Finnugor nyelvek
A finnugor nyelvek az uráli nyelvcsalád nagyobbik csoportja. A finnugor nyelvek közé 15 élő és 2 holt nyelv tartozik. (A dialektus jellegű nyelveket külön számolva összesen 30 nyelv.) Ezek a nyelvek egymással bizonyos rokon vonásokat mutatnak a szerkezetüket és az alapszókincsüket tekintve. A finnugor nyelveket mintegy 24 millió ember beszéli a Kárpát-medencében, valamint Észak-Európa, Kelet-Európa és Nyugat-Szibéria hatalmas kiterjedésű területén. A finnugor nyelvek távolabbi rokoni kapcsolatát állapították meg a Szibériában beszélt szamojéd nyelvekkel. A két nyelvcsoport együtt alkotja az uráli nyelvcsaládot.
A magyar nyelvet a finnugor nyelveken belül az ugor nyelvek csoportjába sorolják. Ide tartozik még a Szibériában, az Urál-hegységtől keletre élő obi-ugorok, a manysik (vogulok) és hantik (osztjákok) nyelve.
A finnugor népek a finnugor nyelveket beszélő népek összefoglaló elnevezése. A legnagyobb lélekszámú finnugor nyelvű népek a magyarok, a finnek, az észtek és a mordvinok. A nyelvrokonság és az egyes népek genetikai rokonsága általában eltér egymástól, a nyelv története és a nép története ritkán azonos.
A finnugor nyelvrokonság vizsgálatával, a finnugor nyelvek és az ezeket beszélő népek kultúrájának összehasonlító tanulmányozásával a finnugrisztika foglalkozik. Művelői, a finnugristák elsősorban magyar, finn és észt nyelvészek, de számos más országban is vannak finnugrista kutatók.
Fejes László nyelvész cikke szerint, feltételezhető, hogy a finnugor elnevezéséből „politikai okokból” maradt ki a "magyar".[1] Mások azonban cáfolják ezt, rámutatva, hogy a finn nevet a nyelvcsalád egy ágára használták, amit ma finnségi, illetve balti-finn nyelveknek neveznek. Mindenesetre a teljes nyelvcsalád nevét nem modernizálták.[2]
FelosztásSzerkesztés
- Ugor ág
- Finn-permi ág
- Permi csoport
- Finn-volgai csoport
- Mari (cseremisz)
- Mordvin (erza, moksa és muroma (kihalt) dialektus)
- Számi nyelvek (vagy lapp nyelvek)
- Balti finn nyelvek (vagy finnségi vagy egyszerűen finn nyelvek)
Földrajzi elterjedésSzerkesztés
A finnugor nyelvek területi csoportosítása:
- Közép-Európa:
- Észak-Európa:
- Észak-skandináviai csoport: számi (lapp) nyelvek (összesen 10 nyelv vagy dialektus)
- Balti finn csoport: finn, észt, vót, lív†, izsór, karjalai, vepsze, merja (kihalt)
- Kelet-Európa:
- Volgai csoport: mari, mordvin (erza és moksa), muroma (kihalt)
- Permi csoport: udmurt, komi, komi-permják
- Ázsia (Nyugat-Szibéria):
A nagyobb finnugor nyelvek a beszélőik száma és főbb lakóhelyei szerint
- Magyar nyelv kb. 14,5 millió fő
- Finn nyelv – kb. 6,5 millió fő
- Finnország
- Svédország, Oroszország, USA, Kanada
- Észt nyelv – 1,1 millió fő
- Észtország
- Finnország, Svédország, USA, Kanada
- Mordvin nyelv (erza és moksa dialektus) – a legújabb adatok szerint 987 341 fő (2002)
- Oroszország, Mordvinföld
- Oroszország
- Csuvasföld
- Baskíria
- Kazahsztán
- szovjet utódállamokban Ukrajnától a Szahalin szigetig
- Udmurt nyelv – 640 000 fő (2002)
- Oroszország, Udmurt Köztársaság
- Mari nyelv – 604 000 fő (2002)
- Komi nyelv – 293 000 fő (2002)
- Oroszország, Komi Köztársaság
- Komi-permják nyelv – 125 000 fő (2002)
- Oroszország, Permi határterület
KritikákSzerkesztés
Egyes ma élő magyar és nem magyar művelődéstörténészek és mások kétségbe vonják azt, hogy a magyar nyelv ebbe a nyelvcsaládba tartozik, illetve hogy egyáltalán létezik-e ez a nyelvcsalád. Angela Marcantonio, a Római Egyetem történeti és uráli nyelvészetet oktató tanára a magyar nyelvet ősnyelvnek tartja.[3] Marácz László, a Holland Egyetem nyelvész tanára szerint a finnugor nyelvcsalád elmélete politikai indíttatású.[4] E vélekedés szerint Ferenc József a magyarság büszkeségét akarta megtörni, ezért olyan történelmet kellett kötelezően tanítani, amire a magyarok (szerinte) nem lehetnek büszkék. Kérdéses, hogy valamely nyelv (esetünkben a magyar) történetének kutatásakor el lehet-e vetni bármely megfontolásból azon elveket és módszereket, amelyeket a világon ismert másik hatezer nyelvnél alkalmaznak (és ha igen, akkor mit értünk ezután a nyelvtörténet mint tudomány alatt).
A finnugor elmélet hívei szerint a kritikusok érvei nem veszik figyelembe a nyelvtudományban alkalmazott alapelveket. A másképp, bővebben, átfogóbban alkalmazott szempontok miatt állítják, hogy hibásak, egyoldalúak vagy nem többek a priori feltevésekre épülő körkörös érvelésnél.
Az alábbiakat szükséges például szem előtt tartani:
- A nyelvrokonság vizsgálatakor nem a szavak jelenkori vagy közelmúltbeli alakját, hanem a legkorábbi elérhető dokumentumokat kell figyelembe venni. (A cél tehát nem az, hogy olyan nyelvet keressünk, amelyhez minél régebbi adatok érhetők el, hanem hogy a szóba jöhető nyelveken belül az elérhető legrégebbi változathoz nyúljunk vissza.)
- A kulturális jövevényszavak helyett az alapszókincs elemeit szükséges összevetni. Az alapszókincs konkrét elemeiről vannak viták, amelyek a hangmegfelelések alapján finnugorként számontartott vér, víz, hal, szív; egy, kettő, három, megy és hasonló szavakat tartalmazó halmaz[5] lehet-e ősibb, vagy pedig a török nyelvekkel rokonítható, hat, hét, tíz, száz, ő, ti, ők, sátor, gyékény, ködmön, boszorkány stb. szavakat tartalmazó halmaz. Hozzátéve, hogy ezeknek a szavaknak a nagy részének is megvan a török párhuzama (pl. a „megy” szóhoz az ótörök „mang”, üget jelentéssel). A finnugor kutatások alapszókincsnek tekintik mindazt, ami a finnugorral rokonítható, míg jövevénynek, ami nem az. A finnugornak tartott alapszókincs nagy részének is van török kapcsolata , sőt a finnugornak tartott „víz” és „kéz” szó fonológiailag az indoeurópai nyelvekkel is rokonítható.
- A hangok hasonlósága helyett a rendszeres hangmegfelelésekre lehet támaszkodni.
- A hangutánzó-hangfestő szavak ritkán képezhetik az összevetés alapját.
- A kutatók nemzetiségénél, ill. vélt vagy valós politikai indíttatásánál mérvadóbbak a forrásaik és kutatási módszertanuk.
- A nyelvrokonság nem feltétlenül azonos a genetikai rokonsággal. (A nyelvcsaládokban tehát olyan népek is lehetnek, amelyek nyelvcserével, nyelvi felülrétegződéssel, nyelvkiegyenlítődéssel, közlekedő nyelvekkel, kreolizációval vagy pidginizációval jutottak a nyelvükhöz.) Ez arra utal, hogy a nyelvtörténet még akkor sem képezheti történelmi elméletek alapját, ha a nyelvcsaládelmélet egyébként aggálytalan lenne.
A kérdésről többek között Nádasdy Ádám írt ismeretterjesztő glosszát,[6] és a Nyest (Nyelv és Tudomány) internetes nyelvészeti folyóirat is több ízben ismertette a témát a nagyközönségnek, a nyelvrokonság általános fogalmait tisztázva.[7]
A modern genetikai kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy – ha létezik egyáltalán a finnugor nyelvcsalád – polifiletikus eredetű. Legalább két különböző leszármazási vonal alkotja, amelyek közül az egyiknek nyelvcserével kellett a nyelvéhez jutni.[8] A nyelvcserére vonatkozó elképzelés felveti, hogy ha a nyelvészet eddig nem volt képes feltárni a nyelvcsere előtti alapnyelv rétegét, akkor alapvető probléma van a történeti nyelvészet módszereivel.
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Három tévhit a nyelvrokonsággal kapcsolatban, nyest.hu
- ↑ https://www.nyest.hu/renhirek/finnugor-helyett-finn-magyar-nyelvcsalad
- ↑ Angela Marcantonio: The Uralic Language Family: Facts, Myths and Statistics Transactions of the Philological Society 35. Oxford and Boston: Blackwell (2002)
- ↑ http://maraczlaszlo.atw.hu/maracz_finnugor.html, II/7. pont
- ↑ Finnugor alapszókincs
- ↑ Nádasdy Ádám: A gonosz Budenz (Élet és Irodalom, 2010. április)
- ↑ Bevezetés a nyelvrokonság kérdésébe (2014), Mi bizonyítja, hogy a magyar nyelv finnugor? (2012), Érvek a finnugor nyelvrokonság mellett (2011)
- ↑ Reguly Társaság Ugorok, finnugorok, markerek]
ForrásokSzerkesztés
- Csepregi Márta (ed.): Finnugor kalauz. Budapest: Panoráma, 1998 ISBN 963-243-862-0
- A magyar szókészlet finnugor elemei. Etimológiai szótár. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1967–1978
- Kozmács István, Sipőcz Katalin (szerk.): Uralisztika. Uráli nyelvészet Budapest : Bölcsész Konzorcium, 2006
- Wiik, Kalevi: Az európai népek eredete, Nap Kiadó, 2008 ISBN 978-963-9658-509
További információkSzerkesztés
- Finnugrisztikai alapismeretek (ELTE)
- Finnugor linkgyűjtemény
- Weöres Gyula a finn és a magyar nyelv kapcsolatáról (angolul)
- Fejes László Mit olvassak? Finnugrisztikai szakirodalom. http://fu.nytud.hu/szakir.htm Archiválva 2020. április 30-i dátummal a Wayback Machine-ben
Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés
- Alternatív elméletek a magyar nyelv rokonságáról
- Urál-altaji nyelvcsalád
- Finnugor nyelvrokonság
- Finnugor Népek Világkongresszusa
Wikipédiák a finnugor nyelvekenSzerkesztés
(Zárójelben a 2013. november 20-ai szócikkszám); [Szögletes zárójelben a 2022. október 15-ei szócikkszám]
- Finn wikipédia (336 011 szócikk); [540 050]
- Észt wikipédia (117 499 szócikk); [230 663]
- Számi wikipédia (északi lapp nyelv) (7621 szócikk); [7803]
- Võro wikipédia (észt nyelvjárás) (5126 szócikk); [6358]
- Hegyi mari wikipédia (5116 szócikk); [10 426]
- Komi wikipédia (4021 szócikk); [5492]
- Vepsze wikipédia (3640 szócikk); [6697]
- Komi-permják wikipédia (3429 szócikk); [3445]
- Udmurt wikipédia (3384 szócikk); [5344]
- Mezei mari wikipédia (3036 szócikk); [10 488]
- Erza (mordvin) wikipédia (1585 szócikk); [7719]
- Moksa (mordvin) wikipédia (1176 szócikk); [2126]