Főmenü megnyitása

Ioan Suciu

fogaras-gyulafehérvári apostoli adminisztrátor

Boldog Ioan Suciu (Balázsfalva, 1907. december 4.Máramarosszigeti börtön, 1953. június 27.) román görögkatolikus pap, fogaras-gyulafehérvári apostoli adminisztrátor, vértanú.

Ioan Suciu
Episcop Ioan Suciu.jpg
Született 1907. december 4.
Balázsfalva
Elhunyt 1953. június 27. (45 évesen)
Máramarosszigeti börtön
Állampolgársága
Foglalkozása katolikus pap
Tisztség
  • címzetes püspök
  • segédpüspök (1940. május 25. – )
  • katolikus püspök (1940. július 22. – )
Iskolái
  • Nagy Szent Vazul Balázsfalvi Kollégium
  • Szent Atanáz Pápai Görög Kollégium
Sírhely Szegények temetője
fogaras-gyulafehérvári apostoli adminisztrátor
Vallása román görögkatolikus egyház
Pappá szentelés 1931. november 29.
Püspökké szentelés 1940. július 22.
Szentelők

Hivatal nagyváradi görögkatolikus segédpüspök
Hivatali idő 1940–1947

Hivatal fogaras-gyulafehérvári apostoli adminisztrátor
Hivatali idő 1947–1953
Elődje Valeriu Traian Frențiu
Utódja Alexandru Todea
Társszentelt püspökök
Tit Liviu Chinezu1949. december 3.
Tisztelete
Boldoggá vagy szentté avatási státusz boldog (2019. június 2., Szabadság mezeje, Ferenc pápa)
A Wikimédia Commons tartalmaz Ioan Suciu témájú médiaállományokat.

PályafutásaSzerkesztés

Papi családba született; testvére volt Gheorghe Claudiu Suciu(wd) kémikus. Jó barátja volt Tit Liviu Chinezu; mindketten a római Szent Atanáz Pápai Görög Kollégiumban(wd) tanultak. Teológiából doktorált, és az Aquinói Szent Tamás Pápai Egyetemen végzett hat évi tanulmányok után 1931. november 29-én pappá szentelték.

Szentelése után visszatért Balázsfalvára, ahol a teológiai akadémia tanárává nevezték ki. Az egyház egyik nagy szónokának és a fiatalok barátjának mondták.[1]

Püspöki pályafutásaSzerkesztés

1940. május 22-én nagyváradi görögkatolikus segédpüspökké és moglaenai címzetes püspökké nevezték ki. Július 22-én szentelte püspökké Valeriu Traian Frențiu nagyváradi görögkatolikus püspök, Iuliu Hossu kolozsvár-szamosújvári és Ioan Bălan lugosi püspök segédletével. 1947-ben – miután Alexandru Rusu érsekké való megválasztását az államhatalom nem fogadta el[2]fogaras-gyulafehérvári apostoli adminisztrátorrá nevezték ki.[1][2] Októberben ugyanakkor az ő személyi lapját is összeállította a Securitate, melyen szigorú, köztiszteletben álló emberként, hatásos szónokként jellemzik, aki nem tagja ugyan a Nemzeti Parasztpártnak, de ismertek Iuliu Maniu embereivel való kapcsolatai, és „ádáz ellensége a demokratikus rendszernek, amelynek élén dr. Petru Groza áll”.[2]

Szerény. Harmadosztályon utazik, az ütközőn, megveti a kényelmet. Alacsony termetű, szikár, Krisztus harcosának tűnik, hasonlít El Greco alakjaihoz. Nagy szónoki tehetséggel bír. A legelvontabb kérdéseket is oly módon tudja bemutatni, hogy azok a legegyszerűbb elmék számára is érthetőekké válnak. Kellemes a hangszíne, hanghordozása néha nagyon szelíd, máskor rendkívül szigorú, és így hatalmában tartja, elbűvöli hallgatóságát. Mindenki nagyon tiszteli.
– Részlet a Securitate egyik Ioan Suciuról szóló jelentéséből[2]

1948-ban a román görögkatolikus egyházat betiltották, templomait a román ortodox egyháznak adták, és a püspököket is megpróbálták rábírni az áttérésre.[3] Július 24-én az öt görögkatolikus püspök körlevelet adott ki A görög katolikus egyház papjai és hívei. Ennek az órának a tanúságtétele címmel. Miután a Művelődésügyi Minisztérium szeptember 3-i határozatával eltávolították hivatalából. Szeptember 16-án, egy sikeres lelkipásztori körút után tartóztatták le először Szombattelkén. Október 7-én a többi püspökkel együtt beadványt intézett a köztársaság elnökségéhez és Petru Groza miniszterelnökhöz.[2]

Október 28-án letartóztatták, és az öt másik görögkatolikus püspökkel együtt Dragoslavelébe(wd), majd a Căldărușani kolostorba(wd) hurcolták. 1950 májusában a Belügyminisztériumba, majd októberben Máramarosszigetre vitték.[1] A román kommunista rendszer áldozatai közé tartozik. Számos más román és magyar értelmiségivel és egyházi vezetővel együtt politikai fogolyként tartották fogva a máramarosszigeti börtönben, és ott is hunyt el a megpróbáltatások következtében.[3] Az elkülönítés, gyomorbaj, éheztetés és hideg miatt hunyt el a 44-es cellában.

A máramarosszigeti Szegények temetőjében(wd) földelték el jeltelen sírba, melynek pontos helye ma is ismeretlen. Fogva tartása eljárás és elítélés nélkül történt.[1]

 
Ioan Suciu és vértanútársai a boldoggáavatás emlékére kiadott bélyegblokkon

EmlékezeteSzerkesztés

A vértanú görögkatolikus püspökök boldoggá avatását 1994-ben kezdeményezte a román görögkatolikus egyház. Ferenc pápa 2019. március 19-én jóváhagyta Ioan Suciu és hat társa boldoggá avatási dekrétumát. A pápa romániai látogatása alkalmával, 2019. június 2-án a balázsfalvi Szabadság mezején avatta őket boldoggá.[3][4]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d Episcopul Ioan Suciu (román nyelven). Román görögkatolikus egyház, 2018. (Hozzáférés: 2019. április 27.)
  2. a b c d e Codruţa Maria Ştirban, Marcel Ştirban, ford. Venczel Enikő (2001. 07–08). „1948. Előkészítő mozzanatok. Püspökök megfigyelés alatt”. Provincia 2 (8–9. (15.)). (Hozzáférés ideje: 2019. április 28.)  
  3. a b c Ferenc pápa Balázsfalván avatja boldoggá a hét román görögkatolikus vértanú püspököt (magyar nyelven). Magyar Kurír, 2019. március 25. (Hozzáférés: 2019. április 27.)
  4. Vértesaljai László: Ferenc pápa hét görögkatolikus főpásztor boldoggáavatásakor: szabadság és irgalom (magyar nyelven). Vatican News, 2019. június 2. (Hozzáférés: 2019. június 3.)

További információkSzerkesztés