Wikipédia

VI. Pál pápa

a római katolikus egyház szentté avatott, 262. pápája
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. augusztus 6.

Szent VI. Pál (született: Giovanni Battista Enrico Antonio Maria Montini; Concesio, Brescia megye, 1897. szeptember 26. – Castel Gandolfo, 1978. augusztus 6.) római pápa 1963 és 1978 között. Ő felügyelte elődje, Szent XXIII. János pápa által összehívott II. vatikáni zsinat legtöbb döntésének meghozatalát.

Szent VI. Pál pápa
a katolikus egyház vezetője
VI. Pál pápa 1963-ban
VI. Pál pápa 1963-ban
VI. Pál pápa címere
VI. Pál pápa címere
In nomine Domini
(Az Úr nevében)
Eredeti neveGiovanni Battista Enrico Antonio Maria Montini
Született1897. szeptember 26.
Olaszország 1861 Concesio
Nemzetiségeolasz
Megválasztása1963. június 21.
Beiktatása1963. június 30.
Pontifikátusának
vége		1978. augusztus 6.
Elhunyt1978. augusztus 6. (80 évesen)
Vatikán Castel Gandolfo
Tisztelete
TisztelikRómai katolikus egyház
Boldoggá avatása2014. október 19., Szent Péter tér, Vatikán
Boldoggá avatta:
Ferenc pápa
Szentté avatása2018. október 14., Szent Péter tér, Vatikán
Szentté avatta:
Ferenc pápa
Ünnepnapjaszeptember 26.
Jelképeipápai öltözet, tiara
Minek/kiknek a védőszentje?Második vatikáni zsinat, Milánói érsekség, Bresciai püspökség, Concesio, Magenta, Paderno Dugnano
Előző pápa
Következő pápa
XXIII. János
I. János Pál
VI. Pál pápa aláírása
VI. Pál pápa aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent VI. Pál pápa témájú médiaállományokat.

A korai évek

szerkesztés

Giovanni Montini helyi nemesi család fiaként született Concesióban. 1916-ban kezdte meg papi tanulmányait, és 1920-ban szentelték pappá. A Szent Gergely Egyetemen, a Római Egyetemen és az Accademia dei Nobili Ecclesiasticin tanult. 1937-től XI. Piusz pápa államtitkárának, Pacelli bíborosnak a helyettese. Elkísérte őt az 1938-as budapesti eucharisztikus világkongresszusra is. Amikor Pacelli XII. Piusz néven pápa lett, megerősítette Montinit államtitkár-helyettesi pozíciójában, az új államtitkár, Luigi Maglione mellett. Ez utóbbi 1944-es halála után szerepét maga a pápa vette át, Montini továbbra is betöltötte korábbi posztját.

Tevékenységét némi homály fedi ebből az időszakból; nem pontosan ismert szerepe a Vatikán diplomáciai tevékenységében a második világháború idején. Kritika alapját képezi a Szentszék kapcsolata a fasiszta, de németellenes Galeazzo Ciano gróffal, Mussolini (1944 januárjában kivégzett) vejével és külügyminiszterével. Montinit többen vádolták azzal, hogy a fasisztákkal tárgyalt és előnyöket szerzett tőlük a Vatikán számára, hogy segített magas rangú náciknak elmenekülni a hitleri birodalom összeomlásakor. Ugyanakkor nagyobb összegekkel segítette az üldözött európai zsidóságot. A vatikáni kormányzat magas rangú tisztségviselőjeként ekkor Montini XII. Piusz hű támogatója és a korszak egyik legbefolyásosabb embere volt. Meg nem erősített információk szerint Montini és Alcide De Gasperi megpróbáltak találkozót összehozni Maria José belga hercegnő (az olasz király menye, Umbertó piemonti herceg felesége) és az Egyesült Államok vatikáni követe, Myron Taylor között, hogy Olaszország különbékét köthessen az Államokkal; a találkozás azonban nem jött létre.

Milánó érseke

szerkesztés

1954-ben Montini a Milánói főegyházmegye érseke lett. A hagyomány szerint ezt a rangot az kapja meg, akit a pápa bíborossá szándékozik kinevezni, amint üresedés van a bíborosok sorában. Sokak meglepetésére XII. Piusz nem nevezte ki Montinit bíborossá (nem volt köztudott, hogy az 1952-es titkos konzisztóriumon ő nem fogadta el a kinevezést). Bár sokan XII. Piusz későbbi örökösének tekintették, Montini, mivel nem volt bíboros, nem követhette Piuszt a pápai trónon, így annak halála után (1958) Angelo Roncalli bíboros lett az új pápa XXIII. János néven, aki viszont szinte azonnal bíborosi rangra emelte Montinit.

Pápasága

szerkesztés

Montini bíborost mindenki János pápa leendő utódjának tekintette. Támogatta János döntését a második vatikáni zsinat összehívására. Amikor János 1963-ban elhunyt, Montini lépett a pápai trónra VI. Pál néven. Az ő uralma alatt fejeződött be a vatikáni zsinat, 1965-ben. Ugyanebben az évben felállította a püspöki szinódust, de két dolgot kivont a hatáskörükből: a papi nőtlenséggel és a fogamzásgátlással kapcsolatos döntéseket; később mindkét témakör nagy port felverő enciklikái témája lett. Feloszlatta a nemesi testőrséget és a palotaőrséget, és a Svájci Gárdát tette meg a Vatikán egyedüli fegyveres erejévé.

Ő volt az utolsó pápa, akit a pápai tiarával koronáztak meg; utódja, I. János Pál eltörölte e ceremóniát. VI. Pál tiaráját, amelyet milánói egyházmegyéjétől kapott ajándékba, a Washingtonban álló Szeplőtelen fogantatás Bazilikájának adományozta, ajándékképpen az amerikai katolikusok számára.

1977-ben magánkihallgatáson fogadta Kádár Jánost. Sikerrel érte el a templomi hitoktatás engedélyezését és az utolsó börtönbe zárt szerzetes (Lénárd Ödön) szabadon bocsátását, de a szerzetesrendek újbóli engedélyezését már nem. Nyilatkozata szerint elégedett volt Miklós Imre, az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) elnökének tevékenységével is.

Kanonizációs eljárás

szerkesztés

2014. május 10-én az Apostoli Szentszék bejelentette, hogy VI. Pál pápa boldoggá avatása 2014. október 19-én fog megtörténni, ugyanis Ferenc pápa ehhez megadta hozzájárulását.[1]

2014. október 19-én Ferenc pápa, XVI. Benedek emeritus pápa jelenlétében, délelőtt 10 óra 30 perckor boldoggá avatta egykori elődjüket, VI. Pál pápát, akinek liturgikus ünnepét születésnapjában: szeptember 26-ában jelölte meg.[2]

2018. október 14-én, több ezer hívő jelenlétében avatta szentté Ferenc pápa a Szent Péter téren.[3]

Művei

szerkesztés

Enciklikái

szerkesztés
 Bővebben: VI. Pál pápa enciklikái
  • Ecclesiam suam (1964. augusztus 6.)
  • Mense maio (1965. április 29.)
  • Mysterium fidei (1965. szeptember 3.)
  • Christi Matri (1966. szeptember 15.)
  • Populorum progressio (1967. március 26.)
  • Sacerdotalis caelibatus (1967. június 24.)
  • Humanae vitae (1968. július 25.) - A helyes születésszabályozásról.

Apostoli levelei

szerkesztés
  • Quarta Sessio (1965. augusztus 28.)
  • Postrema Sessio (1965. november 4.)
  • Petrum et Paulum Apostolos (1967. február 22.)
  • Signum Magnum (1967. május 13.)
  • Recurrens mensis october (1969. október 7.)
  • Quinque iam anni (1970. december 8.)
  • Evangelica Testificatio (1971. június 29.)
  • Marialis Cultus (1974. február 2.)
  • Nobis in Animo (1974. március 25.)
  • Paterna cum benevolentia (1974. december 8.)
  • Gaudete in Domino (1975. május 9.) - A keresztény örömről
  • Evangelii Nuntiandi (1975. december 8.)

További információk

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Boldoggá avatják VI. Pált Archiválva 2014. október 28-i dátummal a Wayback Machine-ben - Magyar Nemzet
  2. ↑ Vatikáni Rádió. „Új boldoggal gazdagodott a világegyház – VIDEÓVAL - Magyar Kurír”, magyarkurir.hu, 2014. október 19. (Hozzáférés: 2015. július 30.) (magyar nyelvű) 
  3. ↑ „Ferenc pápa a szentté avatáson: Tegyünk mindent kockára Jézus követéséért!”, Magyar Kurír, 2018. október 14. (Hozzáférés: 2018. október 14.) 

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés


Előző pápa:
Szent XXIII. János 		Következő pápa:
I. János Pál
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=VI._Pál_pápa&oldid=26341284”