Erdélyi vajda

az Erdélyt (gyakran párban) irányító méltóság
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 9. Sablon- vagy fájlváltoztatások várnak ellenőrzésre.

Az erdélyi vajda a középkori Magyarország különleges területi hatalommal felruházott tisztségviselője volt. Erdély felett a királyt helyettesítő széles jogkörrel rendelkezett. Szélesebbel mint a nádor, akinek az ő területe felett nem is volt hatásköre.[forrás?] Hadat is gyűjthetett veszély esetén előzetes királyi engedély nélkül, amit területének a központtól való távolsága indokolt. Magyarországon minden megyés ispán gyűjthetett hadat, sőt kötelezettségei közé tartozott. Területén az ispánok neki tartoztak engedelmességgel, nem a királynak.[forrás?] Nagy Károly közigazgatási rendszerében az őrgróf feleltethető meg neki. Magyarországon még a bánok rendelkeztek hasonló jogkörrel.

Erdélyi vajda
A Magyar Királyság címere
A Magyar Királyság címere
Utolsó Báthory Zsigmond vajda 1581 – 1586
Utolsó
Báthory Zsigmond vajda
15811586

Adatok
MegszólításŐfensége

Regnálás kezdete1003
Regnálás vége1586

UtódErdélyi fejedelem
SablonWikidataSegítség


Map of 16th-century Transylvania
A vajda hatáskörébe tartozó területek a késő középkorban sárgával jelölve
herceg somlyai Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem címerpajzsa

A tisztség kialakulásában azonban minden bizonnyal szerepet játszott az államalapítás előtti gyula méltóság, különös tekintettel annak hadvezéri szerepére, aminek szláv fordítása a vajda/vojevod szó.[1]

Az erdélyi vajda cím azonban valószínűleg közvetlenül a gyulafehérvári ispán címéből alakult ki. A 13. század elején feltűnnek az oklevelekben Fehér, Torda, Küküllő és Hunyad megyék, de ispánjaikról nincs szó bennük. Ezeket a megyéket feltehetőleg a gyulafehérvári ispán igazgatta. A vajda cím (princeps) formában (amely azonos a későbbi erdélyi fejedelem címével) először 1111-ben, Könyves Kálmán egyik oklevelében tűnik fel, Mercurius princeps Ultrasilvanus alakban. Makkai László szerint ez kapcsolatba hozható egy 1097-es oklevéllel, melyben Vincurius comes Bellegratae szerepel. „A vajda és a gyulafehérvári ispán egyszerre, mint két külön személy nem fordulnak elő, a két tisztség azonossága tehát ebben is igazolást nyer.” A „vajda” szó csak egy 1199-es oklevélben tűnik fel először.[2] Az erdélyi vajda a 13. századig csak Délerdélyt kormányozta, hatásköre csak e század végére terjedt ki a teljes földrajzi Erdélyre, az Anjou-korban már jóval túlterjed Erdély földrajzi határain. Laczkfi Dénes vajda hatásköre 1366-ban túlnyúlt a Tiszán, északon Zemplénig terjedt. A vajda tisztségnek önmagában azonban volt hatásköre a fontosabb erdélyi városokban, az erdélyi adószedés és annak megállapításában, valamint a vámok és illetékek ügyében sem, mivel ezeket királyi tisztviselők a vajdától függetlenül intézték. A székely és szász területek felett sem rendelkezett hatalommal, mivel a közvetlenül a király alá rendelt székelyek grófja tisztség független volt a vajdák tisztségétől, valamint a szászok erős önkormányzatisága miatt Szászföldre sem terjedt ki hatásköre.

Árpád-kori erdélyi vajdák

szerkesztés
Név Vajdaság ideje Vajdasága alatt uralkodó Megjegyzés
Erdőelvi Zoltán 1003 I. (Szent) István
Vincurius(?) 1097 Könyves Kálmán Vincurius comes Bellegratae (gyulafehérvári ispán)
Mercurius 1111 Mercurius princeps ultrasilvanius („erdőntúl” hercege)
Rátót nembeli Leusták /Eustachius (Lesták) 1176 III. Béla Rátót nembeli
Legforus 1199–1200 Imre
Geregye Écs 1200
Gyula 1201 Kán nembeli
Benedek 1202–1203
Benedek 1206 II. András Korlát fia (először)
Smaragd 1206
Benedek 1208–1209 Korlát fia (másodszor)
Mihály 1209–1212 Kacsics nembeli
Bertold 1212–1213 andechs-meráni, Gertrudis királyné öccse
Miklós 1213
Gyula 1214 Kán nembeli
Simon 1215
Ipoch 1216–1217 Bogátradvány nembeli
Rafain 1217
Neuka 1219–1221
Pál 1221–1222 Péter fia
Pósa 1226–1229 Sólyom fia
Gyula 1230–1231 Rátót nembeli
Dénes 1233–1234 Tomaj nembeli
András 1235 Szerafin fia
Pósa 1235–1241 IV. Béla Sólyom fia
Lőrinc(wd) 1242–1252
Ákos Ernye 1252–1260 Ákos nembeli
László 1260–1267 Kán nembeli
Miklós 1267–1270 Gut-Keled nembeli
Csák Máté 1270–1272 V. István Csák nembeli
Miklós 1272–1273 IV. (Kun) László Geregye nembeli
János 1273
Miklós 1273–1274 Geregye nembeli
Csák Máté 1274 Csák nembeli
Miklós 1274 Geregye nembeli
Csák Máté 1274–1275 Csák nembeli
Ugrin 1275 Csák nembeli
László(wd) 1275–1276 Kán nembeli
Ugrin 1276 Csák nembeli
Csák Máté 1276–1277 Csák nembeli
Miklós 1277–1278 Pok nembeli
Finta 1278–1280 Aba nembeli
István 1280 Tekus fia
Lóránd(wd) 1282 Borsa nembeli
Apor 1283 Péc nembeli
Lóránd(wd) 1284–1285 Borsa nembeli, Borsa Kopasz öccse
Mojs 1287–1288
Lóránd(wd) 1288–1297 III. (Endre) András Borsa nembeli

Anjou-kori erdélyi vajdák

szerkesztés
Név Vajdaság ideje Vajdasága alatt uralkodó Megjegyzés
Kán László 1297–1315 "Interregnum" Kán nembeli
Meggyesi Miklós 1315–1316 Károly Róbert
Pok nembeli Miklós 1315–1318 Pok nemzetség
Debreceni Dózsa 1318–1321[3]
Szécsényi Tamás 1321–1342
Sirokai Miklós(wd) 1342–1344 I. Nagy Lajos (Anjou)
Lackfi István 1344–1350
Gönyüi Tamás 1350–1351 Csór nemzetség[4]
Kont Miklós 1351–1356
Lackfi András 1356–1359
Lackfi Dénes 1359–1367
ifj. Lackfi Miklós 1367–1369 v. 1367–1368[5]
Lackfi Imre 1369–1372 (1367–1372[6])
Lackfi István 1372–1376 csáktornyai (először)
Losonci László 1376–1385 (először)
Lackfi István 1385–1386 csáktornyai (másodszor)
Losonci László 1386–1392 (másodszor)

Vegyesházi királyok vajdái

szerkesztés
Név Vajdaság ideje Vajdasága alatt uralkodó Megjegyzés
Bebek Imre 1392–1393 Luxemburgi Zsigmond
Szécsényi Frank 1393–1395
Stiborici Stibor 1395–1401
Szécsényi Simon 1401–1402
Csáky Miklós
Marcali Miklós
1402–1403
Tamási János
Szántai Lack Jakab
1403–1409
Stiborici Stibor 1409–1414
Csáky Miklós 1415–1426
Csáky László 1426–1437
Lévai Cseh Péter 1436–1438 Luxemburgi Zsigmond, (Habsburg) Albert
Losonci Dezső 1438–1441 (Habsburg) Albert
Kusalyi Jakcs Mihály
Kusalyi Jakcs László
1440–1441 I. (Jagelló) Ulászló
Hunyadi János 1441–1446 I. Ulászló, V. (Habsburg) László
Újlaki Miklós 1441–1458
Bebek Imre 1446–1448 V. László
Rozgonyi János 1450–1458
Rozgonyi Sebestyén 1458–1461 Hunyadi Mátyás
Kanizsai László 1459–1461
Kanizsai Miklós 1461
Újlaki Miklós
Dengelegi Pongrác János
1462–1465
Szentgyörgyi Zsigmond
Szentgyörgyi János
Ellerbach Bertold
1465–1467
Dengelegi Pongrác János
Monoszlói Csupor Miklós
1468–1472
Magyar Balázs 1472–1475
Dengelegi Pongrác János 1475–1476
Vingárti Geréb Péter 1478–1479
Báthori István 1479–1493 I. Mátyás, II. (Jagelló) Ulászló ecsedi
Losonczi László
Drágffy Bertalan
1493–1494 II. Ulászló
Drágffy Bertalan 1494–1498
Szentgyörgyi Péter 1498–1510
Szapolyai János 1510–1526 II. Ulászló, II. Lajos

Vajdák a fejedelemség kialakulásáig

szerkesztés
Név Vajdaság ideje Vajdasága alatt uralkodó Megjegyzés
Perényi Péter 1526–1529 I. (Habsburg) Ferdinánd, Szapolyai János
Báthory István 1530–1534 somlyói
Laszky Jeromos 1530–1534
Majláth István 1534–1541
Balassa Imre 1538–1540
Martinuzzi Fráter György 1551
Báthori András 1552–1553
Dobó István és Kendy Ferenc 1553–1556
Báthory István 1571–1576 Báthory István 1576-tól fejedelem és lengyel király
Báthory Kristóf 1576–1581 Báthory István bátyja
Báthory Zsigmond 1581–1588 Báthory Kristóf fia
  1. Györffy György: István király és műve. 2. kiadás. Budapest: Gondolat. 1983. ISBN 963 281 221 2  
  2. Fügedi, Erik. Ispánok, bárók, kiskirályok. Magvető Könyvkiadó, 52. o. (1986). ISBN 963-14-0582-6 
  3. Markó, László. A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Magyar Könyvklub (2000). ISBN 963 547 085 1 
  4. Fügedi, Erik. Ispánok, bárók, kiskirályok. Magvető Könyvkiadó, 206. o. (1986). ISBN 963-14-0582-6 
  5. szerk.: Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc: Lackfi, Korai magyar történeti lexikon (9-14- század). Akadémiai Kiadó, Budapest (1994). ISBN 963-05-6722-9 
  6. Bertényi Iván. A nemesség. Egyházi társadalom., Magyarország az Anjouk korában. Gondolat, Budapest 1987 (1987). ISBN 963-281-776-1 

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés