Szakáll

férfi arcszőrzet
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. március 28.

A szakáll az arc alsó felén növő szőrzet. Az ajkak felett növő szőrzet a bajusz. Bizonyos állatok alsó pofaszőrzetére is használják a szakáll elnevezést (például kecske, egyes kutyafajták stb.)

Nem gondozott, természetes szakáll és bajusz

Különböző történetek, mesék és művészi ábrázolások alapján a szakállt általában a bölcsességhez, szexuális teljesítőképességhez vagy magas pozícióhoz kapcsolták.

Fejlődése

szerkesztés

A szakáll a bajuszhoz hasonlóan először borostaként, apró szőrkezdeményekként jelenik meg, amit ha nem borotválnak, pár héten belül elérheti a néhány centis hosszt; ekkor, amikor a bőr már nem, csak a szőr látható, már szakállról beszélhetünk. A szakáll is folyamatos növésben van, így időnként az is ápolásra, vágásra, igazításra szorul.

A szakáll kultúrtörténete

szerkesztés
Istenalakot jelző hieroglifa
A40

Az ókori Egyiptom korai időszakában[1] a férfiak bodorították és vörösesbarnára festették szakállukat.[2] Később, a dinasztiák uralkodásának idején az egyiptomi férfi szépségideál csupasz arcú lett. Az uralkodók (köztük Hatsepszut fáraónő is) bodorított és illatosított álszakállt használtak, vagy ennek fémből készült megfelelőjét. A szakáll az egyiptomiak számára a magas pozíció jele volt, ez abból is látszik, hogy minden antropomorf ábrázolású férfi istent szakállal ábrázoltak.

Az ókori Kínában a vörös szakáll bátorságot és erőt jelent.

Számos hit szerint a hosszú szakáll a hitben való kitartást és hűséget jelképezte. A Bibliában például a fej szőrzetének ápolásával kapcsolatban ezt olvashatjuk: A ti hajatokat kerekdedre ne nyírjátok, a szakállad végét se csúfítsd el. (3Móz 19,27). Az ortodox zsidó vallásúak és a rasztafarik ma is tartják magukat az előző mondathoz, mindkét vallás hívei a saját tolmácsolásukban.

Az amerikai amishok házas férfiai a szakállat a világi kultúrától való elkülönülésük jeleként viselik. Itt a szakáll, mint a remetéknél is, a világi hívságoktól való elfordulást és az ezzel járó életmódot jelképezi.

A fenti, lényegében pozitív jelentések ellentéteként megemlíthetjük az angolszász országokban elterjedt szólást, miszerint: „Ha a szakáll jelentene mindent, a kecskék prédikálnának” (If beards were all, then goats would preach). Vagyis a bölcsesség nem a szakálltól függ.

A szakáll sokáig különböző radikális mozgalmak és szervezetek tagjainak külső ismertetőjele volt, ennek köszönhetően sok esetben a megszokottól, hagyományostól való eltérni akarást fejezte ki különösen a 20. század közepétől. Ennek jó példája az úgynevezett hippimozgalom, a Pokol Angyalai és az Al Káida, melyeknek képviselői általában szakállasak.

Szakállfajták

szerkesztés
 
Különböző szakáll- és bajuszformák 1. Borosta 2. Bajusz 3. Kecskeszakáll 4. Körszakáll 5. Barkó (sokan tévesen pajesznak nevezik) 6. Ferencjózsef-szakáll 7. Van Dyke 8. Szakáll
  • Oldalszakáll
  • Kecskeszakáll
  • Körszakáll
  • Császárszakáll
  • Pofaszakáll (pakompart vagy barkó)

Érdekességek

szerkesztés

Magyarországon a 16. században, az úri viseletben a házasemberek előjoga volt szakállt növeszteni.

A parasztságot a 18. század elején szakállbírsággal szorították a borotválkozásra.

A 19. században a világon széles körben divat volt a szakállviselés, mint például Magyarországon a Reformkorban.

Politikai hovatartozás jeleként hordtak Kossuth-szakállt (az állról leborotvált, azonban a nyakon megnövesztett s a bajusztól külön álló szakállt), illetve Garibaldi hívei hegyes kecskeszakállt.

„Szakállas vicc”-nek mondjuk az öreg, mindenki által ismert vicceket és „szakállas történet”-nek az ilyen történeteket.

Sokan azt hiszik, főleg fiatal korban, hogy ha borotválják az arcukat, amikor még csak pelyhes, akkor jobban fog nőni, ám ez nem igaz, csak városi legenda.[3]

Néhány ismert szakállas személy a történelemből

szerkesztés

A magyar reformkor és szabadságharc nagyjai:

Szakállas mesebeli és mitológiai lények

szerkesztés

További információk

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Szakáll témájú médiaállományokat.
Nézd meg a szakáll címszót a Wikiszótárban!