Kiközösítés
Kiközösítés (idegen szóval: izoláció) alatt egy személy vagy egy csoport valamely közösségből való részleges vagy teljes kizárását, diszkriminációját értjük. Az esetek túlnyomó többségében részleges, azaz csupán a közösség bizonyos jól körülhatárolt tevékenységei végzésének jogától fosztja meg a kiközösítettet.[* 1]
Főbb típusai: szociális (társadalmi csoportból, pl. törzsből való kirekesztés), politikai (pl. pártból való kizárás) és vallási.
Kereszténység
szerkesztésA kiközösítés célja, hogy kizárja az egyházból vagy gyülekezetből azokat a tagokat, akik egy keresztény közösség hitével ellentétes magatartást vagy tanítást tanúsítanak (eretnekség).[1]
A kiközösítés és az anatéma az ókeresztény egyházban a püspöki joghatóság eszköze volt és gyakorlatilag a hívők közösségéből való kizárást jelentette. A katolikus egyház a történelme során tovább fejlesztette ezt a büntetés-módszert, és végül a kánonjogban rögzítette.
Biblia
szerkesztésAz Újszövetség a kiközösítést olyan zsidó gyakorlatként említi, amely abból áll, hogy egy hívőt kizárnak a közösségből.[2] A keresztény felfogás tovább megy: a keresztény egyház nemcsak hívek közössége, hanem Krisztus teste is. A keresztény kiközösítést az Újszövetség különböző részei említik:[3]
- Máté 18:15-17: „Ha a testvéred vétkezik, menj el és dorgáld meg őt köztetek és közöttük. Ha hallgat rád, megnyerted a testvéredet. De ha nem hallgat rád, vigyél magaddal egy-két embert, hogy két-három tanú nyilatkozata alapján az egész ügy eldőljön. Ha rájuk sem akar hallgatni, mondd meg az egyháznak. Ha pedig az egyházra sem akar hallgatni, legyen számodra olyan, mint a pogány és a vámszedő. »
- Máté 18:18: „Bizony mondom nektek, amit megkötök a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldotok a földön, fel lesz oldva a mennyben is. »
- 1Korinthus 5:1-5: „Az a hír járja felőletek, hogy paráznaság van köztetek, és pedig olyan paráznaság, amilyen még a nemzetek közt sincs, hogy tudniillik valaki az apjának feleségével él. És ti még fel vagytok fuvalkodva, ahelyett, hogy inkább szomorkodnátok, és eltávolítanátok magatok közül azt, aki ezt a dolgot tette. Én, aki ugyan test szerint távol, de lélek szerint jelen vagyok, már ítéletet mondtam mint jelenlevő arról, aki így tett. A mi Urunk Jézus nevében fonódjék egybe a ti lelketek és az enyém, és a mi Urunk Jézus hatalmával adjuk át az ilyet a sátánnak, testének vesztére, hogy a lélek üdvözüljön az Úr napján.»
- 1Timóteus 1:18-20: „Ezt a parancsot kötöm a lelkedre, Timóteus fiam, hivatkozva a rád vonatkozó, egykori jövendölésekre, hogy azokban bízva harcold a jó harcot, s tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek elvetettek, s így hajótörést szenvedtek a hitben. Ezek közé tartozik Himéneusz és Alexander, akiket átadtam a sátánnak, hadd tanulják meg, hogy ne káromkodjanak. »
Katolikus egyház
szerkesztésAz egyházi joghagyományban a kiközösítés kizárás értelmű exkommunikáció (= közösségből való kizárás, latinul: excommunicatio) lett.
Minden kiközösített számára meg van tiltva a szentségekhez való járulás (pl. a házasságkötés is) vagy azok kiszolgáltatása.[4] Nem vehetett részt a közösségi imákon vagy a szentmisén.[5] Az egyházi jogait elvesztette, pl. bármiféle egyházi hivatal gyakorlását, [4] ill. az egyházkormányzati intézkedések végzésének tilalmát is előírták.[6]
A múltban
szerkesztésA kiközösítés egyenértékű volt a végső és visszafordíthatatlan pusztulásra ítéléssel (Extra Ecclesiam nulla salus = „az egyházon kívül nincs üdvösség”). A kiközösítettek a keresztény társadalomból kivetettek lettek, a középkorban szinte felért egy halálos ítélettel.[7]
A katolikus egyház a tridenti zsinat alapján azt tanítja, hogy „a kiközösített személyek nem tagjai az Egyháznak, nem tartoznak a közösséghez, amíg meg nem térnek”.[8]
Az ünnepélyes formában kihirdetett kiközösítést anatémának nevezik. Önmagában az egyházi átkot jelenti.[4]
A történelem folyamán az egyháztól sokszor és sokféle módon előfordult politikai jellegű visszaélés a kiközösítéssel.
Napjainkban
szerkesztésAz 1983-as egyházi törvénykönyv (Codex Iuris Canonici) az egyén kiközösítését írja elő különféle bűnök esetén:[9]
- hitehagyás (kán. 316 & 1364), meghatározva a kán. 751. mint „a keresztény hit teljes elutasítása”;
- szakadás (kán. 316 & 1364), meghatározása kán. 751. mint „a pápának való alárendeltség vagy a neki alárendelt egyháztagokkal való közösség megtagadása”,[10] – egyik 21. századi példája Carlo Maria Viganò volt;
- eretnekség (kán. 316 & 1364), meghatározva a 751. kánonban mint „isteni és katolikus hittel elfogadandó igazságnak a keresztség felvétele után való makacs tagadása vagy a róla való makacs kételkedés”;[10]
- a pápával szembeni fizikai erőszak (1370. kán.);
- a pap feloldozása "a Tízparancsolat hatodik parancsolata elleni bűn cinkosaként" (977. kán.);
- szentségtörés vagy megszentségtelenítés, szentségtörő célú felszentelés (1382. kán.)
- nő felszentelése (diakónussá, papnővé vagy püspökké) - mind a nő, mind a felszentelő személy számára (kán. 1379, 3. §);
- az Eucharisztia vagy a gyóntatás szentségeivel való visszaélés (1379. kán.);
- püspökszentelés pápai felhatalmazás nélkül: a kiközösítés sújtja a felszentelő püspököt és a felszenteltet is (1387. kán.) – Marcel Lefebvre, Emmanuel Milingo vagy Pierre Martin Ngo Dinh Thuc helyzete ennek az esetnek az illusztrációi;
- a gyónás titkának közvetlen megsértése (1386. kán.);
- abortusz: a kiközösítés mindenkit érint, aki közvetlenül vagy közvetve részt vesz az abortusz cselekményében 6 (1397. kán. 2. §).
- Ferenc pápa megkönnyítette a kiközösítés feloldását az anya javára a 2016. november 20-i Misericordia et misera apostoli levelét követően, amely minden papnak megadja a lehetőséget, hogy feloldja az őszintén bűnbánó anya abortuszának bűnét;[11]
- a súlyos, tartós bűnnel járó abortusz politikai vagy orvosi előmozdítása,[12] ;
- XVI. Benedek a Normas Nonnullas motu proprio-ban előírja , hogy aki megsérti a konklávé titkosságát, azt kiközösítik (latæ sententiæ)[13][14];
- a szabadkőműves egyesületbe való egyszerű regisztráció vagy bármely szabadkőművesség-tagság (2335. kán.)
Az egyházi törvénykönyv kiközösítése „olyan sajátosan gyógyító célú, pozitív egyházjogi büntető szankció, melyet igen súlyos büntetendő cselekmények ellen rendeltek, és amelynek elválaszthatatlan hatásai a jogok és kötelességek gyakorlásának olyan, a Codex rendelkezéseinek megfelelő (1331.k., 171.k. 1.§ 3, 316.k., 915.k., 996.k. 1.§ és 1109.k.) tilalmaiban állnak, melyek az Egyház lelki javaiból való (szinte) teljes kizárást eredményeznek.”[15]
Főbb hatásai:
- szentmisén és bármilyen más liturgikus cselekményen való szolgálati részvétel tilalma (a puszta jelenlét nem minősül ennek, csak a cselekmény végzése, vagy végzésben való közreműködés),
- szentségek, szentelmények végzésének vagy felvételének tilalma,
- egyházi hivatalok, szolgálatok vagy bármiféle egyházi tisztség gyakorlásának és egyházkormányzati intézkedések végzésének tilalma.
Ortodox egyházak
szerkesztésAz ortodox egyházakban a kiközösítés az eucharisztiából való kizárás. Ez nem kirekesztés az egyházból, és nem is bír olyan komoly jelleggel, mint a katolikus egyházban. A kiközösítést viszonylag csekély okok miatt is ki lehet szabni, például ha valaki az elmúlt egy évben nem tett gyónást.
Protestantizmus
szerkesztésA legtöbb protestáns egyházban előírás van arra, hogy valakit komoly okokból kizárjanak az egyházból. A gyakorlatban azonban nagyon ritkán kerül erre sor.
Evangélikus egyházak
szerkesztésBár az evangélikus kereszténységnek technikailag van egy kiközösítési folyamata, egyes felekezetek és gyülekezetek nem alkalmazzák ezt. A smalkaldi cikkekben Luther különbséget tesz a „nagy” és a „kis” kiközösítés között. A „kis” kiközösítés egyszerűen eltiltja az egyént az úrvacsorától és „egyéb gyülekezeti közösségtől”.[16] Míg a "nagy" kiközösítés kizárt egy személyt az egyházból.[17]
Baptisták
szerkesztésA baptisták körében a kiközösítést a felekezetek és egyházak végső megoldásként használják azon tagok esetében, akik nem akarnak megbánni olyan nézetet vagy viselkedést, amely ellentétes a közösség hitvallásával.[18] A közösség tagjainak szavazata azonban helyreállíthatja a kizárt személy tagságát.
Egyéb keresztények
szerkesztésJehova Tanúi
szerkesztésA Jehova Tanúi a kiközösítés egy formáját alkalmazzák, amikor egy tagról úgy gondolják, hogy megbánás nélkül követett el egyet vagy többet a „súlyos bűnök” közül.
Mormonok
szerkesztésAz Utolsó Napok Szentjeinek J. K. Egyháza a kiközösítést büntetésként alkalmazza azok számára, akik súlyos bűnöket követnek el. Az egyén továbbra is megtartja tagsági státuszát, de korlátozott tagsági jogokkal. 2020-ban az egyház azonban felhagyott a „kiközösítés” kifejezés használatával, helyette „tagságkilépésre” utal.
A kiközösítés (atgságkilépés) gyakran átmeneti állapot. Általában legalább egy hónapos időtartamra szabják ki. Ha a tag őszinte megbánást tanúsít, a fegyelmi bizottság újra összeülhet, és dönthet a tag teljes jogú tagsági jogainak visszaállításáról. Ha a tag nem mutat megbánást, a tanács összeül, és dönt a kizárás folytatásáról vagy a teljes kizárásáról.
Az egyházi vezetés kézikönyve szerint[19] a tagsági kilépésének vagy a tagsági korlátozások előírásának célja, hogy (1) segítsen a többi hívő védelmében; (2) segíteni az embernek, hogy bűnbánat által hozzáférjen Jézus Krisztus megváltó hatalmához; és (3) az Egyház integritásának védelme.
Judaizmus
szerkesztésA héber herem szó (חֵרֶם) jelentése: átok, tilalom. [20] Kiközösítést jelöl, a zsidó közösségből való kizárást.
A bibliai időkben a kifejezés eredetileg a szent tárgyak elkülönítését jelentette. A kiközösítésről először Esdrás könyve 10,8 tesz említést. [20]
A Talmud időszakában a kiközösítésnek négyféle formája alakult ki [20]:
- nezifa - feddés és hét napra való kitaszítás
- samta - a kifejezés jelentése ma már nem állapítható meg
- nidduj - Erec Jiszrael-en 30, a diaszpórában 7 napra való elkülönítés, amely a javulás elmaradása esetén meghosszabbítható
- herem - elszigetelés: a kiközösítettnek tilos volt hallgatnia vagy tanítania a Tórát, és köteles volt megtartani a gyászolókra vonatkozó törvényeket.
A szélsőséges ortodox zsidók kivételével a herem ebben a formában ma már nincs érvényben.[20]
Buddhizmus
szerkesztésA buddhista szanghák kizárják tagjaikat, ha elkövetik a párádzsika (elbukás) néven ismert négy főbűn egyikét: [21]
- házasságtörés,
- lopás,
- gyilkosság,
- természetfeletti erők birtoklásával való dicsekvés.
Hinduizmus
szerkesztésA hinduizmus túl sokszínű ahhoz, hogy homogén vallásnak tekintsük. Gyakran szinkretista vallásként tekintenek rá. A hinduizmusnak nincs fogalma a kiközösítésről, így egyetlen hindu sem szorulhat ki a hinduizmusból, bár egy személy könnyen elveszítheti a kaszt státuszát a kaszttilalmak megsértése miatt. Ez lehetséges hogy többé nem helyreállítható.
Azonban a hinduizmuson belül létrejött modern szervezett szekták némelyike a kiközösítéssel egyenértékű gyakorlatot valósíthat meg azáltal, hogy valakit kizárnak a csoportból.
Iszlám
szerkesztésAz iszlám nem ismeri a kiközösítést. A történelem során kialakult számos felekezet között nem volt és ma sincs általánosan és egyértelműen elismert vallási tekintély, amely felelős lehetne érte.
Mindazonáltal a heterodoxia elítélése és az eretnekek megbüntetése kerüléssel és kiközösítéssel összehasonlítható a nem katolikus, keresztény egyházak gyakorlatával. Létezik azonban a takfír (تكفير) fogalma, amellyel bizonyos muszlimokat hitetlennek nyilvánítanak.
Bahá'í
szerkesztésA bahá'í hitűeknél a kiközösítés ritka és általában nem alkalmazzák a közösségi normák megszegésénél, vallási nézeteltéréseknél vagy más vallásokra való áttérésnél.[22][23]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Ronald F. Youngblood, Nelson's Illustrated Bible Dictionary: New and Enhanced Edition, Thomas Nelson Inc., 2014, p. 378
- ↑ Ronald F. Youngblood, Nelson's Illustrated Bible Dictionary: New and Enhanced Edition , USA, Thomas Nelson Inc,2014, 378. o.
- ↑ Chad Brand és Eric Mitchell, Holman Illustrated Bible Dictionary , B&H Publishing Group,2015, p. 521
- ↑ a b c Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár, 2006, Göncöl Kiadó
- ↑ 1331. k. 1. § 1
- ↑ 1331. k. 1. § 3
- ↑ Frank birodalom: Nagy civilizációk: Az eretnekség
- ↑ Catholic Encyclopedia: Excommunication
- ↑ CODEX IURIS CANONICI - AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV. (Hozzáférés: 2024)
- ↑ a b AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV III. KÖNYV AZ EGYHÁZ TANÍTÓI FELADATA. (Hozzáférés: 2024)
- ↑ Lettre apostolique Misericordia et misera (20 novembre 2016) | François. www.vatican.va. (Hozzáférés: 2024. augusztus 5.)
- ↑ Cardinal Ratzinger letter to the U.S. bishops, on refusing Communion to pro-abortionists and those in obstinate sin. www.tldm.org. (Hozzáférés: 2024. augusztus 5.)
- ↑ Lettre Apostolique en forme de « Motu Proprio » sur quelques modifications aux normes relatives à l'élection du Pontife Romain (22 février 2013) | BENOÎT XVI. www.vatican.va. (Hozzáférés: 2024. augusztus 5.)
- ↑ Universi Dominici gregis (22 février 1996) | Jean Paul II. www.vatican.va. (Hozzáférés: 2024. augusztus 5.)
- ↑ Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014. kiközösítés
- ↑ Smalcald Articles III, 9
- ↑ Book of Concord. Augsburg Fortress, 323. o. (2000)
- ↑ William H. Brackney, Historical Dictionary of the Baptists, Scarecrow Press, US, 2009, p. 183
- ↑ 32. Repentance and Church Membership Councils (angol nyelven). www.churchofjesuschrist.org . (Hozzáférés: 2023. május 11.)
- ↑ a b c d Akadémiai Kiadó: Világvallások a-zs, 2009 → herem
- ↑ Akadémiai Kiadó: Világvallások a-zs, 2009 → kiközösítés
- ↑ Smith, Peter. An Introduction to the Baha'i Faith (angol nyelven). Cambridge University Press, 115. o. (2008). ISBN 978-0-521-86251-6
- ↑ Momen, Moojan (2007. szeptember 1.). „Marginality and apostasy in the Baha'i community” (angol nyelven). Religion 37 (3), 187–209. o. DOI:10.1016/j.religion.2007.06.008. ISSN 0048-721X.
- ↑ (pl. nem vehet részt a tábortűznél)