban volt. Munkássága, hatása a zenés műfaj vizsgálatánál megkerülhetetlen. Művei közül több (Szép Heléna, Hoffmann meséi) az operaházak kedvelt repertoár-darabjai. Franciaországban a 19. század 50-es éveiben tűntek fel a színpadokon az első hamisítatlan operettek, jelentős francia szerző volt Offenbach mellett Hervé, Robert Planquette, Charles Lecocq.

A bécsi operett szerkesztés

Az operett központja Bécs, a mérföldkő 1860. november 24. volt. Ekkor mutatták be Suppé Kollégium című darabját. A későbbiek, köztük a Boccaccio, világsikerek lettek. Tanítványa, Carl Millöcker (Koldusdiák, Dubarry) is sokáig állta a versenyt Johann Strauss-szal, a későbbi ikonnal. Strauss Offenbach inspirációi, tanácsai segítségével lett a műfaj meghatározó zeneszerzője, aki a bécsi keringőt az operett zenei világába helyezte. Legsikeresebb művei: Cigánybáró,[2] Denevér, Egy éj Velencében. A bécsi korszak kiemelkedő zeneszerzője volt – a magyarok mellett – Oscar Strauss és Robert Stoltz. Oscar Strauss elismerte az angol irányzat kiemelkedő szerzőpárosát, Gilbertet és Sullivant is.

A magyar vonal szerkesztés

Az első magyar operett − amelynek a műfaji megnevezése is ez − Huber Károly műve volt, a Víg cimborák, 1863-ból.[3] Hasonló korú lehet a Dunanan apó Pesten című Offenbach kópia, ami az francia operett pesti bemutatója után keletkezhetett, mert botrányt okozott a darabban szereplő kánkán.[4] Említeni kell még Erkel Eleket, Ferenc fiát, aki a Népszínház első karmestere volt, ahol ez a műfaj első pesti virágkorát érte. Az akkori darabok azért nem maradtak meg a színházi életben, mert a lejátszó rendszer miatt a bemutató szezon után nem játszották őket többet akkor sem, ha sikeres volt a darab. Fedák Sári alakításainak köszönhetően sikerült ezt a divatcentrikus rendszert fellazítani.[5] A (bécsi) operett új, fényes korszakát elsősorban Lehár Ferenc és Kálmán Imre művei fémjelezték. Lehár Víg özvegy című műve Amerikában a Broadway-n is fogalom lett. Kálmán Imre első művének, a Tatárjárásnak és az Obsitosnak is a bemutatója Budapesten volt.

Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásával a magyar operettet többek között Kacsóh Pongrác,[6] Huszka Jenő, Jacobi Viktor, Brodszky Miklós, De Fries Károly, Szirmai Albert, Ábrahám Pál, Kemény Egon, Gyöngy Pál, Eisemann Mihály, Lajtai Lajos, Farkas Ferenc, Fényes Szabolcs alkotásai tették – nem egyszer külföldön is – elismertté.

A magyar operett napja szerkesztés

2002. október 24-én Görgey Gábor, mint a Nemzeti Kulturális Örökség minisztere jelentette be Budapesten, hogy az akkor 120 éve – vélhetően – ezen a napon született Kálmán Imre és Lehár Ferenc elhalálozásának 54. évfordulója alkalmából attól kezdve ez a nap lesz a magyar operett napja. A megemlékezéseken részt vett a siófoki az operett napjai rendezvény díszvendége, Kálmán Imre lánya, Yvonne.[7] Ezen a napon adják át minden évben egy gála keretében a Budapesti Operettszínház is évados elismeréseit.[8]

Az emléknap célja az operett nagyjainak, mint Honthy Hanna és Feleki Kamill, vagy Siménfalvy Ágota és Szabó P. Szilveszter[9] munkásságára való megemlékezés.

Érdekességek szerkesztés

A Magyar életrajzi lexikonban szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Eredeti neve: Florimond Ronger
  2. A Cigánybáró történetét Jókai Mór írta. Ezt dolgozta át Schnitzer Ignác, Bécsben élő magyar újságíró.
  3. Zenei Lexikon (1965)
  4. Batta András: Álom, álom, édes álom... Népszínművek, operettek az Osztrák-Magyar Monarchiában; Corvina, Bp., 1992
  5. Verő György: A Népszínház Budapest színi életében (Bp., 1925).
  6. Többek között Kacsóh Pongrác és Farkas Ferenc darabjainak műfaji meghatározása daljáték volt.
  7. Czene: Az operettkirály emlékei/ Az operett napjai Siófokon, Somogyi Hírlap Vasárnap Reggel, 13. évfolyam 43. szám, library.hungaricana.hu - 2002. október 27.
  8. Lehoczky Zsuzsa vehette át a Musica Hungarica Kiadó Nagydíját a magyar operett napján, Fidelio.hu - 2022. október 25.
  9. Balatoni Kinga Cecília: Világnapok, ünnepnapok 2013. október, Új Köznevelés, 69. évfolyam 8. szám, folyoiratok.oh.gov.hu - 2013. október

További információk szerkesztés

  • Miklós Tibor. Musical!. Novella Könyvkiadó (2002). ISBN 963-9442-04-6 
  • Operett dalszövegek
  • Operettfelvételek a Gramofon Online-on[halott link]
  • A magyar operett az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó éveiben
  • Operett.lap.hu – linkgyűjtemény
  • A Csárdáskirálynő. Egy monarchikum története; szerk. Gerő András, Hargitai Dorottya, Gajdó Tamás; Habsburg Történeti Intézet, Bp., 2006
  • Heltai Gyöngyi: Az operett metamorfózisai, 1945–1956. A "kapitalista giccs"-től a haladó "mimusjáték"-ig; ELTE Eötvös, Bp., 2012 (Talentum sorozat)
  • Winkler Gábor: Operett. Szubjektív kalauz egy varázslatos világban, 1-2.; Tudomány, Bp., 2013
  • Winkler Gábor: A magyar operett; Holnap, Bp., 2018
  • A magyar populáris zene története(i). Források, módszerek, perspektívák; szerk. Ignácz Ádám; Rózsavölgyi, Bp., 2020
  • "Hát újra itt...". Operettkánon és -műfaj; szerk. Jákfalvi Magdolna, Kékesi Kun Árpád; Rózsavölgyi–TMA, Bp., 2021
  • SzocOper. Az operett újjáépítése 1949–1956 között; szerk. Jákfalvi Magdolna, Kékesi Kun Árpád; Rózsavölgyi–TMA, Bp., 2021
  • László Ferenc: Operettország. Pályaképek a bécsi-budapesti operett történetéből; Jaffa, Bp., 2023