Afganisztán

állam Dél-Ázsiában

Afganisztán, hivatalos nevén Afganisztáni Iszlám Emírség (pastu nyelven د افغانستان اسلامي امارت, perzsául امارت اسلامی افغانستان) Ázsia szívében fekvő, szárazfölddel határolt ország. Egyes besorolások szerint Közép-, más besorolások szerint Dél-Ázsiában, egy harmadik rendszerezés szerint pedig Nyugat-Ázsiában van. Vallási, etnikai-nyelvi és földrajzi értelemben legtöbb szomszédjához hasonlít. Délen és keleten legnagyobb részén Pakisztán, nyugaton Irán, északon Türkmenisztán, Üzbegisztán és Tádzsikisztán, északkeleten Kína határolja. Az ország nevének jelentése: „az afgánok földje”.

Afganisztáni Iszlám Emírség
امارت اسلامی افغانستان (dari)

د افغانستان اسلامي امارت (pastu)
Də Afġānistān Islāmī Imārat
Afganisztán zászlaja
Afganisztán zászlaja
Afganisztán címere
Afganisztán címere
Nemzeti mottó: لا إله إلا الله، محمد رسول الله
Nincs más Isten, csak Allah, és Mohamed az Ő prófétája
Nemzeti himnusz: ملي سرو (Milli Surood)
LocationAfghanistan.svg

Fővárosa Kabul
é. sz. 34° 31′, k. h. 69° 11′
Államforma iszlamista emírség
Vezetők
Államfő Hibatulla Ahundzáda
Miniszterelnök Haszán Ahund (átmeneti)
Hivatalos nyelv dari, pastu
Beszélt nyelvek üzbég, türkmén
Függetlenség Egyesült Királyságtól
Függetlenség kikiáltása 1919. augusztus 8.
Függetlenség elismerése 1919. augusztus 19.
Tálib hatalomátvétel 2021. augusztus 15.

Tagság
Népesség
Népszámlálás szerint37 466 414 fő (2021)[1] +/-
Rangsorban40.
Becsült32 225 560[2] fő (2019)
Rangsorban40.
Népsűrűség49 fő/km²
Rangsorban 128.
Főbb etnikumok pastuk 42%
tádzsikok 27%
hazarák 9%
üzbégek 9%[3]
Vallások iszlám 99,7%
egyéb 0,3%[4]
GDP2018
Összes21,657 milliárd USD[5] (111.)
PPP: 72,911 milliárd USD
Egy főre jutó601 USD (177.)
PPP: 2024 USD
HDI (2007) 0,498[6] (168.) – alacsony
Gini-index (2008) 27,8
Írástudatlanság 61,8%
Földrajzi adatok
Terület652 230 km²
Rangsorban 40.
IdőzónaUTC+04:30 (UTC)
Egyéb adatok
Pénznem afgán afgáni (AFN)
Nemzetközi gépkocsijel AFG
Hívószám 93
Segélyhívó telefonszám
  • 112
  • 100
  • 101
  • 102
Internet TLD.af
Villamos hálózat 220 V/50 Hz
Elektromos csatlakozó C és F típus
Közlekedés iránya jobb oldali
A Wikimédia Commons tartalmaz Afganisztáni Iszlám Emírség témájú médiaállományokat.

Afganisztán etnikai csoportok színes mozaikja, és találkozási pont Nyugat és Kelet között. A vándorlás és a kereskedelem egyik fókuszpontja volt a régi időkben. Története során a területét már többször megszállták: a Perzsa Birodalom, Nagy Sándor, az Arab Birodalom, a törökök, a mongolok, a Brit Birodalom, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok.

Nevének eredeteSzerkesztés

Neve az afgán népnévből ered, melynek forrása tisztázatlan, valószínűleg személynévre vezethető vissza.

FöldrajzSzerkesztés

 
Afganisztán domborzati térképe

A Magyarországnál hétszer nagyobb Afganisztán alakja rendkívül sajátos: a Hindukus hegyeiben húzódó, hosszú, keskeny keleti nyúlványa választja el egymástól a tőle északra fekvő Tádzsikisztánt Pakisztántól és Indiától. Északon még Üzbegisztánnal és Türkmenisztánnal, keleten Kínával, nyugaton Iránnal határos; tengerpartja nincs. Területének legnagyobb, központi része mély völgyekkel szabdalt, magas hegyvidék. Legmagasabb pontja a Hindukusban található Novsak (7485 méter).

Ásványkincsekben gazdag. Délkeleten arany, ezüst, réz, ón, vasérc lelőhelyek vannak; északkeleten drágakövek és féldrágakövek (lazurit, smaragd, azurit) találhatók, északon pedig jelentőssé válhat a kőolaj- és földgázkészlet. Az országban ezen kívül található urán, szén, króm, talkum, barit, kén, grafit és kősó. Ez a jelentős ásványkincs lényegében kihasználatlan a szovjet megszállás és az azt követő polgárháború hatására. A közeli jövőre tervezik a kitermelés megindítását.

térkép szerkesztése

DomborzataSzerkesztés

 
A Hindukus hegyei

Az ország területének háromnegyed része hegyvidék. A Hindukus csúcsai 4000–7000 méterig emelkednek; az ország legmagasabb pontja a Novsak (7485 m). Legalacsonyabb pontja az Amu-darja folyó mentén van, 258 m. Az ország középső részén a hegyek alacsonyabbak; a hegyvidék több ágra szakad. A hegyvidéket nagy szerkezeti vonalak mentén mélyen bevágódott völgyek szabdalják fel.

A Hindukusból Indiába a Hajbár-hágón át vezet az út. Ezt a stratégiai pontot a környék minden, magára valamit is adó birodalma, illetve uralkodója megpróbálta ellenőrzése alá vonni. A Hindukusnak a hágó és az ország központi része közötti, keskeny szakasza a Vāhān-hegység. Kabultól nyugatra a Bāmijān és a Kuhe Bābā hegyláncai húzódnak. A hegyvidék legnyugatibb gerince (északnyugaton) a Szaféd-Kāh, Az ország középső részéből délnyugatra nyúló gerincvonulat a Hazardzsát.

Az északi határvidék lösszel borított síkság, illetve alacsony dombvidék. Kelet felé a hegyek az Indus medencéje felé lejtenek. Délen és délnyugaton az Afgán-medence lefolyástalan félsivatag; ennek a Helmand nagy kanyarjában elterülő része a Dasti-Margo.

VízrajzaSzerkesztés

Az ország vízrajzát alapvetően a központi hegyvidék határozza meg: jelentősebb vízfolyásai – az ettől északra folyó, a Hindukusban eredő Amu-darja kivételével – ezen a hegyvidéken erednek és innen folynak szét a szélrózsa valamennyi irányába. Az Amu-darja 960 km hossza az ország északi határa.

További, fontosabb folyók:

  • Kabul (az azonos nevű fővároson át kelet felé; az Indus egyik legfontosabb mellékvize),
  • Helmand (délnyugatra, az Afgán-medencébe) – a Hazardzsáttól délre ömlik belé legnagyobb mellékvize, az Arghandah;
  • Faräh (délnyugatra, az Afgán-medencébe),
  • Itari-rud (nyugatra, az iráni-afgán határ egy lefolyástalan területébe).

A Helmand a Föld 37. legnagyobb vízgyűjtő folyója,[7] vízgyűjtőjű területe mintegy 500 ezer km².

ÉghajlataSzerkesztés

Az ország legnagyobb részének éghajlata száraz kontinentális, mivel a Hindukus hegylánca elzárja az országot az Indiai-óceán felől érkező monszuntól. Ezeken a részeken mind az évszakos, mind a napi hőingás igen nagy. Eső jóformán csak márciustól májusig hullik. A déli-délnyugati rész félsivatag, illetve sivatag; a Kabul folyó völgye és az északi határvidék mediterrán éghajlatú. A hegységekben az éghajlat értelemszerűen hegyvidéki; az ország területének jelentős része a hóhatár (4700–5200 m) fölött fekszik.

Élővilág, természetvédelemSzerkesztés

Az egyetlen afgán kutyafajta az afgán agár.

Lásd még: Afgán gímszarvas és Afgán róka

Nemzeti parkjaiSzerkesztés

TörténelemSzerkesztés

Bár a modern afgán államot 1747-ben alapította Ahmad Sah Durrani, az ország története a régmúltba nyúlik vissza. Ásatások azt mutatják, hogy a mai Afganisztán területén már 50 000 évvel ezelőtt emberek éltek, és a terület földművelő közösségei valószínűleg a legrégebbiek a világon.

Afganisztán egyedülálló találkozási pontja a különböző indoeurópai civilizációknak, akik itt érintkezésbe kerültek és gyakran harcoltak egymással. Emiatt fontos helye a korai történelemnek. Az idők során a területen számos nép fordult meg, köztük árja (indo-iráni) törzsek. Sokan hódították meg, köztük a médek és a Perzsa Birodalom, Nagy Sándor, kusánok, heftaliták, arabok, török és mongol népek. A jelenkorban sikertelenül próbálták meg leigázni a britek és a szovjetek, legújabban az amerikaiak és szövetségeseik. Másrészt az itteni népek többször meghódították az iráni fennsíkot és az indiai szubkontinenst és birodalmakat alapítottak ott.

Lásd még: Afganisztán uralkodóinak listája

 
Herát erődje Nagy Sándor koráig eredeztethető, amely többször megsemmisült, majd mindannyiszor újraépítették

Az iszlám előtti korSzerkesztés

I. e. 2000 és 1200 között indoeurópai nyelvű árják hatoltak át a mai Észak-Afganisztánon. Nem bizonyított, hogy ezek az árják innen erednének. De innen haladtak tovább dél felé Indiába és nyugatra Perzsiába és onnan Európába. Közülük kerültek a Média és az akhaimenida Perzsia uralkodói olyan nevekkel, mint Aryānām Xšaθra és Airyānem Vāejah. Az árják őshazájaként szóba jön még Anatólia, Délkelet-Ázsia, Irán, Észak-India, attól függően, hogyan állapítják meg a vándorlás irányát. Később a szászánida és a még későbbi uralmak idején a területet "Erānshahr"-nak (perzsa Īrānšahr) hívták, ami szó szerint "az árják birtoka".

Bizonyos meggondolások szerint a zoroasztrizmus is a mai Afganisztánban alakult ki i. e. 1800 és 800 között, mert Zarathustra Balhban élt és halt meg. Balh városa ma Afganisztánban van. Ebben a régióban beszélték az avesztaiként emlegetett északkeleti iráni nyelvet a zoroasztriánizmus elterjedése idején. Az i. e. 6. század közepén a Médiát az Akhaimenidák átalakították Perzsiává, ennek a határai között volt a mai Afganisztán i. e. 330-ig, amikor Nagy Sándor meghódította a vidéket. Nagy Sándor rövid megszállása után hellenisztikus utódállamok, a Szeleukidák és Baktria ellenőrizték a térséget addig, amíg délnyugati részét India felől el nem foglalta egy időre a Maurja Birodalom, elterjesztette a buddhizmust errefelé, majd visszakerült a régió baktriai uralom alá.

 
A Bala Hissar ősi fellegvára a középkorban, eredete az ókorba nyúlik vissza, Kabul (1879-es fotó)

Időszámításunk első 3 századában a kusánok hatalmas birodalmának központja volt a mai Afganisztánban, akik támogatták a buddhista kultúrát. A kusánok a szászánidáktól szenvedtek döntő vereséget a harmadik században. Különböző helyi uralkodók címeikben továbbra is kusánoknak hívták magukat (ezeket hívják általában kusano-szászánidáknak), de ezek többé-kevésbé a szászánidáktól függtek. Az utolsó kusánokat, a velük részben rokon műveltségű, fehér hunok követték, akik 425-557 között a Heftalita Birodalmat e területre is kiterjesztették. A heftalitákat I. Huszrau verte le 557-ben, és visszaállította a szászánida uralmat Perzsia felett. A kusánok és a heftaliták maradványai alapították Kabulisztán kis dinasztiáját, akiket kusano-heftalitáknak vagy Kabul-sahoknak hívnak, és később a muszlim seregek verték le őket.

Iszlám hódításSzerkesztés

A középkortól a tizenkilencedik századig Horászánnak hívták a vidéket. Horászán számos fontos központja a mai Afganisztánban van, mint Balh, Herát, Gazni, Kabul. Ebben az időszakban terjedt el az iszlám a térségben.

Az afgán régió több fontos birodalom központja volt, ilyen a számánidák (875-999), a gaznavidák (977-1187), a szeldzsuk törökök (1037-1194), a guridák (1149-1212) és a timuridák (1370-1506) birodalma. A gaznavidák időszaka Gazni, a timuridák ideje Herat számára a fénykor volt.

1219-ben Dzsingisz kán elpusztította az országot. Uralmát az Ilhánok örökölték, az ő uralmuk eltartott Timur Lenk (Tamerlán) hódításáig, aki egész Közép-Ázsia ura volt. 1504-ben Bábur, Timur Lenk és Dzsingisz kán leszármazottja, megalapította a Mogul Birodalmat, Kabul fővárossal. Az 1700-as évek elején Afganisztánt különböző csoportok ellenőrizték: az üzbégek északon, a szafavidák nyugaton és a maradék legnagyobb részén a mogulok vagy önkormányzó helyi afgán törzsek.

Hotaki-dinasztiaSzerkesztés

1709-ben a Ghilzai törzsből származó Mir Wais Hotak megdöntötte és megölte Kandahar szafavida kormányzóját, Gurgin kánt. Ezt követően legyőzte a perzsákat, akik Kandahár népét megpróbálták az iszlám szunnita irányzatáról a síitára téríteni. Kandahár vidékének ura maradt 1715-ös haláláig. Utódja fia, Mir Mahmud Hotaki lett. 1722-ben Mir Mahmud afgán sereget vezetett a mai Irán területén található Iszfahán ellen, kirabolta a várost és önmagát perzsa királlyá nyilvánította. A lakosság nagy többsége elutasította az afgán uralmat és fellázadt. Az afgánok helyiek ezreit ölték meg - beleértve több mint 3000 vallástudóst, nemest, meg a Szafavida-dinasztia tagjait – míg végül Perzsia új uralkodója, Nádir perzsa sah megdöntötte a Hotaki-dinasztia hatalmát.

A modern afgán állam megalakulásaSzerkesztés

 
Ahmad Shah Durrani 1747 és 1772 között Afganisztán első királya

1738-ban Nadir sah és hadserege, soraiban négyezer afgánnal az abdali törzsből, elfoglalta Kandahar körzetét; ugyanebben az évben megszállták Ghazni, Kabul és Lahor városokat. 1747. június 19-én Nadir saht meggyilkolták, valószínűleg unokaöccse, Ali Qoli terve alapján. Ugyanebben az évben Nadir sah egyik katonai parancsnoka és személyes testőre, az abdali törzsből származó Ahmad Sah Durrani összehívta az afgán törzsfőnökök tanácsát a helyzet megvitatására.[8] Az afgánok Kandaharban gyűltek össze és elismerték Ahmad saht királyuknak. Azóta általánosan ezt az eseményt tekintik a modern Afganisztán megszületésének. Beiktatását követően törzsi nevét Durrani-ra változtatta, ami a gyöngy jelentésű perzsa durr szóból származik.

1751-ben a sah serege meghódította a mai Afganisztán területét, ezen felül Pakisztánt, Irán Horászán és Kúhisztán tartományait és elérte Delhit Indiában. 1772 októberében Ahmad sah lemondott és visszavonult Kandahár melletti otthonába, Marufba, ahol békében meghalt. Utóda a fia, Timur Sah Durrani lett, aki a fővárost Kandahárból Kabulba telepítette át. Timur 1793-ban halt meg és fia, Zaman Sah Durrani követte az uralomban.

Európai befolyásSzerkesztés

 
XIX. századi afgán koldusok

A 19. században közepén kiéleződött a viszály a Brit Birodalommal, amelynek következtében kitört az (első angol–afgán háború, ezt 1878-ban és 1919-ben még kettő követte. A Barakzai-dinasztia uralma alatt így Afganisztán elvesztette területének nagy részét és autonómiáját az Egyesült Királyság javára.

Amanullah kán 1919-es trónra lépéséig erős volt a brit befolyás, ekkor azonban Afganisztán visszanyerte teljes függetlenségét a külügyek tekintetében. A brit intervenció idején az afgánok által lakott területet megosztották a Durand-vonal mentén. Ez a brit befolyás határa volt és ez lett később Afganisztán államhatára Brit-India, majd Pakisztán felől. Így az afgánok (pastuk) lakta terület ma is Afganisztán és Pakisztán között oszlik meg. A stabilitás leghosszabb időszaka Afganisztánban 1933 és 1973 között volt, Zahir sah király uralma alatt.

1973-ban Zahir sah mostohatestvére, Daud kán miniszterelnök vértelen államcsínyt hajtott végre. 1978-ban a kánt családjával együtt meggyilkolták, amikor a kommunista Afgán Demokratikus Néppárt puccsot hajtott végre és eltávolította a kormányzatot.

Szovjet beavatkozás és polgárháborúSzerkesztés

A hidegháborús stratégiának megfelelően 1979-ben az Egyesült Államok kormánya Jimmy Carter elnök és Zbigniew Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadó vezetésével titokban megkezdte a kormányellenes mudzsahedek felszerelését és kiképzését a pakisztáni titkosszolgálatot (Inter Services Intelligence - ISI) is felhasználva. A helyi baloldali erők megsegítésére a Szovjetunió - hivatkozva a két ország között 1978-ban aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésre - 1979. december 24-én bevonult Afganisztánba. Az invázióban százezernél több szovjet katona vett részt, akiket támogatott az afgán kommunista erők százezernél jóval több katonája. A szovjet megszállás (különböző becslések szerint) 600 000 - 2 000 000 afgán civil halálához vezetett. Ötmilliónál több afgán menekült Pakisztánba, Iránba és a világ többi részére. A nemzetközi nyomás és a mindkét oldal által elszenvedett nagy veszteségek hatására a Szovjetunió 1989-ben kivonult az országból.

Az Afgán Demokratikus Köztársaságból való szovjet kivonulás az Egyesült Államok ideológiai győzelme volt, amely három elnöki perióduson át támogatta a mudzsahedeket, hogy az olajban gazdag Perzsa-öblöt megóvja a szovjet befolyástól.

A szovjet erők kivonulását követően az Egyesült Államok és szövetségesei csak csekély segítséget nyújtottak a háborúban elpusztult országnak. A Szovjetunió 1992-ig Muhammad Nadzsibullah elnököt, az afgán titkosszolgálat korábbi főnökét támogatta, ám ekkor az új orosz kormány megtagadta, hogy olajtermékeket adjon el a Nadzsibullah-rezsimnek. A harcok eredményeként az afgán elit nagy része elmenekült az országból. A mudzsahedinek győzelme után is folytatódtak a harcok, átmenetileg a helyi hadurak szerezték meg az államhatalmat. A folyamatos harcok csúcspontja 1994-ben volt, amikor egyedül Kabulban 10 000 embert öltek meg. Káosz és korrupció uralkodott a szovjetek utáni Afganisztánban, ebből emelkedett ki a Talibán. A Talibánt vallási-politikai erők alapították, és 1996-ban elfoglalták a fővárost is. 2000 végére a tálibok elfoglalták az ország területének 95%-át, az ellenzék erői, a síita tádzsik és üzbég kisebbséget tömörítő Északi Szövetség Ahmad Sah Maszud katonai vezető irányításával csak az északkeleti országrészt, Badahsán tartományt tudta megtartani.[9] A Talibán a saría jogrendszer nagyon szigorú interpretációjáról ismert, amely a saría bevezetésével akarja elérni a célját, hogy egy 14. századi teokráciát hozzon létre, ahol a nőknek nincsenek jogaik és mindenkinek muszlimmá kell válnia. Ennek érdekében az iszlám erkölcsi és morális vezérelvei szerint kezeket vágnak le, embereket köveznek halálra.[10]

A tálibok hétéves uralma idején súlyosan korlátozták a lakosság szabadságát és az emberi jogokat, például betiltották nem csak a sajtót, hanem még a fényképezést is.[11] A nőket eltiltották a pénzkeresettől, a lányokat kitiltották az iskolákból és az egyetemekről. Az ellenszegülőket azonnal megbüntették. A kommunistákat szisztematikusan felkutatták és kézfejük vagy karjuk levágásával büntették őket. Említésre méltó, hogy 2001-re szinte minden kiadásukat az ópiumtermesztésből fedezték.

 
A ISAF műveleti felosztásának térképe (2007-es állapot)

Afganisztáni háborúSzerkesztés

 
Amerikai és angol katonák Afganisztánban (2007)

Az al-Káida sikeres merényletet hajtott végre 2001. szeptember 9-én az Északi Szövetség vezetője, Ahmad Sah Maszud tábornok ellen.[12] A néhány nappal ezt követő 2001. szeptember 11-ei támadás után az Egyesült Államok hadjáratot indított az al-Káida terrorista szervezet kiképző táborainak elpusztítására Afganisztánban. Az Egyesült Államok katonái azt is feladatul kapták, hogy kényszerítsék a Talibán kormányát, adja ki Oszáma bin Ládent és számos más al-Káida tagot. Az Egyesült Államok emiatt felvette a kapcsolatot korábbi afgán mudzsahedinekkel. Ugyanennek az évnek decemberében korábbi afgán mudzsahedinek és a diaszpóra vezetői találkoztak Németországban és tervet fogadtak el az új afgán demokratikus kormány megalakítására, ennek eredménye volt Hamid Karzai kinevezése az afgán átmeneti hatóság élére. Hamid Karzai pastu, az Afganisztán déli részén fekvő Kandahárból származik.

A 2002-ben megtartott törzsfőnöki tanácskozás, a Loja Dzsirga Karzait elismerte Afganisztán ideiglenes elnökének. A NATO 2003 augusztusában átvette az Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erő (ISAF) főparancsnokságát. A 2003-ban megtartott Loja Dzsirga új alkotmányt fogadott el, amely 2004 januárjában lépett hatályba. A 2004 októberében megtartott választásokon Hamid Karzai győzött és az Afganisztáni Iszlám Köztársaság elnöke lett. Képviselőválasztást 2005 szeptemberében tartottak. A Nemzetgyűlés - az első szabadon választott törvényhozás Afganisztánban 1973 óta - 2005 decemberében ült össze, soraiban nőkkel. Az országban folytatódik az újjáépítés, harc a szegénységgel, a rossz infrastruktúrával, az aknákkal és más fel nem robbant harci anyagokkal, és a nagyméretű máktermesztéssel és ópiumkereskedelemmel. 2017-ben rekordtermést, 9000 tonna ópiumot állítottak elő az országban.[13] A korrupció és gazdasági fejletlenség miatt az elmaradott afgán vidékek lakosságának nincs más lehetősége a megélhetésre, csak az ópium. Afganisztán továbbra is heves politikai harcok színtere. Folytatódnak a tálib felkelők akciói, veszélyt jelentenek az al-Káida csekély maradványainak támadásai. 2007 elején a tálibok növekvő jelenlétére válaszul az Egyesült Államok növelte csapatai létszámát. 2007. január 16-án számolt be az Associated Press riportere, Robert Burns arról, hogy „Az Egyesült Államok tisztjei szerint a pakisztáni katonákkal való tálibellenes együttműködésben vak vezet világtalant.” Továbbá: „A felkelők támadásainak száma 300%-kal nőtt 2006 szeptembere óta, ami annak a következménye, hogy a pakisztáni kormány békeszerződést kötött az északi Vazirisztán terület törzsi vezetőivel Afganisztán keleti határai mentén. Erről amerikai hírszerző tisztek számoltak be.”

Magyar katonák szinte a kezdetektől részt vesznek a NATO-hadműveletekben: először csak egy orvosi kontingens, majd 2003-ban egy lövészszázad is kiutazott. (Lásd: MH Tartományi Újjáépítési Csoport) Munkájuk főleg járőrözésből, kísérési és szociális feladatokból állt.

Az afgán fegyveres erőkben egy idő után már nem csak férfiak szolgáltak. A modern Afganisztán első női pilótája, Nilufar Rahmani 2013. május 14-én vette át kitüntetését.

Tálib hatalomátvétel (2021)Szerkesztés

 
Két amerikai tengerészgyalogos megosztja vizét egy fiatal afgán lánnyal a Hamid Karzai nemzetközi repülőtéren 2021. augusztus 21-én

2020 novemberében Donald Trump amerikai elnök csapatkivonást rendelt el. (Két hónap múlva már csak 2500-2500 amerikai katona állomásozott az országban). Ezt követően törvénybe iktatta a teljes amerikai csapatkivonást, ennek következtében Joe Biden amerikai elnök 2021 áprilisban bejelentette, hogy még az év szeptemberéig kivonják a csapataikat az országból. Miután az USA és a vele szövetséges országok megkezdték katonai erőik kivonását Afganisztánból, a tálibok gyors iramban meghódították az ország egyre több részét. Alig három hét alatt az ország jelentős területét és a tartományi székhelyeket elfoglalták. 2021. augusztus 15-én – az offenzíva betetőzéseként – a tálib fegyveresek harc nélkül bevonultak Kabulba is; az ország elnöke, a nyugatbarát Asraf Gáni külföldre menekült.[14][15]

Ennek következtében két kormány alakult ki. A de jure Afganisztáni Iszlám Köztársaság, Amrulla Száleh vezetésével és a de facto Afganisztáni Iszlamista Emírség, Hibatulla Ahundzáda emír vezetésével.

Államszervezet és közigazgatásSzerkesztés

 
A parlament ülésterme

Alkotmány, államformaSzerkesztés

Afganisztán a katonai diktatúra kivételével a 20. században volt monarchia, kommunista köztársaság, teokratikus állam. 2020 táján iszlám köztársaság, kormányformáját tekintve pedig elnöki rendszerű.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatásSzerkesztés

 
Afgán politikusok tárgyalnak az amerikai elnökkel annak 2006-os látogatása idején, Kabulban

A 2003-as alkotmány a hatalmi ágak szétválasztásával (törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom) egy, az iszlámon alapuló köztársaságot hozott létre. Afganisztán elnöke 2021. augusztus 15-i lemondásáig és elmeneküléséig Ashraf Ghani volt.[16]

A Transparency International 2016-os adata alapján a legkorruptabb országok egyike.[17]

Politikai pártokSzerkesztés

Afganisztánban nincsenek politikai pártok, az országot a tálib mozgalom irányítja. Kabultól észak-keletre a Pandzsír-völgy az egyetlen, amely nem ismerte el a központi hatalmat.

Közigazgatási beosztásSzerkesztés

 
Afganisztán 34 tartománya

Az ország közigazgatása harmincnégy tartományra (ولایت – velájat) oszlik, minden tartományban tartományi központ. A tartományok további körzetekre (ولسوالۍ) bomlanak, egy-egy városközponttal.

A tartományi kormányzót az afgán belügyminisztérium rendeli ki, irányítása alá tartoznak a körzeti megbízottak, prefektusok. A tartományi kormányzó képviseli az afganisztáni központi kormányzatot, ő felelős az adminisztrációs és diplomáciai feladatokért egyaránt. A tartományi rendőrfőkapitányt az afgán hadügyminisztérium nevezi ki, aki a kormányzóval működik együtt a tartományi körzetek és településeik feletti igazságszolgáltatás érvényesítésében.

Kabul az ország fővárosa és egyben legnagyobb városa, Kabul tartomány központja is, az afgán központi kormányzás székhelye.

Afganisztán tartományai (a dőlt betűvel írtak pastu nyelvűek, a jelenlegi átírásuk nem pontos; a kurzivitás nélküliek dari nyelvűek):

  • 19. Kunduz (pastu: كندز)
  • 20. Lagmán (pastu: لغمان)
  • 21. Logar
  • 22. Nangarhar (pastu: ننګرهار)
  • 23. Nímrúz
  • 24. Nurisztán
  • 25. Uruzgán (pastu: اروزګان, vagy روزګان)
  • 26. Paktia (pastu: پکتيا)
  • 27. Paktika (pastu: پکتیکا)

Védelmi rendszerSzerkesztés

 
Afganisztán közbiztonságának térképe és a mák (ópium) termesztési területei 2007–2008-ban

Afganisztán több mint 70 000 fős nemzeti rendőri erővel rendelkezik, amely teljes mozgósítás esetén jelentősen emelhető. A személyi állományt az Afganisztáni Rendőrség-program (Afghanistan Police Program, ANP) keretében képezte ki és oktatta egy nemzetközi felkészítő csoport. Bár a rendőrség hivatott a polgári rend fenntartására, mégis előfordul, hogy helyi és regionális katonai parancsnokok folytatják a rendfenntartó műveleteket az eldugottabb területeken. Gyakoriak a rendőri túlkapások és a foglyokkal való nem megfelelő bánásmód.

A Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erő (ISAF) mandátumának 2003-as megkezdésekor NATO-parancsnokság alatt kiterjesztették az ellenőrzési területet a Kabulon kívül eső területekre is. Ettől függetlenül több el nem foglalt, illetve nem huzamos idejű állami kontroll alatt álló terület továbbra is a helyi miliciák ellenőrzése alatt maradt. Ezeken az alacsony kontrollú területeken továbbra sem csökkent a bűncselekmények száma, ami a nem kellő számú rendőri erő, illetve a nem megfelelő rendőr-polgár kommunikációnak tudható be. A kérdéses területekre rendszerint az annak idején felállított Afgán Nemzeti Hadsereg erői települtek rendfenntartó célokkal, nagyobb tűzerejüknél fogva jobban érvényesülhettek a félkatonai milíciákkal szemben.

Afgán Nemzeti Hadsereg egy időben körülbelül 90 000 fős katonai erőt képviselt, létszámát mozgósítással pár év alatt 260 000-re kívánták emelni. A nemzetközi erők megfigyelői szerint az afgán hadseregben jóval kisebb volt a korrupció, mint a nemzeti rendőrségben. Ez részben a külföldi, nemzetközi OMLT-mentorképzésnek volt köszönhető (Operational Mentor and Liaison Team, Műveleti Tanácsadó és Összekötő Csoport). 2009 elején a NATO főtitkára Jaap de Hoop Scheffer kifejezte meggyőződését, hogy egy letéti alapot kellene létrehozni az afgán haderő támogatására.[18]

NépességSzerkesztés

 
Afganisztán domináló nyelveinek térképe
 
Afganisztán etnikai térképe körzetenként
  Pastu
  Tadzsik
  Hazara
  Üzbék
  Türkmén
  Nurisztáni

Általános adatokSzerkesztés

  • Népesség: 37,4 millió fő (2021)
  • Népességnövekedési ráta: 2,4 % (2010-es évek) [19]

Egyéb adatok:[20]

  • Várható átlagos élettartam: 51 év (2015-ben)
  • 2015-ben a 15 év felettiek 38%-a tud írni-olvasni (férfiak: 52%-a, nők: 24%-a)

A 2010-es évek végén a népesség kb. 24-27 %-a városlakó, kb. 71 % vidéken él, a maradék pedig nomád.[21] Ekkor mintegy 3 millió afgán ideiglenesen a szomszédos Pakisztánban és Iránban tartózkodott. 2013-ban Afganisztán volt a legnagyobb menekülttermelő ország a világon, ezt a címet ekkor már három évtizede tartották.

A népesség növekedési üteme Fekete-Afrikán kívül a világon az egyik legnagyobb. Ha a jelenlegi népesedési tendenciák folytatódnak, a népesség 2050-re várhatóan eléri a 82 milliót.[22]

Népességének változásaSzerkesztés

VárosokSzerkesztés

Nyelvi megoszlásSzerkesztés

Két hivatalos nyelv: afgán perzsa (dari) (50%) és a pastu (35%).

A hivatalos nyelveken kívül türk nyelvek (elsősorban üzbég és türkmén, a lakosság kb. 11%-a), valamint 30 kisebb nyelv (4%) beszélt. Sokan kétnyelvűek.[23]

Etnikai megoszlásSzerkesztés

Az ország képe etnikai szempontból hihetetlenül sokszínű. Az államnak nevet adó afgán, más néven pastu nép a legnagyobb létszámú. Azonban még ők sem érik el a lakosság felét sem, az ország népességének a 42%-át teszik ki. A szomszédos Tádzsikisztán többségi népcsoportját adó tádzsikok 27%-át adják a lakosságnak. A velük rokon hazarák (akik tádzsikul (perzsául) beszélnek és akiknek az őseik Dzsingisz kán hadseregének katonáiként Mongóliából érkeztek, majd telepedtek le[24] ) 9%-ot, míg a türk nyelvcsaládba tartozó üzbégek 9%-os arányt képviselnek. További kisebb népcsoportok: ajmák 4%, türkmének 3%, beludzsok 2%. A fennmaradó 4%-ot a nurisztániak, illetve a szintén török nyelveket beszélő, ám mongoloid, egymással rokonságban álló kazak és kirgiz népek teszik ki.

Vallási megoszlásSzerkesztés

Afganisztánt szinte teljesen muzulmánok lakják: 80% hanafita szunnita, közel 20% imámita síita. Elenyészően más vallásúak is vannak.

Az afgán jog – a sáriával összhangban – halállal bünteti az iszlámról más vallásra való áttérést (aposztázia). Bár a vallási kisebbségekhez tartozó szikh és hindu csoportok tagjait általános, módszeres üldözés nem sújtja, a bahái hitű hívők esetében – akiket istenkáromlónak tartanak – módszeres üldöztetésről beszélhetünk.[25] A 2021-es hatalomátvételt követően ismét keresztényüldözés kezdődött.[26]

Szociális rendszerSzerkesztés

GazdaságSzerkesztés

Képek
 
Mákültetvény egy amerikai katonával
 
A szőnyeg az ország egyik legfontosabb exportcikke [27]

Általános adatokSzerkesztés

Gazdaság: elmaradott agrárország, a legkevésbé fejlett országok közé tartozik.

  • A lakosság foglalkozása (2008-2009:[23] mezőgazdaság: 78,6%, ipar: 5,7%, szolgáltatások: 15,7%. Munkanélküliség kb. 35%-os (2008-ban). A lakosság kb. 36%-a él a szegénységi küszöb alatt (2008).
  • A GDP összetétele szektoronként, 2012-ben:[23] mezőgazdaság: 24,6%, ipar: 21,8%, szolgáltatások: 53,5% . (Az adatok nem tartalmazzák a mák - ópium termesztést)

Gazdasági ágazatokSzerkesztés

MezőgazdaságSzerkesztés

A népesség 12%-a az ország határain túlra nyúló területen nomád, félnomád állattenyésztést folytat (juh, kecske). Az öntözött területeken és a hegyvidéki völgyekben dúsan fejlődnek a gabonafélék, de különösen a gyümölcs- és zöldségfélék.

Az ország a világ egyik legnagyobb máktermelője, a mákból illegálisan készülő ópium a legfontosabb helyi jövedelemforrás. 2000 júliusában a tálib rezsim betiltotta a mákalapú ópiumtermesztést, de a 2001-es bukásuk után a termelés ismét emelkedett és 2004 után már magasabb volt, mint a korábbi években.[28]

Az ENSZ 2003-as becslése alapján Afganisztán GDP-jének több mint 50%-át a kábítószer-termelés adta.[29]

IparSzerkesztés

Fő ágazatok: textil- és ruházati ipar, szappan-, bútor-, cipő-, műtrágyagyártás, élelmiszeripar, cementgyártás; szőttesek, szőnyegek készítése.[23]

Gazdag ásványi nyersanyagkészletei kiaknázatlanok gyémánt-, feketekőszén-, földgáz-, szén-, réz- és kősóbányászata jelentős.

KereskedelemSzerkesztés

  • Exporttermékek: gyümölcs, kéziszőttes, bőráruk, gyapjú, pamut, ópium, feldolgozatlan drágakövek.
  • Importtermék: általános élelmiszeripari termékek, olaj és olajszármazékok, ipari termékek, gépek, szerszámok.

Legfőbb partnerek 2014-ben:[23]

  • Export: India 33,5%, Pakisztán 27%, USA 8,7%, Tádzsikisztán 7,1%, Németország 4,2%
  • Import: Pakisztán 30,4%, Oroszország 13%, USA 10,7%, India 6,1%, Kína 5,4%, Türkmenisztán 4,8%, Kazahsztán 4,6%

Az országra jellemző egyéb ágazatokSzerkesztés

KözlekedésSzerkesztés

Képek

KözútSzerkesztés

A nemzeti úthálózatának nagy része az 1960-as években épült, de az 1980-as és 90-es évek háborúiban tönkrement. Az elmúlt évtizedekben új utakat és hidakat építettek, hogy elősegítsék a szállítást és a szomszédos országokkal folytatott kereskedelmet. 2008-ban mintegy 700 ezer járművet regisztráltak Kabulban.[30][31]

VasútSzerkesztés

VíziSzerkesztés

Afganisztánnak nincs tengeri kikötője, de az Amu Darja folyó, amely Türkmenisztánnal, Üzbegisztánnal és Tádzsikisztánnal határának közös része, jelentős forgalmat bonyolít.

LégiSzerkesztés

Az országnak 2020-ban körülbelül 46 repülőtere van.[32] Közülük huszonkilenc burkolt kifutópályával rendelkezik.

Az ország fő légi kapuja a kabuli nemzetközi repülőtér.

KultúraSzerkesztés

Képek a kultúráról
Építészet

Oktatási rendszerSzerkesztés

Kulturális intézményekSzerkesztés

TudománySzerkesztés

MűvészetSzerkesztés

Afganisztán területén a legrégibb koroktól kezdve egészen az iszlám koráig a művészetet a keletről és nyugatról érkező hatások állandó keveredése jellemezte.

E művészet egyik legrégibb tanúja a mundigaki lelőhely. Az itteni kerámiákon a Kr. e. 4. évezredtől fogva iráni hatás figyelhető meg. Egy évezreddell később, a fénykorát élő település kerámiáin már az Indus-völgyi kultúra hatása is kimutatható, az iráni mellett.

A baktriai királyság hellenisztikus városa, Ai-Khanúm híven őrzi a görög törzsek nyomát. A kusánokat eklekticizmus (a begrámi kincs, melyben Han-kori lakkozott kínai tárgyak, görög-római bronzok, és Amáratvai elefántcsont faragványai gyűltek össze) és vallásosság jellemezte, ez utóbbi hatására számos kolostor épült, ahol kibontakozhatott a görög-buddhista művészet. A shotoraki kolostor több kőépítményből áll, melyeket, egy nagyobb és négy kisebb sztúpa vesz körül. Haddában stukkóból vagy agyagból van a díszítés, míg a bámijáni monostoregyüttest sziklába vájták.

A 13. századi tatár pusztítások ellenére érdekes iszlám kori maradványok találhatók az országban. Jelentős középkori iskolák, (mint például ghanzi vidékének 12. században épült minaretjei mozaiktégla díszítésükkel, falfestménytöredékükkel a Lahári Bazár palotáiból)létezéséről is tanúskodnak. A Timurida uralom idején, a híres festészeti iskoláknak köszönhetően, melynek mestere a miniatúrafestő Bizhád volt, Herád település élte a fénykorát.

Kulturális világörökségSzerkesztés

HagyományokSzerkesztés

A nők helyzeteSzerkesztés

A pastu törzsi nők hagyományos viselete a teljes testet eltakaró fátyla, a burka. A többi afgán muszlim nő hagyományos viselete a csador.

A csador viselete nem kötelező az iszlám országokban. A burka viseletét a hatalmon levő tálibok tették kötelezővé az országban.[33] A divatosan öltözködő muszlim lányok, nők (a 2010-es években) hidzsábot (fejkendőt) viselnek.

A felnőtt afgán nők csupán 12-15%-a írástudó és ezek közül is csak egy elenyészően kis hányada dolgozik munkahelyen. A társadalom hagyományosan patriarchális típusú társadalmi rend, ahol a jogbiztonság hiánya jellemző.

Az elmúlt években az afgán vezetés erőfeszítéseket tett a nemi egyenjogúság előmozdítására, melynek eredményeképp csekély mértékben nőtt a nők közszférában való részvétele. A nők mozgásszabadsága azonban továbbra is súlyosan korlátozott, különösen az ország vidéki részein, ahol nők a családi házat csak nagyon ritkán hagyhatják el. A városokban a mozgás kevésbé korlátozott, azonban legtöbbször férfi kísérőt (mahram (wd)) igényel. Sok nő nem jelenti az őt ért erőszakot - a megtorlástól tartva - különösen ha az a családon belül történt.

Vidéken továbbra is széles körben elterjedt hagyomány, hogy a nászéjszaka után a férjnek közszemlére kell bocsátani a véres lepedőt, ami a feleség szüzességének bizonyítéka. Amennyiben a feleség nem bizonyul szűznek, azonnali válás, kitagadás, bántalmazás vagy esetleg halál fenyegeti.

Vidéken a nők jelentős része a családi otthonon kívül továbbra is burkát visel, amelyből csak egy rácsos anyagon lehet kilátni. Bár a nagyvárosokban a tálibok 2001-es bukása után jóval kevesebben viseltek burkát, a szigorúan decens öltözködés és a fejkendő viselése itt is szigorú elvárás.[25]

GasztronómiaSzerkesztés

SportSzerkesztés

Az országban igen népszerű sportág a krikett, főleg az 1990-es évek óta, amikor is számos afgán, aki korábban a szovjet megszállás elől menekült Pakisztánba, hazatelepült Afganisztánba, és elterjesztette ezt a Pakisztánban már régóta népszerű sportot. Néhány évtizeden belül az afgán krikettválogatott a világ legerősebb csapatai közé küzdötte fel magát.[34]

LabdarúgásSzerkesztés

A tálib rezsim alatt 2001-ig a labdarúgásra vonatkozó tilalom is életben volt. Az afgán labdarúgó-válogatott 2002-ben tért vissza a nemzetközi színtérre.

OlimpiaSzerkesztés

NaptárSzerkesztés

Az ország hivatalos naptára az iráni naptár, amely sokban hasonlít a Gergely-naptárra, azonban a noruz (perzsa újév) napja a tavaszi napéjegyenlőség, ami egy hosszú ünnepség kezdete.

ÜnnepekSzerkesztés

Az ország hivatalos ünnepei:

Dátum Név Megjegyzés
Február 15 A felszabadulás napja
Március 21. újév az újév napja mindig a márciusi napéjegyenlőségre esik
Április 28. Mudzsahedin győzelem napja
Augusztus 19. Függetlenség napja (1919)
változó Maulid Mohamed próféta születésnapjának ünnepe
változó Eid ul-Fitr A böjt megtörésének ünnepe
változó A mártírok napja
változó Arafa-nap Az iszlám egy szent ünnepe
változó Eid al-Adha Áldozati ünnep

TurizmusSzerkesztés

Afganisztán a beutazás és ott tartózkodás szempontjából - a magyar külügyminisztérium tájékoztatása alapján - az "utazásra nem javasolt" kategóriába tartozik.[35]

Az Afganisztánba utazóknak erősen javasolt védőoltásai:

A malária megelőzésére tabletta van (az északnyugati, nyugati, délnyugati és déli országrészeken nagy a kockázata a megbetegedésnek).

Javasolt védőoltások, bizonyos területekre történő utazásokkor:

Kötelező oltás a sárgaláz elleni oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik valaki.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Központi Hírszerző Ügynökség: Afghanistan: People and Society (angol nyelven). Központi Hírszerző Ügynökség – United States Government Publishing Office. (Hozzáférés: 2021. február 25.)
  2. http://cso.gov.af/Content/files/%D8%B1%DB%8C%D8%A7%D8%B3%D8%AA%20%D8%AF%DB%8C%D9%85%D9%88%DA%AF%D8%B1%D8%A7%D9%81%DB%8C/population/%D8%A8%D8%B1%20%D8%A2%D9%88%D8%B1%D8%AF%20%D9%86%D9%81%D9%88%D8%B3%20%D9%86%D9%87%D8%A7%DB%8C%DB%8C%20%20%D8%B3%D8%A7%D9%84%2098.pdf
  3. https://web.archive.org/web/20131014200908/https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/fields/2075.html?countryName=Afghanistan&countryCode=af&regionCode=sas&#af
  4. https://www.cia.gov/library/publications/resources/the-world-factbook/geos/af.html
  5. https://www.imf.org/external/pubs/ft/weo/2018/01/weodata/weorept.aspx?pr.x=63&pr.y=8&sy=2018&ey=2023&scsm=1&ssd=1&sort=country&ds=.&br=1&c=512&s=NGDPD%2CPPPGDP%2CNGDPDPC%2CPPPPC&grp=0&a=
  6. http://hdr.undp.org/sites/default/files/2018_human_development_statistical_update.pdf
  7. Eberhard Czaya: A Föld folyói. Gondolat Kiadó, Budapest, 1988. p. 48. ISBN 963-282-068-1
  8. Aḥmad Shah Durrānī ruler of Afghanistan (angol nyelven). britannica.com. (Hozzáférés: 2021. augusztus 31.)
  9. Afganisztán CIMIC kézikönyve Archiválva 2017. november 7-i dátummal a Wayback Machine-ben, honvedelem.hu
  10. Kemény János: Az al-Kaida mozgalom Archiválva 2014. november 1-i dátummal a Wayback Machine-ben, zmne.hu
  11. The Power Of Photography. [2013. november 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 23.)
  12. Varga Gergely: Az Egyesült Államok tágabb közel-keleti stratégiája és a transzatlanti kapcsolat a 2001. szeptember 11-ét követő évtizedben. (Hozzáférés: 2021. szeptember 6.)
  13. Rekordot ígér az afgán ópiumtermelés
  14. Elmenekült az afgán elnök (hvg.hu, 2021-08-15)
  15. Отступать некуда – позади Кабул (kommersant.ru, 2021-08-15)
  16. Elmenekült az afgán elnök (hvg.hu, 2021-08-15)
  17. Corruption Perceptions Index 2016 Results. Transparency International. [2017. január 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 30.)
  18. Nemzetközi letéti alap Afganisztánért – kisalföld.hu
  19. Afghanistan. The World Factbook. cia.gov. (Hozzáférés: 2018. augusztus 22.)
  20. https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/af.html
  21. Afghan Population Estimates 2020. Worldmeters, 2020. [2020. november 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 27.)
  22. Afghanistan – Population Reference Bureau. Population Reference Bureau. [2013. december 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. december 29.)
  23. a b c d e The World Factbook. [2009. május 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 14.)
  24. A titokzatos nép üldöztetése. (Hozzáférés: 2021. augusztus 28.)
  25. a b Magyar Helsinki Bizottság http://www.helsinki.hu/orszaginformaciok/
  26. https://vasarnap.hu/2021/08/17/afganisztan-a-keresztenyuldozes-hajnalan/
  27. Sales of Afghanistan's renowned carpets unravel as war intensifies, 2018. április 12.
  28. UNODC Afghanistan Opium Survey 2007 Executive Summary (PDF; 2 MB)
  29. International Conference on Afghanistan—1 April 2004 (angol nyelven). UK Parliament, 2004. július 29. (Hozzáférés: 2012. március 14.)
  30. Afghanistan. World Health Organization (WHO). (Hozzáférés: 2012. január 8.)
  31. Afghanistan gives antiquated Toyotas a new life”, Stars and Stripes, 2015. július 3. (Hozzáférés ideje: 2020. október 9.) 
  32. Afghanistan. The World Factbook. Central Intelligence Agency (CIA). (Hozzáférés: 2017. december 1.)
  33. Szabad Föld, 2015. okt. 16., 6. old., Női sorsok..
  34. How Afghanistan fell in love with cricket (angol nyelven). Al-Dzsazíra, 2018. szeptember 30. (Hozzáférés: 2019. november 27.)
  35. http://konzuliszolgalat.kormany.hu/azsia

ForrásokSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Afganisztán témájú médiaállományokat.

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Public holidays in Afghanistan című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés