Solymosi Elek

(1847–1914) népszínmű- és operetténekes, színész, rendező, színigazgató

Solymosi Elek, névváltozat: Solymossy, született: Sipos (Tövis, 1847. január 25.Budapest, 1914. január 3.)[1] népszínmű- és operetténekes, színész, rendező, színigazgató.

Solymosi Elek
Életrajzi adatok
Születési névSipos Elek
MűvésznévSolymosi Elek
Született1847. január 25.
Tövis
Elhunyt1914. január 3. (66 évesen)
Budapest
SírhelyFiumei Úti Sírkert
Származásmagyar magyar
Pályafutása
Aktív évek1867–1905
A Wikimédia Commons tartalmaz Solymosi Elek témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés

Solymosi Elek 1847. január 25-én született Erdélyben, a Fehér megyei Tövisen, Sipos Elek néven. Szülei Sipos János és Szabó Mária.[1] Tanulmányait Nagyenyeden, Kolozsvárt és Gyulafehérvárt végezte. A gimnázium VI. osztályából kilépett és színész lett. 1867 telén lépett először színpadra Szabadkán, Hubay Gusztáv társulatánál, majd a Budai Népszínházhoz szerződött. Molnár György bukása után Makóra ment. 1873-ban Losoncon, majd Rozsnyóban próbálkozott igazgatással, sikertelenül. 1874 végén ő vezette Miklósy Gyula István (ma Klauzál) téri színházát, ahol színészként kezdett. 1875-ben tagja lett a megnyíló pesti Népszínháznak, ahol közel három évtizeden át játszott. 1905. december 16-án lépett fel utoljára. Egyaránt kitűnően alakított komoly és érzelmes, fiatal és idős, komikus és operettszerepeket, de irodalommal, társadalmi és politikai problémákkal is foglalkozott.

1881-ben átvette a Bártfai P. Antal által alapított Gyakorló Színésziskola irányítását. 1886-ban Magyar Dalcsarnok néven mulatót alapított. 1908-ban vonult nyugalomba, majd Debrecenben alapított színiiskolát.

1894. február 21-én Budapesten, a Kálvin téri templomban feleségül vette a laibachi (Ljubljana) születésű Hormuth Helén Krisztinát, esküvői tanúik Lukácsy Sándor rendező és Kauser József építész voltak.[2]

Elméleti tanulmányokat is írt, tankönyvben rögzítette tapasztalatait A színészet tanítása címmel (1896).

67 éves korában, 1914. január 3-án halt meg Budapesten.

 
Sírja a Fiumei Úti Sírkertben (9-2-55)

Színpadi szerepei

szerkesztés

Fontosabb művei

szerkesztés
  • A vidéki magyar színészet reformja (Budapest, 1875)
  • Egy czímnélküli könyv. Elmefuttatás az obscaen férfiak és prostituált nők jelleméről (Budapest, 1878)
  • A színészet tanítása. Felolvasása az 1896. ezredéves II. országos egyetemes tanügyi kongresszus Színművészeti szakosztályának júl. 4-i ülésén. (Budapest, 1896)
  • Az egyházi szónoklat gesztuselmélete (Budapest, 1912)
  • Színésznapló (1912–13)

Működési adatai

szerkesztés

Színészként

szerkesztés
  • 1870: Makó, nyár: Miskolc
  • 1870–71: Szabadka
  • 1871: Munkács, Ungvár, Buda, Máramarossziget, Szabadka, Pécs
  • 1872: Nagykanizsa, István tér

Igazgatóként

szerkesztés
  • 1873: Losonc, Rozsnyó
  • 1874: Pozsony, István téri Színház
  • 1874–75: Temesvár, Szeged
  • 1887: vidéki körút
  • 1888: május: Budai Színkör
  • 1889: Polgár Béla társulatánál