Joe Biden

az Egyesült Államok 46. és jelenlegi elnöke, korábbi alelnöke (2009–2017) (* 1942)

Joseph Robinette Biden, Jr. (IPA: ˈˈd͡ʒəʊzəf ˌrɒbᵻˈnɛt ˈbaɪdən)[4] vagy röviden csak Joe Biden (Scranton, Pennsylvania, 1942. november 20.[5] –) amerikai politikus, az Amerikai Egyesült Államok 46. elnöke,[6] beiktatására 2021. január 20-án került sor.[7] 2009. és 2017. január 20-a között az ország alelnöke volt Barack Obama elnöksége alatt.

Joseph R. Biden
Hivatalos elnöki portréja, 2021
Hivatalos elnöki portréja, 2021
Az Amerikai Egyesült Államok 46. elnöke
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2021. január 20.
Alelnök(ök) Kamala Harris
Előd Donald Trump
Delaware állam szenátora
Hivatali idő
1973. január 3. 2009. január 15.
Elnök Barack Obama
Az Amerikai Egyesült Államok 47. alelnöke
Hivatali idő
2009. január 20. 2017. január 20.
Előd Dick Cheney
Utód Mike Pence

Született 1942. november 20. (78 éves)
Scranton, Pennsylvania
Párt Demokrata

Szülei Jean Biden
Joseph Robinette Biden Sr.
Házastársa Neilia Hunter (1966–1972; elhunyt)
Jill Tracy Jacobs (1977–)
Gyermekei
Foglalkozás
Iskolái
  • Syracuse-i Egyetem (1965–1968, jog, jogászdoktor)[1][2]
  • Delaware-i Egyetem (1961–1965, történettudomány, politikatudomány, BA)[1]
  • Archmere Középiskola (–1961)[1][3]
Vallás római katolikus

Díjak
  • Három Csillag érdemrend főtisztje
  • Elnöki Szabadság-érdemrend (2017. január 12.)
  • Hilal-e-Pakistan (2008)
  • Ellis Island Medal of Honor
  • Order of the Cross of Terra Mariana, 1st Class
  • St. George's Order of Victory
  • Order of Liberty
  • Order of Boyacá (2016. november 18.)
  • Laetare Medal (2016. május 15., John Boehner)

Joseph R. Biden aláírása
Joseph R. Biden aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Joseph R. Biden témájú médiaállományokat.

Több mint három évtizeden keresztül volt Delaware állam szenátora, mely tisztségre 1972-ben választották meg először. Az évek során hatszor választották újra, míg 2009-ben alelnök nem lett. Elnöke volt a szenátus külpolitikai és igazságügyi bizottságának, számos kiemelkedő fontosságú törvény fűződik a nevéhez, többek között az általa előterjesztett 1994-es „büntetőjogi törvény”,[8] amit „Biden-törvény” néven is emlegetnek.

Biden az 1988-as és a 2008-as elnökválasztást megelőzően is beszállt pártja előválasztási versengésébe, de végül mindkét alkalommal visszalépett a jelöltségtől. A 2020-as amerikai elnökválasztáson Donald Trump hivatalban lévő elnök ellen indult a Demokrata Párt színeiben, és megnyerte a választást.[9] Alelnöke Kamala Harris, az Egyesült Államok első női alelnöke.

Élete és pályafutásaSzerkesztés

Fiatalkora (1942–1965)Szerkesztés

Fájl:Joe Biden at Age 10.jpg
A tízéves Joe (1953)

Szülei Catherine Eugenia (Jean) Biden (születési nevén Finnegan) (1917–2010) és Joseph Robinette Biden Sr. (1915–2002).[10][11] Egy lánytestvére van, Valerie, valamint két fiútestvére, Francis és James.[5] Édesanyja ír felmenőkkel rendelkezett,[5][12][13] édesapja szülei (Mary Elizabeth Robinette és Joseph H. Biden) angol, francia és ír felmenőkkel.[5][14]

A család jómódban élt, míg Biden apja üzleti vállalkozásai sikeresen futottak Scrantonban. Az 1950-es évek gazdasági válsága miatt azonban nem talált munkát, így a család egy ideig Biden anyai nagyszüleinél kényszerült lakni.[15][16] 1953-ban Wilmingtonba, Delaware államba költöztek,[15] ahol Biden apja használtautó-kereskedéssel foglalkozott.[15][16][17]

A claymonti Archmere Középiskolában[* 1][5] halfback és wide receiver poziciókban játszott az iskolai amerikaifutball-csapatban, kimagasló teljesítménnyel,[15][18] emellett pedig baseballozott is.[15] Nem volt jó tanuló, de tehetsége volt a vezetés iránt, így a középiskolai éveiben osztályelnök volt.[5][19] 1961-ben érettségizett.[5]

Jogi egyetemi évei, korai pályafutása (1966–1972)Szerkesztés

A newarki Delaware-i Egyetemen az első évben még futballozott,[20][21] 1965-ben pedig alapdiplomát szerzett történelem és politikatudomány szakon, valamint anglisztika minoron,[19][22] középszerű (C) minősítéssel.[23][24]

 
1965-ben

Biden tanulmányait a Syracuse-i Egyetem jogi karán folytatta, ahol 1968-ban diplomázott,[23][24] majd 1969-ben a delaware-i ügyvédi kamara tagja lett.[25] Elsőéves hallgató korában plágiummal vádolták, amikor egy vizsgán egy 15 oldalas cikkből öt oldalt kimásolt. Végül megengedték neki, hogy a kurzust megismételje.[26]

Diákévei alatt ötször mentették fel a vietnámi katonai szolgálat alól;[27] az utolsót 1968-ban kapta azon az alapon, hogy tizenéves korában asztmában szenvedett.[27][28]

1968-ban egy wilmingtoni ügyvédi irodánál volt ügyvédjelölt, melynek vezetője a republikánus William Prickett volt. Később úgy nyilatkozott, „republikánusnak vallottam magam”.[29][30]

Nem értett egyet az akkori delaware-i demokrata kormányzó, Charles L. Terry konzervatív faji politikájával és a liberálisabb nézeteket valló republikánus Russell W. Petersont támogatta, aki 1968-ban legyőzte Terryt.[29] A helyi republikánusok szerették volna soraikban tudni, azonban inkább függetlenként regisztrálta magát, mert nem kedvelte a republikánus elnökjelöltet, Richard Nixont.[29]

1969-ben először kirendelt védőügyvédként dolgozott, majd egy olyan ügyvédi irodánál, amelyet egy helyi aktív demokrata vezetett,[29][31] aki jelölte Bident a Demokrata Fórumba, melynek célja a párt megreformálása volt.[5] Így Biden demokrata lett.[29] Saját ügyvédi irodát hozott létre egy másik ügyvéddel közösen.[31] A társasági jog azonban nem érdekelte, a büntetőjog pedig nem fizetett jól.[15] Jövedelme kiegészítéseként ingatlankezeléssel foglalkozott.[32]

1969-ben megválasztották New Castle megye megyei tanácsába.[5][31][31][33] 1972-ig volt itt tanácstag, miközben mellette ügyvédként dolgozott.[25][34]

 
Biden 1973-ban

1972-ben a republikánus J. Caleb Boggs ellen indult a szenátori címért, ő volt az egyetlen demokrata, aki hajlandó volt kiállni ellene.[31] Kampányához alig volt pénze, és nem adtak sok esélyt neki a győzelemre.[15] A kampányban a családja segített, szemtől-szemben találkoztak a szavazókkal és szórólapot osztottak;[35] Delaware állam mérete miatt működhetett ez a hozzáállás.[32] Az AFL–CIO és Patrick Caddell demokrata közvélemény-kutató nyújtott neki némi segítséget.[31] Programja a következő témákra fókuszált: a vietnámi háború megszüntetése, környezetvédelem, polgárjogok, adó- és egészségügyi reform, és az általános változás szükségessége a nép elégedetlensége miatt.[31][35] A választások előtt pár hónappal még 30 százalékponton állt, de energiájának, vonzó, fiatal családjának és a szavazókhoz való érzelmi viszonyulásának köszönhetően[17] a szavazatok 50,5%-át szerezte meg.[35]

Amikor 1973-ban, harmincéves korában elfoglalta pozícióját Washingtonban, ő volt a hatodik legfiatalabb szenátor az amerikai szenátus történelmében.[36][37]

Szenátorként (1973–2009)Szerkesztés

 
Biden és Jimmy Carter

Szenátori pályafutása kezdetén Biden a fogyasztóvédelemre és a környezetvédelemre koncentrált, valamint a kormány nagyobb elszámoltathatóságát szorgalmazta.[38] Egy 1974-es interjúban úgy nyilatkozott, hogy liberálisnak tartja magát a polgárjogok, szabadságjogok, az idősek problémái, valamint az egészségügy tekintetében, de konzervatívnak olyan témákban, mint az abortusz vagy a hadkötelezettség terén.[39]

Az 1970-es években Biden először támogatta a deszegregációs buszoztatást, mint az iskolai szegregáció de jure megoldását,[40] később azonban mégis a buszoztatás ellen küzdött éveken át.[41]

Szenátori pályafutása első évtizedében a fegyverzet-ellenőrzésre koncentrált.[42][43] 1975-ben lett a külpolitikai bizottság tagja.[44] Miután a kongresszus nem ratifikálta a SALT–2 egyezményt, amelyet 1979-ben Jimmy Carter és Leonyid Brezsnyev írt alá, Biden találkozott Andrej Gromiko külügyminiszterrel, előadta az amerikai aggályokat, és sikerült változásokat kieszközölnie az egyezmény azon kitételeinél, amelyekkel kapcsolatban a külügyi bizottságnak ellenvetései voltak.[45] Amikor a Reagan-kormány tágan kívánta értelmezni az 1972-es SALT–1 egyezményt a csillagháborús terv fejlesztéséhez, Biden az egyezmény szigorú betartása mellett volt.[42] Élesen bírálta George Shultz külügyminisztert, amiért a kormány támogatta Dél-Afrikát, az apartheid-politikájuk ellenére.[29] 1997-ben ellenzéki korelnöke lett a bizottságnak, 2001 és 2003, valamint 2007 és 2009 között pedig az elnöke volt.[46] Általában liberális internacionalista elveket vallott.[42]

Biden 1981 és 1987 között a szenátus igazságügyi bizottságának ellenzéki korelnöke volt, majd 1987 és 1995 között a bizottság elnöki posztját töltötte be.[47] Nevéhez fűződik többek között az 1994-es „büntetőjogi törvény” (Violent Crime Control and Law Enforcement Act of 1994). Ennek része volt többek között a szövetségi automatafegyver-tilalom,[48][49] amely megtiltotta az automata, illetve félautomata fegyverek polgári célra történő gyártását, ugyanakkor számos kiskaput hagyott a gyártók számára.[50] Ugyanebben a törvénycsomagban kapott helyet a nők elleni erőszakról rendelkező jogszabály is.[51] Utóbbit Biden a legjelentősebb törvényjavaslatának tartja.[52]

Biden indult az 1988-as amerikai elnökválasztáson, ahol eleinte erős jelöltnek számított.[53][54] Később azonban több botrány is történt a személye körül. Megvádolták, hogy plagizálta a brit Munkáspárt vezetője, Neil Kinnock beszédét,[55] valamint több alkalommal használt fel korábbi beszédeiben is részleteket Robert F. Kennedy, illetve John F. Kennedy és Hubert Humphrey beszédeiből.[56] Nem sokkal később került napvilágra, hogy még a jogi egyetemen forráshivatkozás nélkül idézett egy beadandóban,[57] ami miatt a kurzust meg kellett ismételnie.[58] Azt is felrótták neki, hogy valótlanságokat állított saját magáról, például hogy három diplomát szerzett, hogy ösztöndíjjal végezte a jogi egyetemet, vagy hogy az évfolyam legjobb diákjai közé tartozott.[57][59][60] Végül a botrányok miatt Biden 1987. szeptember 23-án visszalépett a jelöltségtől.[61]

 
1997-ben, az Air Force One fedélzetén Boszniába tartva Bill Clinton kíséretének tagjaként (jobb oldalt elöl)

1993-ban olyan rendelkezésre szavazott, mely összeegyeztethetetlennek mondta ki a homoszexualitást a katonasággal, vagyis tulajdonképpen megtiltotta a homoszexuális egyéneknek a katonai szolgálatot.[62][63][64] 1996-ban a házasságvédelmi törvény mellett voksolt, amely megakadályozta a szövetségi kormányt abban, hogy elismerje az azonos neműek házasságát.[65] (A törvényt 2015-ben alkotmányellenesnek ítélték.[66]) Ugyancsak a nevéhez fűződik az úgynevezett „drug czar” intézménye; az informálisan drug czarnak nevezett tisztviselő az, aki koordinálja és felügyeli a nemzeti kábítószer-politikát.[67]

1991-ben ellenezte az öbölháborút,[68] de 2002-ben Irak lerohanása mellett szavazott.[69] Kijelentette, hogy Szaddám Huszein igenis veszélyt jelent az amerikai nemzet számára, tehát nincs más választás, mint a beavatkozás.[70] Később „hibának” nevezte a döntését, de nem sürgette az amerikai kivonulást.[68][71] Az Irakban szolgáló katonák létszámának emelését 2007-ben nem támogatta.[68][71]

Tanácsaival segítette az Egyesült Államok katonai segélynyújtását és beavatkozását a boszniai háborúban,[42][46] politikai karrierjének egyik legnagyobb sikere volt, hogy rá tudta venni Bill Clintont a beavatkozásra.[67] Az 1999-es koszovói háborúban támogatta Jugoszlávia bombázását.[42]

A Monica Lewinsky-botrány idején Bill Clinton javára szavazott, amikor az elnököt alkotmányjogi felelősségre vonás során le akarták váltani.[72]

2008-as elnökválasztásSzerkesztés

 
Biden az iowai Crestonban kampányol 2007 júliusában

Biden 1992-ben nem indult az elnökválasztáson, részben azért, mert az öbölháború ellen szavazott,[73] 2004-ben pedig úgy érezte, kevés esélye lett volna a győzelemre, és szenátorként többet tehetett az országért.[74] 2007 januárjában bejelentette indulását a 2008-as választásokon.[75]

Kampánya során az iraki háborúra koncentrált, a szenátusi bizottsági múltjára, valamint a külpolitikában szerzett tapasztalataira. Elutasította a feltételezéseket, hogy külügyminiszteri posztot kaphatna,[76] és kizárólag az elnökségre összpontosított.[77] Biden azzal érvelt, hogy Obama nincs felkészülve, nincs akkora külügyi tapasztalta, mint neki, és nem az elnöki poszton kell „betanulni”.[78] Azt is állította, hogy Obama átvett néhányat az ő külpolitikai ötleteiből.[79]

Biden nehezen tudta finanszírozni a kampányát, nem nagyon sikerült az embereket a gyűléseire csábítania és nem sikerült Obamánál és Hillary Clintonnál nagyobb népszerűségre szert tennie.[80] Egyszer sem tudott két számjegyű százalékot elérni a demokrata jelöltek országos közvélemény-kutatásában. A 2008. január 3-i, első jelölőgyűlésen Iowában csak az ötödik helyet szerezte meg,[81] amit követően visszalépett a jelöltségtől.[82]

Bár Biden kampánya sikertelennek bizonyult, mégis emelte politikai tekintélyét.[83] Megváltozott Biden és Obama kapcsolata is. Bár mindketten tagjai voltak a külpolitikai bizottságnak, nem álltak közel egymáshoz. Bidennek nem tetszett Obama gyors politikai szárnyalása,[79][84] Obama pedig szócséplőnek és lekezelő modorúnak tartotta Bident.[83] 2007 során jobban megismerték egymást, Obama pedig méltányolta Biden kampánystílusát és a munkásosztálybeli szavazók körében aratott tetszését, míg Biden úgy nyilatkozott, hogy meggyőződött róla, hogy Obama a megfelelő ember a posztra.[83][84]

Alelnökként (2009–2017)Szerkesztés

 
Obama és Biden

Első ciklusaSzerkesztés

2008. augusztus 25-én fogadta el a Denverben, Colorado állam fővárosában tartott Nemzeti Demokrata Elnökjelölő Kongresszus Barack Obamát mint elnökjelöltet, és Joe Bident mint alelnökjelöltet.[85] A 2008-as választások során 365 elektori szavazattal győztek.[86][87][88] Az alelnöki poszt mellett Biden a szenátori posztra is igényt tartott még,[89] meg is választották és 2009. január 6-án megkezdte hetedik ciklusát a szenátusban, mint a legfiatalabb olyan szenátor, akit hétszer is megválasztottak.[90][91][91] Január 15-én szavazott a szenátusban utoljára, és még aznap lemondott.[92][93] Január 20-án az első római katolikus amerikai alelnök lett.[94]

Az Obama-kormányban Biden egyik feladata az iraki kérdés volt,[95] az iraki vezetésnek továbbította az amerikai vezetés elvárásait.[96] Továbbá ő felelt a válságkezelési és refinanszírozási csomag (American Recovery and Reinvestment Act – ARRA) infrastrukturális kiadásainak felügyeletéért, hogy csak olyan projektek kapjanak támogatást, amelyek valóban érdemesek rá.[97] Biden úgy vélte, ebben az időszakban nem volt nagyobb korrupciós ügy ezen a területen, vagy feleslegesen elköltött támogatás, és mire 2011-ben a feladatköre véget ért, a támogatásokkal kapcsolatos csalások száma 1% alatt maradt.[96][98]

Biden vezetésével sikerült elfogadtatni a szenátussal az Új START (stratégiai fegyverzetcsökkentő) egyezményt.[99][100] 2010 decemberében Biden az arany középút szószólója volt, és ez, valamint a szenátus kisebbségi vezetőjével, Mitch McConnellel folytatott tárgyalásai meghatározók voltak abban, hogy az Obama-adminisztráció keresztül tudta vinni a kompromisszumos adócsomagját, melyben szerepelt a Bush-féle adócsökkentési terv meghosszabbítása is.[100][101] A csomagot az adókedvezményekről, a munkanélküliségi biztosítás újbóli engedélyezéséről és a munkahelyteremtésről szóló 2010. évi törvény néven iktatták be.

Az Obama-adminisztráció tagja szerint Biden a Fehér Házban a trendellenes szerepét töltötte be, aki rákényszeríti a többieket arra, hogy megvédjék az álláspontjukat.[102] Rahm Emanuel, a Fehér Ház kabinetfőnöke úgy nyilatkozott, hogy Biden segített a csoportgondolkodás kiküszöbölésében.[103]

ÚjraválasztásaSzerkesztés

 
Obama és Biden feleségeikkel az újraválasztást ünneplik

2010 októberében Biden úgy nyilatkozott, hogy Obama felkérte, maradjon az alelnökjelöltje a 2012-es választásokon is,[104] de Obama csökkenő népszerűségének fényében William M. Daley kabinetfőnök titokban közvélemény- és fókuszcsoport-kutatást végzett arról, hogy mi történne, ha Biden helyett Hillary Clintont jelölnék.[105] Az ötletet elvetették, amikor kiderült, hogy ettől nem javulna jelentősen Obama megítélése,[105] később pedig a Fehér Ház sajtótitkára azt mondta, Obama sosem fontolgatta Biden lecserélését.[106]

2012 májusában Biden kommunikációs hibát vétett, az Obama-adminisztráció jóváhagyása nélkül úgy nyilatkozott, hogy számára teljesen rendben van az azonos neműek házassága, miközben Obama még nem tisztázta a saját álláspontját és csak jóval később akarta bejelenteni az ügy támogatását, stratégiai szempontok miatt.[107][108][109][110][111] Az incidens azt mutatta, hogy Bidennek gondjai akadnak a kommunikációs fegyelemmel,[108] a Time magazin cikke úgy fogalmazott: Biden „legnagyobb erőssége egyben a legnagyobb gyengesége is”.[112] A Fehér Házon belüli feszült viszonyokon nem nagyon segített, hogy úgy tűnt, Biden anyagi támogatókat gyűjt a 2016-os elnökválasztáson való lehetséges indulására.[105]

Ugyanakkor Obama kampányában Bident továbbra is nagyra értékelték, mint olyan politikust, aki megtalálja a hangot a kiábrándult munkásokkal és vidéki lakosokkal, és sűrűn kellett szerepelnie a kétesélyes államokban (swing states), amikor 2012 tavaszán elkezdődött az újraválasztási kampány.[112][113] Szeptember 6-án a demokrata konvenció közfelkiáltással választotta meg alelnökjelöltnek.[114] 2012. november 6-án Obamát és Bident újraválasztották.[115]

Második ciklusaSzerkesztés

 
Hivatalos alelnöki portréja, 2013

A második ciklusban Biden tovább folytatta a mintegy két évtizeddel korábban megkezdett fegyverkorlátozási törekvéseit, különösképp a 2012-es Sandy Hook iskolai lövöldözést követően. Az Obama-adminisztráció további fegyverkorlátozási javaslatokat tett,[49] de nem sikerült elfogadtatnia őket.[116]

2013-ban Biden törvényét a nők elleni erőszakról megújították. Ennek részeként továbbra is működött a Fehér Ház nők és leányok helyzetével foglalkozó tanácsa (White House Council on Women and Girls), valamint 2014 januárjában megalakult a diákokat szexuális zaklatástól védő munkacsoport (White House Task Force to Protect Students from Sexual Assault) is, Valerie Jarrett és Biden társelnökletével.[117][118]

A külpolitika tekintetében Biden támogatta a szíriai ellenzék felfegyverzését.[119] 2014-ben, Irak szétesésekor újra ráirányult a figyelem a 2006-os, úgynevezett „Biden-Gelb tervre”, mely Irak föderalizációját javasolta, és egyes vélemények szerint Bidennek már akkor igaza volt.[120][121] Biden többször járt Ukrajnában, 2015 decemberében a parlamentben is beszédet tartott.[122][123] Szoros kapcsolatot ápolt a latin-amerikai államokkal is, és a második ciklusban külpolitikai fókusza főleg ez a régió volt, alelnöksége alatt 16 alkalommal járt a térségben, többször, mint bármelyik amerikai elnök vagy alelnök.[124]

2020-as elnökválasztásSzerkesztés

 
Biden Philadelphiában kampányol 2019 májusában

2016 és 2019 között a sajtóorgánumok gyakran említették Bident 2020-ban várható elnökjelöltként.[125]

A párton belül az első három államban súlyos vereséget szenvedett, így úgy tűnt, elveszti a jelölti posztot, de a március 3-i szuperkeddet fölényesen nyerte.[126][127] Győzelmét főként a színes bőrű, déli szavazóknak köszönhette; a nyugati államokban (a 38 milliós Kaliforniát is beleértve) ellenfele, Bernie Sanders győzedelmeskedett.[128] Bernie Sanders végül április 8-án bejelentette a kampánytól való visszalépését, így Joe Biden lett Donald Trump elnök demokrata kihívója az elnöki székért.[129]

2020 novemberében végül megnyerte a választásokat alelnökjelöltjével, Kamala Harrisszel,[9] így 2021. január 20-án iktatták be mint az Amerikai Egyesült Államok 46. elnökét. Donald Trump nem ismerte el Biden győzelmét és választási csalásra hivatkozva hosszú ideig nem volt hajlandó átadni a pozícióját.[130][131] A vitás kérdéseket (a Trump által benyújtott pereket és a szavazatok újraszámlálását, ahol szükséges) december 8-ig kellett eldönteni az egyes államokban, de a bíróság ezeket mind elutasította, december 14-én pedig összeült az elnökválasztó testület, az elektorok leadták szavazataikat, ami alapján 306–232 arányban hivatalosan is Joe Biden lett az USA elnöke 2021-től.[132] Január 6-án a képviselőház és a szenátus közösen megszámlálta a szavazatokat, és az alelnök (Mike Pence) kihirdette a végeredményt.[133] Beiktatását követően Biden az ország legidősebb elnöke lett.[134]

ElnökkéntSzerkesztés

 
Biden elnöki eskütétele 2021. január 20-án

Biden beiktatását követően szinte azonnal több rendeletet is aláírt. Többek között visszaléptette országát a párizsi éghajlatvédelmi egyezménybe, moratóriumot hirdetett a kilakoltatásokra és a diákhitel visszafizetésére a koronavírus-járvány idejére, az egyes muszlim országokra vonatkozó beutazási tilalmat eltörölte, a szövetségi intézményekben kötelezővé tette a maszkviselést, leállította a Keystone XL olajvezeték építését. Arról is rendelkezett, hogy az Egyesült Államok újra csatlakozzon az Egészségügyi Világszervezethez.[135][136][137]

MagánéleteSzerkesztés

 
Biden és második felesége, Jill az 1970-es években
 
Biden és családja a 2013-as alelnöki beiktatáson

1966-ban feleségül vette Neilia Huntert (1942–1972),[22] bár a nő szülei eleinte ellenezték kapcsolatukat Biden római katolikus vallása miatt. A New York állambeli Skaneatelesben tartották az esküvőt katolikus templomban.[138] Három gyermekük született, Beau (1969–2015), Hunter (1970–) és Naomi Christina „Amy” (1971–1972).[22]

Amikor 1972. december 18-án felesége a három gyerekkel vásárolni ment, egy utcakereszteződésnél egy teherkocsi beléjük rohant és az anya egyéves kislányával együtt meghalt.[22] A két fiú, Beau és Hunter, megsebesült,[5] de mindketten felépültek.[5] Biden fontolóra vette, hogy lemond szenátori pozíciójáról, hogy a fiaival foglalkozhasson,[17] de Mike Mansfield, a szenátusi többség vezetője meggyőzte, hogy ne tegye.[139]

Hivatala elfoglalása után, hogy fiait minden nap láthassa,[140] Biden minden nap vonattal utazott haza Washingtonból, egy irányban 90 perc volt az út. Ezt a szokását 36 éves szenátori pályafutása során végig megtartotta.[17] Ugyanakkor a baleset miatt dühös volt és megingott vallásában is,[141] nehezen tudott a munkájára koncentrálni.[142][143]

1975-ben ismerte meg második feleségét, Jill Tracy Jacobst, egy vakrandin, amit Biden bátyja szervezett.[144] 1977. június 17-én házasodtak össze New Yorkban.[145][146] Közös lányuk, Ashley Blazer 1981-ben született,[22] aki szociális munkásként és divattervezőként dolgozik.[147]

Első házasságából született fia, Beau Biden hadbíróként szolgált az iraki háborúban, majd Delaware főállamügyésze lett.[148] 2015-ben agydaganatban hunyt el.[149][150] Másik fia, Hunter Biden ügyvéd és lobbista lett.[151]

Magyar vonatkozásokSzerkesztés

1977

Tom Lantos javaslatára Biden 1977-ben járt Magyarországon, feleségével a Balatonnál töltötték a nászútjukat. Ezután Lantosékkal együtt Budapestre is ellátogattak, amelyet röviden említett az akkori Népszabadság is.[152][153]

2020

Az amerikai elnökválasztáson szinte valamennyi európai miniszterelnök Biden győzelméért állt ki, kivéve Orbán Viktort és kormányát, akik nyíltan Trumpot támogatták.[154] Sajtóorgánumok megjegyezték, hogy az olyan populista vezetők, mint a magyar vagy a lengyel miniszterelnök, Trump mögött sorakoztak fel, mert míg Biden külföldön is felszólal a demokrácia védelmében, Trump ezt nem teszi, hanem felkarolja az autokrata vezetőket.[155][156][157] Biden korábban bírálta Magyarország vezetését (Lengyelországgal együtt), hogy a totalitárius rendszerek felé halad.[158][159]

MegjegyzésekSzerkesztés

  1. egyetemi előkészítő középiskola

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c http://bioguide.congress.gov/scripts/biodisplay.pl?index=B000444
  2. John M. Broder: Father’s Tough Life an Inspiration for Biden, 2008. október 23. (Hozzáférés: 2020. augusztus 19.)
  3. John M. Broder: Father’s Tough Life an Inspiration for Biden, 2008. október 23. (Hozzáférés: 2020. augusztus 19.)
  4. „Joe Biden esküt tesz, mint alelnök“. a YouTube-on
  5. a b c d e f g h i j k Witcover, Jules. Joe Biden: A Life of Trial and Redemption. New York City: William Morrow (2010). ISBN 978-0-06-179198-7 
  6. Meg Wagner, Fernando Alfonso III, Melissa Macaya, Melissa Mahtani, Veronica Rocha and Amanda Wills: Election results live: Joe Biden wins presidency (angol nyelven). CNN, 2020. november 7. (Hozzáférés: 2020. november 7.)
  7. Bowman, Verity. „Joe Biden's Inauguration Day 2021: when is it, and what will it look like during coronavirus?”, The Telegraph, 2020. november 13. (Hozzáférés ideje: 2020. november 16.) (en-GB nyelvű) 
  8. Trumpot összeesküvés-elméletekről, Bident múltbéli hibáiról kérdezték a tegnapi lakossági fórumon « Mérce (magyar nyelven). Mérce, 2020. október 16. (Hozzáférés: 2020. november 16.)
  9. a b *@DecisionDeskHQ: Decision Desk HQ projects that @JoeBiden has won Pennsylvania and its 20 electoral college votes for a total of 273. Joe Biden has been elected the 46th President of the United States of America. Race called at 11-06 08:50 AM EST All Results: results.decisiondeskhq.com/2020/general/pennsylvania, 2020. november 6.
  10. Chase, Randall. „Vice President Biden's mother, Jean, dies at 92”, WITN-TV, 2010. január 9. 
  11. Joseph Biden Sr., 86, father of the senator”, 2002. szeptember 3. (Hozzáférés ideje: 2020. április 15.) 
  12. Smolenyak, Megan. „Joe Biden's Irish Roots”, Huffington Post, 2012. július 2. (Hozzáférés ideje: 2012. december 6.) 
  13. Number two Biden has a history over Irish debate”, The Belfast Telegraph, 2008. november 9. (Hozzáférés ideje: 2008. január 22.) 
  14. Smolenyak, Megan: Joey From Scranton—Vice President Biden's Irish Roots. Irish America, 2013. (Hozzáférés: 2020. április 15.)
  15. a b c d e f g Broder, John M.. „Father's Tough Life an Inspiration for Biden”, 2008. október 23. (Hozzáférés ideje: 2008. október 24.) 
  16. a b Rubinkam, Michael. „Biden's Scranton childhood left lasting impression”, Fox News, 2008. augusztus 27. (Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 7.) 
  17. a b c d Almanac of American Politics, 364. o. (2008) 
  18. Frank, Martin. „Biden was the stuttering kid who wanted the ball”, 2008. szeptember 28., D.1. oldal. [2013. június 1-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  19. a b Taylor, Paul. See How They Run: Electing the President in an Age of Mediaocracy. Alfred A. Knopf (1990). ISBN 0-394-57059-6 
  20. Biden, Promises to Keep, pp. 27, 32–33.
  21. Fact Check: Biden's Too Tall Football Tale. firstread.nbsnews.com . [2012. október 16-i dátummal az eredetiből archiválva].
  22. a b c d e A timeline of U.S. Sen. Joe Biden's life and career”, 2008. augusztus 23.. [2008. szeptember 25-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 6.) 
  23. a b Dickenson, James R.. „Biden academic claims 'inaccurate'”, Washington Post, 1987. szeptember 22. (Hozzáférés ideje: 2020. szeptember 21.) 
  24. a b Margolis, Jon. „Biden admits errors in school claims”, Chicago Tribune, 1987. szeptember 22. (Hozzáférés ideje: 2020. szeptember 21.) 
  25. a b Biden, Joseph Robinette, Jr.. Biographical Directory of the United States Congress. Hozzáférés ideje: 2008. augusztus 19. 
  26. BIDEN ADMITS PLAGIARIZING IN LAW SCHOOL. Washington Post, 1987. szeptember 18. (Hozzáférés: 2020. november 8.)
  27. a b Chase, Randall. „Biden got 5 draft deferments during Nam, as did Cheney”, 2008. szeptember 1. 
  28. Romano, Lois. „Joe Biden & the Politics of Belief”, 1987. június 9. 
  29. a b c d e f Leubsdorf, Carl P.. „Biden Keeps Sights Set On White House”, 1987. szeptember 6. , újrakiadva: „Lifelong ambition led Joe Biden to Senate, White House aspirations”, 2008. augusztus 23.. [2008. szeptember 19-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  30. Barrett, Laurence I.. „Campaign Portrait, Joe Biden: Orator for the Next Generation”, 1987. június 22. 
  31. a b c d e f g Current Biography Yearbook 1987, p. 43.
  32. a b Palmer, Nancy Doyle. „Joe Biden: 'Everyone Calls Me Joe'”, 2009. február 1. (Hozzáférés ideje: 2009. február 4.) 
  33. Harriman, Jane. „Joe Biden: Hope for Democratic Party in '72?”, The News Journal, 1969. december 31., 3. oldal (Hozzáférés ideje: 2019. május 1.) 
  34. 2008 Presidential Candidates: Joe Biden”. [2008. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2008. október 24.) 
  35. a b c Naylor, Brian. „Biden's Road to Senate Took Tragic Turn”, National Public Radio, 2007. október 8. (Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 12.) 
  36. Youngest Senator. United States Senate. (Hozzáférés: 2008. augusztus 25.)
  37. Byrd, Robert and Wolff, Wendy. Senate, 1789–1989: Historical Statistics, 1789–1992, Volume 4. Government Printing Office, 285. o. (1993) 
  38. 200 Faces for the Future”, 1974. július 15.. [2013. augusztus 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2008. augusztus 23.) 
  39. Kelley, Kitty. „Death and the All-American Boy”, The Washingtonian, 1974. június 1. (Hozzáférés ideje: 2020. március 8.) 
  40. Gadsen, Brett. Between North and South: Delaware, Desegregation, and the Myth of American Sectionalism. University of Pennsylvania Press, 214. o. (2012. október 8.). ISBN 978-0-8122-0797-2 
  41. Here's How Deep Biden's Busing Problem Runs”, Politico, 2019. május 5. (Hozzáférés ideje: 2019. május 5.) 
  42. a b c d e Gordon, Michael R.. „In Biden, Obama chooses a foreign policy adherent of diplomacy before force”, 2008. augusztus 24. (Hozzáférés ideje: 2009. november 5.) 
  43. Current Biography Yearbook 1987, p. 45.
  44. COMMITTEE ON FOREIGN RELATIONS UNITED STATES SENATE MILLENNIUM EDITION 1816–2000. foreign.senate.gov, 71. o. (2000) 
  45. Salacuse, Jeswald W.. Leading Leaders: How to Manage Smart, Talented, Rich and Powerful People. American Management Association, 144. o. (2005). ISBN 0-8144-0855-9 
  46. a b Almanac of American Politics 2008, p. 365.
  47. Previous Committee Chairmen. senate.gov. (Hozzáférés: 2020. november 10.)
  48. Fifield, Anna. „Biden faces key role in second term”, 2013. január 4. 
  49. a b Scherer, Michael. „The Next Gun Fight”, 2013. január 28. 
  50. Újra ölt Amerika kedvenc puskája. Index.hu, 2016. június 13. (Hozzáférés: 2020. november 12.)
  51. Finley, Bruce. „Biden: Men who don't stop violence against women are "cowards"”, 2014. szeptember 19.. [2015. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  52. Domestic Violence. United States Senate. [2008. augusztus 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 9.)
  53. Dionne Jr., E. J.. „Biden Joins Campaign for the Presidency”, 1987. június 10. 
  54. Toner, Robin. „Biden, Once the Field's Hot Democrat, Is Being Overtaken by Cooler Rivals”, 1987. augusztus 31. 
  55. Dowd, Maureen. „Biden's Debate Finale: An Echo From Abroad”, 1987. szeptember 12. 
  56. Dowd, Maureen. „Biden Is Facing Growing Debate On His Speeches”, 1987. szeptember 16. 
  57. a b Dionne, E. J., Jr.. „Biden Admits Plagiarism in School But Says It Was Not 'Malevolent'”, 1987. szeptember 18. 
  58. May, Lee. „Biden Admits Plagiarism in Writing Law School Brief”, 1987. szeptember 18. 
  59. Dionne, E. J., Jr.. „Biden Admits Errors and Criticizes Latest Report”, 1987. szeptember 22. 
  60. 1988 Road to the White House with Sen. Biden. C-SPAN via YouTube, 2008. augusztus 23. (Hozzáférés: 2012. október 3.)
  61. Dionne Jr., E. J.. „Biden Withdraws Bid for President in Wake of Furor”, 1987. szeptember 24. 
  62. govinfo. govinfo.gov . (Hozzáférés: 2019. május 6.)
  63. Joe Biden Has Tense Exchange Over L.G.B.T.Q. Record”, The New York Times, 2019. szeptember 20. (Hozzáférés ideje: 2020. április 15.) 
  64. A. Del, Jose: Sanders attacks Biden's record on gay rights and women's issues. Washington Post . (Hozzáférés: 2020. április 15.)
  65. U.S. Senate: U.S. Senate Roll Call Votes 104th Congress—2nd Session. senate.gov . (Hozzáférés: 2019. június 12.)
  66. Supreme Court rules states must allow same-sex marriage. CNN . (Hozzáférés: 2019. június 12.)
  67. a b Az enyhén rasszista ingázó. index.hu, 2007. november 15. (Hozzáférés: 2020. november 13.)
  68. a b c Joe Biden respected—if not always popular—for foreign policy record”, 2008. augusztus 24. (Hozzáférés ideje: 2009. november 5.) 
  69. HawkDown „Even before Obama announced his run for president, Biden was warning that Afghanistan, not Iraq, was the 'central front' in the war against Al Qaeda, requiring a major U.S. commitment. 'Whatever it takes, we should do it,' Biden said in February 2002.” 
  70. Russert, Tim. „MTP Transcript for April 29, 2007”, Meet the Press, NBC News, 2007. április 29., 2. oldal 
  71. a b Kessler, Glenn. „Biden Played Less Than Key Role in Bosnia Legislation”, 2008. október 7. (Hozzáférés ideje: 2009. november 5.) 
  72. How the senators voted on impeachment”, CNN, 1999. február 12. 
  73. Almanac of American Politics 2008, p. 366.
  74. Sen. Biden not running for president”, CNN, 2003. augusztus 12. (Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 18.) 
  75. Balz, Dan. „Biden Stumbles at the Starting Gate”, The Washington Post, 2007. január 1. (Hozzáférés ideje: 2008. augusztus 23.) 
  76. A Candidate For Secretary Of State”, 2007. június 12.. [2008. szeptember 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2008. augusztus 23.) 
  77. Biden says he wouldn't be secretary of state”, 2007. november 30., 12A. oldal 
  78. Transcript: The Democratic Debate”, ABC News, 2007. augusztus 19. (Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 24.) 
  79. a b Traub, James. „After Cheney”, 2009. november 24., MM34. oldal 
  80. Conventions 2008: Sen. Joseph Biden (D). National Journal, 2008. augusztus 25. [2008. szeptember 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 16.)
  81. Iowa Democratic Party Caucus Results. Iowa Democratic Party. (Hozzáférés: 2008. augusztus 29.)
  82. Murray, Shailagh. „Biden, Dodd Withdraw From Race”, The Washington Post, 2008. január 4. (Hozzáférés ideje: 2008. augusztus 29.) 
  83. a b c Game Change: Obama and the Clintons, McCain and Palin, and the Race of a Lifetime. New York: HarperCollins (2010). ISBN 978-0-06-173363-5 
  84. a b Wolffe, Renegade, p. 218.
  85. Gray, Alan. „Democrats Formally Nominate Barack Obama for U.S. Presidency”, NewsBlaze, 2008. augusztus 29. 
  86. Barack Obama wins presidential election”, CNN, 2008. november 4. (Hozzáférés ideje: 2008. november 5.) 
  87. Franke-Ruta, Garance. „McCain Takes Missouri”, 2008. november 19. (Hozzáférés ideje: 2008. november 19.) 
  88. President—Election Center 2008”, CNN (Hozzáférés ideje: 2008. november 19.) 
  89. Chase, Randall. „Biden Wages 2 Campaigns At Once”, Fox News, 2008. augusztus 24. (Hozzáférés ideje: 2008. augusztus 29.) 
  90. Nuckols, Ben. „Biden wins 7th Senate term but may not serve”, 2008. november 4. (Hozzáférés ideje: 2009. február 6.) 
  91. a b Gaudiano, Nicole. „A bittersweet oath for Biden”, The News Journal, 2009. január 7.. [2009. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2009. február 7.) 
  92. Turner, Trish. „Senate Releases $350 Billion in Bailout Funds to Obama”, Fox News, 2009. január 15. (Hozzáférés ideje: 2009. január 25.) 
  93. Becker, Bernie. „Biden and Clinton Say Goodbye to Senate”, 2009. január 15. (Hozzáférés ideje: 2009. január 25.) 
  94. Vice-President Elect Biden Bids Farewell to Senate. WBOC, 2009. január 15. (Hozzáférés: 2020. november 11.)
  95. Osnos, Evan. „Breaking Up: Maliki and Biden”, The New Yorker, 2014. augusztus 12. (Hozzáférés ideje: 2015. augusztus 26.) 
  96. a b Cummings, Jeanne. „Joe Biden, 'the skunk at the family picnic'”, The Politico, 2009. szeptember 16. (Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 17.) 
  97. Scherer, Michael. „What Happened to the Stimulus?”, Time, 2009. július 1. (Hozzáférés ideje: 2009. július 8.) 
  98. Travers, Karen. „'Sheriff Joe' Biden Touts Recovery Act Success—and Hands Over His Badge”, ABC News, 2011. február 17.. [2011. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. március 19.) 
  99. Joe Biden expands role as White House link to Congress”, 2010. december 9. (Hozzáférés ideje: 2010. december 10.) 
  100. a b Cooper, Helene. „As the Ground Shifts, Biden Plays a Bigger Role”, 2010. december 11. (Hozzáférés ideje: 2010. december 13.) 
  101. Biden and G.O.P. Leader Helped Hammer Out Bipartisan Tax Accord”, 2010. december 7. (Hozzáférés ideje: 2010. december 8.) 
  102. Baker, Peter. „Biden and Obama's 'Odd Couple' Relationship Aged Into Family Ties”, The New York Times, 2019. április 28. (Hozzáférés ideje: 2020. április 26.) 
  103. Leibovich, Mark. „Speaking Freely, Biden Finds Influential Role”, The New York Times, 2009. március 28. (Hozzáférés ideje: 2009. március 31.) 
  104. Stolberg, Sheryl Gay. „Vice President Tries to Energize Democrats”, 2010. október 12. (Hozzáférés ideje: 2010. október 14.) 
  105. a b c Martin, Jonathan. „Book Details Obama Aides' Talks About Replacing Biden on 2012 Ticket”, 2013. október 31. 
  106. Allen, Jonathan. „W.H.: Obama never considered dropping Joe Biden”, 2013. november 1. (Hozzáférés ideje: 2013. november 3.) 
  107. Parsons, Christi. „Biden 'comfortable' with equal rights for gays who wed”, 2012. május 6. (Hozzáférés ideje: 2012. május 8.) 
  108. a b Leibovich, Mark. „For a Blunt Biden, an Uneasy Supporting Role”, 2012. május 8., 1. oldal 
  109. AP source: Biden apologizes to Obama over comments”, Fox News, 2012. május 10. (Hozzáférés ideje: 2012. május 16.) 
  110. Thrush, Glenn. „Politico e-book: Obama campaign roiled by conflict”, 2012. augusztus 20. 
  111. Thursh, Glenn. „6 hidden fault lines in President Obama's campaign”, 2012. augusztus 23. 
  112. a b Scherer, Michael. „Mo Joe”, 2012. június 11., 26–30. oldal 
  113. Von Drehle, David. „Let There Be Joe”, 2012. szeptember 10., 41–43. oldal 
  114. Siegel, Elyse. „Beau Biden Speech Kicks Of Motion To Nominate Father Joe Biden For Vice President”, Huffington Post, 2012. szeptember 6. 
  115. Obama defeats Romney to win second term, vows he has 'more work to do'”, Fox News, 2012. november 7. 
  116. Weisman, Jonathan. „Senate Blocks Drive for Gun Control”, 2013. április 17. 
  117. Rape and sexual assault: A renewed call to action. The White House, 2014. január 1. [2016. augusztus 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 24.)
  118. obamawhitehouse.archives.gov (January 22, 2014). "Memorandum: Establishing White House Task Force to Protect Students from Sexual Assault". Sajtóközlemény. Elérés: June 10, 2014.
  119. Friedersdorf, Conor. „Who to Blame If Arming the Syrian Rebels Goes Wrong”, The Atlantic, 2014. szeptember 18. 
  120. Gerstein, Josh. „Was Joe Biden right?”, 2014. június 13. (Hozzáférés ideje: 2014. szeptember 14.) 
  121. Kitfield, James. „Turns Out, Joe Biden Was Right About Dividing Iraq”, 2014. január 30. (Hozzáférés ideje: 2014. szeptember 14.) 
  122.  Joe Biden english speech in Ukraine's parliament in Kiev. (Hozzáférés ideje: December 8, 2015.)
  123. U.S. Vice President Joe Biden's Dec. 8 speech to Ukraine's parliament (VIDEO, TRANSCRIPT). kyivpost.com, 2015. december 8. (Hozzáférés: 2015. december 8.)
  124. Paz, Christian. „The Biden Doctrine Begins With Latin America”, The Atlantic, 2020. október 26. (Hozzáférés ideje: 2020. november 15.) 
  125. Facebook; Show more sharing: Obama retaliates against Russia over election meddling (amerikai angol nyelven). Los Angeles Times. (Hozzáférés: 2020. november 5.)
  126. Trump izgulhat a demokraták legnépszerűbb jelöltje miatt. 24.hu. (Hozzáférés: 2019. május 21.)
  127. Sanders nyerte az újabb demokrata előválasztást (magyar nyelven). Portfolio.hu. (Hozzáférés: 2020. február 13.)
  128. Amerikai elnökválasztás: Biden délen nyert, Sanders nyugaton (magyar nyelven). Portfolio.hu. (Hozzáférés: 2020. március 5.)
  129. Ember, Sydney. „Bernie Sanders Drops Out of 2020 Democratic Race for President”, The New York Times, 2020. április 8. (Hozzáférés ideje: 2020. április 8.) 
  130. Joe Biden elected president”, CNN, 2020. november 7. (Hozzáférés ideje: 2020. november 7.) 
  131. US Election 2020: Joe Biden wins the presidency”, BBC News, 2020. november 7. (Hozzáférés ideje: 2020. november 7.) 
  132. Az elektori kollégium megerősítette Joe Biden győzelmét. Telex, 2020. december 15.
  133. US voters have spoken: What’s next to make it official?. AP news. (Hozzáférés: 2020. november 15.)
  134. Biden Set To Become The Oldest President In U.S. History. Forbes. (Hozzáférés: 2020. november 15.)
  135. Biden a beiktatása után rögtön rendeletekkel kezdett, Trump több intézkedését visszacsinálta. Telex. (Hozzáférés: 2021. január 21.)
  136. Biden's first act: Orders on pandemic, climate, immigration. AP NEWS , 2021. január 20. (Hozzáférés: 2021. január 21.)
  137. Biden signs executive actions on COVID, climate change, immigration and more (amerikai angol nyelven). www.cbsnews.com . (Hozzáférés: 2021. január 21.)
  138. Biden, Promises to Keep, pp. 32, 36–37.
  139. Levey, Noam M.. „In his home state, Biden is a regular Joe”, 2008. augusztus 24. (Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 7.) 
  140. Pride, Mike. „Biden a smart guy who has lived his family values”, 2007. december 1.. [2007. december 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2008. október 4.) 
  141. Biden, Promises to Keep, p. 81
  142. Bumiller, Elisabeth. „Biden Campaigning With Ease After Hardships”, 2007. december 14. (Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 13.) 
  143. On Becoming Joe Biden”, Morning Edition, NPR, 2007. augusztus 1. (Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 12.) 
  144. Seelye, Katharine Q.. „Jill Biden Heads Toward Life in the Spotlight”, 2008. augusztus 24. (Hozzáférés ideje: 2008. augusztus 25.) 
  145. Dart, Bob. „Bidens met, forged life together after tragedy”, 2008. október 24. 
  146. Biden, Promises to Keep, p. 117
  147. Ashley Biden and Howard Krein”, 2012. június 3., ST15. oldal 
  148. Cooper, Christopher. „Biden's Foreign Policy Background Carries Growing Cachet”, 2008. augusztus 20., A4. oldal (Hozzáférés ideje: 2008. augusztus 23.) 
  149. Helsel, Phil. „Beau Biden, Son of Vice President Joe Biden, Dies After Battle With Brain Cancer”, NBC News, 2015. május 31. (Hozzáférés ideje: 2019. december 30.) 
  150. Kane, Paul. „Family losses frame Vice President Biden's career”, 2015. május 31. (Hozzáférés ideje: 2019. december 30.) 
  151. Evans, Heidi. „From a blind date to second lady, Jill Biden's coming into her own”, 2008. december 28. (Hozzáférés ideje: 2009. január 3.) 
  152. Biden, Lantos és a Balaton. Népszava. (Hozzáférés: 2020. november 9.)
  153. (1977. augusztus 11.) „Amerikai szenátor budapesti látogatása”. Népszabadság 35 (188), 4. o.  
  154. HVG: Fülke az amerikai elnökválasztásról: ebből politikai purparlé lesz
  155. Opinion | Trump hosting Hungary's Victor Orban will only encourage the global far right (angol nyelven). NBC News. (Hozzáférés: 2021. január 24.)
  156. Sándor, Zsíros: Orbán és Kaczyński megbánhatja Trump támogatását (magyar nyelven). euronews, 2020. november 2. (Hozzáférés: 2020. november 6.)
  157. VOA News: Why Biden Win Would Pose Problem for Central Europe's Populist Leaders
  158. portfolio: Joe Biden: látjuk, mi történik Fehéroroszországban, Lengyelországban és Magyarországon
  159. The Washington Post: The world’s populists are losing their White House ally, but global Trumpism is far from over, 2020/11/07

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Joe Biden című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés


Elődje:
Donald Trump
Az Amerikai Egyesült Államok elnöke
2021 –
 
Utódja:
hivatalban