Malária
A malária (régies nevén: váltóláz) az Anopheles szúnyog nőstényei által terjesztett paraziták által kiváltott betegség. A világon népbetegségnek számít, főleg trópusi vidékeken fordul elő. Évente kb. 350–500 millióan betegszenek meg, közülük több mint egymillióan meg is halnak. Afrikában a gyermekek negyede még öt éves kora előtt maláriában hal meg. A nagy halálozási arány fő okai: az erősödő gyógyszer-rezisztencia és a szúnyogok inszekticid-tűrőképességének javulása.
Malária | |
![]() | |
Plasmodium falciparum-gyűrűformák és gametociták emberi vérben. | |
Osztályozás | |
BNO-10 | B50 |
BNO-9 | 084 |
Főbb tünetek | |
Adatbázisok | |
OMIM | 248310 |
DiseasesDB | 7728 |
MedlinePlus | 000621 |
eMedicine | med/1385 emerg/305 ped/1357 |
MeSH Name | C03.752.250.552 |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Malária témájú médiaállományokat. |
A betegséget négy különböző, a Plasmodium nembe tartozó parazita egysejtű okozhatja: a Plasmodium vivax, a Plasmodium ovale, a Plasmodium malariae és a Plasmodium falciparum. A betegség az utóbbi típusú fertőzés esetén a legsúlyosabb lefolyású. Régen úgy gondolták, hogy kiváltó oka a mocsarak káros kigőzölgése (innen ered neve is: az olasz „mal aria” jelentése rossz levegő).
2025-ben Thaiföldben jelentősen csökkent prevalenciája: például Sisaket tartományban 2012–2023 közt több mint 1000-ről 2-re csökkent a maláriás esetek száma jelentős újbóli kitörés nélkül.[1]
Származása, elterjedése
szerkesztésA Plasmodiumok az Óvilágban fejlődtek ki, és ott is terjedtek el főként a trópusi és a meleg mérsékelt égöv vízjárta, illetve mocsaras részein. A betegség az Árpád-korban Magyarországon is nagyon gyakori volt. Az éghajlat kedvezőtlen változása (lehűlése, az ún. kis jégkorszak) némileg visszaszorította, majd a mocsarak lecsapolása végleg kiirtotta a Kárpát-medencében a kórokozókat. A globális felmelegedés hatására a 2000-es évek elején a maláriaszúnyogok szórványosan újra megjelentek az Alföld déli részén.
Az Újvilágba a spanyol hódítók hurcolták be, és ott ismerkedtek meg hosszú ideig leghatásosabb ellenszerével, a kínafa kérgéből főzött kininnel.[2]
Mai előfordulása
szerkesztésA gyógyszereknek és a szúnyogriasztóknak köszönhetően a fejlett országokban a maláriás megbetegedés igen ritka, de a trópusokon továbbra is gyakori (az esetek 80-85%-a Afrika egyenlítői vidékein fordul elő, a többi leginkább Délkelet-Ázsiában és Latin-Amerikában). Az innen érkező látogatók vagy hazatérő utazók azonban behurcolhatják a fertőzést, és kisebb járványokat okozhatnak. A fertőzés átvihető beteg egyén által használt injekciós tű vagy fertőzött vér átömlesztése útján is.
Jelmagyarázat – fehér: mentes, sárga: ritka, piros: nagy kockázat, bordó: nagy kockázat, megelőzés ajánlott
A fertőzés folyamata
szerkesztésHa egy nőstény Anopheles szúnyog maláriás embert csíp meg, a felszívott vérrel együtt kórokozók jutnak a szervezetébe. A felszívott sejtek (melozoid sejtek) először egy ivaros szaporodási folyamaton mennek át (gametogónia), mely során mikro- és makrogaméták keletkeznek. Ezek egyesülésével zigóta (ookinéta) keletkezik, mely a nyálmirigyekbe kerül, ahol betokozódik, és ivartalan folyamat során osztódik (sporogónia). Mivel csípéskor a szúnyogok nemcsak vért szívnak ki áldozatuk testéből, hanem nyálukat is befecskendezik, ezért a következő csípéssel a parazitákat a másik emberbe juttatják. Itt a kórokozók a vérárammal a májba jutnak és szaporodni kezdenek (schizogónia). A májsejteket megfertőzik és elpusztítják. Az átlagosan 2-4 hétig tartó érési folyamatot követően a kórokozók a májat elhagyják, és újra a véráramba kerülve elárasztják a beteg vörösvérsejtjeit. Itt tovább szaporodnak (melozoid sejtek keletkeznek) és a fertőzött sejteket szétrepesztik. A Plasmodium falciparum okozta malária esetén a vörösvérsejtek nagyobb százaléka fertőződik meg, és nagyobb mennyiségű vörösvérsejt esik szét egyszerre, ez okozza ennek a típusnak a súlyosabb lefolyását. Szövődmények kialakulásának esélye is P. falciparum fertőződés esetén nagyobb. Az ember a parazita köztes gazdája, a szúnyog a végleges gazda.
Sarlósejtes vérszegénységben szenvedők rezisztensek a maláriára, mert a kórokozó nem képes a vörösvérsejtet megfertőzni. Ily módon ez az egyébként súlyosnak mondható betegség a maláriával fertőzött területeken növeli a túlélés esélyét, így evolúciós előnyt jelentett, ami gyakoriságának jelentős emelkedését eredményezte a helyi lakosság körében.
Tünetei
szerkesztésA fertőző szúnyogcsípés után általában 10-35 nappal később jelennek meg a tünetek. A lappangási idő változó, de legalább 6 nap. Malaria tropica (P. falciparum) esetében 1-4 hét, malaria tertiana (P. vivax) és quartana (P. malariae) esetén akár több év is lehet. A malária fő tünete a láz, rendszerint (de nem feltétlenül) a típusos, hidegrázással járó lázroham elégtelen maláriaprofilaxis esetén.
Plasmodium | Lappangási idő | Maláriaforma | Lázrohamok visszatérése |
---|---|---|---|
P. falciparum | 7–30 nap (90%) hosszabb (10%)* |
Malaria tropica | rendszertelen, akár folyamatos |
P. malariae | 16–50 nap | Malaria quartana | 72 óránként |
P. ovale | 12–18 nap hosszabb (10%)* |
Malaria tertiana | 48 óránként |
P. vivax | 12–18 nap hosszabb (10%)* |
Malaria tertiana | 48 óránként |
Kezdetben hőemelkedés, izomfájdalmak, fejfájás, hidegrázás, rossz közérzet a jellemző. Az első tünetek alapján – melyek 2-3 napig tartanak – gyakran influenzának vélik. A magas láz (41 °C körül) és a verejtékezés szabályos időközönkénti ismétlődése viszont már egyértelműen maláriára utal. A klasszikus tünetcsoportot egyéb panaszok kísérhetik, például fáradtság, fejfájás, szédülés, izom- és ízületi fájdalmak, esetleg száraz köhögés és gasztroenterális panaszok: híg – akár koleraszerű – széklet, étvágytalanság, hányinger, hányás, hasi görcsök. A malária gyanúja a nyilvánvaló más ok nélkül fellépő, visszatérő hidegrázás és lázrohamok esetén merül fel (különösen, ha a beteg az elmúlt egy évben maláriával fertőzött vidéken járt és a lépe megnagyobbodott).
A paraziták kimutatása a vérmintából megerősíti a diagnózist. Fontos, hogy meghatározzák a kórokozó plazmódium faját is, mivel a betegség várható lefolyása és lehetséges szövődményei a fajok szerint változnak.
Kezelése
szerkesztésA kezelés a kórokozó típusán, valamint annak esetleges gyógyszerrezisztenciáján múlik. Hosszú időn keresztül az egyetlen terápiás szer a kínafa kérgéből nyert alkaloid, a kinin volt. Ez csak a vérben levő parazitákat képes elpusztítani, a test egyéb szöveteiben levőket nem. Használata mára visszaszorult. Napjainkban egy sor készítmény szolgál a malária gyógyítására. (Lásd ATC P01B.) Gyógynövényként az egynyári üröm (Artemisia annua) arthemisinin kivonatának felhasználásával készült artemether/lumefantrine (gyógyszerként Coartem vagy Riamet néven forgalmazzák) hatásos még ellene.[3][4][5]
Szükséges a lázrohamok csillapítása, illetve az egyéb tünetek (például a betegség során gyakran jelentkező alacsony vércukorszint) kezelése. A megelőzés lényege a maláriát terjesztő szúnyogok elleni védekezés. Azok számára, akik olyan országokba utaznak, ahol a betegség gyakori, javasolt szúnyogháló és szúnyogriasztó szerek használata. A fertőzés elkerülésére a gyógyszeres prevenciót kell alkalmazni.
Oltásjelöltek
szerkesztésA Plasmodium a vérben retikulocita-kötő fehérje 5-öt (RH5) expresszál. Ez a legelőrehaladottabb oltásjelölt, az akkori endémiarégiókban jelentős tesztek folytak már vele. A P. falciparum-fertőzések Wang et al. 2024-es tanulmánya szerint erősíthetik az RH5-oltások hatásosságát ritka, de erős ártalmatlanító hatású antitestekkel, melyeket RH5-specifikus B-sejtek bocsátanak ki.[6]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Saeung M, Jupatanakul N, Hii J, Thanispong K, Chareonviriyaphap T, Manguin S (2024. december 17.). „Overview of national and local efforts to eliminate malaria in Thailand”. Trends Parasitol 41 (1), 52–65. o. DOI:10.1016/j.pt.2024.11.006. PMID 39694742.
- ↑ Sokszínű
- ↑ Data on File, Coartem Product Monograph, Novartis AG. 5th Edition. November 2005.
- ↑ Makanga et al, Efficacy and safety of the six-dose regimen of artemether-lumefantrine in pediatrics with uncomplicated plasmodium falciparummalaria: a pooled analysis of individual patient data; Am. J. Trop. Med. Hyg., 74(6), 2006, pp. 991–998
- ↑ Mueller et al, Efficacy and safety of the six-dose regimen of artemether–lumefantrine for treatment of uncomplicated Plasmodium falciparum malaria in adolescents and adults: A pooled analysis of individual patient data from randomized clinical trials; Acta Tropica 100 (2006) 41–53
- ↑ Wang LT, Cooper AJR, Farrell B, Miura K, Diouf A, Müller-Sienerth N, Crosnier C, Purser L, Kirtley PJ, Maciuszek M, Barrett JR, McHugh K, Ogwang R, Tucker C, Li S, Doumbo S, Doumtabe D, Pyo CW, Skinner J, Nielsen CM, Silk SE, Kayentao K, Ongoiba A, Zhao M, Nguyen DC, Lee FE, Minassian AM, Geraghty DE, Traore B, Seder RA, Wilder BK, Crompton PD, Wright GJ, Long CA, Draper SJ, Higgins MK, Tan J (2024. szeptember 5.). „Natural malaria infection elicits rare but potent neutralizing antibodies to the blood-stage antigen RH5”. Cell 187 (18), 4981–4995.e14. o. DOI:10.1016/j.cell.2024.06.037. PMID 39059381. PMC 11383431. (Hozzáférés: 2025. február 1.)
Források
szerkesztés- Az Egészség-tár oldala a maláriáról
- Rózsa L 2005. Élősködés: az állati és emberi fejlődés motorja. Medicina, Budapest. p. 318.
- Malária bejegyzés a Videoklinikán
- ↑ Sokszínű: Sokszínű Vidék: Így hódította meg a világot a keserű botanikai csoda
Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést. A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat. |