A tálibok vagy talibán (pastu nyelven: طالبان ṭālibān) egy szunnita, iszlamista, deobandi vallási-politikai mozgalom és pastu nacionalista katonai szervezet Afganisztánban, amelyet számos kormány és szervezet terroristának tekint. 2021-ben a saját becslésük szerint 200 ezer harcosuk volt.[2]

Tálibok
طالبان
Arms of the Islamic Emirate of Afghanistan.svg
Taliban insurgents turn themselves in to Afghan National Security Forces at a forward operating base in Puza-i-Eshan -a.jpg
Afganisztán 2021. augusztus 18-án   A tálibok, az Al-Káida, és az Iszlám Dzsihád Unió által ellenőrzött terület a tálib offenzíva során az Egyesült Államok kilépésének bejelentése után   Tálibellenes erők, a NATO, és szövetséges milíciák által ellenőrzött terület   Vitatott területek
Afganisztán 2021. augusztus 18-án
  A tálibok, az Al-Káida, és az Iszlám Dzsihád Unió által ellenőrzött terület a tálib offenzíva során az Egyesült Államok kilépésének bejelentése után
  Tálibellenes erők, a NATO, és szövetséges milíciák által ellenőrzött terület
  Vitatott területek

Alapítva 1994
Típus iszlám fundamentalista,
nacionalista katonai-,
a Nyugat szerint terrorszervezet
Székhely
Tagság 70 000 (2021)[1]
Vezető
A Tálibok
طالبان weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tálibok
طالبان
témájú médiaállományokat.

A tálib kifejezés az arab طالب (ṭālib, ~diák, tanítvány) szóból származik, korábban a pastu társadalom vezető rétegének iszlám iskolákban kiképzett fiatal tagjait takarta .[3] A mozgalom a pakisztáni afgán menekültek vallási iskoláiból ered.[4]

A tálibok először 1996 és 2001 között voltak hatalmon Afganisztánban és nagyjából az ország háromnegyedét uralták, ahol a saría vagy az iszlám törvény szigorú betartatását alkalmazták.[5] Az afgán polgárháború egyik vezető frakciójaként, 1994-ben alakultak meg, [6] és nagyrészt a kelet- és dél-afganisztáni pastu területekről származó, hagyományos iszlám iskolákban (medresze) tanult diákokból (tálib) álltak, akik a szovjet-afgán háborúban is harcoltak.[7][8][9][10] Mohammed Omar vezetésével a mozgalom Afganisztán nagy részén elterjedt, és fokozatosan átvette a hatalmat a mudzsahedin haduraktól. A tálib mozgalom az 1990-es évek közepére a CIA katonai, taktikai és pénzügyi segítségével erősödött meg Afganisztánban, majd uralma alá hajtotta az ország döntő részét. A vallási előírásokat szigorúan betartató tálibok időközben együttműködésbe kezdtek az Al-Káida terrormozgalommal is, melynek fontos tagja lett a korábban elismerten CIA kiképzést kapott Oszáma bin Láden, aki a Szovjetunió afganisztáni háborúja idején már aktív szerepet vállalt a talibán oldalon.

A totális hatalmat gyakorló[11][12] Afganisztáni Iszlám Emirátus 1996-ban jött létre, ekkor az afgán fővárost Kandahárba helyezték át. Az ország nagy része az Emirátus irányítása alatt állt, amíg az amerikaiak által vezetett, a 2001 szeptember 11-i merényletekre válaszul bekövetkező afganisztáni inváziót követően, 2001 decemberében meg nem buktatták. Az ország megszállását a Bush kormányzat a terrorizmus elleni harc első lépcsőjeként igyekezett feltüntetni. A tálibok uralma alatt az északkeleti országrészek az úgynevezett Északi Szövetség kezében voltak, amely még rendelkezett a nemzetközi elismeréssel, mint az ideiglenes Afgán Iszlám Állam utóda.[13] A tálib kormányzat hivatalos diplomáciai elismerését három nemzet ismerte el: Pakisztán, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek. A csoport később forradalmi felkelő mozgalomként definiálta magát, hogy felvegye a harcot az amerikaiak által támogatott Karzai-kormány és a NATO vezette haderő (ISAF) ellen.

A háború legitimálása okán az USA szövetséget kötött az úgynevezett Északi Szövetséggel. A tőlük elszenvedett katonai vereség után a talibán visszaszorult az afgán-pakisztáni határvidékre, ahol új erőre kapott és 2009-re már Pakisztán területén is katonai sikereket ért el. 2021-ben visszafoglalták Afganisztánt, miután az amerikai csapatok kivonultak az országból.

A mozgalom történeteSzerkesztés

KialakulásukSzerkesztés

 
Tálibok Heratban, 2001-ben
 
Tálib határőr 2001-ben

A tálib katonai és politikai mozgalom kialakulása 1994-re datálható, amikor a korábban az Afganisztánt megszálló szovjetek ellen harcoló, majd azok kivonulása után egymás ellen forduló mudzsahedin csoportok egy része kiegyezett egymással. A csoportok kiegyezését fegyverrel és pénzzel támogatta a szomszédos Pakisztán is, amely érdekelt volt az ország stabilizálásában.[14] A tálibok megerősödésében kezdetben érdekelt volt az Amerikai Egyesült Államok is, amelynek cégei gázvezetéket szerettek volna létesíteni Türkmenisztán és Pakisztán között, ennek jegyében tálib tisztségviselők 1997-ben tárgyalásokat folytattak Texasban az UNOCAL nevű olajipari vállalattal.[15]

1995 után már a tálibok számítottak Afganisztán legerősebb hatalmi csoportosulásának. Tagságuk legnagyobb része a pakisztáni határvidéken lévő korániskolák diákjai közül származott. Kabul 1996-os bevétele után a mozgalom már Afganisztán kétharmadát tartotta ellenőrzése alatt, ellenfeleik mindössze az ország északi részén tudtak tartósan dacolni a tálibok növekvő katonai erejével.

Afganisztáni Iszlám EmirátusSzerkesztés

1997. októberében a tálibok kikiáltották az Afganisztáni Iszlám Emirátust, amelynek kormányával Szaúd-Arábia, Pakisztán és az Egyesült Arab Emírségek is felvette a diplomáciai kapcsolatokat. A szomszédos Iránnal viszont csak igen hűvös viszonyt tudtak kialakítani, amely kilenc diplomatájának tálibok általi meggyilkolása után katonai erő alkalmazásával fenyegette meg a tálib kormányt.[16]

1999-től kezdődött a mozgalom és az Al-Káida terrorhálózat együttműködése; országukban a tagjaik búvóhelyeket és kiképzőbázisokat hozhattak létre.

2001Szerkesztés

A 2001. szeptember 11-i merényletek után a tálib mozgalom a világ legjelentősebb katonai hatalmával, az Egyesült Államokkal került szembe. Az Omár molla által vezetett Afganisztán hiába kérte a muzulmán országok segítségét, a tálib mozgalom az iszlám világon belül is elszigetelődött. 2001. október 7-én az Egyesült Államok megkezdte a terroristák és az őket támogató tálibok elleni hadjáratát. Az évek óta az ország északkeleti részén védekező ún. Északi Szövetség csapatai kitörtek a tálib gyűrűből és megkezdték az ország elfoglalását. A radikális mozgalom hatalma megingott, Kabul november 13-i, majd a radikálisok legfőbb bázisául szolgáló Kandahár december 9-i eleste már a tálib kormány bukását jelentette.

Tálib reneszánsz, VazirisztánSzerkesztés

2002-re a tálib mozgalom Afganisztánban igen meggyengült. Az országot megszálló hatalmak létrehozták az ország új kormányát, választásokat tartottak és megkísérelték az ország visszaillesztését a nemzetközi jogrendbe. A tálibok vezetői Afganisztán déli részére húzódtak vissza.

A mozgalomban szerepet vállaló afgánokat az Egyesült Államok terrorizmussal gyanúsította meg, egy részüket guantánamói fogolytáborba szállította.[17] A tálib katonai mozgalom majd fél évtized elteltével tudta csak újraszervezni magát. Erősödésükre 2006-tól kezdve egyre több merénylet, összecsapás hívta fel a figyelmet.

A radikálisok nemsokára már nem csak Afganisztánra, hanem a szomszédos Pakisztán északnyugati határvidékére is kiterjesztették tevékenységüket és Vazirisztán (wd) hegyvidéki régiója lett az egyik fellegváruk. Itt visszaszorították a hagyományos törzsi vezetők uralmát és 2004-től tényleges hatalmat ragadtak magukhoz a térségben. 2006. február 14-én bejelentették a Vazirisztán Iszlám Állam létrehozását,[18] amelyet viszont a világ egyetlen országa sem ismert el; a pakisztáni hadsereg pedig megpróbálta helyreállítani a központi hatalmat.

2008-ban a mozgalom már olyan erővel bírt, hogy nyílt harcban is képesek voltak a pakisztáni hadsereg egyik erődjének elfoglalására.[19]

2009-ben pedig a pakisztáni Szvat-völgyre is kiterjesztették fennhatóságukat. A sarokba szorított pakisztáni kormány a lázadókkal lezajlott tárgyalás után 2009 tavaszán a saría bevezetésére kényszerült a mozgalom által megszállt országrészekben. A megállapodás ellenére a tálib terjeszkedés folytatódott, 2009 áprilisában a fővárostól pár órányi autóútra lévő falvakban is megjelenő képviselőik már az ország teljes talibanizációját hirdették.[20] A tálibok terjeszkedésétől megriadt pakisztáni kormány 2009 májusában hadjáratot szervezett a radikálisok visszaszorítására.[21]

2009-re a NATO-nak egyre nagyobb kihívást jelentett a dél-afganisztáni iszlamisták megfékezése és távol tartása az északi országrésztől.[22]

2021Szerkesztés

 
Tálib harcosok Kabulban, 2021. augusztus 17-én

2021-ben az USA vezetése bejelentette hogy kivonul az országból. Ezután az amerikaiak és a NATO szövetségesei is rövid időn belül kivonták csapataikat Afganisztánból. A tálibok 2021 nyarára szinte egész Afganisztánt az irányításuk alá vonták, anélkül, hogy nagyobb ellenállással találkoztak volna. Miután augusztusban elfoglalták Kabult, Asráf Gáni afgán elnök elmenekült az országból, és elismerte a katonai vereséget,[23] a tálibok pedig bejelentették, hogy újra ki fogják kiáltani az Afganisztáni Iszlám Emirátust.[24]

Tálib hatalmi gyakorlatSzerkesztés

A tálibok vallási fanatizmusra alapozott ideológiájára nagy hatással volt a szaúd-arábiai eredetű vahhabita mozgalom, amely intoleráns minden nem vahhabita szokással szemben (a nem vahhabita muszlimokkal szemben is). A tálibok szellemi hátországát az Afganisztánban és Pakisztánban igen elterjedt, iszlám radikális felfogást hirdető korániskolák termelik. A tálibok az általuk uralt területen az iszlám jogrendszert, a saríát vezették be, amelynek előírásait rigorózus módon tartatták be. A saríára hivatkozva a tálibok alapvető emberi jogokat korlátoztak, civilizációs vívmányokat tiltottak be, a jogrend megsértését pedig következetesen büntették. A tálibok fanatizmusa a kívülálló számára szélsőségesen maradi rendelkezésekben öltött testet:

 
Tálib vallási rendőr egy nőt ver, mert az nyilvános helyen eltávolította magáról a burkát
  • A filmkészítés, a filmszínházak, a televízió és az internet betiltása.
  • Ünnepségek és világi zene betiltása.
  • A nők számára a kerékpározás és motorozás, sportegyesületbe és múzeumokba történő belépés, rádióműsorban való megszólalás, hangos nevetés, kopogós cipő, ékszer és élénk színek viselésének, illetve saját házuk erkélyére való kilépésének megtiltása.
  • A férfiaknak kötelezővé tették a hagyományos muzulmán öltözet (pl. turbán), valamint a szakáll viselését.
  • Tiltva van férfiszabók számára a női ruhák készítése.
  • A nem muzulmánoknak a ruházatukon egy jól látható sárga csík viselését tették kötelezővé.

A törvények megszegését szigorúan büntették:

  • A visszaeső bűnözők megcsonkítása.
  • Nyilvános kivégzések (akasztások és agyonlövések).
  • Istenképek elpusztítása (bámiján-völgyi Buddha-szobrok felrobbantása).
  • A máktermesztés megtiltása (az kizárólag a tálib hatalmi szervek feladata).
  • Testi fenyítés azon férfiaknak, akiknek nem elég hosszú a szakálluk.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Афганский синдром. Бегство армии США или передача власти «Талибану»*?. [2021. július 7-i dátummal az eredetiből archiválva].
  2. Afghanistan’s Security Forces Versus the Taliban: A Net Assessment. Combating Terrorism Center at West Point , 2021. január 14. (Hozzáférés: 2021. augusztus 14.)
  3. Jalali, Ali A. (2021. március 6.). „Taliban - a Model for "Isilalaicising" Central Asia?”. The Cyber-Caravan.  
  4. Kamal Matinuddin: The Taliban Phenomenon, Afghanistan 1994–1997. Oxford University Press, (1999), S. 25–6
  5. Matinuddin, Kamal (1999), The Taliban Phenomenon: Afghanistan 1994–1997, Karachi: Oxford University Press, ISBN 0-19-579274-2
  6. The Taliban. Mapping Militant Organizations . Stanford University. (Hozzáférés: 2016. június 5.)
  7. Afghanistan: The massacre in Mazar-i Sharif. (Chapter II: Background). Human Rights Watch, 1998. november 1. [2008. november 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 16.)
  8. Ogata, Sadako N.. The Turbulent Decade: Confronting the Refugee Crises of the 1990s. W. W. Norton & Company, 286. o. (2005. október 16.). ISBN 978-0-393-05773-7 
  9. McNamara, Melissa. „The Taliban In Afghanistan”, CBS, 2006. augusztus 31. (Hozzáférés ideje: 2016. június 5.) 
  10. Masood Ashraf Raja. The Religious Right and the Talibanization of America. Springer, 16–. o. (2016. május 6.). ISBN 978-1-137-58490-8 
  11. Whine, Michael (2001. szeptember 1.). „Islamism and Totalitarianism: Similarities and Differences”. Totalitarian Movements and Political Religions 2 (2), 54–72. o. DOI:10.1080/714005450.  
  12. Problems of perception and vision: Turkey and the U.S. (Hozzáférés: 2020. január 22.)
  13. Map of areas controlled in Afghanistan '96. CNN
  14. Wer sind eigentlich die radikal-islamischen Taliban? (német nyelven). Hamburger Abendblatt, 2007. május 22. (Hozzáférés: 2009. június 7.)
  15. Taleban in Texas for talks on gas pipeline (angol nyelven). BBC, 1997. december 4. (Hozzáférés: 2009. június 7.)
  16. Gunnar Heesch; Wolfram Eberhardt: Ein neuer Glaubenskrieg (német nyelven). Focus, 1989. 09. (Hozzáférés: 2009. június 7.)
  17. Eric Schmitt: Afghan Prison Poses Problem in Overhaul of Detainee Policy (angol nyelven). The New York Times, 2009. január 26. (Hozzáférés: 2009. június 7.)
  18. day.az
  19. Militants overrun Pakistan fort (angol nyelven). BBC, 2008. január 17. (Hozzáférés: 2009. augusztus 13.)
  20. Kalapáccsal vertek agyon tálibokat (magyar nyelven). Index, 2009. július 16. (Hozzáférés: 2009. szeptember 16.)
  21. Százezrek térnek vissza lerombolt otthonaikba Pakisztánban (magyar nyelven). Index, 2009. július 13. (Hozzáférés: 2009. szeptember 13.)
  22. Utódlási harcba merülnek a tálibok (magyar nyelven). Népszabadság, 2009. augusztus 13. (Hozzáférés: 2009. augusztus 13.)
  23. Afghanistan - Ghani gesteht Niederlage gegen Taliban ein, 2021. augusztus 15. (németül)
  24. Taliban-Sprecher erklärt den Krieg für beendet – News-Update. Der Spiegel, 2021. augusztus 15. (németül)

További információkSzerkesztés