Abu l-Fidá

hamái ajjúbida fejedelem, kultúrapártoló, irodalmár, történet- és földrajzi író

Abu l-Fidá Iszmáíl ibn Ali (arab betűkkel أبو الفداء إسماعيل بن علي – Abū l-Fidāʾ Ismāʿīl ibn ʿAlī), uralkodói nevén Imád ad-Dín al-Malik al-Muajjad (arab betűkkel عماد الدين الملك المؤيد – ʿImād ad-Dīn al-Malik al-Muʾayyad; Damaszkusz, 1273 novembere – Hamá, 1331. október 27.) hamái ajjúbida fejedelem, jeles kultúrapártoló, irodalmár, történet- és földrajzi író. Nevének Európában elterjedt alakját viseli a Hold egyik krátere, az Abulfeda. Az Abu l-Fidá beszélő név, azt jelenti: „a megváltás atyja”.

Abu l-Fidá
(ابو الفداء, اسماعيل بن علي بن محمود)
Született أبو الفداء
1273. november
Damaszkusz
Elhunyt 1331. október 27. (57 évesen)
Hamá
Állampolgársága Ajjúbidák
Foglalkozása irodalmár,
történetíró,
földrajzi író
Tisztség szultán

ÉleteSzerkesztés

Abu l-Fidá I. al-Muzaffar Mahmúd hamái fejedelem (1229–1244) kisebbik, trónhoz nem jutó fiának, al-Afdal Alinak volt a fia, a Jeruzsálemet visszahódító Szaláh ad-Dín oldalági leszármazottja. 12 éves korában, 1285-ben unokatestvére, II. al-Muzaffar Mahmúd (1284–1299) oldalán apjával együtt részt vett a tengerparti johannita vár, Margat ostromában, amit az al-Manszúr Kaláún mamlúk szultán vezette csapatok vittek győzelemre. Unokatestvére halálát követően 1299-től Hamá beolvadt az Egyiptomot és Szíria nagy részét már magába foglaló Mamlúk Birodalomba, Abu l-Fidá pedig a városban maradt a Kairóból kinevezett helytartók szolgálatában, és jó kapcsolatokat épített ki a fiatal an-Nászir Muhammad szultánnal (1299–1341). Erre építve többször is kísérletet tett a város helytartóságának megszerzésére, és végül 1310-ben, amikor Muhammad megerősítette saját hatalmát rebellis mamelukjaival szemben, Abu l-Fidát nevezte ki Hamá helytartójává (október 14.).

1312-ben fejedelmi címmel ruházták fel, de 1314-ben a damaszkuszi helytartó, Tankiz al-Huszámi alárendeltjévé tették, akivel egy időre meglehetősen rossz viszonyba került emiatt. Jó hírét tovább növelve bőkezűen pártolta a művészeteket és nagylelkű vallási adományokat tett, majd 1319-1320 fordulóján elkísérte a szultánt a mekkai zarándoklatra. Hűségét és egyéb erényeit megjutalmazva hazatérésükkor Kairóban szultáni jelvényeket kapott az al-Malik al-Muajjad („a Megerősített Király”) titulussal, és az összes szíriai kormányzót a fennhatósága alá rendelték (1320. február 28.). Tizenegy évvel később bekövetkezett haláláig töretlenül megmaradt an-Nászir Muhammad kegyeiben, ezért Tankiz támogatásával a fia, al-Afdal Muhammad is megörökölhette kis fejedelemségét.

MunkásságaSzerkesztés

Abu l-Fidá az irodalom és tudományok számos területét művelte, de versei, vallási és irodalmi jellegű művei jórészt nem kerültek elő. Két munkája viszont rendkívüli jelentőségű. „Az emberiség rövid története” (al-Muhtaszar fi taríh al-basar) című írása – az 1230-as évekig jórészt Ibn al-Aszír al-Kámil című munkájára alapozva – 1329-ig tárgyalja a világ történetét. Munkája népszerűségét jelzi, hogy több folytatója is ismert (Ibn al-Vardi, Ibn as-Sihna al-Halabi, Ibn Habíb ad-Dimaski). A könyv a modern orientalisztika fejlődése szempontjából is fontos: a nyugati kutatók elsőként innen ismerték meg az iszlám történetét és Mohamed próféta életrajzát a 18. században. Első teljes kiadása 1869/1870-ben jelent meg, Isztambulban.

Az írófejedelem másik fontos műve a földrajz tárgykörében íródott. „Az országok felmérése” (Takvím al-buldán) szintén kompiláció: a leíró földrajzi részeket táblázatos matematikai adatsorok követik, és minden településnek pontosan meghatározza a koordinátáit – jórészt az ókori görög szerző, Klaudiosz Ptolemaiosz, illetve muszlim földrajzi írók, így al-Bírúni és Ibn Szaíd al-Magribi alapján. Többször megemlékszik a könyvben Magyarországról és a magyar népről (Basdzsirt, hunkar). E mű szintén népszerűnek bizonyult, a későbbi keleti szerzők gyakran hivatkoztak rá és kivonatai is ismertek. Európában már a 17. században publikálták egyes részeit, első teljes kiadása 1848-ban jelent meg Párizsban.

ForrásokSzerkesztés

  • Goldziher Ignác: Az arab irodalom rövid története. Budapest: Kőrösi Csoma Társaság. 2005. ISBN 9638378212  
  • H. A. R. Gibb: Abu ʾl-Fidā. In Encyclopaedia of Islam, I. kötet. Szerk. H. A. R. Gibb, J. H. Kramers, E. Lévi-Provençal, J. Schacht. Leiden: E. J. Brill. 1986. 118–119. o.  
  • Kmoskó Mihály: Mohamedán írók a steppe népeiről. Földrajzi irodalom I/1. Szerk. Zimonyi István. Budapest: Balassi. 1997. 90–92. o. ISBN 9635061706  


Elődje:
II. al-Muzaffar Mahmúd
Hamá szultánja
1312–1331
Utódja:
al-Afdal Muhammad