Főmenü megnyitása

A román görögkatolikus egyház (románul Biserica Română Unită cu Roma) 1697-ben jött létre, amikor az ungvári unióval az erdélyi Ortodox Mitropolia csatlakott a katolikus egyházhoz, elismerve a pápa fennhatóságát. 1697-től 1853. november 26-áig az Esztergomi főegyházmegyének volt alárendelve.

Román görögkatolikus egyház

(Biserica Română Unită cu Roma, Greco-Catolică)
A balázsfalvai görögkatolikus érseki székesegyház
A balázsfalvai görögkatolikus érseki székesegyház

Vallás keresztény
Felekezet keleti katolikus
Eredet konstantinápolyi ortodox egyház
Lelkészi vezető Lucian Mureșan
Tisztsége érsek
Szertartás bizánci
Tagság 737 900[forrás?]
Nyelv román, magyar
Rómához csatlakozott 1697
Ország Románia
Székhely Balázsfalva, Románia

A Román görögkatolikus egyház
weboldala

Tartalomjegyzék

TörténelemSzerkesztés

Az unióSzerkesztés

A román görögkatolikus egyház 16971700 között jött létre, amikor román ortodox egyház közép- és északnyugat-erdélyi része (az érsek, valamint az esperesek és papok többsége) csatlakozott a római katolikus egyházhoz (unióra lépett vele). Először 1697-től érsekségként, 1698-tól 1853-ig püspökségként, majd újra érsekségként működött, 1717-ig gyulafehérvári, 1717–1737-ig fogarasi, 1737-től pedig balázsfalvi székhellyel. Területi püspökségei csak később jöttek létre: 1777-ben Nagyváradon, 1853-ban Szamosújváron és Lugoson, 1930-ban pedig Nagybányán. A Szamosújvári egyházmegye székhelye 1932-ben Kolozsvárra került, azóta Kolozsvár-Szamosújvári egyházmegye néven ismert.[1]

A görögkatolikus egyház betiltásaSzerkesztés

A trianoni békeszerződés és Erdély Romániával való egyesülése után a román ortodox egyházzal való, addig kiegyensúlyozott viszony fokozatosan megromlott. Ebben jelentős szerepe volt Nicolae Bălan ortodox érseknek, aki már 1920-as érsekké választásakor felvetette, és azt követően folyamatosan képviselte a két egyház egyesítésének gondolatát.[1]

Erre a második világháború és a kommunista hatalomátvétel után nyílt lehetőség, az 1948-ban megválasztott Iustinian Marina pátriárka támogatásával. 1946-ban a kormányzat megakadályozta, hogy a zsinat által metropolitává választott Alexandru Rusu elfoglalja székét. 1948 májusában és júniusában Bălan érsek és Marina pátriárka is több felhívást tett közzé a görögkatolikusok ortodox vallásra való visszatérésére. Ezt követően az államhatalom módszeresen megkezdte a görögkatolikus egyház ellehetetlenítését: a Vatikánnal kötött konkordátumot 1948 júliusában felmondták, majd a tanügyi reformra és az új vallási rendre vonatkozó augusztusi törvényrendelettel szűkítették az egyház mozgásterét. Miután Ioan Suciu fogaras-gyulafehérvári apostoli adminisztrátort szeptember 3-án elmozdították, szeptember 17-én egy kormányrendelet ötről kettőre csökkentette a görögkatolikus püspökök számát, és egy másik aznapi rendelettel eltávolították hivatalukból Valeriu Traian Frențiu, Alexandru Rusu és Ioan Bălan püspököket. A romániai katolikus egyház és Gerald Patrick O'Hara apostoli nuncius tiltakozása ellenére október 1-jén kolozsváron 36 görögkatolikus pap részvételével gyűlést tartottak, mely „határozatot hozott” az áttérésről, amit a román ortodox egyház zsinata október 3-án sietve jóváhagyott, és október 21-én Gyulafehérváron ünnepséget rendeztek a görögkatolikus egyház megszüntetésének megünneplésére.[1] 1948 decemberében végül a román görögkatolikus egyházat betiltották, templomait a román ortodox egyháznak adták, és a püspököket is megpróbálták rábírni az áttérésre.[2]

Az egyház innentől kezdve illegalitásban működött. 1948. október 28-án mind a hat püspökét letartóztatták, és Dragoslavelébe(wd), majd a Căldărușani kolostorba(wd) hurcolták.[3] Itt szentelték titokban püspökké a velük raboskodó Tit Liviu Chinezut.[4] Vasile Afteniét innen Bukarestbe vitték, ahol a Securitate egy kihallgatása során meghalt.[2] A többieket 1950-ben Máramarosszigetre vitték, ahol számos más román és magyar értelmiségivel és egyházi vezetővel együtt politikai fogolyként tartották őket fogva a máramarosszigeti börtönben. Chinezu, Frențiu és Suciu ott is hunyt el a megpróbáltatások következtében 1952 és 1955 között. Bălant, Iuliu Hossut és Rusut 1955-ben kiengedték, és ortodox kolostorokban jelöltek ki számukra kényszerlakhelyet, de utóbbit egy évvel később újra bebörtönözték, és a szamosújvári börtönben hunyt el a megpróbáltatások következtében.[2]

Újjászervezés a rendszerváltás utánSzerkesztés

1989 decemberében egy rendelet újra engedélyezte a görögkatolikus egyház működését.[1] Újraszervezték, de tulajdonuk nagy részét máig sem kapták vissza. A román kommunista rendszer áldozatai közé tartozó hét görögkatolikus vértanú püspök boldoggá avatását 1994-ben kezdeményezte a román görögkatolikus egyház. Ferenc pápa 2019. március 19-én jóváhagyta boldoggá avatási dekrétumukat, és a tervek szerint romániai látogatása alkalmával, 2019. június 2-án a balázsfalvi Szabadság mezején avatja őket boldoggá.[2]

 
a román görögkatolikus egyház térképe

SzervezetSzerkesztés

StatisztikákSzerkesztés

1930-ban a népszámlálás adatai alapján Erdély lakosainak 31,1%-a görögkatolikus vallású volt (az ortodox lakosság aránya ekkor még csak 27,8%). A Körös-vidéken és Máramarosban 25,2%, a Bánságban 3,6% volt a görögkatolikusok aránya.[5]

A 2002-es népszámlálás adatai alapján Romániában 191 556-an vallották magukat görögkatolikusnak[6](amelyből 160 896 román nemzetiségű, 19 645 magyar, 6148 roma, 1721 ukrán, 1542 német)[forrás?]. Ezek az eredmények román görögkatolikus egyház szerint nem tükrözik a valóságot (sokak szerint a kérdőívekben már előre be volt jelölve az ortodox vallás, és a hatóságok is nyomást gyakoroltak a hívőkre, hogy ortodoxnak vallják magukat), ugyanis a nyilvántartásaik szerint Romániában 737 900 görögkatolikus él.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d Codruţa Maria Ştirban, Marcel Ştirban, ford. Venczel Enikő (2001. 07–08). „1948. Előkészítő mozzanatok. Püspökök megfigyelés alatt”. Provincia 2 (8–9. (15.)). (Hozzáférés ideje: 2019. április 28.)  
  2. a b c d Ferenc pápa Balázsfalván avatja boldoggá a hét román görögkatolikus vértanú püspököt (magyar nyelven). Magyar Kurír, 2019. március 25. (Hozzáférés: 2019. április 27.)
  3. PS Valeriu Traian Frenţiu (román nyelven). Román görögkatolikus egyház, 2018. (Hozzáférés: 2019. április 27.)
  4. Episcopul Tit Liviu Chinezu (román nyelven). Román görögkatolikus egyház, 2018. (Hozzáférés: 2019. április 27.)
  5. Recensământul general al populației României din 29 decemvrie 1930, vol. II: Neam, limbă maternă, religie, Imprimeria Națională, București 1938, pag. XXVII.
  6. A 2002-es népszámlálás adatai országos szinten. [2013. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 18.)

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés