Wikipédia

Kálmán Béla (nyelvész)

(1913–1997) magyar nyelvész, finnugrista
Ez a szócikk a nyelvészről szól. Hasonló címmel lásd még: Kálmán Béla (egyértelműsítő lap).

Kálmán Béla (Lakompak, 1913. február 28. – Debrecen, 1997. augusztus 22.)[3] nyelvész, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja.

Kálmán Béla
Született 1913. február 28.[1]
Lakompak
Elhunyt 1997. augusztus 22. (84 évesen)[1]
Debrecen
Állampolgársága magyar[2]
Foglalkozása
  • nyelvész
  • finnugrista
  • egyetemi oktató
Iskolái
Sírhelye Debreceni köztemető
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája Szerkesztés

Nyolcgyermekes erdőmérnök családból származott. Kamaszként árvaságra jutott, Szombathelyen árvaházban lakott, s az ottani reálgimnáziumban érettségizett.

1930-tól a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–francia szakos hallgatója, Gombocz Zoltán ajánlására az Eötvös-kollégium lakójaként. Egy év észtországi tanulmányút után finnugor nyelvészetből doktorált.

Érsekújvári tanárkodásából 1944-ben katonának vitték. Két és fél éves szovjet hadifogság után Zsirai Miklós hívására az ELTE BTK dékáni titkára, 1949-től az Akadémia Nyelvtudományi Intézetének munkatársa, 1950-től, megalakulásától tagja volt a Magyar nyelvjárások Atlasza szerkesztőbizottságának.

1952-ben elnyerte a debreceni KLTE finnugor nyelvek tanszékének vezetését egyetemi tanárként.

1963–64-ben vendégtanár Finnországban a helsinki és jyväskyläi egyetemen. A Finn Tudományos Akadémia külső tagja. 1970-ben megkapta a Finn Oroszlánrend lovagkeresztje kitüntetést.

1952-ben akadémiai kandidátusi, 1957-ben doktori (Die Russischen Lehnwörter in Wogulischen) fokozatot szerzett. 1973-tól az MTA levelező, 1982-től rendes tagja.

Majd' húsz évig a debreceni Nyári Egyetem igazgatója volt.

1953 és 1980 között a Magyar Nyelvjárások, a tanszék évkönyvének szerkesztője.

A KLTE díszdoktora (1988), professor emeritus (1994).

Debrecen város díszpolgára (1994)

Fő kutatási területe Szerkesztés

Kutatási területei: obi-ugor nyelvek, magyar nyelvjárások, névtan.

Munkásságának fontos része Munkácsi Bernát hagyatékának feldolgozása és kiadása.

Főbb művei Szerkesztés

  • Obi-ugor állatnevek, 1938
  • A mai magyar nyelvjárások, 1951
  • Manysi (vogul) népköltési gyűjtemény. 3. köt. 2. rész, Munkácsi Bernát hagyatékának felhasználásával, 1952
  • Manysi nyelvkönyv, 1955
  • Chrestomatia vogulica, 1963. (angolul: Bloomington és Hága, 1965)
  • Manysi (vogul) népköltési gyűjtemény. 4. köt. 2. rész, Munkácsi Bernát hagyatéka alapján, 1963
  • Nyelvjárásaink, 1966
  • A nevek világa, 1967 (angolul 1978)
  • Wogulische Texte mit einem Glossar, 1976
  • The world of names. A study in Hungarian onomatology, 1978
  • Leszállt a medve az égből, vogul népköltési antológia, szerk., 1980
  • Szövegtan és tipológia, 1984
  • Munkácsi Bernát, A múlt magyar tudósai, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981
  • Wogulisches Wörterbuch, Munkácsi Bernát gyűjtése alapján átdolg., 1986

Jegyzetek Szerkesztés

  1. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF catalogue général (francia nyelven). Francia Nemzeti Könyvtár. (Hozzáférés: 2017. március 25.)
  3. ↑ Kálmán Béla. nevpont.hu. (Hozzáférés: 2019. november 18.)

Irodalom Szerkesztés

  • Sebestyén Árpád: Végső búcsú Kálmán Bélától Magyar Nyelvjárások XXXV 3-10 Debrecen, 1998
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kálmán_Béla_(nyelvész)&oldid=26199752”