Châtillon Anna magyar királyné

(1154–1184) Magyarország királynéja
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. január 9.

Châtillon Anna vagy Antiókhiai Anna, eredeti nevén Ágnes (Agnès de Châtillon), (Antiókhia, 1153Székesfehérvár, 1184) antiókhiai hercegnő, III. Béla király első felesége, Magyarország királynéja 1172 és 1184 között. A Bizáncban élő Béla herceg I. Manuél császártól kapta Ágnes hercegnő kezét 1169-ben. Az 1172-ben trónra kerülő tehetséges III. Bélának Ágnes, aki Magyarországon az Anna nevet kapta, méltó és befolyásos házastársa volt a fennmaradt történelmi források tanúsága szerint.

Châtillon Anna
Agnès de Châtillon
Agnès d’Antioche
Koponyája alapján készített arcrekonstrukció. Árpás Károly munkája, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
Koponyája alapján készített arcrekonstrukció. Árpás Károly munkája, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár

Magyarország királynéja
Uralkodási ideje
1172. március 4. 1184
KoronázásaSzékesfehérvár
1173. január 13.
ElődjeBabenbergi Ágnes
UtódjaCapet Margit
Életrajzi adatok
UralkodóházChâtillon-család,
Árpád-ház
Született1154
Antiókhia
Elhunyt1184 (29-30 évesen)
Székesfehérvár
NyughelyeNagyboldogasszony-bazilika, Székesfehérvár;
1898-tól
Mátyás-templom, Budapest
ÉdesapjaChâtillon Rajnald
ÉdesanyjaAntiókhiai Konstancia
Testvére(i)
HázastársaIII. Béla
Châtillon Anna címere
Châtillon Anna címere
SablonWikidataSegítség

Châtillon Anna az egyetlen királyné, akinek földi maradványait érintetlenül találták a székesfehérvári koronázóbazilika területén. A királyné mellé temették Nagy Béla királyt is, aki 1196-ban halt meg. A sírt 1848-ban fedezték föl kútásás közben.

Antiókhiában és Bizáncban

szerkesztés

Châtillon Anna királyné 1153-ban született a közel-keleti Antiókhiában Châtillon Rajnald fejedelem és Antiókhiai Konstancia fejedelemnő gyermekeként. A keresztségben valószínűleg az Ágnes nevet kapta. Apja kalandjairól és kegyetlenségéről híres keresztes hadvezér volt, aki 1161-ben egy fosztogató hadjárat során arab fogságába került, és csak 1176-ban szabadult, majd 1187-ben a hattíni csatavesztés után Szaladin, a keresztesekkel leszámoló egyiptomi szultán keze által halt meg. Anyja jóval korábban, 1163-ban hunyt el.

A fiatal hercegnő 1170 körül Bizáncba került, ahol anyai féltestvére, I. Manuél császár felesége, Mária császárné maga mellé vette. Ott a császár feleségül adta az 1163 óta Bizáncban élő magyar herceghez, Bélához, aki korábban a birodalom trónjának várományosaként eljegyezte a császár lányát, de miután a császárnak fia született, fölbontotta Béla jegyességét és megfosztotta deszpotészi tisztségétől. A frigyre egyes források szerint 1169 szeptemberében, más források alapján 1171 márciusában került sor. A császári udvarban vette fel az Anna nevet, melyet királynéként Magyarországon is megtartott, valószínűleg azért, mert az Ágnes név ritka volt akkoriban. A magyar dokumentumok is Anna néven emlegetik. Az esküvő után a pár elzarándokolt a Szentföldre, ahol gazdag adományokat adtak át a johannitáknak.

Magyarországon

szerkesztés
 
Châtillon Anna, Ladislaus Sunthaym 1491-es rajza

Miután Béla herceg bátyja, III. István 1172. március 4-én utód nélkül halt meg, a korona Béla fejére került. Koronázásukra 1173. január 13-án került sor Székesfehérvárott.

Châtillon Anna nevéhez köthető egyes francia királyi hagyományok magyarországi meghonosítása, ez családja frank származásának tudható be. III. Béla a királyné hatására vált a burgundiai ciszterci rend fő támogatójává: ekkor alakultak jelentős ciszterci apátságok a Pilisben, Pásztón, Zircen és Szentgotthárdon. A rend kiválasztása valószínűleg összefüggött azzal, hogy Anna egy Pontigny-i család leszármazottja volt. Azon a környéken a ciszterci rendnek három kolostora is működött, tehát a család szoros kapcsolatban állhatott a ciszterciekkel.

1184-ben, 31 évesen halt meg Székesfehérvárott. A királyi bazilikában temették el.

Hét gyermeke született Béla királytól:

Anna királynét a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikában temették el, majd 1196-ban mellé temették Béla királyt is. Az 1848 decemberében Érdy János régész által a bazilika romterületén feltárt sírt akkor elhelyezkedése alapján III. Bélának és Anna királynénak tulajdonították.

A királyi pár földi maradványait megtalálásuk után a Nemzeti Múzeumba vitték, majd 1898-ban a budai Mátyás-templomban temették újra. A díszes sírt Ferenc József király saját pénzén készíttette. A királyi pár budapesti újratemetése egyesek szerint a maradványok megszentségtelenítése, ugyanis végakaratuk szerint Székesfehérvárott kellene nyugodniuk. Az eredeti sírmellékletek ma is a Nemzeti Múzeumban láthatók, a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban csak a másolatok tekinthetők meg állandó jelleggel. A kincsek 169 év után először a Királyi Napok 2017-es rendezvénysorozata alkalmából tértek vissza Székesfehérvárra egy időszakos kiállítás keretében.[1] Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere a 2017-es Királyi Napok alkalmával (melynek középpontjában III. Béla és kora áll) jelezte, hogy a városvezetés nemcsak a sírmellékleteket, hanem a földi maradványokat is szeretné véglegesen visszajuttatni Székesfehérvárra, amennyiben ez lehetséges.[2] Az eredeti, piszkei vörösmárványból készült szarkofágok maradtak csupán a volt fővárosban: a Szent István-székesegyház altemplomában láthatók. A márványkoporsók különlegessége, hogy a király és a királyné testlenyomata ma is jól kivehető a fenéklapokon.

Egyes feltételezések szerint azonban a sírban nem III. Béla és Anna királyné, hanem Könyves Kálmán és első felesége, Felícia nyugszik. A feltételezés alapjául többek között az szolgál, hogy a királyi párral eltemetett sírmellékletek a 11. század végéről származhatnak, valamint a király kezébe helyezett körmeneti feszület egyesek szerint arra utal, hogy a sírban eltemetett férfi főpap lehetett. Márpedig a magyar uralkodók közül Kálmán volt az egyetlen, aki trónra lépése előtt felszentelt püspök volt, bár ez nem bizonyít semmit, hiszen a trónra már királyként ült és nem papként, emellett pedig 21 éves uralkodásának végére aligha tartották számon őt püspökként.[3]

2022-ben a székesfehérvári osszáriumban talált, összekeveredett csontmaradványok között a Szegedi Tudományegyetem kutatói archeogenetikai módszerekkel, a korábban megtalált III. Béla király DNS-mintája segítségével azonosították Antiochiai Anna maradványait is.[4]

Külső hivatkozások

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Châtillon Anna magyar királyné témájú médiaállományokat.
  • Korai Magyar Történeti Lexikon (9-14. század), főszerkesztő: Kristó Gyula, szerkesztők: Engel Pál és Makk Ferenc (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994)
Előző
Babenbergi Ágnes
Magyar királyné  
1172 – 1184
Következő
Capet Margit