Főmenü megnyitása

Wikipédia β

Phenjan

Észak-Korea fővárosa

Phenjan (kiejtése helyesen: [phennyȧn],[4][5] nem pedig *[fennyȧn]) vagy szoros átírásban Phjongjang[6] tengerszint felett csupán 27 méteren fekvő település a Tedong folyó partján, Észak-Korea fővárosa.

Phenjan
Óramutató járásnak megfelelően bal fentről: a város horizontja a Tedong (Taedong) folyóval, a Dzsucse (Juche)-torony, Diadalív, Tongmjong (Tongmyŏng) király sírja, Puhung (Puhŭng) állomás a phenjan (p'yŏngyang)i metró vonalán, Egyesítés Diadalíve és Kumszuszan (Kŭmsusan) Nap Palotája
Óramutató járásnak megfelelően bal fentről: a város horizontja a Tedong folyóval, a Dzsucse-torony, Diadalív, Tongmjong király sírja, Puhung állomás a phenjani metró vonalán, Egyesítés Diadalíve és Kumszuszan Nap Palotája
Becenév: a forradalom fővárosa
(혁명의 수도)[1]
Korea szíve
(조선의 심장)[2]
Helyi elnevezés
Hangul 평양직할시
Handzsa 平壤直轄市
Átdolgozott
átírás
P'yŏngyang chikhalsi
Magyaros
átírás
Phjongjang csikhalsi
Közigazgatás
Ország  Észak-Korea
Rang közvetlenül irányított város
Kerületei 18 (+2 megye)
Népi tanácselnök Kim Szugil
Felelős párttitkár Mun Gjongdok
Népesség
Teljes népesség 2 863 000 fő (2015)[3]
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság 27 m
Terület 1260 km²
Időzóna Phenjani időzóna, UTC+8:30
Phenjan (P'yŏngyang) (Észak-Korea)
Phenjan (P'yŏngyang)
Phenjan
Pozíció Észak-Korea térképén
é. sz. 39° 01′ 48″, k. h. 125° 43′ 48″Koordináták: é. sz. 39° 01′ 48″, k. h. 125° 43′ 48″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Phenjan témájú médiaállományokat.

Mondák nyomán a Tangun király által alapított Aszadal nevű településsel azonosítják. A város egykoron a koreai kereszténység fellegvára volt, ma azonban a többnyire ateista Koreai Népi Demokratikus Köztársaság legnagyobb városa. A koreai háború utáni újjáépítés óta a város látképét a szocialista realizmus és széles sugárutak határozzák meg. Közigazgatási rendszere 19 körzetre osztja: 18 kerületre, és egy megyére. A 2011-es közigazgatási reformok óta a város területe csupán kétharmada az eredetinek.[7]

A városban összesen öt vallási építmény található: négy keresztény templom (egy katolikus, kettő protestáns, egy görögkeleti), illetve egy mecset.[8] Lélekszáma 2,8 millió fő,[9] és habár sokáig éttermei csak a koreai konyhát képviselték, a közelmúltban számos külföldi stílusú létesítmény is nyílt a városban, mint például kínai,[10] olasz[11] és japán éttermek.[12]

Tömegközlekedését főként a phenjani metró bonyolítja, amely 1973-as megnyitásával a Koreai-félsziget első földalatti vasútja.[13]

Tartalomjegyzék

MegnevezéseiSzerkesztés

Neve szó szerint síkságot, sík földterületet jelent, eredeti kiejtése Puruna (부루나) volt. Történelmi nevei közé tartozik Rjugjong, melynek jelentése „a füzek fővárosa”, fűzfái a költészetben is megjelentek. A 21. században is számos épület viseli ezt a régi nevet, közülük a legismertebb a Rjugjong Hotel. Egy ideig a neve Szogjong, tehát „nyugati főváros” volt, habár csupán tartományi székhely szerepét töltötte be.[14]

Az 1910-től 1945-ig tartó japán megszállás ideje alatt a város kínai írásjegyeinek japán olvasata, Heidzsó (Heijō) volt a város megnevezése. A város beceneve a 20. század elejétől „Korea Jeruzsáleme” lett, mivel a koreai kereszténység központjává vált. Ez egészen 1948-ig, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kikiáltásáig tartott.[15]

Kim Ir Szen 1994-es halála után Kim Dzsongil néhány tanácsadója felvetette az ötletet, miszerint Phenjant Kim Ir Szen-városra (김일성시; 金日成市) illene átnevezni, azonban mások szerint a déli fővárost, Szöult kellett volna ezen a néven hívni (ahogy a dél-vietnami fővárosból, Saigonból Ho Si Minh-város lett), Phenjan pedig a Kim Dzsongil-város (김정일시; 金正日市) nevet kapta volna. Végül mindkét javaslatot elvetették.[16]

FöldrajzaSzerkesztés

 
A város szigetei:
1. Turuszom
2. Janggakto
3. Rungnado

Phenjan az ország nyugati-középső részén helyezkedik el, egy síkságon, amely kb. 50 km-re található a Koreai-öböltől, a Sárga-tenger egyik ágától. A Tedong folyó délnyugati irányba haladva szeli ketté a várost. A Phenjan-síkság, ahol a város található, egyike a Koreai-félsziget legnagyobb síkságainak (a másik a Cserjong-síkság), amelyek megközelítőleg azonos méretűek, 500 négyzetkilométeresek.[17]

A Tedong phenjani szakaszán három sziget található: Turuszom, Janggakto és Rungnado.

ÉghajlataSzerkesztés

A város éghajlata nedves kontinentális, télen Szibéria felől fújó hideg, száraz szelek a jellemzőek, amelyek a teleket különösen hideggé teszik, és novembertől a következő év márciusáig tartó fagyot is eredményezhetnek, bár január kivételével a nappali átlaghőmérséklet minden hónapban valamivel fagypont felett alakul. A tél általában sokkal szárazabb, mint a nyár, a havazás átlagosan 37 napig tart.

A száraz, hideg tél és a nyirkos, meleg nyár közti átmenet április 22-e, az őszi „váltás” október 16-a környékén történik. A város egyik jellegzetessége a tavaszi hőmérséklet-ingadozás: nappal magas a hőmérséklet, éjszaka pedig alacsony. Ebben az évszakban a város átlaghőmérséklete mégis magasabb, mint az azonos szélességi fokon fekvő keleti- és nyugati-parti településeké. Nyáron, június és szeptember között az átlagos napi hőmérséklet gyakran meghaladja a 20 °C-ot.[18]

A városban a valaha mért legalacsonyabb hőmérséklet –30,2 °C volt (1949), a legmagasabb pedig 37,2 °C (1939).[18]


Phenjan éghajlati jellemzői
Hónap Jan. Feb. Már. Ápr. Máj. Jún. Júl. Aug. Szep. Okt. Nov. Dec. Év
Rekord max. hőmérséklet (°C) 11,0 15,9 22,5 29,3 35,2 37,1 37,2 36,7 34,6 28,9 23,2 14,3 37,2
Átlagos max. hőmérséklet (°C) −0,8 2,4 8,9 17,1 22,6 26,7 28,6 28,9 24,7 18,2 9,4 1,7 15,7
Átlaghőmérséklet (°C) −5,8 −2,7 3,6 11,0 16,8 21,6 24,7 24,7 19,5 12,5 4,6 −2,8 10,6
Átlagos min. hőmérséklet (°C) −10,7 −7,8 −1,8 4,9 10,9 16,5 20,7 20,5 14,3 6,7 −0,3 −7,2 5,6
Rekord min. hőmérséklet (°C) −28,5 −23,4 −18,8 −4,5 1,4 7,0 12,3 12,3 2,7 −6,6 −19,9 −30,2 −30,2
Átl. csapadékmennyiség (mm) 12 11 24 50 72 90 275 212 100 40 35 16 937
Havi napsütéses órák száma 184 197 231 237 263 229 181 204 222 214 165 165 2492
Forrás: World Meteorological Organization[19], Deutscher Wetterdienst[20][21]


TörténelmeSzerkesztés

 
Koreai–kínai csapatok támadása a város 1593-as ostrománál
 
1894-es csata az első kínai–japán háború idején
 
Látképe a 20. század elején

Phenjan területe már a Cshulmun- és Mumun-korszakokban (i. e. 8000i. sz. 300) is lakott volt, amelyet az 1950-es években feltárt ősi települések maradványai is bizonyítanak.[22] Elődjét a legenda szerint i. e. 2333-ban alapította Vanggomszong néven Tangun, a koreai államalapító. Az észak-koreai hagyományok Aszadal-lal, Kodzsoszon hajdani fővárosával azonosítják.[23]

Valószínű, hogy a város területe később Üman Csoszonhoz, egy rövid életű államhoz tartozott. A Han-dinasztia uralkodója, Han Vu-ti Phenjan egyik mai kerülete, a Rangnang-kujok területén parancsnokságok felépítését rendelte el, melyek központja a Lölang (樂浪; koreai olvasatban: Rangnang) nevet kapta. Számos régészeti lelet a későbbi, Keleti Han (i. sz. 25–220) korból arra enged következtetni, hogy a Han-csapatok fosztogattak a környéken később.

A három királyság korszakában megalakult Rangnang (락랑국; 樂浪國) 313-ig tartott ki, ekkor Kogurjo bekebelezte.

427-ben Kogurjo fővárosa, 668-ban a kínai Tang-dinasztia keleti protektorátusának székhelye lett, amely nyolc évvel később, 676-ban Silla uralma alá került.

Csoszon idején Phjongan tartomány székhelye volt.

Az Imdzsin háború idején Phenjan a japán csapatok kezére került, egészen annak 1593-as visszafoglalásáig.[24] A kései 17. században átmenetileg mandzsuk megszállása alatt állt, amíg a koreaiak békeszerződést nem kötöttek velük. A 16. században a kereszténység hatása elérte Koreát. Phenjan a kereszténység koreai terjeszkedésének fellegvára lett, és 1880-ra több mint 100 templom épült itt. Ekkortájt már több protestáns hittérítővel rendelkezett, mint akármelyik ázsiai város.[24]

1890-ben a város lélekszáma 40 ezer volt.[25] 1894-ben, az első kínai–japán háború idején itt ütköztek meg a küzdő felek, amely a város részleges elpusztulásához és elnéptelenedéséhez vezetett. 1896-ban kettéválasztották Phjongan tartományt, ekkortól a város Dél-Phjongan székhelye lett.

1910-től, a gyarmati időszakban a város neve Heidzsó lett. 1931 júliusában, a Vanpaosan-incidens következtében kínai-ellenes tüntetések zajlottak a városban, többnyire a korabeli sajtó túlzásai miatt.[26]

1938-ra népessége meghaladta a 235 ezer főt.[25]

1948 szeptemberében kikiáltották a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot (Észak-Korea), melynek fővárosa lett. Az 1950 és 1953 között zajló koreai háború során a város jelentős része megsemmisült. Észak-koreai kutatók szerint 428 ezer bombát dobtak a városra. A bombák száma több volt, mint a város akkori lakosságáé.[27] 1953 után szovjet támogatással újjáépítették, épületeinek jelentős része ma is a szocializmus stílusjegyeit viseli.

KözigazgatásaSzerkesztés

 
Műholdas felvétel a városról
 
Phenjan közigazgatási változásai. Az elcsatolt területek szürkével, Kangnam megye rózsaszínnel van jelölve

Phenjan 18 kerületből (kujok, 구역) és 2 megyéből (kun, 군) áll.

2010-ben nagyszabású közigazgatási reformok következményeképp a város egyharmadát Észak-Hvanghe tartományhoz csatolták. A leválasztott, korábban Phenjan fennhatósága alá tartozó területek:[7]

2011-ben azonban Kangnam ismét a város része lett, mivel mezőgazdasági hatékonysága stabilizálni tudta Phenjan élelmiszer-ellátását.[28]

Vallási életeSzerkesztés

 
Cshilgol Templom

A város Korea vallási központjának számított a kommunista hatalomátvételig, a koreai háború pusztításainak azonban majdnem minden észak-koreai templom áldozatul esett.[29]

Kivételt képez a Cshilgol Templom (칠골교회; 칠골敎會), amely 1899-ben épült, és amelyet 1989-ben újítottak fel. 1988-ban felépült a Pongszu Templom (봉수교회; 鳳岫敎會) és a Csangcshung Katedrális (장충성당; 長忠聖堂), amely a katolikusok észak-koreai székhelyeként szolgál.

Ezeken kívül még két vallási épület található az észak-koreai fővárosban: a 2006-ban épült Életadó Szentháromság ortodox templom, vagy koreai nevén Csongbek Templom (정백사원; 貞栢寺院)[30][31] és a 2013-ban Irán támogatásával az iráni nagykövetség udvarában megépült Ar-Rahmán Mecset.[32]

A phenjani egyházmegyét 1927. március 17-én szervezték meg, akkor még „Hpyeng-yang Apostoli Prefektúrája” néven.[33] 1944. március 24-én a város apostoli vikáriusa Hong Rjongho lett. 1962. március 10-én a Szentszék püspöki rangra terjesztette fel, azonban valószínű, hogy azóta bebörtönözték és meghalt. A Vatikán hivatalosan csak 2013 júniusában távolította el posztjáról, azóta a phenjani egyházmegye élén nincs senki, a körzettel adódó esetleges teendőket Szöul érseke látja el.[34]

Az észak-koreai alkotmány ugyan kiáll a vallásszabadság mellett, ugyanakkor számos nemzetközi szervezet, mint pl. az Open Doors szerint Észak-Koreában elnyomják a hívőket. 2016 decemberében azonban már megjelentek a karácsonyi díszek, így például a feldíszített karácsonyfa is.[35]

GazdaságaSzerkesztés

 
Phenjan belvárosa az újonnan épült Cshangdzson utcai lakáskomplexummal. Háttérben látható az Ongnju-híd és a Rjugjong Hotel.

Phenjan Észak-Korea ipari központja.[24] A szén-, vas- és mészkőkészleteknek köszönhetően elsőként épült újjá a koreai háború pusztításai után. A könnyű- és nehézipar egyaránt jelen van a városban, és párhuzamosan fejlődtek.

A nehézipari tevékenységek, mint például a cement-, kerámia-, lőfegyver- és lőszergyártás az ipar magja. A phenjani könnyűipar képviselői közé tartoznak többek közt a textil-, lábbeli-, és élelmiszergyártó üzemek.

Megemlítendők továbbá a város határában termesztett gabonafélék, mint például a rizs, a kukorica és a szójabab. A főváros célja a teljes önellátás biztosítása húsból; a város külső kerületein lévő farmokon sertéseket, csirkéket és egyéb haszonállatokat tartanak.[24]

A város évtizedek óta áramkimaradásokkal küzd.[36] A probléma orvosolására építettek Hicshonban erőműveket, Kim Dzsongil parancsára. Az építkezés második fázisa 2013 januárjában kezdődött a Cshongcshon folyón. Az első két erőmű legfeljebb 300 MW-ot tud előállítani.[36]

 
Phenjani 1. sz. Áruház

Phenjan Észak-Korea számos nagy bevásárlóközpontjának ad otthont, közülük néhány:

  • Pothonggang Áruház (보통강백화점; 普通江百貨店)
  • Phenjani 1. sz. Áruház (평양시제1백화점; 平壤市第一百貨店)
  • Phenjani 2. sz. Áruház (평양시제2백화점; 平壤市第二百貨店)
  • Kvangbok Áruház (광복백화점; 光復百貨店)
  • Ragvon Áruház (락원백화점; 樂園百貨店)
  • Phenjan vasútállomás áruháza (평양역백화점; 平壤驛百貨店)
  • Phenjani Gyermekek Áruháza (평양아동백화점; 平壤兒童百貨店).[37]

A város Hvanggumbol boltokkal is rendelkezik, ami egy állami tulajdonú áruházlánc, és az a célja, hogy visszaszorítsa a feketepiacot úgy, hogy azok árainál olcsóbban árusít termékeket. Ez az áruházlánc kifejezetten abból a célból jött létre, hogy az állampolgárok pénzét az állam gazdaságában keringethesse, és az államhatalom fenn tudja tartani az ellenőrzést az ország egyre növekvő piaca felett.[38]

VárosképSzerkesztés

 
Újonnan épült lakóépületek
 
A diadalív

A régi Phenjanból a koreai háború pusztításai során nem sok maradt meg. A háború után szovjet támogatással, Kim Ir Szen elképzelései szerint építették újjá. Célja az volt, hogy egy erős főváros látképe fokozza az észak-koreaiak elkötelezettségét és önbecsülését a háború utáni időkben. A végeredmény: széles sugárutak, monumentális középületek, mozaikok és díszes mennyezetek.[17]

Phenjan kerületekre (구역; kujok), azon belül lakótelepekre, szomszédságokra (동; tong) osztható. Ezek a szomszédságok 5–6 ezer embernek adnak otthont. Számos lakosa toronyházakban lakik. Kim Ir Szen egyik célja volt, hogy korlátozza a város lakosságát, ezáltal az csendes és tágas lett, egyáltalán nem olyan, mint Kelet-Ázsia nagyvárosai.[17]

A város épületei három részre oszthatóak: emlékművek, hagyományos koreai épületek, illetve toronyházak.[39] Észak-Korea legismertebb látványosságai nagyrészt emlékművek, mint például a Dzsucse torony, a phenjani diadalív, vagy a manszudei bronzszobrok. Az első közülük egy 170 méter magas gránitoszlop, amely a dzsucse ideológia szimbóluma. 1982-re készült el, és 25 550 gránittömbből áll – ennyi napot élt meg Kim Ir Szen 1912 és 1982 között.[39] A város kétségtelenül legismertebb épülete a Rjugjong Hotel,[39] amely szintek számát tekintve a hetedik legmagasabb épület a világon, magasságát tekintve pedig harmadik, bár még nem nyitott meg.[40][41]

A város látképét toronyházak uralják. A kormány 2011-ben tömeges építkezési programot indított, mely során 100 ezer új lakást építettek meg. A Cshangdzson utcai lakáskomplexum is ebből a célból épült, miután Kim Dzsongil, az ország egykori vezetője „szánalmasnak” nevezte az utca akkori látképét.[42] Folyamatos felújítás és építkezés alatt állnak a város lakóépületei, ugyanakkor a szigetelésük gyakran hiányos, ritka, hogy felvonó, illetve a központi fűtésrendszer legyen bennük.[43]

Kim Dzsongun folytatja apja munkáját, kormányzása alatt megépült a színes épületekből álló Mire Tudósok utcája (미래, 未來; Mire = „Jövő”), amelyet 2015 novemberében adtak át.[44]

2016. április 3-án a Kumszuszan Nap Palotája és a Rjonghung kereszteződés között megkezdődött a korszerű, hetvenemeletes épületekből álló Rjomjong utca (려명, 黎明; Rjomjong = „Pirkadat”) építése.[45] A hatalmas, éjszakánként neonfényben úszó épületekből álló új városrészt,[46] amelynek építésében a Koreai Néphadsereg katonái is részt vettek[47] 2017. április 14-én adták át.[48][49][50] 2017. április 19-én megkezdődött a beköltözés az újonnan átadott városrészbe, túlnyomórészben a Kim Ir Szen Egyetem tanárai, oktatói lettek az első lakók.[51]

LátnivalókSzerkesztés

 
A Rungnado Május Elseje Stadion a világ legnagyobb befogadóképességű sportarénája[52][53][54]

A város legnagyobb látványosságai közé tartoznak:

KultúraSzerkesztés

 
Phenjani Nagyszínház
 
Keszon Vidámpark

A városban számos színház található, ezek közül a leghíresebbek:[55]

  • Népszínház (인민극장; 人民劇場)
  • Manszude Művészeti Színház (만수대예술극장; 萬壽臺藝術劇場)
  • Phenjani Nagyszínház (평양대극장; 平壤大劇場)
  • Kelet-phenjani Nagyszínház (동평양대극장; 東平壤大劇場)
  • Nemzeti Drámaszínház (국립연극극장; 國立演劇劇場)
  • Moranbong Színház (모란봉극장; 牡丹峯劇場)

Emellett a város számos szabadidős helyszínnek ad otthont:[55]

  • Phenjani Cirkusz (평양교예극장; 平壤巧藝劇場)
  • Phenjani Görkorcsolyapálya (로라스케트장; -場)
  • Április 25. Kultúrotthon (4. 25문화회관; 四二十五文化會館)
  • Fiatalság Központi Otthona (청년중앙회관; 靑年中央會館)
  • Nagy Népi Tudás Háza (인민대학습당; 人民大學習堂)
  • Phenjani Nemzetközi Mozgóképotthon (평양국제영화회관; 平壤國際映畵會館)[56]
  • Keszon Vidámpark (개선청년공원; 凱旋青年公園)[57]
  • Népi Kultúrpalota (인민문화궁전; 人民文化宮殿)[58]

GasztronómiaSzerkesztés

Mivel a város Phjongan tartomány székhelye volt 1946-ig,[59] kulináris téren hagyományai azonosak a tartomány jellegzetességeivel. A leghíresebb étele a rengmjon, amely hideg húslevesben tálalt főtt hajdinatészta, tongcshimivel és japán körtével a tetején. Fogyasztják a másnaposság ellenszereként is.[60]

A város híres még pisztrángleveséről, amely a Tedong folyóban honos pisztrángból készül, sóval és feketeborrsal.[61] Szintén helyi specialitás a phenjani módon készített onban, amely frissen főzött rizs, tetején szeletelt gombával, csirkehússal és pindettokkal (mungóbabból és zöldségekből készült palacsintával).[60]

A város leghíresebb éttermei közé tartozik az Ongnjugvan és a Cshongnjugvan.[62]

2017 elején megnyílt a Takahasi szusibár, amelyet Fudzsimotó Kendzsi, Kim Dzsongil hajdani szakácsa üzemeltet.[12]

OktatásSzerkesztés

 
Kim Ir Szen Egyetem
 
Phenjani Zenei és Táncművészeti Egyetem

Az 1945-ös felszabadulás előtt a városnak nem volt egyeteme, csupán két nagyobb felsőoktatási intézmény működött: a Phenjani Tanárképző Iskola és a Phenjani Orvostudományi Főiskola. Emellett három általános és középiskola, illetve egy-két szakiskola üzemelt a városban.[63]

1946-ban megalapították a Kim Ir Szen Egyetemet, és emellett számos kisebb oktatási intézményt. 1956-ban számos új általános iskola, 1958-ban pedig több új középiskola létesült.[63]

A fejlesztéseknek köszönhetően Phenjan a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság legnagyobb oktatási központjává vált. Napjainkban itt találhatók a legrangosabb észak-koreai egyetemek, amelyekre a legnehezebb bejutni az országban. Javarészt magas rangú párttagok gyermekei tanulnak a fővárosban.[63]

Nemzeti szinten a leghíresebb és legnagyobb a Kim Ir Szen Egyetem, de itt található többek közt:[63]

  • Kim Hjongdzsik Egyetem (김형직사범대학; 金亨稷師範大學)
  • Kim Cshek Ipari Egyetem (김책공업종합대학; 金策工業綜合大學)
  • Phenjani Orvostudományi Egyetem (평양의학대학; 平壤醫學大學)
  • Phenjani Építőipari Egyetem (평양건설건재대학; 平壤建設建材大學)
  • Phenjani Zenei és Táncművészeti Egyetem (평양음악무용대학; 平壤音樂舞踊大學)
  • Phenjani Színművészeti Egyetem (평양연극영화대학; 平壤演劇映畵大學)
  • Han Dokszu Könnyűipari Egyetem (한덕수평양경공업대학; 韓德銖平壤輕工業大學)
  • Koreai Testnevelési Egyetem (조선체육대학; 朝鮮體育大學).

InfrastruktúraSzerkesztés

KözlekedésSzerkesztés

 
Tatra KT8D5K villamos

Phenjan az ország közlekedési gócpontja. Közutakkal, vasútvonalakkal és légifolyosókkal rendelkezik belföldi és külföldi úti célokra egyaránt. Innen indul autópálya Nampho, Vonszan, és Keszong felé.[24] Az ország legnagyobb vasútvonalai ide futnak be, a Phenjan vasútállomásra, ezek közül a legnagyobbak az északi Phjongi, az északkeleti Phjongna és a déli Phjongbu. Nemzetközi vasúti járatok is indulnak innen Peking (25 óra), Tantung (6 óra), illetve Moszkva (6 nap) felé. A város a Phjongna vonal révén összeköttetésben áll a Transzszibériai vasútvonallal. Egy Vonszanba tartó gyorsvasút tervezés alatt áll.[64]

 
A metró információs táblája

Az állami tulajdonú Air Koryo nemzetközi járatokat indít a Szunani nemzetközi repülőtérről az alábbi célállomásokra:[65]

2008 áprilisától az Air China rendszeresen indít járatokat a városba.

Belföldi légi úticélok:

A metró, a villamos- és a trolihálózat végzi a közösségi utasszállítás javát.[24] 2015 júliusában a forgalmasabb utak mellett kerékpárutak épültek.[66] A városban kevés a személygépjármű, ezért a gépkocsibirtoklás Észak-Koreában státuszszimbólumnak számít, a lakosság nagy része kerékpározik.[67] Néhány közút állapota sem megfelelő.[68]

EgészségügySzerkesztés

 
Phenjani szülészet

Az 1945-ös felszabadulás előtt a városban alig négy kórház üzemelt, napjainkban azonban Phenjanban számos kórház és rendelőintézet található. Ezek közül a legnagyobbak:

  • Koreai Vöröskereszt Kórház (조선적십자종합병원; 朝鮮赤十字綜合病院)
  • Phenjani Orvostudományi Egyetem Kórháza (평양의학대학병원; 平壤醫學大學病院)
  • Phenjani Szülészet (평양산원; 平壤産院)
  • Kim Man-ju Kórház (김만유병원; 金萬有病院)
  • Phenjan Városi 1. sz. Népkórház (평양시제1인민병원; 平壤市第一人民病院)
  • Phenjan Városi 2. sz. Népkórház (평양시제2인민병원; 平壤市第二人民病院)
  • Phenjan Városi 3. sz. Népkórház (평양시제3인민병원; 平壤市第三人民病院)
  • Korjo Orvostudományi Kórház (고려의학종합병원; 高麗醫學綜合病院)
  • Kugang Kórház (구강종합병원; 口腔綜合病院)

Ezenfelül minden körzetnek, megyének van saját rendelőintézete is.[63]

TurizmusSzerkesztés

A turisták kizárólag államilag kirendelt kísérők jelenlétében nézhetnek várost Phenjanban. Ezek a kísérők az idegen nyelvek java részén beszélnek, így magyarul is.[69] A városba látogatás megvalósulhat állami, vagy magántulajdonú (Koryo Tours, Uri Tours, Young Pioneer Tours) utazási irodán keresztül is.[70][71]

SportSzerkesztés

 
A városi műjégpálya
 
Mirim Lovaglóklub

Az észak-koreai propaganda nagy hangsúlyt fektet a rendszeres testmozgásra,[72] ennek köszönhetően a város számos állami, sportért felelős szervezet székhelye. Ezek közül a legnagyobbak:

  • Testnevelési Iránymutató Bizottság (체육지도위원회; 體育指導委員會)
  • Csoportgimnasztika Társulat (집단체조창작단; 集團體操創作團)
  • Testneveléstudományi Kutatóintézet (체육과학연구소; 體育科學硏究所)

Továbbá itt találhatók Észak-Korea legnagyobb sportlétesítményei, ezek közül a legfontosabbak:

  • Kim Ir Szen Stadion (김일성경기장; 金日成競技場)
  • Május Elseje Stadion (5월1일경기장; 五月一日競技場)
  • Janggakto Labdarúgóstadion (양각도축구경기장; 羊角島蹴球競技場)
  • Phenjani Sportház (평양체육관; 平壤體育館)
  • Phenjani Műjégpálya (평양빙상장; 平壤氷上場)
  • Szoszan Labdarúgóstadion (서산축구경기장; 西山蹴球競技場).[63]
  • Meari Lőtér (메아리사격관; 메아리射擊館)
  • Mirim Lovaglóklub (미림승마구락부; 美林乘馬俱樂部)

Híres szülötteiSzerkesztés

 
Hong Rjongho

TestvérvárosokSzerkesztés

PanorámaSzerkesztés

Phenjan egy panorámaképe

JegyzetekSzerkesztés

  1. Mun Dzsongcshol. „혁명의 수도 평양에 장애인 거주 할 수 없다”, DailyNK, 2007. április 20. (Hozzáférés ideje: 2017. február 26.) 
  2. I Sincshol. „사회주의 ‘조선의 심장’ 평양의 동아시아 도시로의 변화 가능성”, DBpia (Hozzáférés ideje: 2017. november 14.) 
  3. Korea, North. CIA World Factbook. (Hozzáférés: 2017. március 13.)
  4. Laczkó Krisztina - Mártonfi Attila 2006. Helyesírás. Budapest, Osiris Kiadó.
  5. Phenjan? Fenjan? Pjongjang? Pyongyang? (a Keletiből Hongkongba c. blog) – a magyarban használt alak eredetéről
  6. Haack, Hermann, Kartográfiai Vállalat. Kisatlasz (Eredeti cím: Haack Kleiner Atlas „Die Erde”). Berlin, Német Demokratikus Köztársaság: Geographisch-Kartographische Anstalt Gotha. ISBN 9633508266 CM (1985) 
  7. ^ a b Kang Midzsin. „Rejigged Pyongyang Annoys Southern Citizens”, Daily NK, 2011. február 25. (Hozzáférés ideje: 2017. március 6.) 
  8. Sin Dzsuhjon. „Bongsu Church in Pyongyang a Fraud, Only for False Propagation of Freedom of Religion”, Daily NK, 2005. augusztus 2. (Hozzáférés ideje: 2017. március 6.) 
  9. Központi Hírszerző Ügynökség: Korea, North. The World Factbook. (Hozzáférés: 2017. március 6.)
  10. A Guide to North Korean Food from a Man Who's Been Eating It for 14 Years”, Vice Munchies, 2017. január 10. (Hozzáférés ideje: 2017. március 6.) 
  11. MUNCHIES in North Korea: A Visit to Pyongyang's Newest Pizza Joint”, Vice Munchies, 2016. november 2. (Hozzáférés ideje: 2017. március 6.) 
  12. ^ a b Sushi in Pyongyang: Japanese chef opens rare restaurant”, Fox 12, 2017. március 5. (Hozzáférés ideje: 2017. március 5.) 
  13. Stats. Pyongyang Metro. (Hozzáférés: 2017. március 6.)
  14. 평양시 개요. 북한지역정보넷. (Hozzáférés: 2017. március 5.)
  15. Kim Hanszu. „평양은 '조선의 예루살렘'이었다”, Premium Chosun, 2015. január 26. (Hozzáférés ideje: 2017. március 5.) 
  16. Pyongyang was to become 'Kim Il Sung City'; The followers of Kim Jong Il suggested the idea”, Daily NK, 2005. február 21. (Hozzáférés ideje: 2014. október 4.) 
  17. ^ a b c North Korea – A Country Study. Library of Congress Country Studies, 2008. (Hozzáférés: 2017. március 10.)
  18. ^ a b 평양시 자연. 북한지역정보넷. (Hozzáférés: 2017. március 5.)
  19. World Weather Information Service - Pyongyang. WMO. (Hozzáférés: 2017. március 11.)
  20. Klimatafel von Pyongyang (Pjöngjang) / Korea (Nordkorea). Deutscher Wetterdienst. (Hozzáférés: 2017. március 11.)
  21. Station 47058 Pyongyang. Global station data 1961–1990—Sunshine Duration. Deutscher Wetterdienst. (Hozzáférés: 2017. március 11.)
  22. National Research Institute of Cultural Heritage. 2001. Geumtan-ri. Hanguk Gogohak Sajeon [Dictionary of Korean Archaeology], pp. 148–149. NRICH, Seoul. ISBN 8955080255
  23. Lee, Peter H & Wm. Theodore De Bary. Sources of Korean Tradition, page 5-6. Columbia University Press, 1997.
  24. ^ a b c d e f P’yŏngyang. Encyclopaedia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. március 10.)
  25. ^ a b Lahmeyer, Jan, "North Korea – Urban Population", Populstat, University of Utrecht.
  26. Memorandum (Institute of Pacific Relations, American Council), Vol. 2, No. 5 (Mar. 16, 1933), pp. 1-3
  27. 수도-평양. 내나라. (Hozzáférés: 2017. március 5.)
  28. N. Korea incorporates key farming county into Pyongyang”, Yonhap News, 2012. február 29. (Hozzáférés ideje: 2017. március 11.) 
  29. Sai R. Park. The Good Doctor: Bringing Healing to the Hopeless. InterVarsity Press, 47–. o (2010. december 15.). ISBN 978-0-8308-5673-2 
  30. Church anniversary in North Korea - YouTube. Korea Hangja. (Hozzáférés: 2017. március 6.)
  31. Pak Csongu. „“평양 러시아정교회 사원 리모델링””, Radio Free Asia, 2014. január 8. (Hozzáférés ideje: 2017. április 2.) 
  32. Chad O'Carroll. „Iran Build's North-Korea's First Mosque”, NKNews.org, 2013. január 22. (Hozzáférés ideje: 2017. március 5.) 
  33. Diocese of P’yŏng-yang. Catholic Hierarchy. (Hozzáférés: 2017. március 8.)
  34. Bishop Francis Hong Yong-ho †. Catholic Hierarchy. (Hozzáférés: 2017. március 8.)
  35. Eric Talmadge. „Christmas in N. Korea: Lights and trees, but devoid of Jesus”, Associate Press, 2016. december 23. (Hozzáférés ideje: 2017. március 5.) 
  36. ^ a b Ten Power Plants on Chongchon River under Construction to Increase Power Supply to Pyongyang. Institute for Far Eastern Studies, 2014. december 19. (Hozzáférés: 2015. április 20.)
  37. Pyongyang Metro maps. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
  38. Effort to Prevent Outflow of Capital into Markets. Institute for Far Eastern Studies, 2015. március 20. (Hozzáférés: 2015. április 20.)
  39. ^ a b c Architecture and City Planning. Kongresszusi Könyvtár. (Hozzáférés: 2015. április 24.)
  40. Staff. „Will 'Hotel of Doom' ever be finished?”, BBC News, BBC, 2009. október 15. (Hozzáférés ideje: 2015. április 24.) 
  41. Yoon, Sangwon. „Kempinski to Operate World’s Tallest Hotel in North Korea”, 2012. november 1. (Hozzáférés ideje: 2015. április 24.) 
  42. Lee, Seok Young: "Pitiful" Changjeon Street the Top Priority. Daily NK, 2011. augusztus 25. (Hozzáférés: 2011. augusztus 30.)
  43. Pyongyang glitters but most of NKorea still dark. Yahoo News, 2013. április 29. (Hozzáférés: 2015. április 24.)
  44. Kim Jong-un orders construction of another scientists' street in Pyongyang. Yonhap News, 2016. március 18. (Hozzáférés: 2016. április 25.)
  45. Ground-breaking Ceremony of Ryomyong Street Held”, Rodong Sinmun, 2016. április 6. (Hozzáférés ideje: 2017. március 6.) 
  46. Builders of Ryomyong Street Vow to Finish Project before Day of Sun”, Rodong Sinmun, 2017. január 31. (Hozzáférés ideje: 2017. március 6.) 
  47. Merits of Builders of Ryomyong Street and Their Helpers Highly Appreciated”, Rodong Sinmun, 2017. április 17. (Hozzáférés ideje: 2017. április 26.) 
  48. Inaugural Ceremony of Ryomyong Street Held in Presence of Kim Jong Un”, Rodong Sinmun, 2017. április 14. (Hozzáférés ideje: 2017. április 26.) 
  49. With new town project, N.K. seeks internal solidarity, defies sanctions: Seoul”, Yonhap News, 2017. április 14. (Hozzáférés ideje: 2017. április 14.) 
  50. KCNA Detailed Report on Completion of Ryomyong Street”, Rodong Sinmun, 2017. április 17. (Hozzáférés ideje: 2017. április 26.) 
  51. Moving to New Flats in Ryomyong Street Begins”, Rodong Sinmun, 2017. április 19. (Hozzáférés ideje: 2017. április 26.) 
  52. Andrew Butler. „The biggest stadium in the world is in North Korea, and it’s utterly insane”, Dreamteam FC, 2017. február 22. (Hozzáférés ideje: 2017. március 7.) 
  53. Manish. „Rungrado 1st of May Stadium: The largest stadium in the world”, Sportskeeda, 2016. február 3. (Hozzáférés ideje: 2017. március 7.) 
  54. Duncan Wright. „The 20 biggest sport stadiums in the world ranked by current capacity”, News.com.au, 2017. január 17. (Hozzáférés ideje: 2017. március 7.) 
  55. ^ a b 평양시. 조선국제청소년려행사. (Hozzáférés: 2017. március 11.)
  56. 평양국제영화회관 北주민들에 인기”, Daily NK, 2006. április 5. (Hozzáférés ideje: 2017. március 11.) 
  57. 개선청년공원 둘러보는 北 김정일”, Daily NK, 2010. április 23. (Hozzáférés ideje: 2017. március 11.) 
  58. 인민문화궁전. 한국민족문화대백과사전. (Hozzáférés: 2017. március 11.)
  59. 평양시 平壤市 (Korean nyelven). Nate/Encyclopedia of Korean Culture
  60. ^ a b 닮은 듯 색다른 매력을 간직한 북한의 음식 문화 (Korean nyelven). Korea Knowledge Portal, 2009. június 19.
  61. Ju, Wan-jung (주완중). „'오마니의 맛' 관심”, The Chosun Ilbo, 2000. június 12. (Korean nyelvű) 
  62. Lankov, Andrei (2007), North of the DMZ: Essays on daily life in North Korea, McFarland, pp. 90–91, ISBN 978-0-7864-2839-7
  63. ^ a b c d e f 평양시 문화. 북한지역정보넷. (Hozzáférés: 2017. március 2.)
  64. Outline for Development of Wonsan-Kumgangsan Tourist Region Revealed. Institute for Far Eastern Studies, 2015. március 26. (Hozzáférés: 2015. április 20.)
  65. Entry Procedures. Naenara. (Hozzáférés: 2017. március 6.)
  66. North Korea installs bike lanes in Pyongyang. Telegraph.co.uk, 2015. július 14. (Hozzáférés: 2017. március 3.)
  67. In Kim's North Korea, Cars Are Scarce Symbols of Power, Wealth. Bloomberg. (Hozzáférés: 2012. szeptember 27.)
  68. Fisher, Max: North Korean Press Bus Takes Wrong Turn, Opening Another Crack in the Hermit Kingdom. The Atlantic. (Hozzáférés: 2012. április 17.)
  69. Gaál Csaba: Vonzó a földi pokol. Origo.hu, 2014. január 15. (Hozzáférés: 2017. március 6.)
  70. She sent Dennis Rodman to North Korea. Travel Weekly. (Hozzáférés: 2015. június 11.)
  71. Young Pioneer Tours. American in North Korea. [2014. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 11.)
  72. Pak Dzsinhjok. „Ask a North Korean: How is sport viewed in the DPRK?”, NKNews.org, 2016. július 14. (Hozzáférés ideje: 2017. március 7.) 
  73. Список породнённых городов. ПОРОДНЕННЫЕ ГОРОДА. (Hozzáférés: 2017. március 8.)
  74. Bilateral Relations (Nepal-North Korea). Nepál külügyminisztériuma, 2012. július 31. (Hozzáférés: 2017. március 8.)
  75. LB Ciputri Hutabarat. „Ahok Berencana Kunjungi Pyongyang”, MetroTVNews.com, 2016. február 12. (Hozzáférés ideje: 2017. március 8.) 

További információkSzerkesztés