Főmenü megnyitása

A féldrágakő ásványi anyag, mely a valóságos drágakőnél kisebb értékű, vagyis nem teljesíti a drágakő legalább egy jellemzőjét. Szép, kemény kő, melyből ékkövet és kisebb tárgyakat készítenek.

LeírásaSzerkesztés

A "féldrágakő" a kereskedelemben használatos gyűjtőfogalom, valamint a vámtarifaszámok között létező kategória, mely mindazon ásványokra és kőzetekre értenek, amelyek ugyan nem drágakövek, de mégis ékszereket készítenek belőlük.

Az ékszeriparban felhasznált ásványok és kőzetek többségénél a keménység az egyik legfontosabb tulajdonság, amitől alkalmassá válnak a feldolgozásra. Általánosságban minden olyan ásványból, ami legalább olyan kemény, mint a kvarc, jó eséllyel ékszert is készítenek. Miért éppen a kvarcot veszik alapul? A levegőben szálló por jelentős része igen apró kvarctörmelék, ami folyamatosan karcolja, koptatja és ezáltal elmattítja a szépen felpolírozott ékköveket, ha azok nem elég kemények. Persze gyakran a szépségnek, a dekoratív megjelenésnek engedve kevésbé kemény ásványokat is felhasználnak, mint például a fluorit, a lápisz vagy a malachit.

Féldrágakő tehát bármilyen közönséges ásványból vagy kőzetből lehet, amelynek a megmunkálására, feldolgozására, csiszolására, polírozására, majd befoglalására vagy felfűzésére valaki hajlandó elegendő munkát fordítani, vagyis a nagy, szürke átlagnál nemesebbé tenni azt.

Ismertebb féldrágakövekSzerkesztés

  • ametiszt – az ametiszt az ékszergyártásban közkedvelt anyag. Lila féldrágakő, amely a lila különböző árnyalataiban fordulhat elő – a lilástól, a sötétlilán át egészen a pirosas liláig. Neve a görög "amethüsztosz" szóból ered, jelentése: nem részegítő.
  • hegyikristály
  • karneol
  • Lazurit
  • ónix
  • achát
  • opál
  • turmalin
  • malachit

ForrásokSzerkesztés