Munkácsi Bernát

(1860–1937) magyar nyelvész, néprajztudós

Munkácsi Bernát, születési nevén Munk Bernát[3] (Nagyvárad, 1860. március 12.Budapest, Terézváros, 1937. szeptember 21.)[4] magyar nyelvész, finnugrista, turkológus, orientalista, néprajztudós, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, Munk Adolf kereskedő, író fia.

Munkácsi Bernát
Munkácsi Bernát portréja
Munkácsi Bernát portréja
Született Munk Bernát
1860. március 12.[1]
Nagyvárad
Elhunyt 1937. szeptember 21. (77 évesen)[2][1]
Budapest[2]
Állampolgársága
Házastársa Jacobi Paula
(h. 1892–1925)
Gyermekei Munkácsi Ernő
SzüleiMunk Adolf
Foglalkozása
  • nyelvész
  • néprajzkutató
  • finnugrista
  • turkológus
  • orientalista
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem
Sírhely Kozma utcai izraelita temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Munkácsi Bernát témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

Már gyermekkorában érdekelni kezdték a keleti népek, középiskolás korában elkezdett törökül tanulni. Az egyetemen Budenz József, Simonyi Zsigmond és Vámbéry Ármin tanítványa volt. 1880-ban Kúnos Ignáccal a csángó nyelvjárásokat tanulmányozta Moldvában, munkájával elnyerte az MTA Sámuel-díját. Egyetemi tanulmányai során megtanult oroszul és tanulmányozni kezdte a finnugor nyelveket. Tudatosan készült Reguly Antal vogul szövegeinek megfejtésére. Az ugor-török háborúban Vámbéryval szemben Budenz mellé állt.

1885 tavaszán expedícióra indul az udmurtokhoz. Kazanyban egy, a Nyikolaj Ivanovics Ilminszkij tanítóképzőjében tanuló udmurt diák, Nyikolaj Ivanovics Ivanov lett a nyelvmestere. Egy hónap felkészülés után indultak nyelvjárásgyűjtő körútjukra, mely három hónapig tartott. Hazaútja során megállt a szimbirszki tanítóképzőben és a csuvas diákoktól is nyelvi anyagot gyűjtött. 1887-ben publikálta udmurt szövegeit és egy csuvas tárgyú tanulmányt, illetve összeállította szótárának anyagát: ennek publikálására már csak a vogulokhoz tett útja után került sor.

1888 tavaszán indult Pápai Károllyal vogul gyűjtőútjára. A manysikhoz érve útjaik Pápaival elváltak. 1888 májusa és 1889 áprilisa között bejárta a vogulok lakta területet, megfejtette Reguly vogul szövegeit és új szövegeket gyűjtött. Ezután még másfél hónapot töltött Kazanyban, ahol anyagát rendezte. Gyűjtésének anyagát négy kötetben, 1600 oldalon publikálta. A Nyelvtudományi Közleményekben hat vogul nyelvjárás nyelvtani vázlatát tette közzé.

1890-ben az MTA választotta levelező tagjává, 1891-ben a Finnugor Társaság külső tagjának, 1892-ben a Magyar Néprajzi Társaság alelnökének. Egyetemi állást azonban élete végéig nem kapott, a Pesti Izraelita Hitközség tanfelügyelője lett. Emellett 1894 és 1910 között az Ethnographia szerkesztője volt (1898-tól Sebestyén Gyulával együtt). 1900-tól haláláig a Keleti Szemle társszerkesztője (Kúnos Ignáccal, F. Takács Zoltánnal és Teleki Pállal). 1910-ben választotta az MTA rendes tagjává. Elméleti munkásságából kiemelendő a halászat magyar terminológiájáról és a magyar fémnevekről írt tanulmánya, a magyar nyelv iráni és kaukázusi jövevényszavairól írt munkája (1901).

1915-ben lehetősége nyílt az esztergomi hadifogolytáborban udmurt származású hadifoglyoktól anyagot gyűjteni. Összesen 25 adatközlőtől gyűjtött szövegeket és szavakat különböző nyelvjárásokból. (Kiadásának előkészítésén haláláig dolgozott, utolsó éveiben Fokos-Fuchs Dáviddal közösen, az 1939-re elkészült anyagot végül Fokos-Fuchs adta közre 1952-ben Helsinkiben.) 1917-től már főleg oszét anyagot gyűjtött, a csehországi Chebben (akkor Eger), majd Budapesten. Az ekkor gyűjtött szövegeket 1927-ben közölte a Keleti Szemlében, szógyűjtése azonban máig kiadatlan.

A vogul szövegekhez írt, haláláig kiadatlan jegyzeteit Kálmán Béla rendezte sajtó alá. Vogul szövegeinek szókincsét is Kálmán Béla dolgozta fel.

MagánéleteSzerkesztés

Felesége Jacobi Jakab nagybirtokos és Mezei Zsófia lánya, Paula (1871–1925)[5] volt, akit 1892. október 23-án Nagyváradon vett nőül.[6] Sógorai Jacobi Béla ügyvéd, jogi szakíró és Jacobi József belgyógyász-főorvos.

Főbb műveiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Мункачи Бернат, 2015. szeptember 28.
  3. Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 2847/1881. Forrás: Névváltoztatási kimutatások 1881. év 11. oldal 34. sor
  4. Halotti bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári halotti akv. 1599/1937. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. június 1.)
  5. Munkácsi Bernátné Jacobi Paula gyászjelentése (dspace.oszk.hu)
  6. JewishGen

ForrásokSzerkesztés

  • Munkácsi Noémi: Egy nagy Magyar Nyelvész. I.M.I.T Kiadása, Budapest, 1943
  • Kálmán Béla: Munkácsi Bernát. A Magyar múlt tudósai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981.
  • Megvalósult gyermekálom (Munkácsi Bernát udmurtföldi naplója). Közreadja: Kozmács István. AB-ART Kiadó, Pozsony, 2008.
  • Kozmács István:The life of Bernat Munkacsi. Hungarian National Organization of the World Congress of Finno-Ugric Peoples; 2011