Ázsia a legnagyobb és legnépesebb kontinens. Területe 44,5 millió km². Ez a Föld teljes területének 8,7%-át teszi ki, a szárazföldeknek pedig a 29,8%-át. Az emberi népesség mintegy 60%-a itt él.

Ázsia
Népességi adatok
Népességkb. 4,65–4,7 milliárd [1][2]
Népsűrűség150 [3] fő/km²
Földrajzi adatok
Terület44 579 000 km²
Országok48 (bővebben itt)
Függő területek 4

Ázsia átnyúlik a déli féltekére is, kiterjedése észak–déli irányban 11 000 km; kelet–nyugati irányban 9000 km. Európával együtt alkotja Eurázsiát, amelynek Ázsia a négyötöd részét teszi ki.

Ázsia műholdas képe

Elhelyezkedése szerkesztés

Északon a Jeges-tenger, keleten a Csendes-óceán és melléktengerei, délkeleten Ausztrália és Óceánia, délen az Indiai-óceán, délnyugaton a Vörös-tenger, a Szuezi-csatorna és a Földközi-tenger, nyugaton a Fekete-tenger, a Kaukázusi-hegység, a Kaszpi-tenger, az Urál folyó, és az Urál hegység Amerikától pedig a Bering-szoros határolja.

A hatalmas kontinensnek két vitatott hovatartozású területe is van. Az egyik Európa, amelytől „mesterséges” határ (a viszonylag jelentéktelen Urál hegység és Urál folyó) választja el, és ezért sokan a két földrészt Eurázsia néven egyetlen kontinensnek tartják. A másik terület az Arab-félsziget, amely szerkezetét, éghajlatát, növény- és állatvilágát tekintve inkább Afrikához tartozik.

Ázsia partvidéke nagyon tagolt. Déli részét nagy félszigetek alkotják: Kis-Ázsia, az Arab-félsziget, a Hindusztáni-félsziget és Indokína. Hátsó-India keskeny nyúlványa a Maláj-félsziget. Ázsia keleti partvidékén terül el Kamcsatka és a Koreai-félsziget. A legjelentősebb ázsiai szigetek és szigetcsoportok a következők (északnyugatról, az óramutató járása szerint): Novaja Zemlja, Szevernaja Zemlja, Új-szibériai-szigetek, Vrangel-sziget, Szahalin, a Kuril-szigetek, a Szunda-szigetek.

Történelme szerkesztés

A kontinens népei rendkívül kevertek, mongolid (kínai, koreai, japán, vietnámi, burmai, maláj stb.), europid (indiai, iráni, kaukázusi, orosz stb.), valamint ausztralid típusú emberek élnek itt. A különféle ázsiai népek kultúrája és gazdasági-technikai fejlettsége a történelem során mindig igen különböző volt.

Eurázsia nagy kiterjedése miatt a különböző részein élő nemzetek sokáig nem sokat tudtak egymásról. Az Ázsia távoli részei közötti felfedezőutak már az i. e. 6. században elkezdődtek I. Dareiosz perzsa király parancsára, amikor is a perzsák az Indus torkolatát derítették fel. Az európaiak az ókorban csak Délnyugat-Ázsia egyes részeit ismerték (a görög és római hódítások révén).

Ázsia a nagy földrajzi felfedezések korában szerkesztés

Az európaiak Ázsia keleti és belső területeivel csak a 13. századtól ismerkedtek meg. Marco Polo velencei utazó kereskedő 1271-ben szárazföldi úton elindult Kínába. Kis-Ázsián, a Kaukázus déli részén, a Kaszpi-tenger déli partvidékén áthaladva Közép-Ázsiába érkezett. Innen aztán a Pamír és a Tien-san hegységek lábainál húzódó keskeny völgyeken át eljutott a mai Kína területére, és elérte annak keleti partvidékét. Jelentős szerepe volt abban, hogy az európaiak kapcsolatba kerültek azzal a fejlett civilizációval, amely például a könyvnyomtatást és a selymet feltalálta.

A további utazók Ázsiát a tenger felől közelítették meg. A kora újkortól a portugálok, spanyolok és oroszok sorra indították expedícióikat a partvidékek és a belső területek megismerésére. Vasco da Gama portugál hajós 1499-ben eljutott Indiába; előbb azonban körülhajózta Afrikát. Néhány évtizeddel később Ázsia partjaihoz délkelet felől egy további portugál expedíció érkezett. Vezetője, Ferdinand Magellan (Fernão de Magalhães) azonban nem sokkal később életét vesztette a bennszülöttekkel vívott harcban a Fülöp-szigeteken. Északon a Jeges-tenger és a Csendes-óceán közötti Bering-szoros felfedezésében – leküzdve a nehéz feltételeket – az orosz expedíciók szereztek érdemeket. A technikailag legfejlettebb (kínai és japán) civilizációk azonban a 19. század második feléig csaknem teljesen zárt területek maradtak az idegenek számára.

Ázsia felfedezői szerkesztés

Az első jelentősebb „felfedezőutat” az ókorban Nagy Sándor hadjáratai jelentették, amely során egészen az Indus torkolatáig jutott i. e. 4. században. A kereskedők révén India drágaköveivel, fűszereivel, Kína selymeivel ismerkedhettek meg a Római Birodalom népei. A középkorban egyre több hajós kereskedő jelent meg India, Malájföld, Kína partvonalainál. Az Európát Ázsiával összekötő szárazföldi kereskedelmi úton, a selyemúton nemcsak kereskedők, hanem hittérítők, papok és követek is megfordultak. Hitelt érdemlően először a velencei Marco Polo írta le a távoli ázsiai területek, birodalmak sajátosságait az 1200-as években. 1498-ban a portugál hajós Vasco da Gama Afrika megkerülésével jutott el Indiába. 1519-ben a Ferdinand Magellan vezetésével hajóflotta indult a Csendes-óceán és az Atlanti-óceán közti átjáró megkeresésére a spanyol király támogatását elnyerve, az átjárót meg is találták, viszont a körbehajózás folytatását választók közül csak egyetlen hajó tért vissza 19 fővel 1522-ben (Magellán a Fülöp-szigeteken halt meg). A 17. században a hollandok eljutottak a délkelet-ázsiai szigetvilágba. A 18. században a Csendes-óceánt kutató angol James Cook felfedezései voltak a legeredményesebbek. A svéd Sven Hedin a 19. század végén átkelt az óceánokon, majd Szibérián keresztül kínai és tibeti területeket járt be.

Magyar felfedezők szerkesztés

Ázsia megismeréséhez magyar kutatók is hozzájárultak. A legjelentősebbek: Kőrösi Csoma Sándor 1819-ben kezdődő útjai során gyalog és karavánnal bejárt különböző ázsiai utakat. Egy tibeti kolostorban elkészítette egy 40 000 szóból álló tibeti-angol szótárat és nyelvtant. Baktay Ervin maga is végighaladt Kőrösi útján, ezzel hitelesítve munkáját. Ő India őskultúrájával, és történelmével foglalkozott. Id. Lóczy Lajos geológus, geográfus Széchenyi Béla expedíciójának tagjaként a Himalája földtani szerkezetét vizsgálta. Stein Aurél brit támogatással vezetett expedíciókat Ázsiába. További kutatók: Vámbéry Ármin, Cholnoky Jenő, Prinz Gyula, Germanus Gyula, Xantus János.

A felfedezések után a 19. századtól Ázsia legértékesebb területeit főként európai gyarmatosítók foglalták el. A gyarmati uralom megszűnése hosszú harc eredményeként, a 20. század végére tehető.

Földrajza szerkesztés

Ázsia szorosan kapcsolódik Európához. A két földrészt együttesen Eurázsiának nevezzük.

Ázsia régiói szerkesztés

 
Ázsia régiói az ENSZ felosztása szerint:
 
A Mount Everest a Földünk legmagasabb pontja.

Ázsia részei az ENSZ meghatározása alapján:

Határai szerkesztés

Határai:

Szigetei, félszigetei szerkesztés

Főbb szigetcsoportjai:

Nagyobb félszigetei:

Felszíne szerkesztés

Ázsia tájai rendkívül változatosak. A Földközi-tenger hullámaitól a Csendes-óceán hatalmas víztömegéig fiatal, magas, gyakran jégmezőkkel borított hegységek övezik a földrészt: Kaukázus, Zagrosz, Hindukus, Pamír, Himalája (Mount Everest, 8848 méter, a világ legmagasabb csúcsa), és az indonéz szigetekben folytatódó, még emelkedőben lévő burmai lánchegységek. Ázsia északi területén alföldek és fennsíkok szabdalják a szibériai pajzs prekambriumi sziklarétegeit. Ázsia mai felszíne alapvetően a negyedkori gleccserek tevékenysége folytán alakult ki.

Kialakulása szerkesztés

Ázsia legősibb darabjai északon az Angara (Szibériai)-, keleten a Kínai-, délkeleten a Kambodzsai-masszívum, amelyek az Eurázsiai-lemez részei; míg délen az indiai Dekkán-masszívum és délnyugaton az Arab-tábla (Arábiai-lemez), az ősi Gondvána-föld maradványai. A masszívumok már az őskorban letarolódtak.

Törmelékeikből gyűrődtek fel az ókori lánchegységek, amelyek pusztulása keletkezésükkel egyidőben megindult. Tönkjeik a harmadkorban összetöredeztek, és röghegységgé alakultak. A karbonkorban gyűrődött fel a kontinens határát képező Urál-hegység és az Altaidák vonulata. A harmadkorban két újabb hatalmas hegységrendszer: az Eurázsiai-hegységrendszer és a Pacifikus-hegységrendszer alakult ki. Előbbinél a gyűrődés játszotta a főszerepet egyenetlen vulkanizmussal kísérve, utóbbi létrejötténél a vetődés volt a jellemző, erős vulkáni működéssel. A pacifikus övezetben napjainkban is gyakori a vulkáni kitörés és a földrengés.

Ázsia legfiatalabb – negyedkori – képződményei az alföldek, amelyek azt követően jöttek létre, hogy a hatalmas hegyláncok kiemelkedtek. Ekkor megnövekedett a folyók eróziós tevékenysége, és feltöltötték a sekélyebb öblöket, vízzel borított belső medencéket (például Mezopotámia, Kínai-alföld, az Indus alföldje, Hindusztáni-alföld). Ezek a feltöltések az egyes lemezeket (masszívumokat) szinte hozzáragasztották a kontinens központi tömbjeihez. Ilyen – tengeri és folyami feltöltéssel kialakult – hatalmas síkság a Nyugat-szibériai-alföld is, amely még az oligocénban is belső tenger volt. A kontinens mai alakját a negyedkorban érte el, de még jelenleg is változik, hiszen a lepusztulás-feltöltődés napjainkban is zajlik (például a Gangesz-delta).

Vízrajza szerkesztés

 
A Léna folyó

Ázsia vízrajzi hálózatát nagy mértékben befolyásolja az éghajlat és a domborzat, mondhatni ezeknek a függvénye. Szibéria vizét észak felé olyan nagy folyók, mint az Ob, a Jenyiszej és a Léna vezetik le, melyek télen a nagy hideg miatt befagynak, ezzel hatalmas árvizeket okozva a tavaszi olvadáskor. Nyugat-Ázsia és Közép-Ázsia vidékein a lefolyástalan területek a jellemzőek. A vizekben bővelkedő hegységekben a leereszkedő kevés folyó – a Tigris és az Eufrátesz kivételével – vagy a sivatagok homokjában tűnnek el, vagy beltengerekbe ömlenek. Ázsia monszun vidékein a bőséges esők duzzasztják a folyókat, melyek nyáron jelentősen megáradnak. Fontosabb ilyen folyók: Gangesz, Mekong, Jangce és a Huangho.

Éghajlat szerkesztés

 
Monszunfelhők Kalkutta közelében

Ázsia éghajlata a terület nagysága és a változatos természeti viszonyai miatt igen változó. Ázsia északi részén poláris éghajlat uralkodik, ennek sajátossága az, hogy főként a zord telek következtében nagyok a hőmérsékleti különbségek és kevés a csapadék. Legészakabban a tundra, a tundranövényzet a jellemző, azaz sovány, mohás-zuzmós sztyepp. Délebbre a tajga övezet húzódik, illetve ahol túl kevés a csapadék a fákhoz ott füves puszták találhatók. Dél-Ázsia és Kelet-Ázsia vidékein monszun-éghajlat van. A tél száraz és hűvös, a nyár meleg és esős, mert a déli passzátszél behatol az északi félgömbre. Ez a nedvességet hozó szél a nyári monszun. Az eső – különösen a magaslatokon – rendkívül bőséges. Dél felé fokozatosan az egyenlítői éghajlat válik uralkodóvá. A vidéket olyan erdő borítja, ahol mérsékelt égövi és trópusi növényzet keveredik. Nyugat-Ázsia és Közép-Ázsia éghajlata a tengerszint feletti magasság (Arab-félsziget), illetve a tengertől távoli fekvés és a domborzati elrendezés (Tibet, Góbi sivatag) miatt száraz, helyenként hideg, máshol meleg, a csapadék kevés és rendszertelen, s a növénytakaró sem összefüggő. Csak Nyugat-Ázsia partszegélyén van igen enyhe mediterrán éghajlat.

Talajtípusok szerkesztés

 
Sztyeppvidék Kínában
 
Egy ázsiai trópusi sziget
 
A Góbi sivatag

Ázsia egyik jellegzetessége, hogy a területén sokféle tájtípus fordul elő. Ezt nemcsak a nagy kiterjedése teszi lehetővé, hanem a domborzatának a nagyon eltérő tengerszint feletti magassága is.

Flóra és fauna szerkesztés

A fő vegetációs övezetek vagy ökoövezetek (többnyire északról délre):

Tundra

Ázsia legészakibb részén terül el a fátlan tundra. A tundra talaja az év nagy részében befagy. A rövid nyár folyamán némileg felolvad. Ekkor a tundra kizöldül, kivirágzanak a tarka virágai. Legjellegzetesebb növénye a moha és a zuzmó. A fák közül többnyire csak elkorcsosodott nyírfák és fűzfák találhatók. Az állatvilág képviselői például a rénszarvas, a sarki nyulak és rókák, amelyek a legszélsőségesebb életfeltételeket is elviselik.

Mérsékelt égövi erdők, tajga

Észak-Ázsia legnagyobb részét tűlevelű erdő, a tajga borítja. Széles övezete a Nyugat-szibériai-alföldtől a Csendes-óceán partjáig húzódik. A fenyőfák lehullott tűlevele olyan anyagokat tartalmaz, amelyek befolyásolják a tajga talajának a tulajdonságait. Ezt a talajt podzolnak nevezzük. A mi erdeinktől eltérően a tajga csak nehezen járható.

A Távol-Keleten és a Kaszpi-tenger térségében főleg lombhullató erdők vannak.

Nyáron a helybéli emberek életét kellemetlenné teszi a rengeteg rovar, főleg a szúnyogok, mert az alacsonyan fekvő helyek mocsarasak. A tajga azonban a vadászok birodalma. A rénszarvasokon, medvéken, farkasokon és rókákon kívül előfordulnak ott a becses szibériai tigrisek is.

Sztyeppek

Közép-Ázsiában a sztyeppek keskeny sávja átmenetet képez a sivatagok és félsivatagok tájai felé. Kelet-Ázsiában a Sárga-folyó (Huang-ho) menti nagy kiterjedésű löszhátakon sztyeppek vannak. A lösztalajok a szél tevékenysége révén keletkeztek.

A pusztákon természetesen élő állatfajok közé tartoznak a vadlovak, a farkasok.

Sivatagok, félsivatagok

Sivatagok és félsivatagok húzódnak Közép-Kínától és Mongóliától kezdve egész Közép-Ázsián át az Arab-félszigetig. A sivatagok talajai terméketlenek, gyakran sok sót tartalmaznak. A szegényes növényzet lehetővé teszi a kecskék és a tevék tenyésztését; a magasabb fekvésű területeken, ahol valamivel több a nedvesség, juhokat tenyésztenek.

Hegyvidéki és sivatagi éghajlat, nagy nappali hőmérséklet ingadozásokkal és sok napsütéssel. A közép-ázsiai hegyek legfontosabb ragadozója a hópárduc.

Szubtrópusok

Kis-Ázsiát, a Kaukázuson túl és Kelet-Ázsia nagyobb részét a szubtrópusi tájak közé soroljuk. Ezeken a tájakon például teacserjét, gyapotot és citrusokat termesztenek.

Trópusi szavannák

A szavannák Ázsiában főleg a Hindusztáni-félszigeten (Elő-India) terülnek el, de Délkelet-Ázsiában is. Az indiai szubkontinensen él a ma már gyér létszámú bengáli tigris.

Trópusi monszun területek, mint például a Mekong-delta vidékén: a rizstermesztés dominál, a baromfi és a sertés pedig haszonállatként, valamint a halászat.

Állatvilága nem olyan gazdag, mint az afrikai szavannáké. Termékeny fekete- és szürketalajait azonban az ember sokkal jobban kihasználja mezőgazdasági célokra.

Trópusi erdők, esőerdők

Trópusi erdők, esőerdők és monszunerdők főleg Dél- és Délkelet-Ázsia szigetein, a Maláj-félszigeten és az Indokínai-félszigeten (Hátsó-India) nőnek. Az ember a partvidék vörös és vörössárga talajait mezőgazdaságilag hasznosítja. Az erdőirtások után gyakran az olyan monokultúrák termesztése jellemző, mint az olajpálma-ültetvények.

A parttól távolabbi belső területeken az erdők megőrizték az eredeti állapotukat és összetételüket (teak), valamint állatvilágukat (majmok – makákók, gibbonfélék, orangutánok). Az indonéz szigetvilágnak néhány szigetén Ausztráliára jellemző állatok is élnek, ilyen az erszényesek közé tartozó medvekuszkusz a Celebesz-szigeten.

A hegységekben megfigyelhető, hogy a növényzet és az állatvilág magassági övezetekbe rendeződött. A nagy népsűrűségű területeken az emberek általában kedvezőtlenül alakították át a tájat.

Élővilág szerkesztés

 
Egy bengáli tigris
 
Óriáspanda egy kínai pandáknak létrehozott központban

Természetvédelem szerkesztés

Az erdei természeti tájak védelme (főleg az esőerdők és monszunerdők meg a mérsékelt éghajlati öv erdeinek, sztyeppjeinek a védelme) a veszélyeztetett állatfajok, például a panda, a szibériai tigris, a Przsevalszkij-ló megmentését is jelenti.

Azt, hogy az emberi tevékenység kedvezőtlenül hat a természetre, bizonyítja például Közép-Ázsiában az Aral-tó fokozatos kiszáradása. A Himalájában nehézségeket okoz az alpinisták túlzott érdeklődése a 8000 méteres hegycsúcsok leküzdése iránt, valamint az ottani növekvő számú lakosság erdőt irtó tevékenysége.

Demográfia szerkesztés

Népesség szerkesztés

Ázsia a legnépesebb kontinens. Itt él a Föld lakosságának több mint 60%-a.

2020-ban mintegy 4,7 milliárd fő él itt.[2]

 
Népsűrűségi térkép

Népességének változása milliárd főben:

Népsűrűség szerkesztés

Ázsia a legsűrűbben lakott világrész. Lakosságának az elhelyezkedése nagyon egyenlőtlen. Túlnyomórészt a kelet-kínai, indiai, japán, koreai, bangladesi, vietnámi, jávai, fülöp-szigeteki területek sűrűn lakottak. A lakosság jelentős száma a dél- és kelet-ázsiai nagy folyamok és a tengerpart közelében él. Ezzel szemben gyéren lakott a kontinens belső része, a belső- és nyugat-ázsiai sivatagok és a hegyvidéki területek.

A Kínai-alföld egyes részein 1 km²-re több mint 1000 lakos jut. (Ez kb. tízszerese a magyarországi népsűrűségnek.)

Számos ázsiai országban különféle problémákat okoz a lakosság számának a gyors növekedése. Ezeknek az országoknak a kormányai ezt különféleképpen, főleg gazdasági intézkedésekkel igyekeznek megoldani. Például sokoldalú előnyökben részesítik azokat a családokat, amelyek kis létszámúak, művelődési programokat szerveznek stb.

Rasszok, nemzetek szerkesztés

Ázsia lakosságát két nagy rasszhoz (emberfajta) soroljuk. Délnyugat-, Dél- és Észak-Ázsiában az europid rassz képviselői vannak túlsúlyban, Ázsia többi részén pedig a mongoloid rassz.

A legnépesebb nemzetek: a kínai, a hindi, a bengáli, az indonéz és a japán nemzet.

 
Hongkong városa

Agglomerációk szerkesztés

Ázsiában gyorsan növekszik a városi lakosság részaránya; 2017-ben a teljes lakosság mintegy fele városlakó.[4] Az emberek főleg a nagyvárosokba költözködnek. Japánban és Izraelben jelentős a városi lakosság túlsúlya. Sok ázsiai nagyváros, mint például Tokió, Sanghaj, Peking, Kalkutta, Mumbai, Delhi, Karacsi, Jakarta, Bangkok, Manila, a világ legnagyobb várostömörülései közé sorolható.

Vallás szerkesztés

Ázsia régi civilizációk őshazája, ezért számos világvallás innen származik. Némelyik, például a kereszténység és a judaizmus, elterjedt Európában és fokozatosan további világrészekben is. A buddhizmus, a hinduizmus, a sintoizmus és a taoizmus Ázsia egyes részein a legjelentősebb vallások.

A világrész déli részén főleg az iszlám terjedt el. Délnyugat-Ázsia csaknem valamennyi országának a lakója ennek a hitnek a híve. Jelentős ez a vallás Dél-Ázsiában (Pakisztán, Banglades) és Délkelet-Ázsiában is (Malajzia, Indonézia). Sok muzulmán él Indiában is.

Kultúra szerkesztés

Térségei és országai szerkesztés

 
Ázsia régiói az ENSZ statisztikai hivatala alapján
  Észak-Ázsia
  Közép-Ázsia
  Nyugat-Ázsia (Közel-Kelet)
  Dél-Ázsia
  Kelet-Ázsia (Távol-Kelet)
  Délkelet-Ázsia

A természeti környezet jellege és a gazdasági viszonyok alapján az ázsiai világrészt négy nagy térségre osztjuk. Ezek:

  • 1) a délnyugati,
  • 2) a déli és a délkeleti,
  • 3) a keleti és középső,
  • 4) az északi.

Az északi térségben Oroszország ázsiai része terül el. Tekintettel arra, hogy Oroszország gazdasági súlypontja Európában van, az ázsiai részét is az Oroszországi Föderáció földrajzi jellemzésébe soroljuk Európa keretében.

Délnyugat-Ázsia szerkesztés

Két óceán, az Atlanti- és az Indiai-óceán perem- és beltengerei mossák a legtöbb délnyugat-ázsiai ország partjait.

Idesoroljuk a térség két legfejlettebb országát: Törökországot és Izraelt, továbbá az Arab-félszigetet és a Perzsa-öböl országait (Szíria, Libanon, Jordánia, Szaúd-Arábia, Irán, Irak stb.), valamint Ciprust. Külön csoportba tagoljuk a Kaukázuson túli országokat, Grúziát, Örményországot és Azerbajdzsánt.

Dél- és Délkelet-Ázsia szerkesztés

Dél- és Délkelet-Ázsia az összes ázsiai térség közül a legnépesebb. Ez a legtermékenyebb térség, bár a felszíne túlnyomórészt hegyvidéki jellegű, és a partvidéki alföldeken kívül ott csak a Hindusztáni-alföld terül el. A lakosság gyakran a hegyoldalakon teraszokat alakít ki, hogy ezeken mezőgazdasági terményeket termeszthessen.

A kiterjedése és a lakosság száma alapján Dél-Ázsia legnagyobb állama India, a délkelet-ázsiai térségé Indonézia.

Kelet-Ázsia és Belső-Ázsia szerkesztés

Kína, Japán, a Koreai Köztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Kelet-Ázsiában terül el. Belső-Ázsiában fekszik Kína egy része, Mongólia (melyet gyakran Kelet-Ázsiához is sorolnak), valamint Afganisztán és az egykori Szovjetunió köztársaságai közül Kazahsztán, Üzbegisztán, Kirgizisztán, Türkmenisztán és Tádzsikisztán. Az utóbbiakat összefoglaló néven Közép-Ázsiának is nevezik. A Belső-Ázsia kifejezést ugyanakkor gyakran csak Mongóliára és Kína nyugati felére használják.

A térség eltérő természeti feltételei befolyásolják a lakosság elhelyezkedését. A hegyvidéki jellegű, illetve sztyeppés Közép-Ázsiában a száraz éghajlat, valamint a nyár és a tél közötti nagy hőmérsékleti különbségek nem kínálnak kedvező életfeltételeket az emberek nagyobb csoportjai számára. A Csendes-óceán peremtengerei közelében elterülő térségek sűrűn lakott területek, sőt a Kínai-alföld egyes részein már a túlnépesedés figyelhető meg (Kína, Japán).

Ázsia országai szerkesztés

 
Ázsia országai az emberi fejlettségi index alapján
(2015 – a sötétzöld a legmagasabb, piros a legalacsonyabb)

Független államok szerkesztés

Függő területek szerkesztés

Nem elismert, de facto államok szerkesztés

Bizonytalan státuszú területek szerkesztés

Ázsián kívüli állam ázsiai területe szerkesztés

Az országok régiónként szerkesztés

Ország Főváros Terület (km²) Népesség (2016)[19]
Észak-Ázsia
  Oroszország* (az európai rész nélkül) Moszkva 13.122.850 (csak az ázsiai rész) kb. 38 millió (csak az ázsiai rész)
Kelet-Ázsia
  Kína Peking 9.572.419 1.380.000.000
  Tajvan Tajpej

35.980 23.500.000
  Japán Tokió 377.835 126.900.000
  Mongólia Ulánbátor 1.565.500 3.000.000
  Észak-Korea Phenjan 122.762 25.000.000
  Dél-Korea Szöul 99.392 50.700.000
Dél-Ázsia
  Afganisztán Kabul 647.500 32.200.000
  Banglades Dakka 144.000 160.400.000
  Bhután Thimphu 47.000 800.000
  India Új-Delhi 3.287.590 1.314.100.000
  Maldív-szigetek Malé 298 300.000
  Nepál Kathmandu 147.181 28.000.000
  Pakisztán Iszlámábád 803.940 199.000.000
  Srí Lanka Szrí Dzsajavardhanapura Kótté 65.610 20.900.000
Délkelet-Ázsia
  Brunei Bandar Seri Begawan 5.770 400.000
  Indonézia Jakarta 1.912.988 255.700.000
  Kambodzsa Phnom Penh 181.040 15.400.000
  Laosz Vientián 236.800 6.900.000
  Malajzia Kuala Lumpur 329.750 30.800.000
  Mianmar Nepjida 676.600 52.100.000
  Fülöp-szigetek Manila 300.000 103.000.000
  Szingapúr Szingapúr 682 5.500.000
  Thaiföld Bangkok 513.115 65.100.000
  Kelet-Timor Dili 15.007 1.200.000
  Vietnám Hanoi 331.690 91.700.000
Délnyugat-Ázsia
  Egyiptom (csak a Sínai-fsz.) Kairó 60.000 (csak a Sinai-fsz.) ≈1.300.000 (csak a Sinai-fsz.)
  Örményország Jereván 29.800 3.000.000
  Azerbajdzsán Baku 86.600 9.700.000
  Bahrein Manama 711 1.400.000
  Grúzia Tbiliszi 69.700 3.800.000
  Irak Bagdad 437.072 37.100.000
  Irán Teherán 1.648.195 78.500.000
  Izrael Jeruzsálem 22.380 8.400.000
  Jemen Sanaa 527.970 26.700.000
  Jordánia Amman 89.342 8.100.000
  Katar Doha 11.437 2.400.000
  Kuvait Kuvaitváros 17.820 3.800.000
  Libanon Bejrút 10.452 6.200.000
  Omán Maszkat 309.500 4.200.000
  Palesztina** Rámalláh 6.220 4.500.000
  Szaúd-Arábia Rijád 2.240.000 31.600.000
  Szíria Damaszkusz 185.180 17.100.000
  Törökország (az európai Trákia nélkül) Ankara 779.452 67.000.000
  Egyesült Arab Emírségek Abu-Dzabi 83.600 9.600.000
  Ciprus* Nicosia 9.251 775.927
Közép-Ázsia
  Kazahsztán (az európai rész nélkül) Nur-Szultan 2.717.300 17.500.000
  Kirgizisztán Biskek 198.500 6.000.000
  Tádzsikisztán Dusanbe 143.100 8.500.000
  Türkmenisztán Aşgabat 488.100 5.400.000
  Üzbegisztán Taskent 447.400 31.300.000

Jegyzetek szerkesztés

  1. Population of Asia (2020) - Worldometer (angol nyelven). www.worldometers.info. (Hozzáférés: 2020. december 11.)
  2. a b Population (angol nyelven). www.un.org, 2015. december 14. (Hozzáférés: 2020. december 11.)
  3. Population of Asia (2020) - Worldometer (angol nyelven). www.worldometers.info. (Hozzáférés: 2020. december 11.)
  4. http://www.worldometers.info/world-population/asia-population/
  5. a b c Területének egy része Európában van.
  6. Történelmi és kulturális szempontok alapján Európához is szokták sorolni, de földrajzilag teljes területe ázsiai.
  7. Afrikai országnak számít, területének 6%-a van Ázsiában.)
  8. Az Új-Guinea szigetén található része Óceániához tartozik.
  9. Területének 13%-a, az Urál folyótól nyugatra és északra fekvő rész Európában van.
  10. Az Urál hegységtől nyugatra fekvő területei Európához tartoznak.
  11. Területének 3%-a, a Boszporusztól és a Márvány-tengertől nyugatra Európában van.
  12. Brit szuverén támaszpontok Ciprus szigetén.
  13. a b Ausztrália külső területe.
  14. Nemzetközi jogilag Ciprus része, csak Törökország ismeri el önálló államnak.
  15. Azerbajdzsán területén.
  16. Nemzetközi jogilag Kína része, 24 ország önálló államnak ismeri el.
  17. Csak a Srí Lankán élő tamilok ismerik el független államként
  18. Az országok több mint fele elismeri, jelenleg Izrael szuverenitása alá tartozó félautonóm államkezdemény.
  19. DSW-Datenreport 2016. Stiftung Weltbevölkerung. (Hozzáférés: 2017. október 29.) Archiválva 2017. január 10-i dátummal a Wayback Machine-ben Archivált másolat. [2017. január 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 11.)

Ajánlott irodalom szerkesztés

Általános munkák szerkesztés

  • Detre Józsefné (szerk.): A Kultúra Világa. A Világ Népei – Ázsia [Budapest, 1965.]
  • Kiszely István: A Föld népei 2. – Ázsia népei [Budapest, 1984.]
  • Stefány Judit et al.: Ázsiai kultúrák [Alternatív Közgazdasági Gimnázium Alapítvány, 1994.]
  • Winfried Scharlau: Ázsia, Ausztrália [ADAC, Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1993.]
  • Boros János: A Kaukázus – a népek hegye [Budapest, 1980.]
  • Oláh László: Kelet [Pátria, Budapest, 1990.]
  • Patkó Imre: Tibet [Budapest, 1957.]
  • Baktay Ervin: India Bölcsessége [Budapest, 1943.]
  • Mayer, Adrian: India [Biográf, Budapest, 1996.]
  • Waterstone, Richard: India [Magyar Könyvklub – Helikon, Budapest, 1996.]
  • Wojtilla Gyula: A Mesés India [Gondolat, Budapest, 1988.]

Kultúra szerkesztés

  • Alleg, Henri: Vörös Csillag és Zöld Félhold [Budapest, 1988.]
  • Bacski György (szerk.): Szovjetunió [Panoráma útikönyvek, Budapest, 1979.]
  • Balázs, Etienne: Gazdaság és társadalom a régi Kínában [Budapest, 1976.]
  • Balogh András: Társadalom és politika a gyarmati Indiában [Budapest, 1977.]
  • Béládi László – Miszlivecz Ferenc (szerk.): Történelmi átmenetek, átmeneti társadalmak [Fejlődéstörténeti Tanulmányok II., Budapest, ELTE JTK1983.]
  • Bitterli, Urs: „Vadak” és „Civilizáltak” [Budapest, 1882.]
  • Bodrogi Tibor – Boglár Lajos (szerk.): Törzsi művészet II. kötet: Amerika, Ázsia [Budapest, 1981.]
  • Boulnois, Luce: A Selyemút [Budapest, 1972.]
  • Brentjes, Burchard: Kánok, szultánok, emírek [Budapest, 1985.]
  • Ecsedy Ildikó: Hétköznapok és ünnepek a régi Kínában [Budapest, 1990.]
  • Ecsedy Ildikó: Nomádok és kereskedők Kína határán [Budapest, 1972.]
  • Erdélyi István: Ázsiai lovas nomádok [Budapest, 1982.]
  • Fitzgerald, Patrick: Az ősi Kína [Budapest, 1978.]
  • Gáthy Vera: Államigazgatás a gyarmati és független Indiában [Budapest, 1985.]
  • Gáthy Vera: Kasztok és falvak a változó Indiában [Fejlődéstörténeti Tanulmányok. Regionális., Budapest, ELTE JTK1985.]
  • Halász György: Afganisztán gyújtópontban [Budapest, 1980.]
  • Kidder, Edward: Az ősi Japán [Budapest, 1987.]
  • Maspero, Henri: Az ókori Kína [Budapest, 1978.]
  • Maszanori, Jamadzsi: Japán, történelem és hagyományok [Budapest, 1976.]
  • Pilbeam, Mayis: Nagy civilizációk [Budapest, 1990.]
  • Terebess Gábor: Ezerízű Kína [Budapest, 1986.]
  • Tőkei Ferenc: Őstársadalmak és ázsiai termelési mód [Budapest, 1982.]

Útleírások szerkesztés

  • Baktay Ervin: Kőrösi Csoma Sándor [Budapest, 1962.]
  • Bakonyi Péter: Kalandok Keleten [Interart, Budapest, 1990.]
  • Bodrogi Tibor (szerk.): Messzi népek magyar kutatói [Budapest, 1978.]
  • Brunton, Paul: India titkai [Sorger, Budapest, 1991.]
  • David-Neel, Alexander: Mágusok között Tibetben [Sorger, Budapest, 1991.]
  • Györffy György (közr.): Julianus, Plano Carpini és Rubruk útijelentései [Budapest, 1965.]
  • Hedin, Sven: A rejtelmes India felé I-II. [Budapest, én.]
  • Hedin, Sven: Első utam Ázsiába [Budapest, én.]
  • Jankó János: Zichy Jenő gróf kaukázusi és középázsiai utazásai [Budapest, 1897.]
  • Landor, Henry S.: Utazás a rejtelmes Tibetbe [Tolnai, Budapest, 1930.]
  • Ligeti Lajos: Sárga Istenek, Sárga Emberek [Kentaur, Budapest, 1988.]
  • Molisch, Hans: A felkelő nap országában [Budapest, 1930.]
  • Takács Zoltán: Buddha Útján…1-2. [Akadémia, Budapest, 1938.]
  • Vajda Imre (ford.): Marco Polo utazásai [Budapest, 1963.]

További információk szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Ázsia témájú médiaállományokat.
 
Wikinews
Wikihírek egyik portáljához itt egy link:

Kapcsolódó témák szerkesztés