Főmenü megnyitása

Kálmán magyar király

X. magyar király

Kálmán, horvátul: Koloman, ragadványnevén Könyves Kálmán (Székesfehérvár, 1074 körül – Székesfehérvár, 1116. február 3.) magyar király 1095-től, horvát király 1097-től, Dalmácia királya 1106-tól[2] haláláig. Apja I. Géza király, I. Béla király fia, anyja Zsófia királyné, a belga-limburgi Arnulf herceg leánya, első felesége Hauteville-i Felícia szicíliai grófnő, második felesége Rurik Eufémia kijevi hercegnő volt.

Kálmán
A „püspök-király” ábrázolása a Thuróczi-krónikában
A „püspök-király” ábrázolása a Thuróczi-krónikában

Ragadványneve Könyves Kálmán
Magyarország királya
Uralkodási ideje
1095. július 29. 1116. február 3.
(20 év, 6 hónap, 5 nap)
KoronázásaSzékesfehérvár
1096 tavasza
Elődje I. László
Utódja II. István
Horvátország királya
Uralkodási ideje
1102. május 17. 1116. február 3.
KoronázásaTengerfehérvár
1102. május 17.
Elődje Péter
Utódja III. István
Dalmácia királya
(Istvánnal)
Uralkodási ideje
1106 1116. február 3.
Elődje Dmitar Zvonimir
Utódja István
Életrajzi adatok
Uralkodóház Árpád
Született 1074 körül
Székesfehérvár
Elhunyt 1116. február 3.[1]
(kb. 42 évesen)
Székesfehérvár
NyughelyeNagyboldogasszony-bazilika, Székesfehérvár
Édesapja I. Géza magyar király
Édesanyja Loozi Zsófia
Házastársa Hauteville-i Felícia
Rurik Eufémia
Gyermekei többek között:
Zsófia bihari ispánné
II. István magyar király
A Wikimédia Commons tartalmaz Kálmán témájú médiaállományokat.

Már életében Európa egyik legműveltebb uralkodójaként tartották számon. Eredetileg egyházi pályára szánták, egészen főpapi méltóságig jutott: előbb Nagyvárad, majd Eger püspöke lett. Ennek okán Szent László kijelölt utódja Kálmán testvére, Álmos herceg volt, a király halála után mégis Kálmán püspök emelkedett trónra. Álmos, akit testvére számos méltósággal és nagy befolyással ruházott föl, évekig próbált erőszakosan a korona birtokosává válni, mígnem Kálmán megelégelte és megvakíttatta Álmost és fiát. Kálmánt utódai Álmos herceg és a későbbi II. Béla király megvakításának okán próbálták a lehető legrosszabb színben föltüntetni, emlékét befeketíteni. Azonban politikája a középkorban igen felvilágosultnak számított, hírnevét emiatt még rosszakarói sem tudták teljesen elhalványítani. Mindemellett kiváló politikus és hadvezér volt, számtalan csatát nyert és megszerezte a magyar királyoknak a horvát trónt valamint Dalmáciát. A magyar történelem legerősebb és legtiszteltebb államférfijai közé sorolhatjuk.

Halála után fia, II. István került a trónra, kinek uralkodását Bizánccal vívott háború és az Eufémiától született, azonban feltételezett házasságtörés miatt Kálmán által el nem ismert Borisz Kalamanosz trónkövetelése nehezítette meg. István végül utód nélkül távozott 1131-ben, ezért a korona Álmos herceg leszármazottainak fejére, az úgynevezett Álmos-ágra szállt át.

Trónra lépéseSzerkesztés

 
Könyves Kálmán királlyá koronázása Fehérvárott (Képes krónika)

Kálmánt atyai nagybátyja, I. László papnak szánta, de a felszentelés elől néhány főúr segítségével Lengyelországba szökött. Amikor a király helyre akarta állítani a pápával IV. Henrik német-római császárral való kiegyezése miatt hűvösre fordult viszonyát, hazahívta a fiút és utódjául jelölte az addigi trónörökössel, Álmos herceggel szemben, aki Kálmán öccse volt.

Mivel az Árpád-ház későbbi királyai Álmos ágából kerültek ki, a krónikák meglehetősen előnytelen képet festenek Kálmánról. Kálti Márk a Képes krónikában így fogalmazott: „Külsejére nézve visszataszító volt: borzas, szőrös, kancsal, púpos, sánta, dadogó; ám ravasz és tanulékony."[3]

Erat namque habitu corporis contemptibilis, sed astutus et docilis, ispidus, pdosus, luscus, gibosus, claudus et blesus
Kálti Márk Kálmánról

Azonban valószínűtlen, hogy akár püspök, akár király lehetett volna, ha valóban selypít, sánta, kancsal és púpos; ezt mind az egyház szabályai, mind a korabeli főurak elvárásai megakadályozták volna. Annyi valószínű, hogy nem volt olyan atletikus termetű, mint harcedzett öccse, de esze és szokatlanul nagy műveltsége, amiért Könyvesnek is nevezték, csakhamar bebizonyította rátermettségét.

Szent László halála (1095. július 29.) után ő lett az ország királya; eleinte úgy látszott, hogy megosztja hatalmát öccsével, Álmossal, akit László Horvátország kormányzójává tett. Az első keresztes hadjárat Magyarországon átvonuló seregei ellen biztosítania kellett az országot.

A keresztesekSzerkesztés

1096 márciusában először Nincstelen Walter francia lovagjainak engedte meg az átkelést, de Zimonynál már kénytelen volt ezek egy részének rablásait fegyverrel megakadályozni. Mindamellett élelmiszerek küldésével segítette elő az amiens-i (Remete) Péter vezetése alatt álló második csapat átvonulását is; e csapatokat szétverte, mikor azok Zimony környékén összecsaptak a kísérő seregekkel és 4000 magyar harcost megöltek. Mégis beengedte az országba Volkmar és Gottschalk csapatait; egyiket rablások miatt Nyitra mellett a nép, a másikat Mosonnál maga a király győzte le.

Leiningeni Emicho gróf már nem kapott engedélyt a belépésre, ezért ostrom alá vette Moson várát. A király azonban itt is győzelmet aratott. A határra érkezett derékhad vezére, Bouillon Gottfried emiatt kérdőre vonta ugyan Kálmánt, a soproni találkozáson azonban megegyeztek. Az átkelés alatti fegyelmezett viselkedés biztosítására kezeseket adott, s Pannonhalmán maga is meglátogatta a királyt, aki nagyobb magyar sereggel kísérte, s mindennel ellátta az átvonuló kereszteseket. 1096. november közepén barátságosan búcsúzott el tőlük.

Külpolitikája és hódításaiSzerkesztés

 
Magyarország az 1090-es évekre

A dalmát városokat ugyan Velence befolyása alatt hagyta, a dalmát–horvát hercegi címet azonban nem adta meg a dózsénak, és hatalmának megerősítése érdekében az új tengeri hatalommal, a szicíliai normannokkal lépett szövetségre: feleségül vette I. Roger szicíliai gróf leányát, Buzillát. Öccse, aki ezzel elvesztette a magyar koronára való reményét, föllázadt ellene, de Várkonynál 1098-ban a már szemben álló feleket ekkor még sikerült kibékíteni.

A kijevi nagyfejedelem hívására David Igorevics volhíniai fejedelem ellen indult hadba és megszállta Przemyślt. 1099-ben azonban a Wiar menti csatában súlyos vereséget szenvedett, és kénytelen volt visszavonulni. Még ebben az évben (1099. május 29-én) beleegyezett abba is, hogy II. Břetislav cseh fejedelem örököse testvére, Bořivoj legyen, bár ezt annak idején I. László ellenezte, sőt békét és szövetséget is kötött Csehországgal.

Bizánccal szintén szövetségre lépett 1104-ben, amikor László leányát, Piroskát, férjhez adta II. Ióannész bizánci császárhoz, I. Alexiosz császár legidősebb fiához. Ebben a szövetségben bízva 1105-ben megtámadta Dalmáciát, mire Zára (Zára), Trau (Trogir), Spalato (Split) és a legtöbb sziget önként meghódolt Kálmánnak. Ő ezért biztosította a városok önkormányzatát. Ordelafo Faliero dózse ebbe kénytelen volt belenyugodni és lemondani a dalmát és horvát hercegi címről. 1108-ban már együtt harcolt Kálmán seregeivel és a bizánciakkal Apuliában, I. Bohemund antiochiai fejedelem ellen.

Harca ÁlmossalSzerkesztés

 
Kálmán király és Álmos kibékülése a dömösi templom előtt, a Képes Krónika illusztrációja
 
Álmos herceg és fia, Béla megvakítása (Képes krónika)

Álmos 1104. augusztus 21-én vette feleségül II. Szvjatopolk kijevi nagyfejedelem leányát. 1106-ban Német-, majd Lengyelországban keresett segítséget Kálmán ellen. Sógora, III. Boleszláv egy ideig segítette is, de azután kibékült a magyar királlyal. Álmos Abaújvárnál kegyelmet kért és kapott; ekkor néhány hónapra zarándokként ment Jeruzsálembe. Visszatérve Dömösön templomot és monostort építtetett, melynek fölszentelésén (1108-ban) királyi bátyja is megjelent. Álmos végül Passauba ment és V. Henrik német-római császártól kért segítséget, aki szeptemberben Szvatopluk cseh fejedelemmel megtámadta Magyarországot. Miután a császár Pozsonyt több hónapos ostrommal sem tudta bevenni, kibékült Kálmánnal, a csehek és a magyarok között azonban folytatódtak a harcok.

Kálmán felesége (Felícia) és László nevű fia 1110 körül meghalt, és a király újra nősült. Új felesége Eufémia, Vlagyimir Monomah orosz nagyfejedelem leánya lett, akit azonban házasságtörés gyanújával 1114 táján elűzött és tőle született fiát, Boriszt nem ismerte el. A király 1115-ben megvakíttatta Álmost és fiát, Bélát, hogy lehetetlenné tegye trónigényüket és megóvja fiát, Istvánt a trónviszályoktól. Végül 1116. február 3-án hunyt el.

JelentőségeSzerkesztés

Megreformálta és enyhítette elődje, László törvényeit, ritkábban alkalmazva a halálbüntetést és eltörölte a kényszervallatást. Elfogadta a papi nőtlenségről szóló állásfoglalást és lemondott az invesztitúra jogáról (erre László még nem volt hajlandó), de ő sem engedte, hogy a püspökök hűbéresküt tegyenek a pápának. Kötelezővé tette a házasság egyházi szentesítését és fölállíttatta a nyitrai püspökséget. Azért, hogy tanulatlan személyeket ne nevezhessenek ki egyházi pozíciókba, az Esztergomban tartott zsinat azt is elrendelte, hogy a kanonokok egymás között latinul beszéljenek.

Megakadályozandó a királyi vagyon csökkenését elrendelte, hogy a fiúág kihalásával a nemesi birtokok a királyra szálljanak. Hosszú távra meghatározta az erdélyi vajda és a horvát bán címek használatát. Intézkedéseket hozott a rabszolga-kereskedelemről, a zsidókról és a honvédelemről. A törvénykönyvébe foglalt, felvilágosultságát igazolni látszó kijelentés, miszerint „a strigákról pedig, mivelhogy nincsenek, semmiféle vizsgálat ne tartasség”,[4] valójában csak a kereszténység megerősítését szolgálta: Kálmán csak a strigák, a pogány hitvilág szerinti csodatévőnők (vagy repülő, vérszívó túlvilági lények) létezését tagadta, ugyanebben a törvénykönyvben törvényt hozott a maleficák, a bűbájosok ellen („A bűbájosokat a főesperes meg az ispán emberei keressék fel és vigyék törvény eleibe.”[5]).

De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat.
– Kálmán első törvénykönyve a strigákról

CsaládjaSzerkesztés

Könyves Kálmán első házasságára 1097-ben került sor, felesége a Hauteville-házból származó, Felícia (más névváltozata alapján „Buzilla”) szicíliai normann hercegnő, I. Roger szicíliai gróf leánya volt. Házasságukból négy gyermek született. Felícia 1102-ben bekövetkezett halálát követően 1112-ben Kálmán elvette a Rurik-házból származó, Eufémia kijevi fejedelmi hercegnőt, II. Vlagyimir kijevi nagyfejedelem lányát. Az Eufémiától született gyermeket kitagadta, mivel fény derült a királyné házasságtörésére. Gyermekei:

  • Zsófia (1100–1125), férje Saul bihari ispán, egy gyermekük született,
  • István (1101–1131), későbbi magyar király II. István néven,
  • László (1101–1112), fiatalon hunyt el,
  • Borisz (?) (1113–1154), Kálmán nem ismerte el fiának, így trónkövetelőként lépett fel II. Istvánnal szemben.

Halála és sírjaSzerkesztés

Könyves Kálmán 1116. február 3-án halt meg Székesfehérvárott, feltehetően krónikus fülgyulladásban.[6] A koronázóbazilikában temették el. Csontjait a 19-20. században zajló feltárások során nem sikerült egyértelműen azonosítani, azonban egyes feltételezések szerint az 1848 decemberében feltárt érintetlen királysírban ő és első felesége, Felícia nyugodott.[7] Akkor a sír elhelyezkedése alapján III. Bélának és Anna királynénak tulajdonították a maradványokat. A csontok és a sírmellékletek ekkor a Nemzeti Múzeumba kerültek.[8] A maradványokat 1898-ban Ferenc József király saját pénzén újratemettette a budapesti Mátyás-templomban. Az azóta napvilágot látott feltételezések alapját a sírmellékletek Kálmán-korabeli származása és a férfi kezében hagyott körmeneti feszület jelenti. Az ilyen feszületeket csak főpapokkal volt szokás eltemetni, és tudva levő, hogy a magyar királyok közül egyedül Kálmán volt megkoronázása előtt felszentelt pap, egészen pontosan nagyváradi, majd egri püspök.

Felhasznált forrásokSzerkesztés

  • A Pallas nagy lexikona
  • Magyar életrajzi lexikon (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés


Előző uralkodó:
I. (Szent) László
Magyarország uralkodója
1095 – 1116
 
Következő uralkodó:
II. István
Előző uralkodó:
Péter horvát király
Horvátország uralkodója
1097 – 1116
 
Következő uralkodó:
II. István magyar király