Tövis (település)

város Romániában, Fehér megyében
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. április 10.

Tövis (románul: Teiuș, népi ejtés szerint Teuș, németül: Dreikirchen) város Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.

Tövis (Teiuș, Dreikirchen)
Az egykori ferences kolostor temploma
Az egykori ferences kolostor temploma
Tövis címere
Tövis címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeFehér
Rangváros
KözségközpontTeiuș
Beosztott falvak
PolgármesterMirel-Vasile Hălălai (Szociál-Liberális Unió)
Irányítószám515900
Körzethívószám0x58[1]
SIRUTA-kód8096
Népesség
Népesség5585 fő (2021. dec. 1.) +/-
Magyar lakosság176 (3%, 2021)[3]
Község népessége6308 fő (2021. dec. 1.)[2]
Népsűrűség141,56 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság238 m
Terület44,56 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 12′ 00″, k. h. 23° 40′ 48″46.200000°N 23.680000°EKoordináták: é. sz. 46° 12′ 00″, k. h. 23° 40′ 48″46.200000°N 23.680000°E
Tövis weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tövis témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Református templom
A kolostor
A tövisi pályaudvar
A pályaudvar 1918 előtti képeslapon

Nevének eredete

szerkesztés

Neve a magyar tövis közszóból származik. Román neve népetimológiás, a teiuș jelentése 'hársfaliget'. Német neve három templomára (a reformátusra, a ferencesre és az ortodoxra/görögkatolikusra) utal és a 17. századnál nem régebbi. Johannes Honterus 1532-es térképén német neve még Dornen ('tövis'). Első említésekor, 1269-ben neve még Ratka, amely szláv személynévből vált helységnévvé. Mai neve először 1293-ban jelenik meg, az erdélyi vajda innen kibocsátott oklevelében: Thywes, majd 1294–95-ben már latinul is: Spinarum ('tövis', többes szám birtokos esetben). Egy 1410-ben kiadott oklevél korábbi neveként a Kokka nevet adja meg. 1933 után lakói pert indítottak, hogy ne nevezzék el Ion Gheorghe Ducának a meggyilkolt miniszterelnökről.

Gyulafehérvártól 17 km-re északra, a Küküllő Marosba ömlésétől négy km-re északnyugatra, a Diódi-patak két partján fekszik. 4456 hektáros határának 62%-a szántóföld, 17%-a legelő.

Népessége

szerkesztés
  • 1733-ban nyolcvan, görögkatolikusként számba vett román család lakta.
  • 1760–62-ben már 120 ortodox és csak 41 görögkatolikus családot írtak össze.
  • Református közössége 1766-ban, Diódváraljával, Bélddel és Alsóorbóval együtt 72 férfit és 51 asszonyt számlált.
  • 1786-ban összlakossága 838 fő volt.
  • 1850-ben 1741 lakosából 1134 főt írtak össze román, 420-at magyar, 123-at zsidó, 24-et cigány, 12-t szász és 11-et német nemzetiségűként; 1161 volt görögkatolikus, 274 református, 168 római katolikus, 123 zsidó és 13 evangélikus vallású.
  • 1910-ben 3589 lakosából 1851 volt román, 1547 magyar, 140 főleg cigány és 32 német anyanyelvű; 1913 görögkatolikus, 833 református, 485 római katolikus, 140 zsidó, 119 ortodox, 64 unitárius és 35 evangélikus vallású.
  • 2002-ben 6378 lakosából 5483 volt román, 565 cigány és 324 magyar nemzetiségű; 4807 ortodox, 1110 görögkatolikus, 246 református és 69 római katolikus vallású.

Története

szerkesztés

A középkorban szász lakosságú mezőváros és a marosi sószállítás egyik állomása volt.[4] 1269 és 1440 között a Diódi család birtoka volt. Az erdélyi vajda gyakran bíráskodott itt és bocsátott ki innen okleveleket. A Diódiak kihalása után Hunyadi János szerezte meg. 1445-ben ispotálya volt. Mátyás 1464-ben szabad királyi városi jogokkal ruházta fel, de 1481-től ismét oppidumként említik. Várát és uradalmát először a Tövisi család, majd kihalásuk után a dengelegi Pongrácz család, 1515-ben már a Balassák bírták. Balassa Imrét 1540-ben felségárulásért vagyonvesztésre ítélték, ezután az uradalmat több nemesi család között osztották föl. 1564-ben itt volt a székhelye az erdélyi románok első református püspökének, Szentgyörgyi Györgynek. Báthory Zsigmond 1595-ben bánáti szerbeket telepített be és számukra ortodox püspökséget alapított. 1602. július 2-án itt győzte le Basta császári serege Székely Mózes erdélyi seregét. 1603-ban Basta katonái feldúlták, lakói java részét legyilkolták, várát lerombolták. Az 1658-as tatár betörés ismét elpusztította. Apafi 1665-ben szerbeket és románokat telepített az uradalomba Borosjenő vidékéről és kiváltságokkal látta el őket. 1668-ban erdélyi országgyűlés helyszíne volt. 1687-ben az Erdélyben állomásozó császári csapatok telelőhelyéül jelölték ki. 1704-ben a kurucok égették föl. 1755-ben vagy 56-ban a Gubernium katolikus iskolát szervezett a görögkatolikussá áttért román és a római katolikussá áttért magyar lakosság számára. 1764 és 1851 között az Erdély területén elszórt határőr huszárezred II. zászlóaljának székhelye volt, lakói egy része huszárként szolgált.

Fejlődése 1871-ben lendült meg, amikor vasúti csomóponttá vált – itt találkozott egymással a Maros völgyében haladó Magyar Keleti Vasút és a Kolozsvárt Brassóval összekötő Első Erdélyi Vasút. Ugyanezen évben gyógyszertár is nyílt benne.[5] Lakossága a következő három évtizedben másfél–kétszeresére nőtt. Zsidó közössége 1897-ben zsinagógát épített, amelyet 1986-ban, az ún. „szisztematizálási program” keretében (sok más tövisi épülettel együtt) lebontottak. 1908-ban egy újonnan szervezett járás székhelyévé lették.[6] Az 1910-es években egy tízszobás szállodája és tíz vendéglője működött. 1954-ben középiskolát alapítottak benne. 1985-től cukorgyára működött, ami az 1990-es években bezárt.

1994-ben kapott városi címet.[7]

Látnivalók

szerkesztés
  • Református temploma 1293 előtt épült a település plébániatemplomaként. Tornya későbbi, gótikus stílusú. A város 1603-as pusztulása után az addig háromhajós templom mellékhajóit lebontották. 1701 után a katolikus Apor István építette újra református felesége számára. Kazettás mennyezetét 1777-ben Zeyk Dániel készíttette. A templomot kőfal keríti, a templomkert temetőként is szolgált. Miske József és Fronius Karolina 1822-es sírján sírvers olvasható.
  • Az eredetileg ferences római katolikus templomot és a mellette álló kolostorépületet Hunyadi János építtette 1442 és 1449 között a törökök ellen vívott marosszentimrei csata emlékére. Az építkezést irányító brassói Lapicida Konrád munkájáért 1455-ben Sárkány birtokának felét kapta. A gótikus templomot és kolostort erőd vette körül. A ferences kolostor mellett 1501-től az 1550-es évekig apácaház is létezett Tövisen. A kolostor lakója, a ferences Nyújtódi András fordította le az apácakolostorban élő testvére, Judit számára 1526-ban Judit könyvét, amelynek kézirata a Székelyudvarhelyi kódexben maradt fenn. A ferenceseknek 1551-ben kellett elhagyniuk. Később, 1593 Báthory Zsigmond visszahívta a minorita ferenceseket, de a protestáns lakosság 1601-ben ismét elzavarta őket. 1603-ban Giorgio Basta katonái elpusztították az erődítményt, melynek emléke a városrész Coștei/Kastély nevében máig fennmaradt. 1615 után még éltek a városban katolikusok, mert ekkor Bethlen Gábor biztosította számukra a templom használatát. A templomot és a kolostort romjaiból Apor István építette újra 1701-ben – utóbbit az eredeti kétszintes helyett csak egyszintesre. Apor pálosokat hívott a kolostorba, akik 1786-ig, a rend feloszlatásáig lakták. Eredeti a templom csúcsív es diadalíve és nyugati, pálcatagos kapuzata, a kapu felett az alapító felirattal: „anno dni MCCCCXXXXVIII johannes de huny / ad rg-i hu gubr”. A hajó déli és északi falában ugyancsak eredeti, mérműves ablakok láthatók. A templom két középkor végi sírkövet őriz: Dengelegi Pongrác Jánosét 1477-ből és a Zay családét 1479-ből. Ugyancsak itt helyezték el azt a középkori kőkeresztet, amelyet a historia domus szerint a Marosból fogtak ki és 1937-ig, az új görögkatolikus (ma ortodox) templom építéséig a főtéren állt, egy nyitott kápolnában. Mai neogótikus berendezése 1895-ben készült. A mellékoltárokon Körösfői-Kriesch Aladár festményei: Szent László 1898-ból és Szent István 1907-ből. A kolostorépületben 1885 és az első világháború között állami, magyar tannyelvű iskola működött.
  • Görögkatolikus (a 18. század első feléig ortodox) templomát 1586 és 1598 között Rácz Péter, Báthori István követe a portánál, és annak felesége, Zamfira emeltette. A kapu fölött a kőbe vésett, ószláv nyelvű alapító felirat Rácz Mihály nevében szól, mellette a galgói Rácz család címere látható. Miután Rácz Péter elesett a sellenberki csatában, a templomban temették el. A templomot 1810-ben kelet felé, a korábbi oltár irányában nyolc méterrel meghosszabbították és a hajó egészét átépítették. A torony korábbi faerkélyét 1885-ben cserélték le kőfalra. A régi hajó falán fennmaradt belső festése, amelyet a 18. század első felében egy resinári mester készített. Mai ikonosztázát 1985-ben állították fel.

Közlekedés

szerkesztés

Erdély egyik legfontosabb vasúti csomópontja.

Híres emberek

szerkesztés

Testvértelepülései

szerkesztés
  1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
  2. 2021-es romániai népszámlálás. Nemzeti Statisztikai Intézet
  3. 2021-es romániai népszámlálás (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. (Hozzáférés: 2024. január 21.)
  4. Binder Pál: Átfedések az erdélyi fejedelemség szász és magyar protestáns egyházmegyéiben. Europa Balcanica – Danubiana – Carpathica 2/a. Bp., 1995, 115–29. o.
  5. Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 45. o.
  6. Belügyi Közlöny 1908, 65. o.
  7. Lege nr.66 din 15 iulie 1994 privind declararea ca oras a comunei Teius. Monitorul Oficial, 188. sz. (1994. július 22.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Tövis (település) témájú médiaállományokat.