Siófok

magyarországi város Somogy megyében

Siófok (középkorban: Fuk, régebben: Fok, régies németül: Fock) kikötő- és üdülőváros Somogy megye északkeleti részén. A Siófoki járás székhelye, a Balaton-part legnépesebb és legnagyobb területű, Somogy megye második legnépesebb települése. Területe mintegy 124,66 km2, a Balaton, a Mezőföld és a Külső-Somogy-dombság között. A Balaton és a Duna közötti áruk legfontosabb logisztikai állomása. Az 1950-es megyerendezésig, a város a Sió-tól nyugatra elterülő része Somogy vármegyéhez, a keletre fekvő terület pedig Veszprém vármegyéhez tartozott. Magyarországon, a kereskedelmi szálláshelyek 2019-es összesített vendégéjszakaszáma alapján a 6. legnépszerűbb üdülőtelepülés.

Siófok
A Víztorony a Kele utca felől
A Víztorony a Kele utca felől
Siófok címere
Siófok címere
Siófok zászlaja
Siófok zászlaja
Becenév: a Balaton fővárosa,
a nyár fővárosa

Mottó: Itt kezdődik a Balaton
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Dunántúl
MegyeSomogy
JárásSiófoki
Jogállás város
Alapítás éve11. század
Polgármester Dr. Lengyel Róbert (Becsülettel Siófokért Egyesület)[1]
Irányítószám 8600
Körzethívószám 84
Testvértelepülései
Lista
Népesség
Teljes népesség25 461 fő (2018. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség203,47 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság124 m
Terület124,66 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Siófok (Magyarország)
Siófok
Siófok
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 54′ 21″, k. h. 18° 03′ 09″Koordináták: é. sz. 46° 54′ 21″, k. h. 18° 03′ 09″
Siófok (Somogy megye)
Siófok
Siófok
Pozíció Somogy megye térképén
Siófok weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Siófok témájú médiaállományokat.

A település nevezetes, az emblematikus épületeiről, remek strandjairól és az éjszakai életéről. A közeli Ságvár település miatt, a Balaton környékének egyik legrégebben lakott területén fekszik.

17 kilométer hosszú partjának, több száz szállodájának, valamint számos bárnak, éttermének és éjszakai klubjának köszönhetően, belső úticélok szempontjából a magyarok számára, a város a második legnépszerűbb úticél Magyarországon (közvetlenül Budapest után).[3] A város Magyarország egyik leggazdagabb települése turizmusának köszönhetően.

Gyakran nevezik a várost "a Balaton fővárosának", mivel a tó partjának legnagyobb városa, továbbá Somogy megye északi részének és a Balaton déli partjának pénzügyi, kulturális, média, kereskedelmi és turisztikai központja. A siófoki Nagystrand a Balaton egyik legnagyobb és leglátogatottabb strandja. Befogadóképessége 13.500 fő, területe több, mint 8 hektár, Balaton parti szakasz hossza pedig 670 m. A város belépős strandjai mellett összesen közel 8 kilométeren szabadstrand várja a vendégeket.

A 20. század során a városhoz csatolták Balatonkiliti és Balatonújhely településeket. A város a „Sió” előnevet a rajta átfolyó Sió patakról kapta, mely azonban ma már nem létezik, ugyanis annak helyén épült meg a Sió csatorna.

Nevének eredeteSzerkesztés

A város nevét először 1055-ben említik a tihanyi apátság alapítólevelében, mint helységnév, majd 1137-ben pedig a Tabula Hungariae térképén szerepel (melyet 1528-ban rajzoltak), melyen már Fok néven jelenik meg. A Siófok szóösszetétel 1790-ben jelent meg, és azóta használatos.

FöldrajzSzerkesztés

Siófok a Balaton keleti medencéjének déli partján fekszik, ott, ahol a Sió ered a tóból. Északról a Balaton, keletről a Mezőföld szélét képező hullámos fennsíkok, délről és nyugatról pedig Külső-Somogynak a Balaton déli oldalára jellemző szelíd lejtésű dombsorai határolják.

Az 1950-es megyerendezésig a Sió határvonal volt Veszprém és Somogy vármegye között; jelenleg Siófok Somogy megyéhez tartozik, annak második legnagyobb városa, egyben a Balaton-part legnagyobb települése. A 20. század során határát többször kiterjesztették, így ma a déli part 70 kilométeres szakaszából 17 kilométer tartozik hozzá.

A vízpart környékeSzerkesztés

A város partvonala két szakaszra osztható. A Sió csatornától nyugatra fekvő szakasz Ezüstpart néven ismert, keletre pedig az Aranypart található. A szállodák nagy része és a város szórakoztató központja, a Petőfi sétány az Aranyparton található. A sétány mentén helyezkedik el a fizetős Nagystrand, amely jelenleg (2016 óta) a Plázs Siófok[4] nevet viseli. Kicsit tovább haladva keletre található a szabadstrand, amely kilométereken keresztül egészen Szabadifürdőig húzódik. Az Ezüstpartot inkább egy-két szintes nyaralók és panziók uralják, ott végig szabadstrand van a partvonal mentén.

 
A kikötő naplementekor

TörténeteSzerkesztés

Az ókortól a török megszállásigSzerkesztés

Siófok környéke már rómaiak korában is lakott terület volt. A római hódítás az 1. században ért el a mai Siófok környékére, itt vezetett a Sopianaeból (Pécs) Triccianán (Ságvár) át Arrabonába (Győr) vezető útvonal. Sectus Aurelius Victor 3-4. századból származó feljegyzései szerint Galerius császár a jelenlegi Siófok területén a Lacus Pelso (a Balaton latin neve) ingoványos részeinek lecsapolására 292-ben zsilipet építtetett, és erdőket irtatott ki.

A honfoglalás után, 1055-ből származó tihanyi alapítólevélben találkozhatunk e hely említésével: „Rivulus namque, qui dicitur Fuk fluens”, azaz „A kis patak, amit Fuknak neveznek is az említett tóból ered, olyan helyen van, amelyen a népeknek átjárása van egy régebbi hídon és gyakran gázlón is”.

Fuk mint falunév először 1137-ben szerepel írásban az adózó helységek között, az 1528-ban megjelent Tabula Hungariae Fok néven tünteti fel. A Siófok szóösszetétel 1790 óta ismeretes.

A tatárjárás után Fok újratelepült, majd 1552-ben a törökök kerítették hatalmukba Fokot és környékét. Siófok hadikikötő lett és erődöt is építettek itt, az erődítmény a mai kórház közelében lévő „Granárium” dombján volt. A vidék 1688-ban szabadult fel a török megszállás alól. Fok a veszprémi káptalan tulajdonába került, aki telepesekkel népesítette be, és 1693-ban fatemplomot építtetett a lakosság számára.

A víztorony zenélése közben

18–19. századSzerkesztés

Rákóczi szabadságharca idején itt húzódott Vak Bottyán híres Sió-vonala, amelynek végső sarkpontja volt a siófoki erősség. 1705-ben II. Rákóczi Ferenc fejedelem a mai címer alapjául szolgáló pecsétet adományozott Fok falunak, majd 1736-ban épült fel a Szűz Mária szeplőtelen fogantatása tiszteletére a barokk stílusú plébániatemplom.

Jelentősebb fejlődés a 19. században indult el a településen. 1810-től az Erdély-Adria gyorspostakocsi járat már érintette Siófokot, de önálló postamesterség csak 1867-től működött itt. A víz szabályozása 1810-től kezdődött a faluban. Majd Beszédes József vízügyi mérnök elképzelése alapján kitisztogatták a Sió medrét, újra malmokat üzemeltettek, a Balaton vízszintje egy métert apadt, így 51 000 hold terület vált szabaddá a víztől, a Sió szabályozásával 6000 hold szabad telek alakult ki.

A település életében jelentős változást hozott a Balatoni Gőzhajózási Részvénytársaság megalakulása 1846-ban. Ebben nagy szerepe volt Kossuth Lajosnak, aki saját kezével írta meg a gazdasági társaság alapító okiratát, és gróf Széchenyi Istvánnak, a részvénytársaság örökös elnökének. Ugyanebben az évben, szeptember 21-én vízre bocsátották a Kisfaludy kerekesgőzöst.

1861-ben adták át a forgalomnak a Buda-Nagykanizsa közötti vasutat. 1863-ban elkészült a vasútállomás (bár már 1861-ben megállt itt a vonat), egy év múlva pedig megépült az első, mólókkal védett hajókikötő. Ugyanebben az évben új Sió-zsilipet is nyitottak, melynek fő feladata a vízszint-szabályozás volt. A fazsilipet vasszerkezetből készült zsilip 1893-ban váltotta fel. Mezővárosi rangot, azaz országos vásártartási engedélyt 1865-ben kapott a település. Ekkor 200 házat és 1500 lelket számláló község volt Siófok.

Siófokon, vagy ahogy akkoriban többen nevezték: Zsidófokon (a források alapján ez inkább leíró jellegű, mint pejoratív kifejezés volt[5]) egykoron nagyszámú zsidó vallású lakos élt. Az 1860-as évek elején a létszámuk 347-re tehető, közte 70 kereskedő élt itt, akiknek nagy szerepe volt abban, hogy a város Európa egyik vonzó üdülőhelyévé vált.[6]

1866-ban jelent meg az első hirdetés Balatontavi Fürdő Siófok címmel a Zala-Somogyi Közlönyben. Végh Ignác bérlő a veszprémi káptalannal kötött 12 éves fürdőjog bérleti szerződést, amit újabb 12 évre meghosszabbítottak. 1878-ban készítette el a „Magyar Tenger” feliratú fürdőházat, amely a Neuschlass építő cég tervei szerint épült, svájci stílusban, díszes homlokzattal, száz személyes társalgóval, vízre nyíló nagy ablakokkal, emeletes kilátószobával, nyolcvan fürdőkabinnal.

A veszprémi káptalan 1885-ben kezdett telkeket parcelláztatni és megkezdődött a mai fürdőtelep kiépülése. Jellemző a balatoni táj megejtő és ihlető vonzerejére, hogy az első villatulajdonosok jó része festőművész volt – Than Mór, Vágó Pál, Feledi-Flesch Tivadar (Zichy Mihály veje) és Tölgyessy Arthur villája állt már ebben az időben Siófokon.

1888-ban Baross Gábor nyújtott állami támogatást a Balatoni Gőzhajózási Részvénytársaság újjászervezéséhez. 1889-ben vízre bocsátották az új utasszállító hajót, a Kelént, aztán 1891-ben elkészült a Helka és az új Kelén.

1891 áprilisában a Siófok Balatonfürdő Rt. néven alakult meg az a tőkecsoport, mely megváltotta a káptalantól a fürdőjogot, s megvásárolta az építkezésekhez és parkosításhoz szükséges 60 holdnyi bozótos, vizes, mocsaras területet, s azt földdel töltötte fel. A társaság vezetője 1884-től 1905-ig Glatz Henrik, a Franklin Irodalmi és Nyomdai Rt. alapítója volt. Megindult a nagyobb szállodák: a Sió és a Hullám, később a Központi Szálló építése. Az új fürdőtelepet ünnepélyes külsőségek között 1893. július 18-án nyitották meg, s ekkor hozták nyilvánosságra, hogy a Belügyminiszter a fürdőtelep részére a „gyógyfürdő” elnevezés használatát engedélyezte. Ehhez a pihentető környezethez tartozott az 1875-től indult, nagy egyéniségeket felvonultató siófoki színházi élet is.

 
Légi felvétel a városról

20. századSzerkesztés

1900-ban kezdte meg működését a Balatoni Halászati Részvénytársaság. Ugyanebben az évben épült meg a lóversenypálya 1500 személyes lelátóval, itt voltak a Balaton-átúszás célpontjai, s minden évben úszó- és teniszversenyek gazdagították a siófoki nyár élményeit. Mozgalmas fürdőélete révén Siófok a budapesti nagypolgárság művész- és színészvilág kedvelt tartózkodási helyévé vált. (Karinthy Frigyes, Krúdy Gyula, ifj. Latabár Árpád, Kabos Gyula).

1904-ben elkészült az új vasútállomási épület, melyet 1989 óta ismét az eredetihez hasonló pompájában csodálhatunk meg. A régi épületet, amely a mostani épület és a felüljáró között helyezkedett el, lebontották.

1906. október 23-án létrejött a vasúti kapcsolat Kaposvárral: megkezdte működését a Mocsolád-Tab-Siófok Helyiérdekű Vasút. (A vasútvonal ma a MÁV menetrendjében a 35. számot viseli.)

1919 augusztusában a település egy időre a nagypolitika középpontjába került, miután Horthy Miklós a Tanácsköztársaság leverésére készülve, az antant engedélyének birtokában a Dunántúlra vonult csapataival, főhadiszállását pedig itt alakította ki.[7]

A második világháború végén a települést nagy károk érték. A két hónapig itt húzódó frontvonal a parti építményekben, a nyaralókban, a szálló- és lakóépületekben, a hajóparkban sok kárt tett. Később Siófok a szakszervezeti és vállalati üdültetés központja lett. Újjáépült üdülőházai, valamint a csatornázás, szennyvíztisztítás és vízmű, illetőleg a partvédő művek kialakítása a tókörnyék legnagyobb, legjelentősebb, nagy tömegeket befogadó helyévé tette Siófokot.

A második világháború alatt, 1944-ben a nagyközségből közel 500 zsidót hurcoltak el, közülük 72-en tértek vissza a második világháború után.[8]

 
A siófoki felső-zsilip még a felújítás előtt
 
Az újonnan épült alsó-zsilip

1947-ben a Sió-csatorna építési munkálatainak keretén belül elkészült az új zsilip, mely már hajók közlekedését is lehetővé tette. 1950-től Somogy megyéhez tartozik a település és ugyanebben az évben járási székhellyé is vált. 1958-tól indultak meg újból a turisztikai, idegenforgalmi fejlesztések, melyek hatására újra megjelentek a külföldi vendégek. 1962-ben szállodasor épült, a hatvanas évek közepén megélénkült a lakásépítés is.

1968. december 31. volt Siófok várossá válásának időpontja. Ez előtt nem sokkal felépült a 400 ágyas kórház, majd utána a dél-balatoni feladatokat ellátó kulturális központ és könyvtár.[9] 1971-ben elérte a várost az M7-es autópálya bal oldali szakasza. 1975-től már csak Balatonaligáig kellett autóúton közlekedni Budapest felé, de a teljes autópálya elkészültéig még 27 évet kellett várni.

 
Siófok főtere a víztoronyból

A rendszerváltást követő 1990-es helyhatósági választások óta 18, 2010 óta 11 tagú képviselő-testület irányítja a várost. A lehetőségeket kihasználva helyi újság és nyílt sugárzású helyi televízió kezdte meg működését a városban.

21. századSzerkesztés

A 2006-os nyári szezonra egyszerre több nagy jelentőségű területrendezési-fejlesztési program is befejeződött. A Petőfi sétány fejlesztése során az addig a hetvenes évek színvonalát idéző sétálóutca képe jelentősen megváltozott: elegáns térburkolatot, árnyékolástechnikai elemeket, utcabútorokat, hangulatos teraszokat, szökőkutakat, állandó térfigyelő rendszert kapott. A megújult sétálóutcát a nyári szezonban megnövelt rendőri jelenlét és külső biztonsági cégek is felügyelik, melynek jótékony hatása azóta is érezhető. A fejlesztések a helyi vállalkozók kezdeményezésére és részvételével zajlottak. A Jókai park elhelyezkedése és mérete miatt mindig is kiemelt turisztikai helyszín volt Siófokon. A 2006-os átépítését követően azonban a város ékszerévé lépett elő. Modern játszóterével, tetszetős tavával, az öreg fák között kanyargó sétálóútjaival a családi kikapcsolódás egyik legjobb helyszínévé lépett elő. A Szent Miklós park szintén új külsőt kapott.

Ez a dinamikusan fejlődő, vonzó, innovatív város 2011-ben a parttól a belvárosig megújult. A városközpontban több mint 6 milliárd forintnyi fejlesztés valósult meg. A belváros revitalizációja során megtörtént a víztorony felújítása, a tér burkolatának és növényzetének teljes cseréje, felépült az Regionális Történeti Kutatóintézet és Könyvtár épülete valamint a Sió Pláza bevásárlóközpont. Az eredmény egy új belváros képe, amely mediterrán hangulatával illeszkedik az üdülővárosi hangulathoz.[10]

Napjainkra a minőségi beruházásoknak köszönhetően Siófok a Dél-Dunántúl első számú wellness- és konferenciaközpontjává lépett elő, hogy a nyári szezont követő hónapokban is érdemes legyen a városba látogatni akár csak egy hosszú hétvégére is. Fejlett idegenforgalmi infrastruktúra, évről évre bővülő programkínálat vonzza Siófokra a hazai és külföldi vendégeket.

 
A 2012-ben felújított Fő tér egyik jellegzetes épülete, a Sió Pláza

Közigazgatás és politikaSzerkesztés

Siófok önkormányzatát a (2010-es önkormányzati választás óta 11 tagú) városi képviselő-testület vezeti, élén a polgármesterrel. Ez utóbbi posztot hosszú időn át dr. Balázs Árpád töltötte be, aki többnyire a FideszKDNP jelöltjeként indult a választásokon, és alkalmanként más pártok is támogatták. A 2014-es magyarországi önkormányzati választást követően a független jelöltként induló dr. Lengyel Róbert legyőzte Balázs Árpádot és ő maradt a polgármester a 2019-es választást követően is, ezúttal már egy helyi civil szervezet jelöltjeként.

A 11 tagú képviselő-testület tagjai közül nyolcat egyéni választókerületekben, közvetlenül választ meg a lakosság, hárman pedig kompenzációs listáról juthatnak mandátumhoz. A 2014-2019-es ciklusban a képviselők közül 7 volt Fidesz-KDNP-s, 1 független, 1 jobbikos, 1 MSZP-DK-s, 1 pedig az Együtt Siófokért Egyesület jelöltje volt a választásokon.[11] (Az előző ciklusban, 2010-2014 között majdnem ugyanezek voltak az erőviszonyok a testületben, de az egyetlen baloldali ellenzéki képviselő tisztán MSZP-s színekben szerzett mandátumot.)

 
Siófok városrészei: 1. Belváros; 2. Ipartelep; 3. Balatonkiliti; 4. Szabadifürdő; 5. Sóstó; 6. Balatonszéplak; 7. Balatonújhely; 8. Fokihegy; 9. Töreki

PolgármestereiSzerkesztés

  • 1990–1994: Molnár Árpád (független)[12]
  • 1994–1998: Dr. Balázs Árpád (Fidesz-KDNP-SZDSZ-MDF)[13]
  • 1998–2002: Dr. Balázs Árpád (Fidesz)[14]
  • 2002–2006: Dr. Balázs Árpád (Fidesz-MDF-MKDSZ-1215-SPKE-KPE)[15]
  • 2006–2010: Dr. Balázs Árpád (Fidesz)[16]
  • 2010–2014: Dr. Balázs Árpád (Fidesz-KDNP)[17]
  • 2014–2019: Dr. Lengyel Róbert (független)[18]
  • 2019-: Dr. Lengyel Róbert (Becsülettel Siófokért Egyesület)[1]

ÉghajlatSzerkesztés

Az éghajlat ezen a területen enyhe különbségeket mutat a maximumok és negatívumok között, továbbá megfelelő mennyiségű csapadék esik egész évben. Siófok sokévi átlagos havi középhőmérsékleteit tekintve a leghidegebb hónap a január, míg a legmelegebb a július.

Siófok éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)2,03,09,014,020,023,025,024,021,014,07,03,013,8
Átlaghőmérséklet (°C)0,01,06,011,016,019,021,021,017,011,05,02,010,9
Átlagos min. hőmérséklet (°C)−2,0−2,03,07,012,016,017,017,013,08,03,0−1,07,6
Átl. csapadékmennyiség (mm)413336385861335843334846528
Havi napsütéses órák száma6510114619925926929927720115376482093
Forrás: Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ)


NépességSzerkesztés

Lakosságszám[19]
Év Népesség Átl. vált.(%)  
1870 3 897 —    
1880 4 367 1,14%
1890 4 533 0,37%
1900 4 643 0,24%
1910 5 216 1,16%
1920 5 671 0,84%
1930 7 158 2,33%
1941 8 556 1,62%
1949 10 009 1,96%
1960 13 189 2,51%
1970 16 974 2,52%
1980 20 125 1,70%
1990 22 627 1,17%
2001 22 684 0,02%
2011 25 045 0,99%
2020 25 822 0,34%

Siófok lakónépessége 2011. január 1-jén 25 045 fő volt, ami Somogy megye össznépességének 14,9%-át tette ki. A város Somogy megye második legsűrűbben lakott települése, abban az évben az egy négyzetkilométeren lakók száma, átlagosan 200,9 fő volt. A népesség korösszetétele kedvezőtlen. A 2011-es év elején a 19 évesnél fiatalabbak népességen belüli súlya 18%, a 60 éven felülieké 26% volt. A nemek aránya kedvezőtlen, ugyanis ezer férfira 1160 nő jut. 2017-ben a férfiaknál 71,7, a nőknél 78,7 év volt a születéskor várható átlagos élettartam.[20] A népszámlálás adatai alapján a város lakónépességének 5%-a, mintegy 1264 személy vallotta magát valamely kisebbséghez tartozónak. Közülük német, cigány és román nemzetiséginek vallották magukat a legtöbben.

A 20. század második felétől Siófok lakossága fokozatosan növekszik. Népességnövekedése az 1950-es években felgyorsult a szocializmus évei alatt. Az urbanizáció a második világháború után felgyorsuló hatású volt, többek közt ennek eredményeképpen a város lakossága megkétszereződött. A legtöbben 2011-ben éltek a városban, 25 045-en. Az utolsó 2011-es népszámlálás alapján, soha nem éltek még ennyien Siófokon, mint 2011-ben.

A 2011-es népszámlálási adatok szerint a magukat vallási közösséghez tartozónak valló siófokiak túlnyomó többsége római katolikusnak tartja magát. Emellett jelentős egyház a városban, még a református és az evangélikus.

 
A posta épülete

Etnikai összetételSzerkesztés

A 2011. évi népszámlálás adatai alapján[21]
Etnikai hovatartozás
Nemzetiség Népesség %-ban (2011)
  magyar 77,6
  német 1,9
  roma 1,7
nem nyilatkozott 22,2

A kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál.

Vallási összetételSzerkesztés

A 2011. évi népszámlálás adatai alapján[21]





 

Siófok lakóinak vallási összetétele 2011-ben

  Római katolikusok (39,9%)
  Reformátusok (7,7%)
  Evangélikusok (1,9%)
  Egyéb (1%)
  Vallási közösséghez nem tartozik (13,3%)
  Nem válaszolt (35,8%)

GazdaságSzerkesztés

Habár Siófok gazdasága főleg a turisztikai és szolgáltatási szektorra épül, vannak vállalatok, melyek a termelésben dolgoznak. Számos kisebb vállalkozás és mezőgazdasági termelő foglalkozik a mezőgazdasággal, különösen a gyümölcstermeléssel. A város talán leghíresebb terméke a Sió gyümölcslevek, melyek több ízesítésben kaphatóak, és szerte az országba elszállítják őket. Gyártójuk a Sió-Eckes vállalat.

Siófok a székhelye a Somogy Rehabnak (magyar írószergyártó), a magyar alumínium sátorgyártónak, az Alutentnek, a TBG Interbetonnak (a mexikói Cemex része) és a magyar műanyaggyártónak.

A norvég kábelgyártó Kongsberg Automotive és a magyar gázszállító (OT Industries) rendelkezik itt gyártóüzemekkel.

A vállalatok többsége a város ipari parkjában, az Adria Ipari Parkban található.

Siófokon található a Bahart (Balatoni Hajózási Zrt) központja is, amely a Balaton körüli 11 vitorlás kikötő (Balatonföldvár, Balatonszemes, Balatonlelle, Balatonboglár, Fonyód, Szigliget, Badacsony, Balatonfüred, Csopak, Alsóörs és Siófok) tulajdonosa és üzemeltetője, valamint menetrend szerinti hajóutak, kompok, vízi taxik szolgáltatója és regatták szervezője.

# Cég Bevétel Foglalkoztatottak
1 FGSZ Földgázszállító 326 millió Euró 719
2 DRV 62 millió Euró 1,932
3 Sió ECKES 34 millió Euró 165
4 SIÓMENTE KERESKEDŐHÁZ 24 millió Euró 123
5 OT Industries 23 millió Euró 365

Boltok, kiskereskedésekSzerkesztés