Sadzsar ad-Durr egyiptomi szultána
Sadzsar ad-Durr (? – Kairó, 1257. április 28.) török származású egyiptomi szultánné, az ajjúbida asz-Szálih Ajjúb özvegye, majd 1250-ben mintegy három hónapig saját jogán szultánnő volt; később al-Muizz Ajbak feleségeként is szultánné lett. Nevének jelentése: „gyöngyfa”, de viselte az Iszmat ad-Dín (a vallás tisztasága) tiszteleti nevet is.
| Sadzsar ad-Durr | |
 | |
| Sadzsar dénárja | |
| Egyiptom szultánja | |
| Uralkodási ideje | |
| 1250 májusa – júliusa | |
| Elődje | Al-Muazzam Túránsáh |
| Utódja | Al-Muizz Ajbak |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1200 és 1228 között nem ismert |
| Elhunyt | 1257. április 28. Kairó |
| Nyughelye |
|
| Édesapja | nem ismert |
| Édesanyja | nem ismert |
| Házastársa |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sadzsar ad-Durr témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Származásáról nem sokat tudunk, és életének korai szakaszáról is csak annyit, hogy Bagdadban, az abbászida kalifa háremében nőtt fel, ahonnan ajándékként került Egyiptomba. Asz-Szálih Ajjúb beleszeretett, feleségül vette, és élete végéig a kedvence maradt.
Asz-Szálih özvegye szerkesztés
Amikor 1249 novemberében meghalt asz-Szálih, az egyiptomi szultán, az állam veszélyes helyzetben volt. IX. Lajos francia király vezetésével a Damietta városát korábban elfoglaló keresztesek megindultak Kairó felé, és 1250-ben megkezdték Manszúra ostromát. A kiszemelt trónörökös, al-Muazzam Túránsáh azonban addig igazgatott dél-anatóliai birtokán tartózkodott, Hiszn Kajfában (ma Hasankeyf Törökországban), és al-Muazzam csak február 24-én érkezett Manszúrába. Az elhunyt uralkodó fegyveres-adminisztratív kísérete – mamelukjai –, akiket róla Szálihijjának, vagy a lakhelyükül szolgáló szigetről Bahrijjának neveztek, az összeomlást megakadályozandó összefogtak Ajjúb szintén török származású özvegyével.
Sadzsar ad-Durr Túránsáh érkezéséig a mamelukokkal együttműködve eltitkolta férje halálát, aláírásait hamisítva maga adott ki rendelkezéseket, illetve minden alattvalóját igyekezett férjére és az örökösre felesketni. Legfontosabb szövetségese Fahr ad-Dín ibn Sajh as-Sujúh emír, Ajjúb szultán hajdani bizalmasa volt, akit kinevezett a hadsereg élére atabégnek (atábak al-aszákir). Fahr ad-Dín 1250. február 9-én vereséget szenvedett a keresztesektől, és elesett, de Lajos hadai nem tudtak megbirkózni Manszúra erődjével, és jobbnak látták visszavonulni. Ennek során a francia király egyiptomi fogságba esett, de felesége, Provence-i Margit kiváltotta őt, és a lovagok májusban elvonultak Egyiptomból. Sadzsar ad-Durrt az érkező Túránsáh ellenségesen kezelte, és mivel saját mamlúkjaira akart támaszkodni, a bahrí mamlúkok május 2-án meggyilkolták őt. Ekkor került sor Sadzsar ad-Durr szultánná tételére.
Nő a szultáni trónon szerkesztés
Sadzsar ad-Durr magát a „muszlimok királynőjének” (malikat al-muszlimín) címezte, és azzal, hogy a hutba (pénteki szentbeszéd) során asz-Szálih özvegyeként hivatkoztak rá, illetve hogy az aláírásában magát Umm Halílnak (Halíl anyja)[1] nevezte, magát félreérthetetlenül legitim ajjúbida uralkodónak tekintette.
Ez az állapot alig három hónapig tartott. Bár a keresztesek május folyamán elhagyták Egyiptomot, az uralkodónő helyzete nem szilárdult meg. Amikor trónra lépéséről értesültek Damaszkuszban, egy kurd kontingens puccsot hajtott végre, és an-Nászir Júszufot, Aleppó ajjúbida uralkodóját hívta a trónra. A bahrijja úgy döntött, hogy a helyzetet orvoslandó egy férfit tesz szultánná, így júliusban Sadzsar ad-Durr lemondott, és egy hívét, Ajbak at-Turkumánít tették uralkodóvá.
Ismét a hatalomban szerkesztés
Az al-Muizz uralkodói nevet felvevő Ajbak öt napon belül lemondott al-Kámil egy kiskorú dédunokája, al-Asraf Múszá javára. Sadzsar ad-Durr befolyása azonban így is megmaradt, mivel az atabéggé választott Ajbakon keresztül tovább irányíthatta az államot – Ajbak és Sadzsar ad-Durr tisztázatlan időpontban össze is házasodott.
A pár igyekezett önállósodni a bahrijjától, ezért az öt napig uralkodó Ajbak saját mamlúkjait (al-muizzijja) igyekezett az előtérbe helyezni. Legfőbb ellenfelük Aktaj al-Dzsamadár, a bahrí mamlúkok egyik vezéregyénisége volt, aki benősült a hamái ajjúbidák közé, és szemmel láthatóan a trónra tört, mire 1254. szeptember 18-án meggyilkolták. Valószínűleg ezután mondatta le al-Asraf Múszát Ajbak, és lépett a trónra ismét al-Muizz néven. A bahrijja nagy része Szíriába menekült, és ismét háborút robbantott ki an-Nászir Júszuf és Egyiptom között, ami 1256-ban ismét a bagdadi kalifa békeközvetítésével ért véget.
A hatalma csúcsán levő Ajbak ekkor a moszuli atabég, Badr ad-Dín Lulu egyik lányát akarta feleségül venni, mire a pozícióit veszélyben érző Sadzsar ad-Durr meggyilkoltatta 1257. április 10-én. Az így ismét megözvegyült szultánné nem élvezhette ki diadalát: a befolyásos muizzí mamlúkok Ajbak fiát, al-Manszúr Alít tették trónra, és a bahrijja maradékai hiába védelmezték: Sadzsar ad-Durrt április 28-án holtan találták a kairói fellegvár közelében. A merénylet körülményeit a későbbi szerzők erősen kiszínezve mesélik el, ám a korabeli források nem részletezik a körülményeket.
Hivatkozások szerkesztés
- ↑ Halíl asz-Szálih Ajjúb és Sadzsar ad-Durr közös fia volt, aki még atyja halála előtt elhunyt. Al-Muazzam Túránsáh Ajjúb egy korábbi házasságából származó fia volt.
Források szerkesztés
- P. M. Holt: The Age of the Crusades: The Near East from the Eleventh Century to 1517. London: Longman. 1986.