Wikipédia

Megfélemlítés

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 14.

A megfélemlítés (angol szóval bullying, munkahelyi körülmények között mobbing, hasonló értelemben használatos még: terrorizálás, zsarnokoskodás, erőszakoskodás, kegyetlenkedés, megalázás, gyötrés, kiközösítés, zaklatás, szekálás, szívatás, szadizás, kötekedés, kekeckedés[2]) a bántalmazás egy fajtája. Olyan ismétlődő viselkedést jelent, amellyel egy csoport vagy egy személy egy másik csoport vagy személy feletti hatalmát igyekszik kialakítani vagy megerősíteni, az „erőegyensúlyt” ezáltal megszüntetve.[3] Ez a felborult erőegyensúly egyaránt jelenthet társas és/vagy fizikai befolyást. A megfélemlítés áldozatát gyakran a megfélemlítés célpontjának nevezik.

A megfélemlítés ártalmasan hat a diákok közérzetére és fejlődésére[1]
Önmaguk verésére kényszerített diákok

A megfélemlítés a bántalmazás három alaptípusából tevődik össze: érzelmi, szóbeli és fizikai formából. Gyakran folyamodik a kényszerítés rejtett módszereihez, mint például a pszichológiai manipulációhoz. A megfélemlítést többféleképpen lehet definiálni. Bár az Egyesült Királyságban jelenleg nincs törvényes meghatározása,[4] egyes amerikai államokban már létezik ellene törvény.[5]

Az iskolában és a munkahelyen gyakran előforduló megfélemlítést peer abuse-nak (kortársak közti megfélemlítésnek) is nevezik.[6] Robert W. Fuller a rankism (a rangsorban alattunk állók bántalmazása, megalázása) keretében elemezte ezt a viselkedésmódot.

Bármely olyan helyzetben előfordulhat, ahol az emberek kapcsolatba kerülnek egymással: létezik iskolai, templomi, családi, munkahelyi, otthoni és egyes környékeken, lakóközösségekben megjelenő formája. Gyakori kiváltó oka az elköltözésnek. Létezik társadalmi csoportok, társadalmi osztályok, sőt országok között is (l. jingoizmus), azonkívül a nemzetek közötti erőegyensúly vélt vagy valós felborulását a két világháború elsődleges okai közt is számon tartják.[7] [8] Ebből a szempontból nézve tehát ennek a jelenségnek a nemzetek közti megnyilvánulásai legalább két súlyos áldozatokkal járó háborúra vezethetők vissza.

Meghatározása

szerkesztés
 
„A területen kamerás megfigyelőrendszer működik” – egyes iskolákban, ahol ez felmerült, zártláncú televíziós kamerákkal igyekeznek megoldani a problémát.

A megfélemlítés ismétlődő agresszív magatartás, melynek célja a másik ember szándékos bántalmazása (fizikai vagy mentális formában). Az egyén olyan viselkedése jellemzi, amellyel egy másik fölött hatalomra tehet szert.[9][10][11]

Dan Olweus norvég kutató úgy definiálja a megfélemlítést, amikor valaki

„ismételten és hosszabb időn át negatív cselekedeteknek van kitéve egy vagy több más személy részéről”. A negatív cselekedetet pedig úgy határozza meg, „amikor valaki fizikailag, szóban vagy más módon szándékosan sérelmet vagy kellemetlenséget okoz egy másik embernek”.[12]

Általános jellemzői

szerkesztés

A megfélemlítés körébe tartozik a csúfolódás, a szóbeli vagy írásbeli sértegetés, a tevékenységből, illetve a társas helyzetekből való kizárás, a fizikai bántalmazás és a kényszerítés.[13][14] A megfélemlítő személy viselkedhet így azért, hogy népszerűnek, illetve erősnek, keménynek tűnjön, vagy pedig hogy felhívja magára a figyelmet. Lehet a háttérben féltékenység, vagy pedig hogy őt magát is megfélemlíti valaki.[15]

Az USA-beli Országos Oktatási Központ statisztikái szerint a megfélemlítés két nagyobb csoportba sorolható: közvetlen és közvetett formára, ahol az utóbbi társas agresszió néven is ismert.[1]

Amint az ezzel foglalkozó tanulmány szerzője, Ross megállapítja, a közvetlen megfélemlítés a fizikai agresszió számtalan formáját foglalja magába: az érintett lökdösése, böködése, megdobálása, rugdosása, hajhúzás, karmolás, harapás, csípés, szurkálás, tenyérrel vagy ököllel való ütés, verés, fojtogatás.[16]

Mint írja, a társas agresszió vagy közvetett megfélemlítés során az áldozatot elszigetelődéssel fenyegetik. Ezt számos úton érhetik el, többek közt pletyka terjesztésével, az áldozattal való barátkozás elutasításával, a vele barátkozni igyekvők megfélemlítésével, valamint a célszemély öltözködésének vagy más társas szinten jelentős vonásainak (pl. etnikai hovatartozásának, vallásának, fogyatékosságának) kifogásolásával. Ross[16] a közvetett megfélemlítés más formáit is bemutatja, amelyek rejtettebbek és jórészt szóban történnek: a csúfolódás, a néma elzárkózás, az áldozat belehajszolása vitával az önfeladásba, alávetettségbe, a manipuláció, a pletykálkodás, ill. valótlanságok vagy hazugságok terjesztése, szóbeszéd, rossz hír keltése, az illető bámulása, fixírozása, ill. kinevetése, egyes múltbeli eseményekre utaló szavak emlegetése, valamint a gúnyolódás. Az Act Against Bullying („Lépj a Megfélemlítés Ellen”) nevű gyermekjóléti szervezetet 2003-ban hozták létre azzal a céllal, hogy kutatással és a megbirkózási készségek közreadásával segítsék az effajta megfélemlítést elszenvedő gyerekeket. Magyarországon 2013 januárban a Felelős Társadalomért Közhasznú Alapítvány Archiválva 2014. március 2-i dátummal a Wayback Machine-ben indította el a Megfélemlítés Elleni Programot (MEP) Archiválva 2014. július 14-i dátummal a Wayback Machine-ben, melynek célja az iskolai- és a cyber (kiber) megfélemlítés megelőzése és megszüntetése.

A megfélemlítés hatásai az áldozatra

szerkesztés

Az ilyen bánásmód hatásai súlyosak, olykor végzetesek is lehetnek. A dublini Trinity College Megfélemlítés Elleni Központjának munkatársa, Mona O’Moore így fogalmazott: „Egyre több kutatási eredmény áll rendelkezésünkre, mely azt mutatja, hogy azokat az egyéneket, akár gyermekeket, akár felnőtteket, akik rendszeresen megalázó bánásmódnak vannak kitéve, különféle stresszes eredetű betegségek fenyegetik, s ez olykor öngyilkossághoz is vezethet.”[17]

Áldozatai nemritkán hosszú távú érzelmi és viselkedési gondokkal küzdenek. A megfélemlítés magányosságot, depressziót, szorongást okozhat, alacsony önértékeléshez és a betegségek iránti nagyobb fogékonysághoz vezethet.[18]

Az amerikai Állami Törvényhozás Országos Tanácsa így fogalmazott:

„Egy 2002-ben az USA titkosszolgálata által kiadott jelentés arra a következtetésre jutott, hogy a megfélemlítés lényeges szerepet játszott számos iskolai lövöldözésben, és lépéseket kell tenni a megfélemlítő viselkedés kiküszöbölésére.”[19]

Öngyilkosság

szerkesztés

Szoros kapcsolat áll fenn a megfélemlítés és az öngyilkosság között.[20] A megfélemlítés évről évre számos öngyilkossághoz vezet. Egy becslés szerint évente csupán az Egyesült Királyságban 15-25 gyerek oltja ki az életét emiatt.[21]

A megfélemlítő személy jellemzői

szerkesztés

A kutatások alapján a másokat megfélemlítő felnőttek autoriter természetűek, és erős igényük van mások irányítására, a fölöttük való uralkodásra, dominanciára.[22] Arra utaló jelek is vannak, hogy a beosztottakról való előítéletes vélemény további veszélyfaktort jelenthet.[23]

Más tanulmányok azt mutatták ki, hogy irigység és sértettség is lehet az ilyenfajta magatartás motívuma.[24] A megfélemlítő személyek önértékelésének kutatása ellentmondó eredményeket hozott.[25][26] Míg némelyek közülük arrogánsok és nárcisztikusak,[27] másoknál ez a viselkedés a szégyen vagy a szorongás leplezését szolgálhatja, vagy pedig önértékelésük javítását: a bántalmazó ilyenkor mások lealacsonyításából, megalázásából merít erőt.[28]

A kutatók más rizikófaktorokat is azonosítottak, így a depressziót[29] és személyiségzavarokat,[30] valamint a hirtelen haragot és az erőszakhoz folyamodást, az agresszív viselkedési formáktól való függőséget, mások tetteinek tévesen ellenségesként való értelmezését, az énkép megőrzésének fontosságát, és a kényszeres, merev cselekedetekbe bocsátkozás hajlamát.[31] Az ilyen viselkedés okozója mindezen tényezők együttese is lehet.[32]

Gyakran felvetik, hogy a megfélemlítő viselkedés a gyermekkorból ered:

„„Ha nem szabnak gátat gyermekkorban az agresszív viselkedésnek, fennáll a veszélye, hogy szokássá válik. Mi több, kutatások igazolják, hogy ez a fajta gyermekkori viselkedés a felnőttkorban bűnelkövető magatartáshoz és családon belüli bántalmazáshoz vezethet.”[17]”

A megfélemlítő személyek azért is viselkedhetnek így, mert korábban maguk is ennek áldozatai voltak.[33][34][35] Azt is bizonyították, hogy a megfélemlítő személyek jóval nagyobb eséllyel kerülnek később börtönbe.[36]

A rendszeres megfélemlítés valószínű célpontjainak jellemzői

szerkesztés

Míg a krónikus megfélemlítés a felszínen csupán egy (vagy több) ’agresszor’ egy (vagy több) ’célszemély’ elleni akciójának tűnik, ennek eredményességéhez mélyebb szinten szükség van egy krónikusan inadekvát reagálásra is a célszemély(ek) részéről. Olyan válaszra, amelyet a megfélemlítő és a célszemély egyaránt elégtelennek tart az ismétlődő folyamat megszakítására. Azok az egyének vagy csoportok, akik képesek oly módon reagálni az első megfélemlítő próbálkozásokra, ami kellőképpen elveszi a megfélemlíteni igyekvő személy kedvét a további kísérletekre, természetüknél fogva aránylag könnyen kivonják magukat ebből a pusztító körforgásból. Azokból viszont, akik a stresszes helyzetekre leginkább hajlamosak önmagukat áldozatnak tekintve reagálni, a krónikus megfélemlítés legalkalmasabb ’célpontjai’ válhatnak.[37]

A megfélemlítés ördögi köréhez rendszerint szervesen hozzátartozik a megfélemlíteni igyekvő személy valamely agresszív megnyilvánulása, valamint a célpont erre adott reakciója, amelyet mindketten a megadás, az alávetettség egyfajta jelének tekintenek. A folyamat csak akkor indul el, ha mindkét említett lényeges elem jelen van. Ha ezek megjelennek, akkor a körforgás folytonosan fenntartja önmagát, és hónapokig, évekig, akár évtizedekig eltarthat. Legkönnyebben a kezdetén lehet megszakítani, azonban ez bármely későbbi időpontban is megtörténhet, ha két alapelemének valamelyikét eltávolítjuk. Bár a csoportos bevonódás látszólag bonyolítja ennek folyamatát, az továbbra is egyfajta hallgatólagos kezdeti megegyezésen alapul a megfélemlítés vezetője és a célpont között, hogy az utóbbi „megadta magát” az előbbieknek. A megfélemlítő személy eközben ilyen jellegű nyilatkozatot kíván tenni: „Nézz rám és félj tőlem: hatalmamnál fogva képes vagyok a kívánt célpontnak a nekem megfelelő módon és időben fájdalmat okozni, anélkül hogy ezért felelnem kéne.” Ha a célszemély a krónikus megfélemlítésre válaszul „legyőzött hozzáállást” tanúsít, a körforgás minden bizonnyal folytatódni fog. Ha pedig a célszemély az önbizalom világos tanújelét mutatja attitűdjében, és valami módon jelzi, hogy a megfélemlítő személy leigázási törekvése hatástalan, akkor a szándék szinte biztosan elenyészik rövid időn belül, vagy teljesen meg is szűnik.[38] [39]

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b Student Reports of Bullying, Results From the 2001 School Crime Supplement to the National Crime Victimization Survey, US National Center for Education Statistics
  2. ↑ Nincs egyértelműen elterjedt magyar megfelelője, l. még a bullying lehetséges magyar fordításai (Proz.com)
  3. ↑ (U.S. Dept. of Justice, Fact Sheet #FS-200127)
  4. ↑ Harassment, Discrimination and Bullying Policy Archiválva 2009. május 12-i dátummal a Wayback Machine-ben – Manchesteri Egyetem
  5. ↑ Legalább 15 állam fogadott el törvényt az iskolások körében előforduló megfélemlítésről: Google-keresés
  6. ↑ Bennett, Elizabeth Peer Abuse Know More: Bullying From a Psychological Perspective (2006)
  7. ↑ The Balance of Power in Europe (1871-1914), 2010. (Hozzáférés: 2010. október 30.) Description of how an imbalance of power in Europe precipitated WWI.
  8. ↑ The Economic Consequences of the Peace, 2005. (Hozzáférés: 2010. október 30.) Describes likely connection between imbalanced Treaty of Versailles and World War II
  9. ↑ Ознаки буллінгу. Як в Кривому Розі батькам виявити, що їх дитину буллять - kryvyi-rih.one (ukrán nyelven). (Hozzáférés: 2021. október 28.)
  10. ↑ Besag, V. E. (1989) Bullies and Victims in Schools. Milton Keynes, England: Open University Press
  11. ↑ Dr. Jármi Éva - Az ENABLE Anti-bullying Program hazai bevezetése (Oktatási Hivatal - Tavaszi Pedagógiai Módszertani Napok, 2018.04.17.)
  12. ↑ Olweus, D., Olweus.org Archiválva 2010. augusztus 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
  13. ↑ Whitted, K.S. & Dupper, D.R. (2005). Best Practices for Preventing or Reducing Bullying in Schools. Children and Schools, Vol. 27, No. 3, July 2005, pp. 167-175(9).
  14. ↑ Carey, T.A. (2003) Improving the success of anti-bullying intervention programs: A tool for matching programs with purposes. International Journal of Reality Therapy, 23(2), 16-23
  15. ↑ Crothers, L. M. & Levinson, E. M. (2004, Fall). Assessment of Bullying: A review of methods and instruments. Journal of Counseling & Development, 82(4), 496–503.
  16. ↑ a b Ross, P. N. (1998). Arresting violence: A resource guide for schools and their communities. Toronto: Ontario Public School Teachers' Federation.
  17. ↑ a b Anti-Bullying Center Trinity College, Dublin Archiválva 2013. november 25-i dátummal a Wayback Machine-ben,
  18. ↑ Williams, K. D., Forgás, J. P. & von Hippel, W. (Eds.) (2005). The Social Outcast: Ostracism, Social Exclusion, Rejection, & Bullying. Psychology Press: New York, NY.
  19. ↑ School Bullying. Archiválva 2009. február 24-i dátummal a Wayback Machine-ben National Conference of State Legislatures, Washington, D.C. (hozzáférés: 2007. december 7.)
  20. ↑ Kim YS, Leventhal B (2008). „Bullying and suicide. A review”. International Journal of Adolescent Medicine and Health 20 (2), 133–54. o. PMID 18714552. 
  21. ↑ Statistics on bullying. [2005. február 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 5.)
  22. ↑ The Harassed Worker, Brodsky, C. (1976), D.C. Heath and Company, Lexington, Massachusetts.
  23. ↑ Petty tyranny in organizations , Ashforth, Blake, Human Relations, Vol. 47, No. 7, 755-778 (1994)
  24. ↑ Bullying and emotional abuse in the workplace. International perspectives in research and practice, Einarsen, S., Hoel, H., Zapf, D., & Cooper, C. L. (Eds.)(2003), Taylor & Francis, London.
  25. ↑ Pollastri AR, Cardemil EV, O'Donnell EH (2009. December). „Self-Esteem in Pure Bullies and Bully/Victims: A Longitudinal Analysis”. Journal of Interpersonal Violence 25 (8), 1489–502. o. DOI:10.1177/0886260509354579. PMID 20040706. 
  26. ↑ (1994) „Bullies and their victims: Understanding a pervasive problem in the schools”. School Psychology Review 23 (2), 165–175. o. 
  27. ↑ Answers to frequently asked questions about workplace bullying. [2013. július 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 5.)
  28. ↑ Presentation Bullying
  29. ↑ Patterson G (2005. December). „The bully as victim?”. Paediatric Nursing 17 (10), 27–30. o. PMID 16372706. 
  30. ↑ Kumpulainen K (2008). „Psychiatric conditions associated with bullying”. International Journal of Adolescent Medicine and Health 20 (2), 121–32. o. PMID 18714551. 
  31. ↑ (1997) „Areas of Expert Agreement on Identification of School Bullies and Victims”. School Psychology International 18, 5. o. DOI:10.1177/0143034397181001. 
  32. ↑ (1998) „The relationship among bullying, victimization, depression, anxiety, and aggression in elementary school children”. Personality and Individual Differences 24 (1), 123–130. o. DOI:10.1016/S0191-8869(97)00145-1. 
  33. ↑ Fromm, Erich. The anatomy of human destructiveness. New York: Holt, Rinehart and Winston (1973). ISBN 0-03-007596-3 
  34. ↑ Man Against Himself by Karl A. Menninger
  35. ↑ Neurotic Styles by David Shapiro
  36. ↑ (1995) „Developmental Crime Prevention”. Crime and Justice: A Review of Research, p.151. o. 
  37. ↑ Problem Solving to Prevent Bullying, 2010. [2010. november 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 31.) Discussion of typical psychological profiles of both bullies and their targets.
  38. ↑ Jay Banks NBC TV-10 "STAMP Out Bullying", 2010. (Hozzáférés: 2010. október 31.) Youtube video of NBC report on Jay Banks' anti-bullying program, advising targets to "project self-confidence".
  39. ↑ Jay Banks Productions Youtube Homepage, 2010. (Hozzáférés: 2010. október 31.) Compilation of anti-bullying videos by anti-bullying expert, Jay Banks

Lásd még

szerkesztés

Külső hivatkozások

szerkesztés

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Bullying című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Megfélemlítés&oldid=26790674”