Anna (keresztnév)

női utónév

Az Anna[1] női név közvetlenül a héberből átvett név, héber formája Channá, Hanná (חַנָּה). Jelentése: kegyelem, könyörület, báj, kecsesség, kedvesség.[2][3] A héberben jövevény, a kánaáni Anat istennő nevén keresztül a hettita Hannahannah anyaistennőre vezethető vissza, a föld és termékenység istennőjére. (ḫannaš = „anya”, ḫannaḫannaš = nagyanya)[4]

Leonardo da Vinci: Szent Anna harmadmagával


Rokon nevek szerkesztés

Anda, Anélia, Anéta, Anett, Anetta, Ania, Anica, Anika, Anikó, Anilla, Anina, Anita, Anka, Anabel, Anabella, Annabell, Annabella, Annakata, Annalea, Annaliza, Annamari, Annamária, Annamira, Annarita, Annavera, Anni, Bíboranna, Hanna, Hanka, Kisanna, Kisó, Nanett, Nanetta, Netta, Netti, Nina, Ninell, Ninetta, Ninon, Panka, Panna, Panni

Gyakorisága szerkesztés

Az Anna Magyarországon az Árpád-kortól kezdve évszázadokon át a legnépszerűbb női nevek közé tartozott, a 16-18. században az egyik leggyakoribb női név, majd fokozatosan visszaszorult. 1967-ben a 18. leggyakrabban adott női név volt, a 80-as években pedig már nem szerepelt az első 25-ben.[3] Az 1990-es években újból igen gyakori lett, a 2000-es években pedig a leggyakoribb női név.[2][5][6] A 2010-es években is az 1-2. helyen állt a legnépszerűbb nevek között.[6]

A teljes népességre vonatkozóan az Anna úgy a 2000-es, mint a 2010-es években a 6. helyen áll a női nevek között.[6]

Névnapok szerkesztés

július 26.[2]

Július 26-án szokás megtartani az Anna-bált, a termés betakarítása után.

Idegen nyelvi változatok szerkesztés

  • angol: Ann, Anne, Ana, Anna
  • latin, lengyel, olasz, orosz, szlovák: Anna, Аня
  • bolgár, spanyol, román, szerb: Ana
  • holland: Anna, Anne, Annet
  • svéd: Ann, Anna, Annika
  • ír: Áine
  • német: Anne, Änne, Annika
  • héber: חנה (Channá)

Híres Annák szerkesztés

„Anna” utónevű személyek szócikkeinek listája a Wikidata alapján

Egyéb szerkesztés

A névről szerkesztés

Kosztolányi Dezső írja hősnőjének, Édes Annának nevéről:

„Jólesett mondogatnom, leírnom. Talán ezért tudtam vele annyi szeretettel foglalkozni. Én az Anna nevet régóta szeretem. Mindig a mannát hozta az eszembe, azonkívül egy kacér és nagyon nőies feltételes módot is. A vezetéknév, mely ösztönösen társult melléje, nem egyéb, mint e hódolatom kifejezése.”[3]

Népnyelvben szerkesztés

  • Föltette Szent Anna kontyát: ezt mondták régen arra a nőre, aki túl sokat ivott[3]

Jegyzetek szerkesztés

  1. A Nyelvtudományi Intézet által anyakönyvezhetőnek minősített név
  2. a b c Ladó-Bíró, 143. old.
  3. a b c d Fercsik-Raátz, 54-58. old.
  4. Hary A Hoffner, Gary M Beckman: Hittite Myths, Scholar Press, 1990. pp 28–31.
  5. Az akkor születetteknek adott nevek számára vonatkozik az adat
  6. a b c Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala

Források

További információk