Jens Stoltenberg

Jens Stoltenberg (Hallgat hallgat) (Oslo, 1959. március 16. –)[12] norvég közgazdász, politikus, a NATO főtitkára. Korábban a norvég Munkáspárt (Ap) elnöke, valamint 2000 és 2001, illetve 2005 és 2013 között Norvégia miniszterelnöke volt.

Jens Stoltenberg
NATO Secretary General Stoltenberg 2022.jpg
Született 1959. március 16. (63 éves)[1][2][3][4][5]
Oslo[6][3]
Állampolgársága norvég
Nemzetisége norvég
Házastársa Ingrid Schulerud (1987. augusztus 14. – )[7]
Gyermekei Catharina Stoltenberg
SzüleiKarin Heiberg
Thorvald Stoltenberg
Foglalkozása
  • közgazdász
  • politikus
  • államférfi
  • international forum participant
Tisztsége
  • deputy member of the Parliament of Norway (1989–1993)
  • államtitkár (1990. november 12. – 1991. november 22., Ministry of Climate and Environment)
  • A Storting tagja (1991. november 22. – 1993. szeptember 30.)
  • A Storting tagja (1993. október 1. – 1997. szeptember 30.)
  • Minister of Petroleum and Energy (1993. október 7. – 1996. október 24.)
  • Minister of Finance of Norway (1996. október 25. – 1997. október 17.)
  • A Storting tagja (1997. október 1. – 2001. szeptember 30.)
  • Prime Minister of Norway (2000. március 17. – 2001. október 19.)
  • A Storting tagja (2001. október 1. – 2005. szeptember 30.)
  • pártelnök (2002–2014, Munkáspárt)
  • A Storting tagja (2005. október 1. – 2009. szeptember 30.)
  • Prime Minister of Norway (2005. október 17. – 2013. október 16.)
  • A Storting tagja (2009. október 1. – 2013. szeptember 30.)
  • A Storting tagja (2013. október 1. – 2017. szeptember 30.)
  • NATO-főtitkár (2014. október 1. – nincs)
Iskolái
  • Oslo Waldorf School
  • Oslo Cathedral School
  • Department of Economics (–1987)
Kitüntetései
  • European of the Year, Norway (2003)[8]
  • Child Health Prize (2005)[3]
  • Peer Gynt irodalmi díj (2012)[9]
  • Hal Kock Award (2012)[10]
  • King Harald V's Jubilee Medal 1991–2016 (2016)[11]
Politikai pályafutása
Párt Munkáspárt[3]
A NATO 15. főtitkára
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2014. október 1.
Előd Anders Fogh Rasmussen
A Norvég Királyság miniszterelnöke
Hivatali idő
2005. október. 17. 2013. október 16.
király V. Harald
Előd Kjell Magne Bondevik
Utód Erna Solberg
A Norvég Királyság miniszterelnöke
Hivatali idő
2000. március 3. 2001. október 19.
király V. Harald
Előd Kjell Magne Bondevik
Utód Kjell Magne Bondevik

Jens Stoltenberg aláírása
Jens Stoltenberg aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Jens Stoltenberg témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

PályafutásaSzerkesztés

Közgazdasági végzettséget szerzett az Oslói Egyetemen. 1979 és 1981 között az Arbeiderbladet nevű lapnál dolgozott részmunkaidős újságíróként. 1985 és 1989 között az Arbeidernes Ungdomsfylking (AUF), a Norvég Munkáspárt ifjúsági szervezete elnöke volt. 1989-től 1990-ig a norvég statisztikai hivatalnál dolgozott és az Oslói Egyetemen közgazdaságtant oktatott. Ezután 1992-ig a munkáspárt oslói szervezetének elnöke volt, majd a párt alelnöke lett.[12]

1990-1991 között a környezetvédelmi tárca államtitkára volt. 1993-ban választották először a Storting tagjává. 1993-1996 között kereskedelmi és energiaügyi miniszter volt Gro Harlem Brundtland kormányában. Ezután 1996 és 1997 között pénzügyminiszter volt Thorbjørn Jagland miniszterelnöksége alatt.[12]

Első miniszterelnöki időszakaSzerkesztés

2000-ben kormányt alakított, de reformjai (a jóléti állam modernizálása, beleértve több állami vállalat privatizációját) saját pártján belül is viszályt szültek. A 2001-es választásokon a párt minden idők legrosszabb eredményét érte el (24%). Ez éles rivalizáláshoz vezetett Stoltenberg és Thorbjørn Jagland között, melyből előbbi került ki győztesen.

Második miniszterelnöki időszakaSzerkesztés

A 2005-ös választáson lényegesen jobb eredményt ért el a Munkáspárt, így Stoltenberg 2005. október 17-én koalíciós kormányt alakíthatott.

 
Május 1-jei beszéde 2009-ben

A 2009-es parlamenti választás csekély többséggel, de megerősítette pozíciójában a vörös–zöld koalíció élén álló Stoltenberg-t, akit több vezető skandináv lap is a választás nagy győztesének nevezett, mivel pártja támogatottságát 35%-ra növelte. Fő céljának a munkanélküliek és kisebbségiek társadalomba való beemelését nevezte. A kampányban relatíve új közösségi oldalakat (Facebook, Twitter) és tudatos retorikát is felhasznált. A győzelemhez hozzájárult a 2005 óta hivatalban levő kormány hatékony válságkezelése, Stoltenberg népszerűsége és a jobboldal töredezettsége is.[13][14]

A 2011-es norvégiai terrortámadások után Stoltenberg azt mondta, hogy az erőszakra adott válasz „több demokrácia, több nyitottság”.[15]

2011. december 14-én a 100. évforduló alkalmából ő és kísérete a Déli-sarkon emlékezett meg az első sikeres expedícióról.[16]

A 2013. szeptember 9-én tartott parlamenti választásokon pártja kapta a legtöbb szavazatot, ám koalíciós partnereivel sem szerzett elég mandátumot a kormányalakításhoz. Ezért Stoltenberg a költségvetés benyújtása után 2013. október 16-i hatállyal lemondott hivataláról. Utóda Erna Solberg a konzervatív Höyre párt vezetője lett.[17]

NATO-főtitkárkéntSzerkesztés

2014. márciusban a NATO Észak-atlanti Tanácsa a szervezet főtitkárává nevezte ki Anders Fogh Rasmussent követően. Stoltenberg 2014. október 1-jén lépett hivatalba.[18]

NATO-főtitkári tevékenységét a Donald Trump amerikai elnök hivatali ideje alatt az európai szövetségesekkel való, védelmi költségvetésekről szóló vita alatti sikeres közvetítés időszakát tekintve általában pozitívan ítélik meg, míg a 2021–2022-es orosz-ukrán válság alatt több nyugat- és dél-európai szövetséges szerint éles kommunikációja hozzájárulhatott a helyzet eszkalálódásához. Megbízatása 2023 szeptemberében lejár. Az év februárjában az ezt követő időszakra a Norvég Központi Bank(wd) elnökévé nevezték ki; ezt a posztját várhatóan decemberben foglalja el.[19]

CsaládjaSzerkesztés

Édesapja Thorvald Stoltenberg politikus, Norvégia volt külügy- és honvédelmi minisztere. Édesanyja Karin Stoltenberg (sz. Heiberg) szintén politikus, több kormányban államtitkár. Felesége Ingrid Schulerud diplomata; két gyermekük van.[12]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. július 21.)
  2. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b c d https://www.stortinget.no/no/Representanter-og-komiteer/Representantene/Representantfordeling/Representant/?perid=JES&tab=Biography, 2019. augusztus 29.
  4. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Roglo
  6. Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. július 21.)
  7. https://www.vg.no/nyheter/innenriks/i/znqxr/stoltenberg-vil-ikke-vurdere-om-forloveren-maa-gaa
  8. http://www.europeiskungdom.no/omoss/arets-europeer/
  9. https://peergynt.no/gallery/arets-peer-gynt/
  10. https://krogerup.dk/om-krogerup/hal-koch-prisen/
  11. http://www.kongehuset.no/binfil/download2.php?tid=133159
  12. a b c d Carol Brennan: Jens Stoltenberg (angol nyelven). Encyclopedia of World Biography. (Hozzáférés: 2011. december 15.)
  13. Norvégia 2009: választás és törésvonalak (magyar nyelven). Kitekintő, 2009. szeptember 29. [2010. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 15.)
  14. Maradnak a norvég vörös-zöldek. Kitekintő, 2009. szeptember 15. [2009. október 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 28.)
  15. Norway will stand firm, says PM Jens Stoltenberg. BBC News, 2011. július 27.
  16. -40 fokon emlékeztek meg Amundsen 100 évvel ezelőtti siker
  17. HVG, 2013.10.14.
  18. Nato names Stoltenberg next chief”, BBC News, 2014. március 28.. [2014. március 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2014. október 1.) 
  19. Stoltenberg geht: Nato sucht mitten in Russland-Krise neuen Generalsekretär (német nyelven). Die Presse, 2022. február 4. (Hozzáférés: 2022. február 4.)

ForrásokSzerkesztés

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jens Stoltenberg című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információkSzerkesztés

Elődje:
Kjell Magne Bondevik
Norvégia miniszterelnöke
2000–2001
Utódja:
Kjell Magne Bondevik
Elődje:
Kjell Magne Bondevik
Norvégia miniszterelnöke
2005 – 2013
Utódja:
Erna Solberg