Főmenü megnyitása

An-Nászír Szaláh ad-Dín Júszuf ibn Ajjúb, egyszerűsítve Szaladin (Tikrit, 1137Damaszkusz, 1193. március 4.) kurd származású egyiptomi hadvezér, Egyiptom és Szíria első szultánja, az Ajjúbida Birodalom megalapítója, a világtörténelem egyik legtehetségesebb hadura. Az egyik legnagyobb muzulmán hős: neki sikerült ugyanis – hol békésen, hol fegyverrel – összekovácsolnia a régóta viaskodó muszlim államokat. A Közel-Kelet egyesítése után birodalmának óriási haderejével a Jeruzsálemi Királyság ellen fordult. Első nagy szentföldi győzelmét Hattín szarvainál aratta 1187-ben, nem sokkal később pedig magát a szent várost is sikerült bevennie.

Szaláh ad-Dín
Szaladin szultán. Iszmáil al-Jazari 1185-ös miniatúrája
Szaladin szultán. Iszmáil al-Jazari
1185-ös miniatúrája

Egyiptom szultánja
Uralkodási ideje
1171 1193. március 4.
KoronázásaKairó
1171
Elődje nem volt
Utódja al-Aziz Oszmán
Életrajzi adatok
Uralkodóház Ajjúbidák
Született 1137
Tikrit
Elhunyt 1193. március 4.
Damaszkusz
NyughelyeOmajjád mecset, Damaszkusz
Édesapja Najm ad-Dín
Házastársa Aszimat szultána
Gyermekei al-Afdál ibn Szaláh ad-Dín
al-Aziz Oszmán
Az-Záhir Gázi
A Wikimédia Commons tartalmaz Szaláh ad-Dín témájú médiaállományokat.

Szaladin szultán kiváló hadvezér és igazságos uralkodó hírében állt már életében. A keresztesekkel vívott háborúk során bizonyított lovagiasságának köszönhetően nagy és méltó ellenfélként maradt meg az európai emlékezetben. Kortársai szerint mindezek mellett rendkívül adakozó is volt.

ÉletrajzaSzerkesztés

Kurd származású, apja Ajjúb katonai parancsnok volt. Fiatal korában vallási tanulmányokkal foglalkozott, katonai pályafutását apja és nagybátyja, Aszad ad-ín Sírkúh oldalán kezdte.[1] Nagybátyja oldalán három egyiptomi hadjáratban vett részt (1164-1169), eleinte kevés lelkesedéssel.[2] 1167-ben, az Alexandria ostromát követő tárgyalások alkalmával Szaladin sok barátra tett szert a keresztesek között, egyes utólagos híresztelések szerint Toroni Onfroi fővezér lovaggá is ütötte.[3]

Nagybátyja halála után 1169-ben ő lett az Egyiptomban állomásozó szíriai csapatok vezetője és a Fátimida Kalifátus nagyvezírje. Ugyan elég tapasztalatlan volt még, de a kalifa éppen ezért választotta őt, remélve, hogy az új vezír tapasztalatlanságában a fátimída tisztviselőkre fog hallgatni.[4] Szaladin azonban buzgó szunnita lévén a síita Fátimida-dinasztia ellensége volt, amelyet 1171-ben megfosztott a tróntól.[1] Uralkodóként elősegítette az iszlám vallási intézmények erősödését és terjedését, főiskolákat és mecseteket alapított, és megbízásokat adott vallási kérdésekről, főleg a dzsihád ideológiájáról szóló művek megírására.[1]

Meghódította Damaszkuszt és több más várost, 1183-ban pedig arra kényszerítette Imad al-dint, hogy átengedje neki egész Szíriát. Ezt követően a bagdadi kalifa, Aal-Naszir áldásával Kairóban Egyiptom és Szíria szultánjává koronáztatta magát.[5]

Szaladin minden erejével a keresztesek által alapított Jeruzsálemi Királyság ellen fordult. A hosszan tartó küzdelem vége az lett, hogy a partvidék Jaffától Türoszig a keresztényeknek jutott, a Szentföld nagyobb része ellenben Szaladin hatalmában maradt.[5] Nyolcvannyolc évig tartó keresztes uralom után 1187. október 2-án visszahódította Jeruzsálemet, és holtpontra juttatta az ellentámadásként indított harmadik keresztes hadjáratot.[1]

Szaladin 17 fiút és egy leányt hagyott hátra. Utódai, az Ajjúbidák benne tisztelték hatalmuk alapítóját. Mivel Jeruzsálem visszafoglalása után Szaladin és katonái civilizáltan és türelmesen bántak a város lakóival, Szaladin mint nemes és lovagias ellenfél maradt meg a Nyugat történelmi emlékezetében.[1]

Kortársai szerint jellemző tulajdonsága volt a szerénység és nagylelkűség. Látogatóival szemben nagy tisztelettel és nyájasan viselkedett. Megvetette a gazdagságot és fényűzést, és olyan mértékben adakozó volt, hogy kincstárnokai felelőtlennek tartották. Amikor szemrehányást tettek neki nagyvonalúsága miatt, Szaladin így válaszolt: „Vannak emberek, akik számára a pénz nem jelent többet a homoknál.”[6]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d e Szaladin (Ajjúbida-dinasztia). Terebess Ázsia Lexikona. (Hozzáférés: 2009. március 26.)
  2. Steven Runciman. A keresztes hadjáratok története. Budapest: Osiris, 543–553. o. (2002). ISBN 963-389-347-X 
  3. Steven Runciman. A keresztes hadjáratok története. Budapest: Osiris, 548. o. (2002). ISBN 963-389-347-X 
  4. Steven Runciman. A keresztes hadjáratok története. Budapest: Osiris, 555. o. (2002). ISBN 963-389-347-X 
  5. a b Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum : FolioNET Kft (1998). ISBN 963-85923-2-X. Hozzáférés ideje: 2009. március 26. 
  6. Amin Maalouf. A keresztes háborúk arab szemmel. Budapest: Európa könyvkiadó, 244–308. o. (1997). ISBN 963-07-6150-5 

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés