Főmenü megnyitása

Iuliu Hossu

Kolozsvár-szamosújvári görögkatolikus püspök, bíboros

Boldog Iuliu Hossu (Nagynyulas, 1885. január 30.Bukarest, 1970. május 28.) román görögkatolikus pap, kolozsvár-szamosújvári püspök,[2] vértanú.

Iuliu Hossu
Episcopul Iuliu.jpg
Született 1885. január 30.
Nagynyulas
Elhunyt 1970. május 28. (85 évesen)[1]
Bukarest
Állampolgársága román
Foglalkozása
  • katolikus pap
  • politikus
Tisztség
  • Románia szenátora
  • in pectore bíboros
  • megyéspüspök
  • katolikus püspök (1917. december 4. – )
  • bíboros (1969. április 28. – )
Iskolái
Sírhely Bellu temető
kolozsvár-szamosújvári püspök
Vallása román görögkatolikus egyház
Pappá szentelés 1910. március 27.
Róma
Püspökké szentelés 1917. december 4.
Balázsfalva
Szentelők
Bíborossá kreálás 1969. április 28. (in pectore)

Hivatal kolozsvár-szamosújvári püspök (1924-ig szamosújvári)
Hivatali idő 1917–1970
Elődje Vasile Hossu
Utódja George Guțiu

Hivatal máramarosi apostoli adminisztrátor
Hivatali idő 1930–1931
Elődje
Utódja Alexandru Rusu (megyés püspök)

Hivatal nagyváradi görögkatolikus apostoli adminisztrátor
Hivatali idő 1941–1947
Elődje Valeriu Traian Frențiu (megyés püspök)
Utódja Valeriu Traian Frențiu (megyés püspök)
Társszentelt püspökök
Vasile Suciu1920. január 25.
Alexandru Nicolescu1922. június 18.
Alexandru Rusu1931. január 30.
Ioan Bălan1936. október 18.
Ioan Suciu1940. július 22.
Tit Liviu Chinezu1949. december 3.
Ioan Chertes1949. december 25.
Tisztelete
Boldoggá vagy szentté avatási státusz boldog (2019. június 2., Szabadság mezeje, Ferenc pápa)
A Wikimédia Commons tartalmaz Iuliu Hossu témájú médiaállományokat.

1910-ben szentelték pappá. 1917-től szamosújvári püspökként szolgált. Az 1918. december 1-jei gyulafehérvári román nagygyűlésen ő olvasta fel az Erdély Romániához csatolásáról szóló kiáltványt. 1948-ban a román görögkatolikus egyházat betiltották, templomait a román ortodox egyháznak adták, és a püspököket is megpróbálták rábírni az áttérésre. Mivel ellenszegült, letartóztatták, és több püspöktársával együtt a Căldărușani kolostorba(wd) hurcolták. 1950-től számos más román és magyar értelmiségivel és egyházi vezetővel együtt politikai fogolyként tartották fogva a máramarosszigeti börtönben. Élete végéig különböző kényszerlakhelyeken élt. A román kommunista rendszer áldozatai közé tartozik.

VI. Pál pápa in pectore bíborossá nevezte ki; a kinevezést csak halála után hozták nyilvánosságra. Ferenc pápa romániai látogatása alkalmával, 2019. június 2-án a balázsfalvi Szabadság mezején(wd) avatta boldoggá hat vértanútársával együtt.

PályafutásaSzerkesztés

Szülőfaluja, Nagynyulas Kolozs vármegye Tekei járásához tartozott. Édesapja, Ioan, görögkatolikus pap, édesanyja Victoria, szül. Măriuțiu volt. Középiskolai tanulmányait a szászrégeni evangélikus gimnáziumban, a marosvásárhelyi római katolikus gimnéziumban, majd Balázsfalván, a görögkatolikus főgimnáziumban folytatta. 1904-ben kezdte a teológiát és rövid időn belül a római Propaganda Fide Pápai Városi Kollégiumba(wd) küldték. 1906-ban megszerezte a filozófiai, 1910-ben a teológiai doktorátust.[3] 1910. március 27-én szentelte pappá nagybátyja, Vasile Hossu püspök.[2]

Visszatérve az országba, Lugoson dolgozott teológiai tanárként,[2] levéltárosként, könyvtárosként, majd vikáriusként és püspöki titkárként. 1914–1917 között tábori lelkészi szolgálatot teljesített az osztrák hadseregben szolgáló román katonák mellett.[3]

Püspöki pályafutásaSzerkesztés

1917. március 3-án IV. Károly király szamosújvári püspökké nevezte ki a Vasile Hossu halálával megüresedett székbe,[3][2] pápai megerősítést április 21-én kapott XV. Benedektől.[2] december 4-én Balázsfalván[2] szentelte püspökké Victor Mihaly de Apșa fogaras-gyulafehérvári érsek, Demetriu Radu nagyváradi és Valeriu Traian Frențiu lugosi görögkatolikus püspök segédletével.

 
Hossu püspök felolvassa az Erdély Romániához csatolásáról szóló kiáltványt az 1918. december 1-jei gyulafehérvári román nagygyűlésen

Részt vett az 1918. december 1-jei gyulafehérvári román nagygyűlésen, és ő olvasta fel az Erdély Romániához csatolásáról szóló kiáltványt.[3]

1930 októberében, a román konkordátum megkötése után az Apostoli Szentszék a szamosújvári püspökségnek adományozta a kolozsvári minorita templomot. Ezzel egyidejűleg a püspökség székhelyét Kolozsvárra helyezték át, a neve pedig Kolozsvár-Szamosújvári egyházmegye lett.[2][3] A szamosújvári régi püspöki székhelyet Hossu átalakíttatta görögkatolikus tanítóképzővé. Maga a püspök Kolozsváron élt a második bécsi döntés után (1940–1944), illetve a kommunista rendszer első időszakában (1945–1948) is.[3]

1948-ban a román görögkatolikus egyházat betiltották, templomait a román ortodox egyháznak adták, és a püspököket is megpróbálták rábírni az áttérésre.[4] Miután szeptember 17-én egy kormányrendelet ötről kettőre csökkentette a görögkatolikus püspökök számát, Hossút még meghagyták hivatalában. Ő azonban határozottan fellépett az erőszakos áttérítési kísérlet ellen: július 24-én az öt görögkatolikus püspök körlevelet adott ki A görög katolikus egyház papjai és hívei. Ennek az órának a tanúságtétele címmel; az október 1-jén kolozsváron 36 görögkatolikus pap részvételével lezajlott, az áttérésről „határozatot hozó” gyűlés résztvevőit Hossu előző nap levélben figyelmeztette, majd ennek sikertelensége után kiközösítéssel sújtotta; október 7-én a többi püspökkel együtt beadványt intézett a köztársaság elnökségéhez és Petru Groza miniszterelnökhöz; október 25-én pedig pásztorlevélben szólalt fel.[5]

Ma, amikor a szent pünkösdöt ünnepeljük, más híreket is hallottatok, amiknek nem szabad hitelt adnotok. Az igazság az, hogy felszólítottak az egyesülésre. De hogyan? „Testvériesen.” Hát igen, mi is testvériesen válaszolunk: Mi tudjuk, érezzük és erősen hisszük, hogy Krisztus igazi egyházának a tagjai vagyunk. Ez a mi szent meggyőződésünk. Igaz, ha százalékban akarjuk kifejezni, azt mondhatnánk, hogy a két román egyház 96%-ban hasonlít egymásra. Tehát kevésben különbözünk. De éppoly igaz az is, hogy miénk az igazi hit kincstára. Mert Krisztus egyháza egy és csakis egy. Szent Péter egy volt, és ahol ő volt, ott van Krisztus igazi egyháza. Senki kedvéért nem válunk árulókká. A földön senki kedvéért nem hagyjuk el Róma anyánk hitét.
– Részlet Iuliu Hossu 1948-as pünkösdi beszédéből[5]

Mivel ellene szegült a román görögkatolikus egyház úgynevezett visszatérésének (mármint az ortodox egyházba), október 28-án letartóztatták, és az öt másik görögkatolikus püspökkel együtt Dragoslavelébe(wd) hurcolták. A kommunista hatóságok és Iustinian Marina pátriárka felajánlották neki a Moldva metropolitája tisztséget, azzal a feltétellel, hogy térjen ki katolikus hitéből. A püspök nem volt hajlandó felvenni az ortodox hitet, ezért először a Căldărușani kolostorba(wd) szállították át, majd 1950-ben Máramarosszigetre vitték.[3] Számos más román és magyar értelmiségivel és egyházi vezetővel együtt politikai fogolyként tartották fogva a máramarosszigeti börtönben.[4] 1955-ben átvitték Curtea de Argeșre, 1956-ban a Ciorogârlai kolostorba(wd), majd vissza Căldărușaniba. Itt jelöltek ki neki kényszerlakhelyet és itt maradt élete végéig.[3]

1969. április 28-án VI. Pál pápa in pectore bíborossá nevezte ki. A kinevezést csak halála után hozták nyilvánosságra.[2][3] A bukaresti Colentina kórházban hunyt el,[3] sírja a Bellu temető katolikus részében található. A román kommunista rendszer áldozatai közé tartozik.[4]

EmlékezeteSzerkesztés

A vértanú görögkatolikus püspökök boldoggá avatását 1994-ben kezdeményezte a román görögkatolikus egyház. Ferenc pápa 2019. március 19-én jóváhagyta Iuliu Hossu és hat társa boldoggá avatási dekrétumát. A pápa romániai látogatása alkalmával, 2019. június 2-án a balázsfalvi Szabadság mezején(wd) avatta őket boldoggá.[4][6][7]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a b c d e f g h Magyar katolikus lexikon V. (Homo–J). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2000.  
  3. a b c d e f g h i j Cardinalul Iuliu Hossu (román nyelven). Román görögkatolikus egyház, 2018. (Hozzáférés: 2019. április 27.)
  4. a b c d Ferenc pápa Balázsfalván avatja boldoggá a hét román görögkatolikus vértanú püspököt (magyar nyelven). Magyar Kurír, 2019. március 25. (Hozzáférés: 2019. április 27.)
  5. a b Codruţa Maria Ştirban, Marcel Ştirban, ford. Venczel Enikő (2001. 07–08). „1948. Előkészítő mozzanatok. Püspökök megfigyelés alatt”. Provincia 2 (8–9. (15.)). (Hozzáférés ideje: 2019. április 28.)  
  6. Ferenc pápa boldoggá avatta a hét mártír görögkatolikus püspököt Balázsfalván. eletmod.transindex.ro (2019. jún. 2.) (Hozzáférés: 2019. jún. 2.)
  7. Vértesaljai László: Ferenc pápa hét görögkatolikus főpásztor boldoggáavatásakor: szabadság és irgalom (magyar nyelven). Vatican News, 2019. június 2. (Hozzáférés: 2019. június 3.)

ForrásokSzerkesztés

  • Ioan M. Bota, Istoria Bisericii Universale și a Bisericii românești de la origini până în prezent, Casa de Editură „Viața Creștină”, Cluj-Napoca, 1994
  • Sergiu Grossu, Calvarul României Creștine, „Convorbiri Literare” & ABC DAVA, Chișinău, 1992. (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 5885861074}
  • Silvestru Augustin Prunduș (editor), "Memoriile Cardinalului Dr. Iuliu Hossu", Cluj, 2003.
  • Memoriile Cardinalului Doctor Iuliu Hossu, editura Viața Creștină.
  • Alexandru Mircea, Pamfil Cârnațiu, Mircea Todericiu, Biserica Română Unită, Madrid, 1952, p. 318.
  • Anton Moisin, Minciuna „trecerii” la ortodoxie a românilor uniți, greco-catolici, în anul 1948, Partea I, Victoria, 1998, p. 46. helytelen ISBN kód: 973 98401 3 1

További információkSzerkesztés

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Iuliu Hossu című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.