Tádzsikisztán
| Ez a szócikk szaklektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi. Ha nincs indoklás a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont! |
Tádzsikisztán (tádzsikul: Тоҷикистон) ország Közép-Ázsiában. Magyarországnál másfélszer nagyobb területű köztársaság. A volt Szovjetunió egyik legdélebben fekvő utódállama 1991-ben lett független.
Tartalomjegyzék
TörténelemSzerkesztés
I. e. 4000 óta folyamatosan lakott a mai Tádzsikisztán területe.
A történelem során különböző birodalmak területe volt, legtovább a Perzsa Birodalomé. Ennek hatása máig megmaradt: a tádzsik nyelv gyakorlatilag a perzsa nyelv egyik nyelvjárása, üzbég és orosz jövevényszavakkal bővülve.
Az i. e. 4. század végétől az i. e. 2. század első negyedéig a terület a Baktria része volt. A kínai Han-dinasztiával kapcsolatok épültek ki az i. e. 2. században, akik követet küldtek Baktriába, hogy derítse fel a Kínától nyugatra eső területeket.
A 7. században arabok hozták az iszlámot, amit a kínaiak sikertelenül próbáltak megakadályozni. A Tang-dinasztia (618-907) csapatai 751-ben vereséget szenvedtek a Talasz-folyó menti csatában (a mai Kirgizisztán és Kazahsztán határvidékén). A csata máig tartó következménye, hogy Kína elveszítette befolyását Közép-Ázsia felett.
Később az iráni eredetű Számánida Birodalom (819-999) része lett, majd Horezm (Hvárezm) államához tartozott.
A 13. században Dzsingisz kán vezetésével betörtek a mongolok, megsemmisítették Horezm államát és a lakosság jelentős részét lemészárolták. (Mongol hadjárat Horezm ellen 1219-1221.)
Ezt követően a terület a buharai kánsághoz tartozott egészen a 19. század végéig, az orosz fennhatóság („protektorátus") kezdetéig.
Az 1917-es orosz forradalom után Közép-Ázsiában baszmacsoknak nevezett gerillák harcoltak a bolsevikokkal. Függetlenné kívántak válni - eredménytelenül. Négyéves háborúban a túlerőben lévő bolsevikok győztek, közben mecseteket és falvakat égettek fel és keményen elnyomták a lakosságot. A szovjet hatóságok szekularizációs kampányt indítottak, üldözték a muszlim, a zsidó és a keresztény vallásgyakorlást, bezárták a mecseteket, templomokat és zsinagógákat.
1924-ben Üzbegisztán részeként megszervezték a Tadzsik Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságot. 1929-ben a Tadzsik Szovjet Szocialista Köztársaság önállóan lett a Szovjetunió tagállama. Üzbegisztánban maradtak olyan városok, amelyek lakossága azelőtt tádzsik többségű volt, a legjelentősebb Szamarkand és Buhara volt. Az életszínvonal, az oktatás színvonala és az iparosodottság elmaradt a többi szovjet tagállam szintjétől. Az 1980-as években a Szovjetunióban az itteni háztartások voltak legkevésbé képesek megtakarítani, a magasabb jövedelmi csoportokba az itteni háztartások tartoztak legkisebb arányban, itt volt a legkevesebb egyetemi végzettségű ember 1000 fő közül. Az 1980-as évek végén a tádzsik nacionalisták több jogot kezdtek követelni. 1990-ig nyíltan nem jelent meg semmiféle mozgalom. A következő évben a Szovjetunió összeomlott, Tádzsikisztán kikiáltotta függetlenségét.
Szinte azonnal polgárháború tört ki, különböző frakciók harcoltak egymással.[2] Ezeket a frakciókat leginkább arról lehetett megkülönböztetni, hogy melyik családhoz hűek. Ekkoriban a nem muszlim lakosság, főleg az oroszok és a zsidók menekültek az országból az üldözés és a fokozódó szegénység elől, jobb életkörülményeket remélve Nyugaton vagy más volt szovjet köztársaságban. 1992-ben Emomali Rahmanov került hatalomra és azt máig kezében tartja. A polgárháború idején ő is részt vett az etnikai tisztogatásokban. 1997-ben tűzszünet lépett életbe Rahmanov és ellenzéke, az Egyesült Tádzsik Ellenzék között. 1999-ben békés körülmények között tartottak választásokat. Ez a választás az ellenzék szerint nem volt tisztességes. Rahmanovot a szavazatok hatalmas többségével újraválasztották. Dél-Tádzsikisztánban orosz csapatok állomásoztak 2005 nyaráig, őrizték az afgán határt. A 2001. szeptember 11-i támadás óta amerikai és francia csapatok is állomásoznak az országban.
Az ország délkeleti részén található Gorno-Badahsán autonóm területet síita törzsek lakják. Az iszlám fundamentalizmus talaján álló erők célja a Tádzsikisztántól független iszlám állam kikiáltása.
FöldrajzSzerkesztés
DomborzatSzerkesztés
Területét a Zeravsán-Aláj és a Pamír hegyvidékei és az általuk közrezárt medencék uralják. Az ország területét hegyek borítják; a terület 7%-a van 1000 m alatt, több mint fele 3000 m magasság felett fekszik,[3] csupán északnyugaton és délnyugaton fordulnak elő kisebb síkságok. Az országot alkotó hegyvonulatok:
- Nyugati-Pamír (délkeleten, 7500 méter magasságig).
- Keleti-Pamír (4000 méteres fennsík).
- Alajontúli-hegység (északkeleten, meghaladja a 7100 métert).
- Zaravsáni-hegység (nyugaton, csaknem 5500 méter).
Legmagasabb pontja a Iszmoilí Szomoní-csúcs (korábban Kommunizmus-csúcs), amelynek magassága 7495 méter.
A Pamírban található Fedcsenko-gleccser Ázsia leghosszabbja 71 kilométeres hosszával.[4]
VízrajzSzerkesztés
A hegyi folyók (Pangh/Pandzs, Vahs, Zaravsán) gleccserekből kapják és Közép-Ázsia lefolyástalan vidékeire szállítják vizüket.
ÉghajlatSzerkesztés
Éghajlata mérsékelt égövi kontinentális. A nagy magasság miatt gyakori a kemény hideg. A csapadék mindenütt kevés, de a zárt völgyekben félsivatagi körülmények uralkodnak.
TérképenSzerkesztés
Domborzati térkép
Éghajlati térkép Köppen osztályozásán (angol)
Az Aláj-hegység, előtérben a Jiptik-völgy
Tájkép
Élővilág, természetvédelemSzerkesztés
Topográfiai és éghajlati tagoltsága folytán növényvilága változatos.
Nemzeti parkjaiSzerkesztés
- Magába foglalja a Pamír-hegység jelentős részét és itt található a harmadik legmagasabban fekvő hegyi ökoszisztéma a Himalája és a Karakorum-hegység után.
Természeti világörökségSzerkesztés
Az UNESCO által elismert természeti világörökségi helyszín a Pamír.
Államszervezet és közigazgatásSzerkesztés
Alkotmány, államformaSzerkesztés
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatásSzerkesztés
Politikai pártokSzerkesztés
Közigazgatási beosztásSzerkesztés
Az országot két tartomány (вилоят [vilojat], ill. ولایتها;) Hatlon, Szugd; egy autonóm tartomány (вилояти мухтор/vlojati muhtor ill. ولایت مختار) Hegyi-Badahsán és egy fővárosi körzet (Ноҳияҳои тобеъи умҳур ill. ناحیه های تابع جمهوری) Nohijahoi tobei Dzsumhurij alkotja.
|
|
Védelmi rendszerSzerkesztés
NépességSzerkesztés
|
Képek   .jpg)  .jpg)  |
A népesség zöme a hegyvidékeket felszabdaló folyóvölgyekben él.
Általános adatokSzerkesztés
- Népesség: 8 160 000 fő (2014. januári becslés)
- Népsűrűség: 51,1 fő/km²
- Népességnövekedés: 2,19% (2006 becslés)
- Születéskor várható átlagos élettartam: férfiak 62 év, nők 68 év (2006 becslés)
- Életkor szerinti megoszlás: 0-14 éves 37,9%, 15-64 éves 57,4%, 65 év feletti 4,8% (2006)
- Városi lakosság aránya: 32,2% (1999)
- Írástudatlanság: 2,3% (1999)
Legnépesebb városokSzerkesztés
Etnikai, nyelvi megoszlásSzerkesztés
Tádzsikisztán legnépesebb etnikai csoportja a tádzsik, mely az ország lakosságának 79,9%-át teszi ki, beleszámítva ebbe a mintegy 135 ezer pamírit, akik a tádzsik etnikumon belül külön etnográfiai csoportot alkotnak. (A pamíriakat nem számítva a tádzsik etnikum aránya 77,6%.) További jelentős etnikai csoportok az üzbégek (15,3%), az oroszok (1,1%) és a kirgizek (1,1%), valamint 2,6%-nyi egyéb nemzetiségű lakos.[5] Tádzsikisztán nemzeti kisebbségeit két nagy csoportra szokás osztani. Az egyik csoportot az orosz hódítást és a szovjet megszállást megelőzően is a jelenlegi Tádzsikisztán területén élő etnikai csoportok alkotják, ezek az üzbégek és a kirgizek. A másik csoportot az orosz, majd szovjet uralom alatt betelepültek alkotják, ezek főként oroszok. Az 1992–1997 közötti polgárháború során az orosz lakosság nagyobb része elköltözött. A polgárháború a többi nemzetiség esetében nem okozott jelentős változásokat.
Az ország alkotmánya szerint a hivatalos nyelv a tádzsik. Az orosz nyelv az etnikai csoportok közti érintkezés nyelve. Az alkotmány 2. cikkelye garantálja a nemzeti kisebbségek szabad nyelvhasználatát.
Vallási megoszlásSzerkesztés
Az ország lakosságának 85%-a szunnita muszlim, 5%-a síita muszlim, 10% egyéb vallású.
Szociális rendszerSzerkesztés
GazdaságSzerkesztés
|
Képek    |
Tádzsikisztán szegény, hegyvidéki gazdaságú ország. Itt az egyik legalacsonyabb az egy főre jutó GDP a szovjet utódállamok közül. Élelmiszerének mintegy 70%-át importálja. Mivel a munkalehetőségek igen korlátozottak Tádzsikisztán, több mint egymillió tádzsik állampolgár dolgozik külföldön - 90%-uk Oroszországban.[6]
MezőgazdaságSzerkesztés
Mezőgazdaságát a gyapot monokultúrája jellemzi, öntözött területeken. Területének kevesebb mint 7%-a szántóföld.[6]
Fő termények[6]: gyapot, gabona, gyümölcs, szőlő, zöldség;
Fő tenyésztett állatok: szarvasmarha, juh, kecske.
IparSzerkesztés
Említésre méltó a nagy hagyományokkal rendelkező selyem- és pamutipar. Kiemelhető még az alumínium- és cementgyártás, a növényi olaj előállítása. Iparában főleg kis elavult gyárakban a könnyűipar és az élelmiszer-feldolgozás jellemző.[6]
BányászatSzerkesztés
Földje ásványkincsekben (kőszén, kősó, higany) és vízenergiában gazdag, de szénhidrogénekben szegény. További ásványkincsek: ezüst, arany, urán, volfrám.
KereskedelemSzerkesztés
Fő külkereskedelmi cikkek[6]:
- Export: alumínium, villamos energia, gyapot, gyümölcsök, növényi olaj, textília
- Import: kőolajtermékek, gépek és berendezések, élelmiszerek
Főbb kereskedelmi partnerek 2015-ben:[7]
- Export:
Törökország 19,7% 
Kazahsztán 17,6% 
Svájc 13,7% - Import:
Kína 42,3% 
Oroszország 17,9% Kazahsztán 13,1%
EgyébSzerkesztés
A Pamír vidéke az Afganisztánból Európába irányuló, illegális kábítószer-szállítmányok átrakóhelye.
KözlekedésSzerkesztés
KultúraSzerkesztés
|
Képek a kultúráról            |
Az országban 2007 óta tilos nyilvánosan ünnepelni a születésnapokat, 2013 óta az újévi mulatságok sem engedélyezettek. 2015 óta tilos megünnepelni a karácsonyt az iskolákban.[8]
Oktatási rendszerSzerkesztés
2008-ban az oktatásra fordított kiadás a GDP 3,5% volt.[9] Egy UNICEF által támogatott felmérés szerint a lányok körülbelül 25%-a képtelen a szegénység és nemi diszkrimináció miatt a kötelező elemi iskolai oktatásban részt venni,[10] bár általánosságban az írni-olvasni tudás aránya viszonylag magas Tádzsikisztánban.[11]
Kulturális intézményekSzerkesztés
TudománySzerkesztés
MűvészetekSzerkesztés
Hagyományok, néprajzSzerkesztés
GasztronómiaSzerkesztés
TurizmusSzerkesztés
SportSzerkesztés
OlimpiaSzerkesztés
ÜnnepekSzerkesztés
| dátum | név | helyi név | megjegyzés |
|---|---|---|---|
| Jan 1 | Újév | - | - |
| Febr 23 | Fegyveres erők napja | - | |
| Marc 8 | Nemzetközi nőnap | - | - |
| Marc 20 - 22 | Perzsa újév | Navruz | - |
| Ápr 6 | A nemzet vezetőjének napja[12] | - | - |
| Máj 1 | A munka ünnepe | - | - |
| Máj 9 | A győzelem napja[13] | - | II. vh. vége |
| Jún 27 | Nemzeti Egység Napja | - | - |
| Szept 9 | Függetlenség napja | - | 1991. |
| Nov 6 | Az alkotmány napja | - | - |
| Nov 24 | A zászló napja | ||
| változó | Eid al-Fitr | Eid-i-Ramazon | ramadán vége |
| változó | Eid ul-Adha | 70 nappal a ramadán vége után |
További információkSzerkesztés
- Tádzsikisztán.lap.hu (linkgyűjtemény)
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Világbank-adatbázis. Világbank. (Hozzáférés: 2019. április 8.)
- ↑ Az elfelejtett háború - Tádzsikisztán 1992-1997. KatPol blog, 2009. május 2. (Hozzáférés: 2009. május 4.)
- ↑ Reader's Digest: Világjárók lexikona → Tádzsikisztán, 1995
- ↑ Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776
- ↑ A 2000-es népszámlálás adatai szerint.
- ↑ a b c d e https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/ti.html
- ↑ CIA World Factbook
- ↑ Betiltják a karácsonyt a tádzsik iskolákban
- ↑ International Human Development Indicators. Részletes országadatok, 2012. február 22. [2012. január 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 22.)
- ↑ http://www.unicef.org/media/media_27308.html angol nyelvű UNICEF sajtóhír
- ↑ CIA World Factbook
- ↑ According to the proposed legislation, the public holiday would be called either President's Day or the Day of the Leader of the Nation.
- ↑ Cite web hiba: a title paramétert mindenképpen meg kell adni!
