Főmenü megnyitása

Az Ajjúbidák (Kurd nyelven: دەوڵەتی ئەییووبی Dewleta Eyûbiyan; Arab nyelven:: الأيوبيون al-ʾAyyūbiyyūn), vagy Ajjúbida-dinasztia kurd származású dinasztia, akik először mint a Zangidák katonai vezető rétege szereztek ismertséget Szíriában a 12. században. 1168-ban jutottak hatalomra Egyiptomban, és hamarosan kiterjesztették hatalmukat Jemenre, Szíriára, és számos észak-iraki, észak-mezopotámiai államra. A 13. század válságai közepette elvesztette vezető szerepét, bár két kisebb fejedelemség még a 14. században is fennmaradt (Hama 1341-ig). A dinasztia bukása után még az egyiptomi mamelukok mellett is feltűntek a család tagjai a 15. században (Ḥeṣn Kajfa 1462-ig).

Ajjúbida Birodalom
Dewleta Eyûbiyan
11681371
Ajjúbidák zászlaja
Ajjúbidák zászlaja
AyyubidGreatest.png
Általános adatok
Fővárosa Kairó
Terület2,0 millió - 2,7 millió km²
Népességkb. 7,2 millió fő
Hivatalos nyelvek arab
Vallás szunnita iszlám
Pénznem dinár
Kormányzat
Államforma monarchia
Államfő szultán
ElődállamUtódállam
 ZangidákMamlúk Birodalom 
 Fátimida-dinasztia
A Wikimédia Commons tartalmaz Ajjúbida Birodalom témájú médiaállományokat.
Az Ajjúbida birodalom a 12. században

A dinasztia alapítója és legismertebb tagja Szaladin egyiptomi szultán, aki a Jeruzsálem környéki keresztes háborúk során szerzett hírnevet magának, mint a keresztesek legfélelmetesebb ellenfele. Szaladint az egész világon elismerik mint lovagias és zseniális stratégát, Európában is nagy kultusza van, a muszlimok pedig a mai napig egyik legnagyobb hősüknek tartják.

Tartalomjegyzék

EredetSzerkesztés

Az Ajjúbidák ősei visszavezethetők Sadira, a 12. század első negyedében virágzó nevezetes kurd-örmény város Dvin uralkodócsaládjának egyik fő alakjára. Sadi apját a források gyakran Marvannak nevezik, de ezen kívül semmit nem tudunk róla. Úgy tűnik azonban, hogy Sadi a Ravádíja (Rawādīya) kurd törzs tagja volt, amely a hatalmas Hadbáníja (Haḏbānīya) törzsszövetség egyik ága. Egyes kutatások szerint az Ajjúbidák egy állattenyésztő törzs tagjai voltak, akik egy marginális, de geopolitikai értelemben bonyolult terület felett diszponáltak.[1]

Mivel később az Ajjúbidák a hatalom részesei lettek, némelyek azt valószínűsítik, hogy nem kurdok voltak, hanem arabok, hiszen a hatalom közelébe ők kerülhettek a leggyorsabban.[2]

FelemelkedésSzerkesztés

Az ajjúbidák felemelkedése Sádi száműzetésévek vette kezdetét, amikor egy török hadvezér kiűzte őt a városból, és megkaparintotta az ottani kurd hercegséget. Sadi Irakba vándorolt két felnőtt fiával, Najm-al-Dín Ajjúbbal és Aszad-al-Dín Sírkúhval, majd az iraki szeldzsukok Sadit, egy régi barátja közbenjárására kinevezték Takrít parancsnokává. Sadi halála után helyét idősebbik fia Ajjúb vette át. A politikai viszontagságok hamarosan egy másik emigráns szolgálatába állították a fiúkat, így 1138-ban Ajjúb és Sírkúh a hatalmas moszuli atabég, Emad-al-Din Zangi mellé szegődött, ahol hamar kiérdemelték a száműzöttek közt a legerősebb és legbefolyásosabb tisztségeket. A státuszt meg tudták őrizni Emad-al-Din Zangi halála után is, mivel megtartotta őket szolgálatában annak fia, Núr-al-dín Mahmúd (1146–1174) is.

Szaladin, és az Ajjúbidák politikai rendszereSzerkesztés

 
Szaladin, a dinasztiaalapító. Erősen idealizált fantáziarajz (Gustave Doré litográfiája 1884)

1168-ban Sírkúh, Núr al Dín Zangida uralkodó parancsára expedíciós hadsereget vezetett Egyiptomba, ahol sikerült rábírni a tehetetlen al-Ázed Fátimida kalifát arra, hogy nevezze ki őt vezérének. Sírkúh néhány hónap múlva meghalt (1169), őt követte pozíciójában unokaöccse Szaláh ad-Dín Júszuf ibn Ajjúb, aki Nyugaton, mint Szaladin vált ismertté, és ő volt a valódi alapítója az Ajjúbida-dinasztiának. Szaláh ad-Dín nagy szakértelemmel látott munkához, hogy hatalmát megszilárdítsa. Szaladin 1171-ben megdöntötte a síita Fátimidák hatalmát, visszaállította az Abbászida kalifa fennhatóságát, és visszatérítette a lakosságot a szunnita hitre. Núr ad-Dín halála után Szaladin átvette annak tartományait, és székhelyét Damaszkuszba helyezte. A kalifa kinevezte a muszlimok teljhatalmú vezetőjévé a keresztesek elleni háborúban, egyúttal „Mekka és Medina szent helyeinek védelmezőjeként” a keresztesek által zaklatott zarándokok, és a kereskedelmi utak védelmét is kötelességévé tette. Szaladin elnyomott minden ellenzéki megmozdulást Egyiptomban, majd miután gazdája, Núr ad-Dín meghalt (1174), apránként kezdte átvenni a közvetlen irányítást Szíria felett is. 1183-ban elfoglalta Aleppót (Halab), amely az utolsó központja volt a Zangidáknak Szíriában, és 1186-ban csökkenteni tudta Moszulban a Zangidák hűbéreseinek befolyását. Amikor a keresztesek Keraknál egy karavánt kiraboltak, Hattínnál megütközött a keresztény sereggel és fényes győzelmet aratott. Számos palesztin erődítményt és várost elfoglalva 1187-ben, a Próféta mennybemenetelének napján visszafoglalta Jeruzsálemet.

Szaláh ad-Dín leginkább a keresztesek elleni háborúkból ismert, ezek a harcok, egyezkedései, és diplomáciai erőfeszítései határozták meg uralkodását haláláig (1193). Bár örökösei kiterjesztették fennhatóságukat Észak-Mezopotámiára és Örményországra, már Szaláh ad-Dín háborúi is kijelölték az Ajjubida befolyás határait a Közel-Keleten.

Szaláh ad-Dín legjelentősebb érdeme, hogy kialakított egy irányítási rendszert, amely biztosította a politikai ideológiai keretet az általa uralt területeken, egyúttal meghatározta a muszlimok nyugati világhoz fűződő viszonyát a következő fél évszázadra. Ez a politikai rendszer, amely a családi szövetségként működő Szeldzsuk és a Zangida uralkodóházak működési gyakorlatához hasonlított, meghatározta azt a politikai struktúrát, ami nem volt idegen nagyapja, apja és nagybátyja uralkodói gyakorlatától, és amelyet már Örményországban is megismert. Az alapvető (és általában a ki nem mondott) elv ebben a rendszerben az volt, hogy a politikai hatalom az államban nem lehet egyetlen ember kizárólagos birtokában, hanem azt meg kell osztani az uralkodócsalád vezető férfi tagjai között. Ezt a hatalommegosztást úgy érték el, hogy valamennyi hercegség vagy fejedelemség bizonyos jövedelmet szakít a központi hatalomtól (apanázs), amelynek felhasználását ő határozza meg saját örökletes és autonóm fejedelemségében. Ennek fejében az uralkodócsalád egy tagjának központi és abszolút hatalmát el kell ismernie. Ebben a fajta rendszerben, a rokoni kapcsolat az elsődleges, (bár természetesen nem az egyetlen) amely meghatározza a központi hatalommal szembeni lojalitás mértékét.

Ha elfogadjuk, hogy Saláh ad-Dín politikai szemléletét nagymértékben alakították az ilyen megfontolások, döntése (különösen Aleppo meghódítása után [1183]), azaz hódításainak kiparcellázása apanázs államokként már nem meglepő. Hasonlóképpen, ennek a logikának a mentén választotta ki örököseit is, azaz három fiát, unokaöccsét, és öccsét al-Malek al-Adel ʿ Szajf-al-Dint.

A birodalom felbomlásaSzerkesztés

Saláh ad-Dín utódainak története rendkívül összetett: két fő követője mint az Ajjúbidák konföderációjának vezérei jelentős változásokat hajtottak végre a politikai szerkezet megváltoztatásában, de ezek tartalmát elsősorban saját céljaikra alakították. Így bátyja al-Malek ad-Ádel Szajf al-Dín (1200–1218) biztosítani tudta hatalmát saját fia területeinek hűbéresi hozzárendelésével. Másrészt annak utódja al-Malek al-Kamel Naser ad-Dín (1218–1238), diplomáciai kapcsolatok és alkalmi szövetségek révén képes volt megőrizni a Földközi-tenger menti kényes politikai egyensúlyú területek stabilitását.

A Saláh ad-Dín által megteremtett birodalmat a család tagjainak hatalmi harcai szétdarabolták, 1200-ra azonban átmenetileg sikerült újra egyesíteni. Ez az egység azonban 1218-ra összeomlott. Kairóban a dinasztia fő ága uralkodott ad-Kamil (1218–1238) vezetésével, míg Damaszkuszban, Aleppóban és Homszban a család mellékágai. A főág 1250-ben halt ki, amikor al-Muazzam szultánt a mamlúkok meggyilkolták, majd ugyanők később a homszi mellékágat 1268-ban pusztították el. A damaszkuszi és aleppói ágak az Ilhánidák hódításainak estek áldozatul (1260).[3]

UralkodókSzerkesztés

Egyiptomi szultánok (1171–1254)Szerkesztés

Uralkodó
Születési idő
Halálozási idő
Élethossz
Uralkodási idő
Uralkodási évek
Megjegyzés
Szaladin 1137 1193. március 3. 56 év szultán: 11711193 22 év Damaszkuszban is uralkodik.
Al-Aziz 1171 1198. november 29. 27 év szultán: 11931198 5 év
Al-Manszúr 1188 1216 után 28< év szultán: 11981200 2 év
I. al-Ádil 1145 januárja 1218. augusztus 31. 73 év szultán: 12001218 18 év Damaszkuszban is uralkodik.
Al-Kámil 1177 1238. március 6. 61 év szultán: 12181238 20 év Damaszkuszban is uralkodik.
II. al-Ádil 1221 1248. február 9. 27 év szultán: 12381240 2 év Damaszkuszban is uralkodik.
Asz-Szálih Ajjúb 1205. november 5. 1249. november 22. 44 év szultán: 12401249 9 év Damaszkuszban is uralkodik.
Al-Muazzam Túránsáh ? 1250. május 2. ? szultán: 12491250 1 év Damaszkuszban is uralkodik.
Sadzsar ad-Durr ? 1257. április 28. ? szultán: 1250 1 év
Al-Asraf Múszá 1229 1263 34 év szultán: 12501254 4 év

Damaszkuszi szultánok (1174–1260)Szerkesztés

Uralkodó
Születési idő
Halálozási idő
Élethossz
Uralkodási idő
Uralkodási évek
Megjegyzés
Szaladin 1137 1193. március 3. 56 év szultán: 11741193 19 év Egyiptomban is uralkodik.
Al-Afdal kb. 1169 1225 kb. 56 év szultán: 11931196 3 év
I. al-Ádil 1145 januárja 1218. augusztus 31. 73 év szultán: 11961218 22 év Egyiptomban is uralkodik.
Al-Muazzam 1176 1227. november 12. 51 év szultán: 12181227 9 év
An-Nasir Dawud 1206 1259 53 év szultán: 12271229 2 év
Al-Ashraf 1178 1237. augusztus 27. 59 év szultán: 12291237 8 év
As-Salih Ismail kb. 1200 kb. 1250 kb. 50 év szultán: 12371238 1 év
Al-Kámil 1177 1238. március 6. 61 év szultán: 1238 1 év Egyiptomban is uralkodik.
II. al-Ádil 1221 1248. február 9. 27 év szultán: 12381239 1 év Egyiptomban is uralkodik.
Asz-Szálih Ajjúb 1205. november 5. 1249. november 22. 44 év szultán: 1239 1 év Egyiptomban is uralkodik.
As-Salih Ismail (2x) kb. 1200 kb. 1250 kb. 50 év szultán: 12391245 6 év
Asz-Szálih Ajjúb (2x) 1205. november 5. 1249. november 22. 44 év szultán: 12451249 4 év Egyiptomban is uralkodik.
Al-Muazzam Túránsáh ? 1250. május 2. ? szultán: 12491250 1 év Egyiptomban is uralkodik.
An-Nasir Yusuf 1228 1260 után 32< év szultán: 12501260 10 év Aleppoban is uralkodik.

Aleppói emírek (Szíria, 1183–1260)Szerkesztés

Uralkodó
Születési idő
Halálozási idő
Élethossz
Uralkodási idő
Uralkodási évek
Megjegyzés
Szaladin 1137 1193. március 3. 56 év emír: 11831193 10 év
Az-Zahir Ghazi 1172 1216. október 8. 44 év emír: 11931216 23 év
Al-Aziz Muhammad kb. 1213 1236. november 26. kb. 23 év emír: 12161236 20 év
An-Nasir Yusuf 1228 1260 után 32< év emír: 12361260 24 év Damaszkuszban is uralkodik.

Baalbeki emírek (Libanon, 1178–1230)Szerkesztés

Uralkodó
Születési idő
Halálozási idő
Élethossz
Uralkodási idő
Uralkodási évek
Megjegyzés
Turan-Shah ? 1180. június 27. ? év emír: 11781179 1 év
Farrukh Shah ? 1182 decembere ? év emír: 11791182 3 év
Bahramshah ? 1230 ? év emír: 11821230 48 év

Hamái emírek (Szíria, 1178–1342)Szerkesztés

Uralkodó
Születési idő
Halálozási idő
Élethossz
Uralkodási idő
Uralkodási évek
Megjegyzés
Al-Muzaffar Umar ? 1191 ? év emír: 11781191 13 év
I. Al-Mansur Muhammad 1171 1221 50 év emír: 11911221 30 év
Nasir Kilij-Arslan ? 1229 ? év emír: 12211229 8 év
I. Al-Muzaffar Mahmud ? 1244 ? év emír: 12291244 15 év
II. Al-Mansur Muhammad 1214 1284 70 év emír: 12441284 40 év
II. Al-Muzaffar Mahmud ? 1300 ? év emír: 12841300 16 év
Egyiptomi uralom 13001310
Abu l-Fidá Iszmáíl 1273 novembere 1331. október 27. 57 év emír: 13101331 21 év
Al-Afdal Muhammad ? 1342 ? év emír: 13311342 11 év

Homszi emírek (Szíria, 1178–1263)Szerkesztés

Uralkodó
Születési idő
Halálozási idő
Élethossz
Uralkodási idő
Uralkodási évek
Megjegyzés
Muhammad ibn Shirkuh ? 1186. március 4. ? év emír: 11791186 7 év
Al-Mujahid 1173 1240 februárja 67 év emír: 11861240 54 év
Al-Mansur Ibrahim ? 1246. június 28. ? év emír: 12401246 6 év
Al-Ashraf Musa 1229 1263 34 év emír: 12461263 17 év

Hasankeyfi emírek (Dél-Törökország, 1232–1524)Szerkesztés

Uralkodó
Születési idő
Halálozási idő
Élethossz
Uralkodási idő
Uralkodási évek
Megjegyzés
Asz-Szálih Ajjúb 1205. november 5. 1249. november 22. 44 év emír: 12321239 7 év Egyiptomban is uralkodik.
Al-Muazzam Túránsáh ? 1250. május 2. ? emír: 12491250 1 év Egyiptomban is uralkodik.
Muwahhid Taqiyya ad-Din Abdullah ? 1294 ? év emír: 12491294 45 év
I. Kamil Ahmad ? 1325 ? év emír: 12941325 31 év
Adil Mujir ad-Din Muhammad ? 1328 ? év emír: 13251328 3 év
Adil Shahab ad-Din ? 1349 ? év emír: 13281349 21 év
I. Salih Abu-Bakr Khalil ? 1378 ? év emír: 13491378 29 év
I. Adil Fakhr ad-Din Sulayman ? 1432 ? év emír: 13781432 54 év
Ashraf Sharaf ad Din ? 1433 ? év emír: 14321433 1 év
Salih Salah ad-Din ? 1452 ? év emír: 14331452 19 év
II. Kamil Ahmad ? 1455 ? év emír: 14521455 3 év
Adil Khalif ? 1462 ? év emír: 14551462 7 év
Akkojunlu uralom 14621482
II. Salih Khalil ? 1520 ? év emír: 14821511 29 év
II. Adil Sulayman ? 1524 ? év emír: 15111514 3 év
II. Salih Khalil (2x) ? 1520 ? év emír: 15141520 6 év
Malik Hussayn ? 1521 ? év emír: 15201521 1 év
II. Adil Sulayman (2x) ? 1524 ? év emír: 15211524 3 év

Keraki emírek (Jordánia, 1229–1263)Szerkesztés

Uralkodó
Születési idő
Halálozási idő
Élethossz
Uralkodási idő
Uralkodási évek
Megjegyzés
An-Nasir Dawud 1206 1259 53 év emír: 12291249 20 év Damaszkuszban is uralkodik.
Al-Mughith Umar ? 1263 ? év emír: 12491263 14 év

Mezopotámiai emírek (Irak, 1185–1260)Szerkesztés

Uralkodó
Születési idő
Halálozási idő
Élethossz
Uralkodási idő
Uralkodási évek
Megjegyzés
Szaladin 1137 1193. március 3. 56 év emír: 11851193 8 év Egyiptomban is uralkodik.
I. al-Ádil 1145 januárja 1218. augusztus 31. 73 év emír: 11931200 7 év Egyiptomban is uralkodik.
Al-Awhad ? 1210 ? év emír: 12001210 10 év
Al-Ashraf 1178 1237. augusztus 27. 59 év emír: 12101220 10 év Damaszkuszban is uralkodik.
Al-Muzaffar Ghazi ? 1247 ? év emír: 12201247 27 év
Al-Kamil Muhammad ? 1260 ? év emír: 12471260 13 év

Jemeni emírek (1173–1229)Szerkesztés

Uralkodó
Születési idő
Halálozási idő
Élethossz
Uralkodási idő
Uralkodási évek
Megjegyzés
Turan-Shah ? 1180. június 27. ? év emír: 11731181 8 év
Tughtakin ? 1197 augusztusa/szeptembere ? év emír: 11821197 15 év
Mu'izz al-Din Isma'il ? 1202 ? év emír: 11971202 5 év
An-Nasir Ayyub ? 1214 ? év emír: 12021214 12 év
Al-Muzaffar Sulayman ? 1215 ? év emír: 12141215 1 év
Al-Mas'ud Yusuf 1201 1229 28 év emír: 12151229 14 év

JegyzetekSzerkesztés

  1. R. S. Humphreys: Ayyubids. Encyclopaedia Iranica. (Hozzáférés: 2013. szeptember 19.)
  2. On the origins of the Ayyubids, V. Minorsky, Studies in Caucasian History, London, 1953, pp. 107-57., idézi :Encyclopaedia Iranica
  3. Markus Hattstein Iszlám művészet és építészet, i. m. 612. old.

ForrásokSzerkesztés

  • R. S. Humphreys: Ayyubids. ENCYCLOPÆDIA IRANICA. iranicaonline. (Hozzáférés: 2013. szeptember 19.)
  • Iszlám művészet és építészet, Peter Ferienabend (ed.), Budapest: Vince (2005). ISBN 963-9552-61-5 
  • Malise Ruthven, Azim Nanji: Historical Atlas of Islam. (hely nélkül): Harvard University Press. 2004. ISBN 0674013859  
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a List of Ayyubid rulers című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés