Észak-atlanti Szerződés Szervezete
Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete, rövidítve NATO (angolul North Atlantic Treaty Organisation, franciául Organisation du Traité de l’Atlantique Nord, OTAN) katonai egyesülés, 30 észak-amerikai és európai ország szövetsége, amelyet a második világháború után, 1949. április 4-én alapítottak Washingtonban. A szervezet célkitűzéseit az Észak-atlanti szerződés foglalja magában, amelynek értelmében a tagállamok minden politikai és katonai eszközt igénybe vesznek a tagországok szabadságának és a biztonságának megőrzése érdekében. Hivatalos nyelvei az angol és a francia.
NATO | |
![]() | |
![]() | |
A NATO zászlaja | |
![]() | |
Korábbi neve(i) |
|
Alapítva | 1949. április 4. |
Típus | katonai szövetség |
Székhely |
![]() |
Tagság | 30 állam |
Nyelvek | angol és francia |
Főtitkár | Jens Stoltenberg |
é. sz. 50° 52′ 47″, k. h. 4° 25′ 33″Koordináták: é. sz. 50° 52′ 47″, k. h. 4° 25′ 33″ | |
A NATO weboldala | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz NATO témájú médiaállományokat. |
A NATO a hidegháborús fegyverkezési verseny egyik közvetlen eredménye. Napjainkban a tagországok határain túl is végez békefenntartói feladatokat.
Magyarország – Csehországgal és Lengyelországgal közösen – 1999-ben vált a NATO tagjává.
TörténeteSzerkesztés
Történelmi háttérSzerkesztés
1945-ben, a második világháború lezárulta után a nyugati-európai országok a hosszú konfliktusban kimerültek, emiatt rendkívül gyorsan és drasztikus mértékben kezdték el leépíteni költséges hadseregeiket. Ezzel szemben a rivális Szovjetunió megerősödve került ki a háborúból és az általa megszállt kelet-európai országokban sorra Moszkvához hű kommunista kormányok jöttek létre. Ahogy fokozódott a két tömb közötti szembenállás, létrejött a vasfüggöny és a nyugati államokban is aktivizálódtak a kommunista pártok.[1]
Hogy a szovjet előretörést megállítsa és ellensúlyozza a kontinensen, az Egyesült Államok a Truman-doktrína részeként 1948-ban létrehozta a Marshall-tervet, ami jelentős segítséget nyújtott az amerikai érdekszférához tartozó országoknak gazdaságuk helyreállításában. Ezzel egyidőben megkezdődött a térség katonai erejének visszaállítása is és egy nyugati védelmi szövetség létrehozása. Ennek első lépéseként az Egyesült Királyság és Franciaország 1947-ben megkötötte a dunkerque-i szerződést, amely még elsősorban Németország ellen irányult, majd 1948-ban a brüsszeli szerződésben a kollektív védelmet kiterjesztették Belgiumra, Hollandiára és Luxemburgra is.[2] A lépést a Truman vezette amerikai kormányzat is támogatta. A nyugat-európai kormányok számára ugyanakkor hamar világossá vált, hogy egy erősebb katonai szövetség létrehozására van szükség. Eközben az USA, Kanada és az Egyesült Királyság között is titkos tárgyalások indultak meg, mivel a három állam nem bízott benne, hogy az ENSZ fenn tudja tartani a globális békét. A NATO alapokmányának, az Észak-atlanti Szerződésnek aláírására végül 1949. április 4-én került sor Washingtonban.[3] A 12 aláíró ország az USA, Kanada, az Egyesült Királyság, Franciaország, a három Benelux állam mellett Olaszország, Portugália, Norvégia, Dánia és Izland voltak. A dokumentum 5.cikkelye garantálta, hogyha egy külső állam megtámadja valamelyik tagországot, a szövetség összes tagja csatlakozik a harchoz.[4][5]
Nyugat-Németország csatlakozásaSzerkesztés
A NATO-n belül komoly vitákat váltott ki Nyugat-Németország csatlakozásának kérdése. Sok tagállam az ország világháborúkban betöltött szerepe miatt veszélyesnek találta a németek újbóli felfegyverzését, ugyanakkor egyértelművé vált, hogy a terület kulcsfontosságú a szovjetekkel szembeni védekezés szempontjából. A német vezetéssel a katonai szövetség végül az 1954-es párizsi szerződésben egyezett meg, amelynek következményeképp véget ért az ország katonai megszállása. A következő évben a NATO felvette tagjai közé Nyugat-Németországot, a lépésre válaszul a Szovjetunió és csatlós államai alig egy héttel később létrehozták a Varsói Szerződést. Németország szó szerint a semmiből építette újjá hadseregét, a Bundeswehrt és nagy számú külföldi hadtestek is érkeztek az országba, így a hidegháború végén már 900 000 katona állomásozott a területen.[6][4]
Franciaország konfliktusa a szövetséggelSzerkesztés
1958 után Franciaország kapcsolata megromlott a NATO-val. Az ország elnöke, Charles de Gaulle hevesen kritizálta a szervezetet, elsősorban az USA vezető szerepét bírálta, és a közös katonaságban a francia szuverenitás megsértését látta. Az ország vezetése kijelentette, hogy nem szeretnének egy másik országért háborúba menni egy konfliktus esetén. 1966-ban Franciaország hivatalosan kilépett a NATO közös parancsnokságából, a szervezet székhelye átkerült Párizsból Brüsszelbe és a nemzetközi erők is elhagyták az állam területét. A franciák végül nem léptek ki a szövetségből, a kapcsolat később rendeződött és 2009-ben ismét csatlakoztak a közös parancsnoksághoz.[7]
Szembenállás a Varsói SzerződésselSzerkesztés
A NATO fennállásának legfontosabb célja a hidegháború során egy potenciális európai szovjet invázió megakadályozása volt. A kommunista blokk védelmi egyezménye, a Varsói Szerződés 1955-ben jött létre és szárazföldi erői eleinte jelentősen felülmúlták az Észak-Atlanti Szerződés európai tagországainak haderejét, ezért elsősorban az Egyesült Államok nukláris elrettentő erejére támaszkodott a védelem. Ezt kiegészítve 1957-ben megkezdődött a nukleáris robbanófejek telepítése Európába is. Ezeknek a bombáknak a kezelése úgynevezett kettős vezérlésű rendszerben működött, egy ellenséges támadás esetén mind az Egyesült Államok, mind a fegyvernek otthont adó ország megvétózhatta a bomba bevetését. Nagy-Britannia saját atomfegyvereit beépítette a NATO tervezési struktúrájába, a szintén atomhatalom Franciaország azonban külön kezelte fegyvereit.
A nukleáris védelem kiépítésével egyidőben megkezdődött a hagyományos tengeri és szárazföldi hadsereg fejlesztése is. 1950 szeptemberében a NATO Katonai Bizottsága ambíciózus tervet jelentett be, amelynek célja 96 hadosztály felállítása volt, ebből végül 35 hadosztály jött létre. Hogy a tagországok fegyveres erői összehangoltan tudjanak működni, nagy hadgyakorlatok kezdődtek, ezek közül az 1952-es Mainbrace-hadművelet volt az első, a gyakorlaton 200 hajó és 50 000 katona vett részt.[8] 1952-ben csatlakozott a szövetséghez Görögország és Törökország is, így egy hosszabb folyamat során a két ország hadseregét is beintegrálták a közös parancsnokság alá. 1974-ben Törökország inváziót indított a Görögországgal szövetséges Ciprus ellen, a konfliktus során a két NATO tagállam katonái közvetlenül is összecsaptak egymással. A katonai szövetség 5-ös cikkelye nem lépett életben a helyzetben mivel a törökök támadó háborút folytattak. Az észak-atlanti szövetség nem vett részt a Falkland-szigeteki háborúban sem, ugyanis a szigetcsoport a Ráktérítőtől délre fekszik, így védelme az alapító okmány szerint nem tartozik a NATO hatáskörébe.
A két nagy szembenálló blokk közötti feszült patthelyzet az egész hidegháború során fennállt, az 1960-as években, a berlini fal felépülésének időszakában kiélesedett a feszültség, majd a '70-es évek enyhülésének köszönhetően egy időre alábbhagyott egy nukleáris háború kitörésének veszélye. Az indulatok az 1979-es afganisztáni szovjet invázió és Ronald Reagan amerikai elnök 1980-as megválasztása után ismét fellángoltak (kis hidegháború), azonban 1985-től kezdve Gorbacsov politikai és gazdasági reformjai enyhítették a feszültséget és végül 1990-1991-ben a Szovjetunió felbomlott. A legfontosabb alkotó állam megszűnésével a Varsói Szerződés is felbomlott, így a NATO maradt az egyetlen nagy katonai hatalom a világon. A szovjetekkel való megbékélés részeként aláírták a CFE-szerződést, amelyben korlátozták az Európában állomásozó katonák létszámát. Németország újraegyesült és a Németországra vonatkozó végleges szabályozásról szóló szerződés értelmében az ország keleti fele is a NATO része lett.
A hidegháború utánSzerkesztés
A kétpólusú világrend megszűnésével a nyugati országokban felmerült a kérdés, hogy a katonai szövetség létezésének továbbra is van e létjogosultsága. A NATO-ban változások indultak el, a katonai szerep mellett hangsúlyossá vált a politikai összefogás is és a szervezet új céljává az európai stabilitás és béke fenntartása vált. Ennek a folyamatnak a részeként jó kapcsolatok kiépítésére törekedtek a posztszovjet államokkal, létrehozták a Euro-atlanti Partnerségi Tanácsot és a Békepartnerséget, amelyek egyrészt teret adtak a NATO és nem NATO országot közötti kommunikációnak és bizalomépítésnek, másrészt közös tréningeket, hadgyakorlatokat szerveztek. Ezzel egyidőben fontossá vált az instabilabb európai országokban zajló békefenntartás is, ennek az irányelvnek az értelmében vett részt a szövetség a Jugoszlávia felbomlásakor kirobbant délszláv háborúban. 2001 szeptember 11-én először és eddig egyetlen alkalommal lépett érvénybe az 5-ös cikkely, amikor súlyos terrortámadás érte az Egyesült Államokat, és a NATO országai közösen kezdtek terrorista szervezetek elleni akciókat a Közel-Keleten és Észak-Afrikában.
A NATO bővítéseSzerkesztés
1997. július 8-án a NATO meghívta Csehországot, Magyarországot és Lengyelországot a szövetségbe, így azok 1999. március 12-én csatlakoztak. 2004. március 29-én csatlakozott Szlovákia, Szlovénia, Észtország, Lettország, Litvánia, Bulgária és Románia. A 2008-as bukaresti csúcstalálkozón meghívták a Szövetségbe Albániát és Horvátországot, melyek 2009. április 1-jén csatlakoztak a NATO-hoz. 2015. december 2-án a NATO külügyminiszterei meghívták Montenegrót, hogy csatlakozzon az észak-atlanti szervezetbe, mely 2017. június 5-étől a NATO huszonkilencedik tagállama lett.[9] Észak-Macedónia 2018. július 11-én kapott meghívást a NATO-tól, majd 2020. március 27-én vált a szervezet teljes jogú tagjává. Miután Oroszország 2022. februárjában megtámadta Ukrajnát, Svédország és Finnország napirendre tűzte a döntést a csatlakozási szándékuk jóváhagyásáról.[10] [11]
TagjaiSzerkesztés
Tagország | Csatlakozás éve | Katonai költségvetés | A GDP%-ában[14] | Aktív katonai állomány
(fő)[15] |
Tartalékosok
(fő)[15] |
---|---|---|---|---|---|
USA | 1949 | 801 | 3,5% | 1 388 100 | 744 950 |
Belgium | 1949 | 4,92 | 0,99% | 26 300 | 5 100 |
Dánia | 1949 | 4,76 | 1,44% | 14 500 | 44 000 |
Egyesült Királyság | 1949 | 68,4 | 2,2% | 138 500 | 78 600 |
Franciaország | 1949 | 56,6 | 1,9% | 208 750 | 141 000 |
Hollandia | 1949 | 13,8 | 1,4% | 35 400 | 4 500 |
Izland | 1949 | 0,02[16] | 0,1% | 0 | 0 |
Kanada | 1949 | 26,4 | 1,3% | 67 400 | 35 600 |
Luxemburg | 1949 | 0,5[17] | 0,3% | 900 | 0 |
Norvégia | 1949 | 7,18 | 1,8% | 23 250 | 40 000 |
Olaszország | 1949 | 32 | 1,5% | 165 500 | 18 300 |
Portugália | 1949 | 3,36 | 1,53% | 27 250 | 211 700 |
Görögország | 1952 | 4,84 | 2,38% | 142 700 | 221 350 |
Törökország | 1952 | 19 | 2,23% | 355 200 | 178 700 |
Németország | 1955 - NSZK
1990 - NDK |
56 | 1,3% | 183 500 | 50 050 |
Spanyolország | 1982 | 19,5 | 1,4% | 120 350 | 15 150 |
Csehország | 1999 | 2,97 | 1,38% | 21 750 | 0 |
Lengyelország | 1999 | 12 | 2,28% | 114 050 | 0 |
Magyarország | 1999 | 2,08 | 1,49% | 27 800 | 20 000 |
Bulgária | 2004 | 1,08 | 1,86% | 36 950 | 3 000 |
Észtország | 2004 | 0,69 | 2,57% | 7 100 | 17 500 |
Lettország | 2004 | 0,72 | 2,38% | 6 210 | 15 900 |
Litvánia | 2004 | 1,11 | 2,33% | 19 850 | 6 700 |
Románia | 2004 | 5,05 | 2,38% | 69 300 | 50 000 |
Szlovákia | 2004 | 2,12 | 2,22% | 15 850 | 0 |
Szlovénia | 2004 | 0,58 | 1,19% | 7 250 | 1 500 |
Albánia | 2009 | 0,25 | 1,92% | 8 000 | 0 |
Horvátország | 2009 | 0,80 | 1,45% | 15 200 | 18 350 |
Montenegró | 2017 | 0,07 | 1,37% | 2 350 | 0 |
Észak-Macedónia | 2020 | 0,11 | 0,96% | 8 000 | 4 850 |
Csatlakozásra váró államokSzerkesztés
Békepartnerség (a tagság nem cél)Szerkesztés
Nemzetközi jogi értelemben semleges országok:
A következő országok semlegességét nem támasztja alá semmilyen nemzetközi jogi garancia:
További békepartner országok:
- Azerbajdzsán
- Fehéroroszország – 2021-ben felfüggesztve
- Kazahsztán
- Málta
- Moldova
- Örményország
- Szerbia
Törekvés a békepartnerségre:
TérképenSzerkesztés
Legfontosabb intézményeiSzerkesztés
Észak-atlanti TanácsSzerkesztés
Az egyetlen politikai döntéshozó testület. A Tanács nagyköveti („állandó képviselők”), külügyminiszteri vagy állam- és kormányfői szinten ülésezik. A döntések érvényessége nem függ a szinttől. Az üléseken (szinttől függetlenül) a főtitkár elnököl. Az állandó képviselők hetente többször üléseznek Brüsszelben. A Tanács munkáját a Nemzetközi Titkárság, a Nemzetközi Katonai Törzs és bizottságok segítik.
Védelmi Tervező BizottságSzerkesztés
Állandó képviselők részvételével ülésezik. Védelmi kérdésekkel foglalkozik. Irányelveket ad ki a NATO tagországainak. A bizottságot egy 2010 júniusában lezajlott reform során megszüntették, funkcióit pedig az Észak-atlanti Tanács vette át.[18]
Nukleáris Tervező CsoportSzerkesztés
Rendszeresen ülésezik, védelmi miniszterek részvételével. Feladata a nukleáris erőkkel kapcsolatos konkrét politikai kérdések megvitatása.
Főtitkár, TitkárságSzerkesztés
A főtitkár felelős a szövetségen belül a döntéshozatali folyamat segítségében. Irányítja a nemzetközi Titkárság munkáját, elnököl a Tanács ülésein.
Katonai BizottságSzerkesztés
A Szervezet legfelső katonai szerve. Tagjai a tagállamok vezérkari főnökei. Feladatuk katonai stratégiai kérdésekben vezetési funkciók ellátása. Javaslatokat dolgoz ki a Tanács számára katonai kérdésekben.
A Katonai Bizottság feladatai: 1. javaslatokat tesz a NATO politikai vezetése számára olyan intézkedések megtételére, amelyeket a NATO területének közös védelme szempontjából szükségesnek ítélnek 2. ellátja a vezetési funkciókat a katonapolitikai és stratégiai kérdésekben 3. katonai kérdésekben irányelveket ad ki a NATO stratégiai parancsnokainak, akik feladataik végrehajtása során a Katonai Bizottságnak tartoznak felelősséggel.
A Katonai Bizottság az állandó képviselők részvételével hetente legalább egy alkalommal ülésezik, de szükség esetén bármikor összehívható.
Ezen kívül évente három alkalommal a vezérkari főnökök szintjén tanácskoznak. Kettőt ezek közül Brüsszelben, egyet pedig rotációs alapon valamelyik tagországban tartanak.
A Katonai Bizottság elnökét a tagállamok vezérkari főnökei hároméves hivatali időszakra választják meg. Hatáskörét a Katonai Bizottság határozza meg, amelynek feladatai végrehajtása során minden tekintetben felelősséggel tartozik.
A Katonai Bizottság tevékenységét a tagországok katonai szakértőiből álló munkacsoportok és a Nemzetközi Katonai Törzs támogatja.
Bizottságok és ügynökségekSzerkesztés
A Szövetség munkaszervei, meghatározott feladatkörben döntéseket készítenek elő.
ParancsnokságokSzerkesztés
A csapatok felkészítését, a hadműveletek tervezését látják el.
Euro-atlanti Partnerségi TanácsSzerkesztés
Évente kétszer külügyminiszteri szinten ülésezik, havonta nagyköveti szinten.
NATO Parlamenti KözgyűléseSzerkesztés
A NATO Parlamenti Közgyűlése (NATO PA) egy olyan testület, amely átfogó stratégiai célokat határoz meg a NATO számára. Évente kétszer tart ülést (tavasszal és ősszel). Közvetlen kapcsolatban áll az állandó tagokat kinevező tagállamok nemzeti kormányainak parlamenti szervezeteivel és/vagy ezen tagállamok NATO-nagyköveteivel. A NATO Parlamenti Közgyűlése az Észak-atlanti Szövetség tagállamainak jogalkotóiból és tizenhárom társult tagból áll.
A NATO főtitkáraiSzerkesztés
NATO csúcstalálkozókSzerkesztés
Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Towards a bipolar world (1945–1953) - The Cold War (1945–1989) - CVCE Website. www.cvce.eu. (Hozzáférés: 2022. május 3.)
- ↑ BRUSSELS TREATY ORGANISATION (RESOLUTION) (Hansard, 18 February 1957). hansard.millbanksystems.com. (Hozzáférés: 2022. május 3.)
- ↑ NATO: Founding treaty (angol nyelven). NATO. (Hozzáférés: 2022. május 3.)
- ↑ a b NATO | Founders, History, Purpose, Countries, Map, & Facts | Britannica (angol nyelven). www.britannica.com. (Hozzáférés: 2022. május 3.)
- ↑ Editors, History com: NATO (angol nyelven). HISTORY. (Hozzáférés: 2022. május 4.)
- ↑ NATO: Germany and NATO - 1955 (angol nyelven). NATO. (Hozzáférés: 2022. május 3.)
- ↑ France and NATO: An History. (Hozzáférés: 2022. május 3.)
- ↑ Baldwin, Hanson W.. „NAVIES MEET THE TEST IN OPERATION MAINBRACE; Important Role in Defense of Europe Rests With the Combined Fleets”, The New York Times, 1952. szeptember 28. (Hozzáférés ideje: 2022. május 4.) (amerikai angol nyelvű)
- ↑ A NATO tagjává válik Montenegró. hirado.hu. (Hozzáférés: 2017. június 5.)
- ↑ Ferenci Ármin - Több generációnyi semlegesség után Finnország és Svédország is a NATO kapujában Putyin ukrajnai háborúja miatt (Telex.hu, 2022.04.17.)
- ↑ Rikard Jozwiak - Finnország és Svédország kitartóan masírozik a NATO-tagság felé (Szabad Európa, 2022.04.19.)
- ↑ TRENDS IN WORLD MILITARY EXPENDITURE, 2021. (Hozzáférés: 2022. május 5.)
- ↑ Military expenditure by country, in constant (2019) US$ m., 1988-2020 (see below for 1999-2020). (Hozzáférés: 2022. május 5.)
- ↑ Kékkel kiemelve azok az országok, ahol az előirányzott módon legalább az ország GDP-jének 2%-át költi hadseregre az állam
- ↑ a b A Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézete (IISS) adatai alapján
- ↑ Military Budget in Iceland – Icelandic Military Spending. militarybudget.org. (Hozzáférés: 2022. május 5.)
- ↑ Luxembourg defence expenditure 2021 (angol nyelven). Statista. (Hozzáférés: 2022. május 5.)
- ↑ The Defence Planning Comittee
- ↑ MTI: Megvan az új NATO-főtitkár. hm.gov.hu, 2009. április 4. [2009. április 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 4.)
- ↑ Rasmussen az új NATO-főtitkár (magyar nyelven). index.hu, 2009. április 4. (Hozzáférés: 2009. április 4.)
- ↑ „Nato names Stoltenberg next chief”, BBC News, 2014. március 28.. [2014. március 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2014. október 1.)
- ↑ NATO summit meetings
További információkSzerkesztés
- North Atlantic Treaty Organization
- NATO archívum
- NATO-csúcsértekezletek
- Az Észak-atlanti Szerződés szövege (magyarul) – nato.int
- Az Észak-atlanti Szerződés szövege Archiválva 2011. május 21-i dátummal a Wayback Machine-ben (magyarul) – kulugyminiszterium.hu
- A NATO első fél évszázada – László Balázs cikke az Európai Utasban
- Pirityi Sándor: Ötvenöt éves a NATO
- Manley kemény üzenetet küldött a NATO-nak – Cikk a Kanadai Magyar Hírlapban
- Kompromisszum az afganisztáni misszióról – Cikk a Kanadai Magyar Hírlapban
- NATO.lap.hu – linkgyűjtemény