Wikipédia

Finnugor nyelvek

uráli nyelvcsalád egyik csoportja

A finnugor nyelvek az uráli nyelvcsalád nagyobbik csoportja. A finnugor nyelvek közé 15 élő és 2 holt nyelv tartozik. (A dialektus jellegű nyelveket külön számolva összesen 30 nyelv.) Ezek a nyelvek egymással bizonyos rokon vonásokat mutatnak a szerkezetüket és az alapszókincsüket tekintve. A finnugor nyelveket mintegy 24 millió ember beszéli a Kárpát-medencében, valamint Észak-Európa, Kelet-Európa és Nyugat-Szibéria hatalmas kiterjedésű területén. A finnugor nyelvek távolabbi rokoni kapcsolatát állapították meg a Szibériában beszélt szamojéd nyelvekkel. A két nyelvcsoport együtt alkotja az uráli nyelvcsaládot.

A finnugor nyelvek elterjedése Európában és Ázsiában

A magyar nyelvet a finnugor nyelveken belül az ugor nyelvek csoportjába sorolják. Ide tartozik még a Szibériában, az Urál-hegységtől keletre élő obi-ugorok, a manysik (vogulok) és hantik (osztjákok) nyelve.

A finnugor népek a finnugor nyelveket beszélő népek összefoglaló elnevezése. A legnagyobb lélekszámú finnugor nyelvű népek a magyarok, a finnek, az észtek és a mordvinok. A nyelvrokonság és az egyes népek genetikai rokonsága általában eltér egymástól, a nyelv története és a nép története ritkán azonos.

A finnugor nyelvrokonság vizsgálatával, a finnugor nyelvek és az ezeket beszélő népek kultúrájának összehasonlító tanulmányozásával a finnugrisztika foglalkozik. Művelői, a finnugristák elsősorban magyar, finn és észt nyelvészek, de számos más országban is vannak finnugrista kutatók.

Fejes László nyelvész cikke szerint, feltételezhető, hogy a finnugor elnevezéséből „politikai okokból” maradt ki a "magyar".[1] Mások azonban cáfolják ezt, rámutatva, hogy a finn nevet a nyelvcsalád egy ágára használták, amit ma finnségi, illetve balti-finn nyelveknek neveznek. Mindenesetre a teljes nyelvcsalád nevét nem modernizálták.[2]

FelosztásSzerkesztés

Földrajzi elterjedésSzerkesztés

A finnugor nyelvek területi csoportosítása:

A nagyobb finnugor nyelvek a beszélőik száma és főbb lakóhelyei szerint

KritikákSzerkesztés

Egyes ma élő magyar és nem magyar művelődéstörténészek és mások kétségbe vonják azt, hogy a magyar nyelv ebbe a nyelvcsaládba tartozik, illetve hogy egyáltalán létezik-e ez a nyelvcsalád. Angela Marcantonio, a Római Egyetem történeti és uráli nyelvészetet oktató tanára a magyar nyelvet ősnyelvnek tartja.[3] Marácz László, a Holland Egyetem nyelvész tanára szerint a finnugor nyelvcsalád elmélete politikai indíttatású.[4] E vélekedés szerint Ferenc József a magyarság büszkeségét akarta megtörni, ezért olyan történelmet kellett kötelezően tanítani, amire a magyarok (szerinte) nem lehetnek büszkék. Kérdéses, hogy valamely nyelv (esetünkben a magyar) történetének kutatásakor el lehet-e vetni bármely megfontolásból azon elveket és módszereket, amelyeket a világon ismert másik hatezer nyelvnél alkalmaznak (és ha igen, akkor mit értünk ezután a nyelvtörténet mint tudomány alatt).

A finnugor elmélet hívei szerint a kritikusok érvei nem veszik figyelembe a nyelvtudományban alkalmazott alapelveket. A másképp, bővebben, átfogóbban alkalmazott szempontok miatt állítják, hogy hibásak, egyoldalúak vagy nem többek a priori feltevésekre épülő körkörös érvelésnél.

Az alábbiakat szükséges például szem előtt tartani:

  • A nyelvrokonság vizsgálatakor nem a szavak jelenkori vagy közelmúltbeli alakját, hanem a legkorábbi elérhető dokumentumokat kell figyelembe venni. (A cél tehát nem az, hogy olyan nyelvet keressünk, amelyhez minél régebbi adatok érhetők el, hanem hogy a szóba jöhető nyelveken belül az elérhető legrégebbi változathoz nyúljunk vissza.)
  • A kulturális jövevényszavak helyett az alapszókincs elemeit szükséges összevetni. Az alapszókincs konkrét elemeiről vannak viták, amelyek a hangmegfelelések alapján finnugorként számontartott vér, víz, hal, szív; egy, kettő, három, megy és hasonló szavakat tartalmazó halmaz[5] lehet-e ősibb, vagy pedig a török nyelvekkel rokonítható, hat, hét, tíz, száz, ő, ti, ők, sátor, gyékény, ködmön, boszorkány stb. szavakat tartalmazó halmaz. Hozzátéve, hogy ezeknek a szavaknak a nagy részének is megvan a török párhuzama (pl. a „megy” szóhoz az ótörök „mang”, üget jelentéssel). A finnugor kutatások alapszókincsnek tekintik mindazt, ami a finnugorral rokonítható, míg jövevénynek, ami nem az. A finnugornak tartott alapszókincs nagy részének is van török kapcsolata , sőt a finnugornak tartott „víz” és „kéz” szó fonológiailag az indoeurópai nyelvekkel is rokonítható.
  • A hangok hasonlósága helyett a rendszeres hangmegfelelésekre lehet támaszkodni.
  • A hangutánzó-hangfestő szavak ritkán képezhetik az összevetés alapját.
  • A kutatók nemzetiségénél, ill. vélt vagy valós politikai indíttatásánál mérvadóbbak a forrásaik és kutatási módszertanuk.
  • A nyelvrokonság nem feltétlenül azonos a genetikai rokonsággal. (A nyelvcsaládokban tehát olyan népek is lehetnek, amelyek nyelvcserével, nyelvi felülrétegződéssel, nyelvkiegyenlítődéssel, közlekedő nyelvekkel, kreolizációval vagy pidginizációval jutottak a nyelvükhöz.) Ez arra utal, hogy a nyelvtörténet még akkor sem képezheti történelmi elméletek alapját, ha a nyelvcsaládelmélet egyébként aggálytalan lenne.

A kérdésről többek között Nádasdy Ádám írt ismeretterjesztő glosszát,[6] és a Nyest (Nyelv és Tudomány) internetes nyelvészeti folyóirat is több ízben ismertette a témát a nagyközönségnek, a nyelvrokonság általános fogalmait tisztázva.[7]

A modern genetikai kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy – ha létezik egyáltalán a finnugor nyelvcsalád – polifiletikus eredetű. Legalább két különböző leszármazási vonal alkotja, amelyek közül az egyiknek nyelvcserével kellett a nyelvéhez jutni.[8] A nyelvcserére vonatkozó elképzelés felveti, hogy ha a nyelvészet eddig nem volt képes feltárni a nyelvcsere előtti alapnyelv rétegét, akkor alapvető probléma van a történeti nyelvészet módszereivel.

JegyzetekSzerkesztés

  1. ↑ Három tévhit a nyelvrokonsággal kapcsolatban, nyest.hu
  2. ↑ https://www.nyest.hu/renhirek/finnugor-helyett-finn-magyar-nyelvcsalad
  3. ↑ Angela Marcantonio: The Uralic Language Family: Facts, Myths and Statistics Transactions of the Philological Society 35. Oxford and Boston: Blackwell (2002)
  4. ↑ http://maraczlaszlo.atw.hu/maracz_finnugor.html, II/7. pont
  5. ↑ Finnugor alapszókincs
  6. ↑ Nádasdy Ádám: A gonosz Budenz (Élet és Irodalom, 2010. április)
  7. ↑ Bevezetés a nyelvrokonság kérdésébe (2014), Mi bizonyítja, hogy a magyar nyelv finnugor? (2012), Érvek a finnugor nyelvrokonság mellett (2011)
  8. ↑ Reguly Társaság Ugorok, finnugorok, markerek]

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

 
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Ferincz István témában.

Wikipédiák a finnugor nyelvekenSzerkesztés

(Zárójelben a 2013. november 20-ai szócikkszám); [Szögletes zárójelben a 2022. október 15-ei szócikkszám]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Finnugor_nyelvek&oldid=25869137”