A dunkerque-i szerződést 1947-ben kötötte az Egyesült Királyság és Franciaország. Ez volt az első európai biztonsági paktum a második világháború után. A szerződés hat cikkből állt, és 50 évre szólt.[1][2] A szerződés értelmében támadás esetén az államok katonai és egyéb támogatást és segítséget nyújtottak a megtámadott félnek. A szövegből az is kiderül, hogy elsősorban az esetleges német agresszió ellen irányult, és francia ösztönzésre született, mert ebben az időben Franciaországot nagyon sebezhetőnek vélték. A szerződés közvetlen előzménye az ambiciózusabb brüsszeli szerződésnek (1948).

Dunkerque-i szerződés
Aláírás dátuma1947. március 4.
Aláírás helyeDunkerque
Életbelépés1947. szeptember 8.
Nyelvekangol

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

Irodalom szerkesztés

  • Heinz Fischer-Wollpert: Der Vertrag von Dünkirchen. Europa-Archiv 1946/47, 635–638. oldal
  • Der britisch-französische Allianzvertrag von Dünkirchen (4. März 1947). Die Friedens-Warte 1948, 167–171. oldal
  • Erwin A. Schmidl: Von Dünkirchen nach Brüssel. Die Entstehung von NATO und WEU. Szövetségi Védelmi Minisztérium hadtudományi irodája (BMLV), Bécs, 1998. teljes szöveg online