A csador (perzsa چادر – čâdor, magyarosan csádor) egy külső ruhanemű, amit főleg az iráni muzulmán nők hordanak, mellyel be tudják tartani az iszlám hidzsáb öltözködésre vonatkozó törvényét.

Nők csadorban. Siráz, 2005
Nők csadorban. Siráz, 2019

Jellemzése és viseléseSzerkesztés

A csador a viselője teljes magasságára szabott, félkör alakú, ujjkivágás nélküli anyagdarab, melynek nyitott az eleje. A derék köré tekerve zárják össze viselői. A hagyomány szerint a csadort fejkendővel (rusæri), blúzzal (pirhan) és szoknyával (doman) vagy nadrág felé felvett szoknyával (shælvar) hordták. Az arcot egy hosszú, négyszög alakú fehér fátyollal fedték be, mely a szemeket még szabadon hagyta. Manapság a csadorhoz már nem hordanak fátylat. Saját otthonukban a nők levetették a csadort és könnyebb anyagokból készült, hűvösebb ruhákat hordtak.

A csador megújulása előtt kerülték a fekete szín használatát, mivel ez a szín összefüggésben áll a halállal és a temetésekkel. Előnyben részesítették a fehér és világosabb színeket. A jelenlegi iráni kormány, Khomeini ajatollah tanításait követve, a fekete színt ismeri el a csador illendő színének, habár néhány nő még mindig előnyben részesíti a mintás, világosabb darabokat. Idősebb vidéki asszonyok lenézőnek tartják a modern divatot és néhány fiatal nő is szívesen hordja a vidámabb, színesebb csadorokat.

Az iráni nők számára nem kötelező a csador viselése, ám hordásával megőrzik jó hírnevüket és az iszlámmal szembeni áhítatosságot. Továbbá teljesítik a hatóságok szerény öltözködést előíró követelményeit egy hosszú fejkendő és felöltő hordásával, melynek el kell takarnia a kezeket és lábakat is. Az idő múlásával a fejkendők többet és többet láttatnak viselője hajából, amint a felöltők is jobban idomulnak a viselőjük alakjához. Manapság színes kivitelben is kezdenek elterjedni.

A csador történeteSzerkesztés

El-Guindi, a hidzsáb történetéről szóló könyvében, a csador viselésének eredetét perzsa hagyománynak tartja az ókori Mezopotámiából, ahol a tekintélyes nők használhattak csak fátylat, prostituáltaknak és szolgálóknak viszont tilos volt. A fátyol jelezte a társadalmi ranglétrán való elhelyezkedést. Úgy hisszük, hogy ezt a hagyományt átvették az ősi perzsa uralkodóház, az Akhaimenida-dinasztia uralkodói és ily módon rejtették el feleségeiket és ágyasaikat a kíváncsi tekintetek elől.

A csador viseléséről nem maradtak fenn képes dokumentumok az iszlám megjelenése előtti időszakból. Wolfgang Bruhn és Max Tilke könyvében (1941, A Pictorial History of Costume) található egy rajz, amelyet egy i. sz. 5. századi achaemenid domborműről másoltak át, és egy nőt ábrázol arca alsó részét takarva a feje köré tekert hosszú ruhadarabbal. Ez a fátyol használatának egyik bizonyítéka, ám nem a csador használatának. (Bruhn és Tilke 1955, 13. old.) Valószínű, hogy a fátyolhordás hagyománya időszakokon át folytatódott, bár erről kevés képes dokumentum tanúskodik. A felsőosztálybeli görög és bizánci nőket szintén elzárták a nyilvánosság elől. El-Guindi szerint a hidzsáb az ókori mediterrán és közép-ázsiai hagyományok folytatásából keletkezett. A muzulmán nőktől elvárták a fátyol viselését a jó hírük érdekében.

Nem tisztázott, hogy a csador mikor vette fel jelenlegi formáját. A 18. és 19. századbeli európai látogatók képes feljegyzésein már láthatunk nőket csadort és fehér fátylat viselni, ám valószínű, hogy ez annál régebbi viselet. Reza Pahlavi sah 1936-ban betiltotta a csadort, mivel összeférhetetlennek tartotta a modernizációval kapcsolatos kitűzéseivel.

Mir-Hosseinit El-Guindi idézi: „A rendőrök letartóztatták a fátylat viselő nőket, és fátylukat erőszakkal is eltávolították arcuk elől.” Ez az eljárás megalázta a síita hivatalnokokat, sőt sok átlagos nőt is, akiknek „a nyilvánosság előtti megjelenés elfedésük nélkül egyenlő volt a meztelenséggel.” „Ezt az eljárást örömmel fogadták a nyugatiasodott és felsőosztálybeli nők és férfiak, mert első lépésként tekintették a nők jogainak elismeréséhez.” (El-Guindi, 1999. 174. old.) Ebben az időszakban a csador viselése inkább hátrányokkal járt, mint előnyökkel (akadály a társadalmi ranglétrán való előrehaladásban, elegáns hotelek elutasították a csadorban megjelenő vendégeket…).

Az új Iszlám Köztársaság kormánya 1980-tól megszabta, mit illik a nőknek a nyilvánosság előtt viselniük; ezúttal visszaállítva a fátyol hordását. A járőröző erkölcsrendészet rákényszerítette a – gyakran vonakodó – nőket a hidzsáb viselésére. A törvény szigorú betartását főleg a forradalom utáni években követelték. A revolúciós lelkesedés csillapodása és a növekvő népi kiábrándulás a teokratikus rezsimből sokban változtatott a hidzsabról szóló törvényen.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • El-Guindi, Fadwa, Veil: Modesty, Privacy, and Resistance, Berg, 1999
  • Bruhn, Wolfgang, and Tilke, Max, Kostümwerk, Verlag Ernst Wassmuth, 1955