Főmenü megnyitása

Valeriu Traian Frențiu

nagyváradi görögkatolikus püspök

Boldog Valeriu Traian Frențiu (Resicabánya, 1875. április 25.Máramarosszigeti börtön, 1952. július 11.) román görögkatolikus pap, nagyváradi görögkatolikus püspök,[1] vértanú.

Valeriu Traian Frențiu
Valeriu Traian Frențiu 2019 stamp of Romania.jpg
Született 1875. április 25.
Resicabánya
Elhunyt 1952. július 11. (77 évesen)
Máramarosszigeti börtön
Állampolgársága
Foglalkozása katolikus pap
Tisztség
  • megyéspüspök
  • megyéspüspök
  • katolikus püspök (1913. január 14. – )
Iskolái
Kitüntetései Román Korona-rend
Sírhely Szegények temetője
nagyváradi görögkatolikus püspök
Vallása román görögkatolikus egyház
Pappá szentelés 1898. szeptember 28.
Budapest
Püspökké szentelés 1913. január 14.
Szentelők

Hivatal lugosi püspök
Hivatali idő 1912–1922
Elődje Vasile Hossu
Utódja Alexandru Nicolescu

Hivatal nagyváradi görögkatolikus püspök
Hivatali idő 1922–1941
Elődje Demetriu Radu
Utódja Iuliu Hossu

Hivatal fogaras-gyulafehérvári apostoli adminisztrátor
Hivatali idő 1941–1947
Elődje Alexandru Nicolescu
Utódja Ioan Suciu

Hivatal nagyváradi görögkatolikus püspök
Hivatali idő 1947–1952
Elődje Iuliu Hossu
Utódja Vasile Hossu
Szentelt püspökök
Florian Stan1922. december 19.
Ioan Suciu1940. július 22.
Tit Liviu Chinezu1949. december 3.
Ioan Chertes1949. december 25.
Társszentelt püspökök
Iuliu Hossu1917. december 4.
Vasile Suciu1920. január 25.
Alexandru Nicolescu1922. június 18.
Mihai Robu1925. szeptember 20.
Tisztelete
Boldoggá vagy szentté avatási státusz boldog (2019. június 2., Szabadság mezeje, Ferenc pápa)
A Wikimédia Commons tartalmaz Valeriu Traian Frențiu témájú médiaállományokat.

PályafutásaSzerkesztés

Apja, Ioachim Frențiu görögkatolikus pap volt, anyja Demeter Rozália. Iskoláit szülővárosában kezdte, majd a balázsfalvi görögkatolikus gimnáziumban folytatta, ahol 1894-ben érettségizett. 1894–1898 között Budapesten tanult teológiát. 1898. szeptember 28-án szentelték pappá Budapesten. Teológiai tanulmányait a bécsi Augustineum intézetben folytatta, és ezzel párhuzamosan a Bécsben szolgáló román katonák gyóntatójaként működött. 1902-ben doktori fokozatot szerzett.

1902 és 1904 között a lugosi püspökségen dolgozott levéltárosként, könyvtárosként és konzisztóriumi aljegyzőként. 1904-ben Szászvárosba került esperesnek, ahol 14 plébánia és filia tartozott hozzá. 1912 elején hátszegi püspöki vikárius lett.[1][2]

Püspöki pályafutásaSzerkesztés

1912. november 4-én lugosi püspökké nevezték ki, pápai megerősítést december 14-én kapott X. Piusztól.[1][2] 1913. január 14-én a balázsfalvi székesegyházban szentelte püspökké[1] Victor Mihaly de Apșa fogaras-gyulafehérvári érsek, Demetriu Radu nagyváradi és Vasile Hossu kolozsvár-szamosújvári görögkatolikus püspök segédletével. Az első világháború idején nagy nehézségek között, de bölcsen kormányozta egyházmegyéjét, ezért XV. Benedek pápa gróffá és pápai trónállóvá nevezte ki 1920. december 18-án.

 
Emléktáblája a belényesi görögkatolikus templomon, annak 1928-as felújítása alkalmából
 
Frențiu püspök (ülő), papok körében

1922. január 17-én nagyváradi görögkatolikus püspökké nevezték ki, február 25-én erősítették meg.[1][2] XI. Piusz pápa a Vatikánban fogadta Iuliu Hossu, Vasile Suciu, Valeriu Traian Frențiu és Alexandru Nicolescu püspököket. Frențiu fejezte be 1922–1924 között a nagyváradi Teológiai Akadémia építtetését. 1924-ben megalapította a nagyváradi Vestitorul (Hírnök) újságot. Egyházmegyéjében letelepítette a ferences, asszumpcionista és az Iskola Testvérek rendek tagjait. Több teológiai tankönyvet is kiadott. Saját költségén 14 templomot építtetett, és további húsznak az építését támogatta. 1934-ben joghatósága alá kerültek a Hajdúdorogi egyházmegye Romániához csatolt parókiái.[1] 1938-ban családi sírkápolnát emeltetett a nagyváradi Rulikowski temetőben.[3] A második bécsi döntés után szót emelt Észak-Erdély visszacsatolása ellen, ezért el kellett hagynia Magyarországot.

1941-ben Alexandru Nicolescu mitropolita halála után kinevezték a Fogaras-Gyulafehérvári főegyházmegye apostoli adminisztrátorának. 1947-ben visszatért Nagyváradra.[2]

1948-ban a román görögkatolikus egyházat betiltották, templomait a román ortodox egyháznak adták, és a püspököket is megpróbálták rábírni az áttérésre.[4] Július 24-én az öt görögkatolikus püspök körlevelet adott ki A görög katolikus egyház papjai és hívei. Ennek az órának a tanúságtétele címmel. Miután szeptember 17-én egy kormányrendelet ötről kettőre csökkentette a görögkatolikus püspökök számát, és egy másik aznapi rendelettel Frențiut is eltávolították hivatalából,[5] a többi katolikus püspökhöz hasonlóan a kultuszminisztérium értesítette, hogy a továbbiakban nincs joga képviselni az egyházmegyét.[1] Október 7-én a többi püspökkel együtt beadványt intézett a köztársaság elnökségéhez és Petru Groza miniszterelnökhöz.[5]

Október 28-án letartóztatták, és az öt másik görögkatolikus püspökkel együtt Dragoslavelébe(wd), majd a Căldărușani kolostorba(wd) hurcolták. 1950-ben Máramarosszigetre vitték.[2] Számos más román és magyar értelmiségivel és egyházi vezetővel együtt politikai fogolyként tartották fogva a máramarosszigeti börtönben, és ott is hunyt el a megpróbáltatások következtében. A román kommunista rendszer áldozatai közé tartozik.[4]

A máramarosszigeti Szegények temetőjében(wd) földelték el jeltelen sírba, melynek pontos helye ma is ismeretlen.[1][2] Fogva tartása eljárás és elítélés nélkül történt.[2]

 
Valeriu Traian Frențiu és vértanútársai a boldoggáavatás emlékére kiadott bélyegblokkon

EmlékezeteSzerkesztés

A vértanú görögkatolikus püspökök boldoggá avatását 1994-ben kezdeményezte a román görögkatolikus egyház. Ferenc pápa 2019. március 19-én jóváhagyta Valeriu Traian Frențiu és hat társa boldoggá avatási dekrétumát. A pápa romániai látogatása alkalmával, 2019. június 2-án a balázsfalvi Szabadság mezején avatta őket boldoggá.[4][6]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d e f g h Magyar katolikus lexikon III. (Éhi–Gar). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1997.  
  2. a b c d e f g PS Valeriu Traian Frenţiu (román nyelven). Román görögkatolikus egyház, 2018. (Hozzáférés: 2019. április 27.)
  3. Péter I. Zoltán: Az újvárosi központi temető (magyar nyelven). Biharország, 2014. június 27. (Hozzáférés: 2019. április 28.)
  4. a b c Ferenc pápa Balázsfalván avatja boldoggá a hét román görögkatolikus vértanú püspököt (magyar nyelven). Magyar Kurír, 2019. március 25. (Hozzáférés: 2019. április 27.)
  5. a b Codruţa Maria Ştirban, Marcel Ştirban, ford. Venczel Enikő (2001. 07–08). „1948. Előkészítő mozzanatok. Püspökök megfigyelés alatt”. Provincia 2 (8–9. (15.)). (Hozzáférés ideje: 2019. április 28.)  
  6. Vértesaljai László: Ferenc pápa hét görögkatolikus főpásztor boldoggáavatásakor: szabadság és irgalom (magyar nyelven). Vatican News, 2019. június 2. (Hozzáférés: 2019. június 3.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés