Főmenü megnyitása

Kabos Gyula, 1918-ig Kann[1] (Budapest, 1887. március 19.New York, 1941. október 6.) színész, humorista.

Kabos Gyula
Kabos Gyula.jpg
Életrajzi adatok
Születési név Kann Gyula
Született 1887. március 19.
Budapest
Elhunyt 1941. október 6. (54 évesen)
New York, USA
Sírhely Farkasréti temető
Pályafutása
Aktív évek 19051941

Kabos Gyula az IMDb-n
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Kabos Gyula témájú médiaállományokat.
Szemjon Juskevics: Szonkin és a főnyeremény. Renaissance Színház. Kabos Gyula (Szonkin).

PályájaSzerkesztés

1887. március 19-én született zsidó családban Budapesten, Kann Zsigmond (1851–1930) ügynök és Meister Róza háztartásbeli fiaként. 1901 és 1905 között a Wesselényi utcai kereskedelmi iskolában tanult, mellette 1902 és 1905 között Solymosi Elek színiiskoláját végezte el. Pályáját még ez évben Szabadkán kezdte.

Első színpadi fellépésére 1902. április 17-én került sor még statisztaként a Népszínházban. Egy operettben volt lámpavivő a kínai menyegző jelenetben, izgalmában rossz helyre lépett, s a zenekari árokba zuhant. Mivel a brácsásra esett, így a zene is abbamaradt. Erre a következőképpen emlékezett vissza: "... így lett az én első fellépésem lelépés. Szóval mindjárt a pályakezdeten azt csináltam, ami később is megmaradt szerepkörömnek: tragikus figurát alakítottam. Komikus volt, mert nevettek az emberek - tragikus volt, mert úgy megütöttem magam, hogy utána két hétig nyomtam az ágyat."

19061907 között Zomborban, 19071910 között ismét Szabadkán játszott. Pályája Nagyváradon (19101913), majd a Király Színházban (19131914) és a Royal Sörkabaréban folytatódott. Az első világháború elején, 1914 és 1916 között ún. katonai pótszolgálatot teljesített egy fővárosi honvédkerületi parancsnokság segédszolgálatánál. 19161918 között a Kristálypalotában, a Fővárosi Orfeumban, a Télikertben, 1917-ben a Magyar Színházban és az Intim Kabaréban lépett színpadra. Nagyváradon színházalapítással próbálkozott (1918), a következő évben visszatért Budapestre. 1919-ben a Dunaparti Színház tagja lett. Ezután az alábbi budapesti színházakban lépett fel:

 
Kabos Gyula sírja Budapesten. Farkasréti temető: 1-2-457.

Mindenütt nagy sikert aratott.

1919. március 8-án házasságot kötött Puhalag Máriával (dr. Surányi Imréné), nem sokkal később született meg közös gyermekük Kabos István György.

1920 márciusa[2] és 1923 decembere között az Andrássy úti Színház tagja volt, ahol 44 egyfelvonásos színdarabban és tréfában játszott, miközben szerzőként[3] is működött. 1924 januárjától[4] a Vígszínházhoz szerződött. A Renaissance Színházban kapta élete első címszerepét és első fővárosi főszerepét, Szemjon Juskevics(wd) Szonkin és a főnyeremény című tragikomédiájában – ami negyven gépírós oldalt tett ki[5] –, melyről Kosztolányi Dezső színibírálatot írt. 19261929 között a Fővárosi Operettszínház tagja volt.

Színi mestersége mellett 1929 novemberétől hat hónapra a színház igazgatója lett, amit Fővárosi Művész Színházra keresztelt. Először Zsolt Béla Erzsébetváros c. darabját mutatták be, mely vezetése alatt a színház legnagyobb sikere volt. Igazgatói vállalkozása azonban hamarosan megbukott és elvesztette vagyonát.[6][7][8][9][10][11][12]

1931-ben megkapta a Hyppolit, a lakájbeli vezető szerepét.[13]

19351937 között a Víg, 19371938-ban a Magyar és Andrássy Színházhoz kötötte szerződés. 1938. április 8., az első zsidótörvény után nem engedték színpadra lépni. Az erősödő antiszemitizmus miatt családjával az Egyesült Államokba települt. Fiát a londoni egyetem automérnöki karára küldte tanulni, majd feleségével útnak indult külföldre. Budapestről Ostendébe mentek, majd onnan Doverbe, s 1939. február 1-jén indultak el Southamptonból a 28 000 tonnás Paris nevű tengerjáró hajón, mely 1939. február 11-én kötött ki New Yorkban.

Amerikában alkalmi fellépésekkel szórakoztatta a magyarul tudó közönséget. Filmvállalatok közül egyik sem alkalmazta, teljesen mellőzték, és utolsó évei keserűségben teltek. 1941 őszén egy kis brooklyni színházban játszott, amikor előadás közben rosszul lett. Hiába tiltotta el orvosa a színpadtól, Kabos továbbra is fellépett, és második rosszulléte után a harmadiknál tüdőgyulladást kapott. Utolsó két hetét egy kórházban, oxigénsátorban töltötte.

1941. október 6-án hunyt el New Yorkban. A New Jersey állambeli Emerson város Cedar Park-i temetőjében Kobas néven temették el, és sírjára csak jóval később akadtak rá. 1996. november 30-án temették újra a Farkasréti temetőben. "Pályáját mint táncoskomikus kezdte, majd a pesti kabaré utánozhatatlan egyénisége lett, s maradandót alkotott vígjátékokban, komikus és tragikomikus szerepekben is. Hadaró és dadogó beszéddel, eszköztelen játékkal, félszeg mozdulatokkal, groteszk mimikával teremtett figuráját számos, 19311938 között készült film őrzi."[14]

Felesége több mint nyolc évvel élte túl, 1950. január 25-én hunyt el Budapesten.[15]

Kabos László az ő tiszteletére vette fel a Kabos nevet, oldalági rokonok voltak.[16]

EmlékezeteSzerkesztés

1994-ben az ő tiszteletére megalakult a Kabos Gyula Társaság. Alapítói Mikó István, Székhelyi József és Szombathy Gyula voltak. 1997-ben megalapították a Kabos Gyula-díjat.

FilmjeiSzerkesztés

Fontosabb színházi szerepeiSzerkesztés

  • Lamotte (Millöcker, Carl: Boszorkányvár, Szabadka, 1909)
  • Ficsúr (Molnár Ferenc: Liliom, Szabadka, 1910)
  • Drinkwater (Shaw, G. B.: Brassbound kapitány megtérése, Szabadka, 1910)
  • Magántanár úr (Havas Emil: A magántanár úr, Szabadka, 1910)
  • Inas (Buchbinder, Bernhard: A muzsikus lány, Nagyvárad, 1910)
  • Hoffmann (Offenbach, Jacques: Hoffmann meséi, Nagyvárad, 1911)
  • Styx Jankó (Offenbach, Jacques: Orpheus az alvilágban, Nagyvárad, 1913)
  • Adóhivatalnok (Tersánszky Józsi Jenő: Szidike, Magyar Színház, 1923)
  • Jancsó Kálmán (Bús Fekete László: Mihályiné két lánya, Belvárosi Színház, 1924)
  • Lopahin (Csehov: Cseresznyéskert, Vígszínház, 1924)
  • George (Jerome K. Jerome: Fanny és a cselédkérdés, Vígszínház, 1925)
  • Szonkin (Juskevics, Szemjon: Szonkin és a főnyeremény, Renaissance Színház, Bp., 1925)
  • Borbolya Flórián (Szilágyi László–Zerkovitz Béla: Muzsikus Ferkó, Budai Színkör, 1926)
  • Chabory Michel (Lakatos László: Hotel Napoleon, 1927)
  • Roy Lane (Dunning, Philip–Abbott, George: Broadway – Roy Lane, Fővárosi Operettszínház, 1927)
  • A nevető ember (Boross Elemér: Egy ember, aki folyton nevet, Fővárosi Művész Színház, 1929)
  • Doktor Fekete (Lengyel József: A nagy börtön, tíz kép a szibériai hadifoglyok életéből, Fővárosi Operettszínház, 1929)
  • Duci gróf (Bródy István: Kikelet ucca 3., Fővárosi Operettszínház, 1929)
  • Huber Berci (Balassa Emil–Mihály István: Te nem ismered Verát!, Fővárosi Művész Színház, 1929)
  • Kardos (Zsolt Béla: Erzsébetváros, Fővárosi Művész Színház, 1929)
  • Wunder (Herczeg Géza: Csodabár, Fővárosi Operettszínház, 1930)
  • Cziha Tóni (Emőd Tamás–Török Rezső: A harapós férj, Fővárosi Operettszínház, 1931)
  • Oppenheim (Lajtai Lajos: A Rotschildok, Fővárosi Operettszínház, 1931)
  • Dr. Sáfrány (Eisemann Mihály–Éri Halász Imre–Békeffi István: Egy csók és más semmi, Magyar Színház, 1932)
  • Marmeladov (Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés, Magyar Színház, 1933)
  • Musztafa bej (Ábrahám Pál: Bál a Savoyban, Magyar Színház, 1934)
  • Virág (Hunyady Sándor: Lovagias ügy, Pesti Színház, 1934)
  • Bárány Domokos (Fodor László: Érettségi, Pesti Színház, 1935)
  • Gábriel, a hivatali szolga (Birabeau, André: Fiam, a miniszter úr, Vígszínház, 1936)
  • Altiszt-atya (Békeffi István–Stella Adorján: Holnap ágyban marad, 1937)
  • Hammerschmidt (László Miklós: Illatszertár, Vígszínház, 1937)

KönyveiSzerkesztés

  • Pesten kezdődött...! Kabos Gyula film-regénye; Royal Printing Co., Cleveland, 1940
  • Öcsém...; The Feldman Press, New York, 1941

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Belügyminisztérium 1918. évi 81129. sz. rendelete. MNL-OL 30796. mikrofilm 273. kép 1. karton.
  2. Az Andrássy-uti Színház műsora, Budapesti Hírlap 40. évfolyam 65. szám - 1920. március 16. (online: adtplus.arcanum.hu)
  3. Testvérek (30. old.), Színházi Élet X. évf. 2. szám, epa.oszk.hu - 1921. január 9-15.
  4. Kabos Gyula a Vígszínházhoz szerződött, Pesti Hírlap 46. évfolyam 26. szám - 1924. január 31. (online: adtplus.arcanum.hu)
  5. Esti Kurir 3. évfolyam 220. szám - 1925. október 1. (online: adtplus.arcanum.hu)
  6. Ma délelőtt megkezdte működését Budapesten a második színész-igazgató - Kabos Gyula elfoglalta hivatalát, Magyarország 36. évfolyam 263. szám - 1929. november 19. (online: adtplus.arcanum.hu)
  7. Rendező és főszereplő nyilatkoznak Zsolt Béla „Erzsébetváros“ című darabjáról, Magyar Hirlap 39. évfolyam 269. szám - 1929. november 26. (online: adtplus.arcanum.hu)
  8. A Fővárosi Művész Színház végleg bezárta kapuit; Góth Sándor elvileg megállapodott a Fővárosi Művész Színház bérletére, Budapesti Hírlap 50. évfolyam 117. szám - 1930. május 24. (online: adtplus.arcanum.hu[halott link])
  9. Megdőlt egy régi megállapítás: a színház könnyen születik és nehezen hal meg, Esti Kurir 8. évfolyam 119. szám - 1930. május 27. (online: adtplus.arcanum.hu)
  10. Kabos Gyula londoni színész szeretne lenni - Tanulságos beszélgetés egy színésszel, aki megbánta, hogy színigazgató volt, Az Est 21. évfolyam 149. szám - 1930. július 4. (online: adtplus.arcanum.hu)
  11. A színházak adótartozásai, Pesti Hírlap 52. évfolyam 177. szám - 1930. augusztus 6. (online: adtplus.arcanum.hu)
  12. Kabos Gyula pervesztes lett, 8 Órai Ujság 16. évfolyam 276. szám - 1930. december 3. (online: adtplus.arcanum.hu)
  13. A devizazárlat fellendíti a magyar filmgyártást, Esti Kurir 9. évfolyam 268. szám - 1931. november 25. (online: adtplus.arcanum.hu)
  14. Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
  15. Bp. VIII. ker. állami halotti akv. 240/1950. folyószám.
  16. Színészkönyvtár.hu. [2011. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 4.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  1. Részletek tanulmányokból, dokumentumokból, visszaemlékezésekből, Kabos Gyula írásaiból.