Főmenü megnyitása

Wikipédia β

John Fitzgerald Kennedy

amerikai politikus, az Amerikai Egyesült Államok 35. elnöke (1961-1963)

John Fitzgerald Kennedy (Brookline, Massachusetts, USA, 1917. május 29. – Dallas, Texas, USA, 1963. november 22.) az Amerikai Egyesült Államok 35. elnöke 1961 és 1963 között, amikor is november 22-én merénylet áldozata lett.[1] Ő volt az egyetlen római katolikus vallású elnök az USA-ban.[2]

John Fitzgerald Kennedy
John Fitzgerald Kennedy 1961 júniusában
John Fitzgerald Kennedy 1961 júniusában
Az Amerikai Egyesült Államok 35. elnöke
Hivatali idő
1961. január 20. – 1963. november 22.
Alelnök(ök) Lyndon B. Johnson
Előd Dwight D. Eisenhower
Utód Lyndon B. Johnson
Katonai pályafutása
Csatái
Születéskori neve John Fitzgerald Kennedy
Született 1917. május 29.
Brookline, Massachusetts
Elhunyt1963. november 22. (46 évesen)
Dallas, Texas
Sírhely Arlingtoni Nemzeti Temető
Párt Demokrata Párt
Szülei Rose Kennedy
Joseph P. Kennedy
Házastársa Jacqueline Kennedy Onassis
Élettárs Marlene Dietrich
Gyermekei
  • Caroline Kennedy
  • John F. Kennedy, Jr.
  • Patrick Bouvier Kennedy
Foglalkozás
  • politikus
  • államférfi
Iskolái
Halál oka lövési seb
Vallás Római katolikus
Díjak
  • Navy and Marine Corps Medal (1943)
  • Bíbor Szív (1945)
  • American Defense Service Medal (1945)
  • American Campaign Medal (1945)
  • Asiatic-Pacific Campaign Medal (1945)
  • World War II Victory Medal (1945)
  • Pacem in Terris Award
  • Grand Officer of the Order of Merit of the Italian Republic (1957. augusztus 3.)
  • Elnöki Szabadság-érdemrend (1963)
  • Pulitzer-díjas életrajzok és önéletrajzok listája (Profiles in Courage, 1957)
  • Grand Officer of the Order of the Star of Italian Solidarity (1951. október 20.)
John Fitzgerald Kennedy aláírása
John Fitzgerald Kennedy aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz John Fitzgerald Kennedy témájú médiaállományokat.
Robert F. Kennedy, Edward Kennedy és John F. Kennedy
John F. Kennedy elnök és fia John Kennedy Jr. a Fehér Ház teraszán - 1963. október 10.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Édesapja, Joseph Patrick Kennedy, Sr. kongresszusi követ, ír bevándorlók leszármazottja, aki fiait magas politikai pozícióban szerette volna látni, ezért elitképzést biztosított számukra a legkiválóbb egyetemeken. John a bostoni Harvard Egyetem diákja volt, diplomáját 1940-ben szerezte meg. 1941-től századosként szolgált a tengerészet csendes-óceáni haderejénél, ahol különleges bátorságáért kitüntették (kimentette az embereit). 1943. augusztus 2-án egy japán támadás során súlyosan megsebesült – hátgerincén három operációt is végre kellett hajtani. Súlyos betegségeit (hátfájdalmak, veseelégtelenség) is itt szerezte. Leszerelése után, 1945-ben rövid ideig a Hearst-lapoknak dolgozott, az Egyesült Nemzetek Szövetségét (ENSZ) létrehozó San Francisco-i konferenciáról tudósított. 1947-től 1953-ig demokrata párti képviselő volt a szövetségi törvényhozásban. 1951-ben ismerkedett meg Jacqueline Bouvier-val. 1953. szeptember 12-én kötött házasságot. Három gyermekük született: Caroline (1957), John (1960–1999) és Patrick (1963–1963), aki két nappal születése után meghalt. Kennedy 1953-tól 1961-ig Massachusetts 11. számú kongresszusi választókerületének demokrata színekben megválasztott szenátora volt.

ElnökkéntSzerkesztés

Apja segítette politikai karrierjének kiépítésében. (Testvére, a legidősebb Kennedy fiú a hábor„Ich bin ein Berliner” ú áldozata lett.) 1960-ban indult az elnökválasztáson is. Úgy tűnt, hogy ő volt az új-korszak első nagy formátumú politikusa, hiszen a hírközlést, a televíziózást és a közvélemény-kutatást céljainak szolgálatába állítva igyekezett megnyerni honfitársai bizalmát. A választáson hajszállal ugyan (mindössze 0,2%-kal), de legyőzte a republikánus jelölt Richard M. Nixont az Amerikai Egyesült Államok elnökségéért folyó küzdelemben. A mai napig az egyetlen római katolikus amerikai elnök, s a legfiatalabb, akit az USA elnökévé választottak, mindössze 43 évesen. (Theodore Roosevelt csak 42 éves volt ugyan, de elődjét, McKinley elnököt meggyilkolták, így választás nélkül lett elnök.) 1961. január 20-án iktatták be. Beiktatási beszédekor azt mondta: „Ne azt kérdezd meg, mit tud az országod érted tenni, hanem azt, te mit tudsz érte tenni.” Ez Kennedy leghíresebb idézete. A másik, amit Nyugat-Berlinben mondott 1963. június 26-án a berlini fal fölhúzása után: „Ich bin ein Berliner”. Egyesek szerint helytelen németséggel, mivel ez azt is jelentheti, hogy „berliner fánk vagyok”, ám a berliniek a „Berliner” kifejezést magukra használják és nem a süteményre.[3]

 
„Ich bin ein Berliner” („Berlini vagyok”)

Megpróbált leszámolni a maffiával, utolsó próbálkozása volt saját dollárt kibocsátani, valamint a CIA átszervezése. Jelentősen csökkentette a bűnözési rátákat. Egyesek szerint John Fitzgerald Kennedy meggyilkolását akár a maffia is elkövethette (ma már nyilvánvalóan a CIA főnökeinek megbízásából).

MeggyilkolásaSzerkesztés

 Bővebben: John Fitzgerald Kennedy meggyilkolása
 
Kennedy koporsója 1963. november 24.
 
J. F. Kennedy sírja

John F. Kennedy 1963. november 22-én Dallasba repült, hogy részt vegyen egy közszereplésen. Szándéka az volt, hogy békét teremt a frakciózó helyi demokrata párt soraiban és előkészíti a következő évi elnökválasztást. Fort Worth-ből az elnöki küldöttség dél körül érkezett Dallas repülőterére, s a gépkocsikonvoj innen indult a városba. Fél egykor a lépésben haladó elnöki konvoj az Elm Streetre fordult. A nyitott autóban feleségével és a texasi kormányzóval utazó Kennedyt ekkor találták el a lövések; előbb a torkán, majd a fején. A Parkland kórházba szállították immár holtan, bár ezt először még nem merték bejelenteni. Kennedy életét nem tudták megmenteni, mivel a feje hátsó fele teljesen leszakadt. Olyan merénylet áldozata lett, amelyet mind a mai napig titkok és kétségek öveznek. Már az ellene irányuló golyók száma sem tisztázott, három lövés alkalmasint elkülöníthető a hangfelvételekről. Megnevezett gyilkosát, Lee Harvey Oswaldot egyesek magányos merénylőnek, mások csak utasítást végrehajtó bűnbaknak tartják. Vele november 24-én Jack Ruby végzett.

Több elmélet is létezik a történésekkel kapcsolatban. Van, aki elfogadja a Warren-jelentés eredményeit, mások elutasítják azokat a felületes vizsgálatra és a nyilvánvaló tények figyelmen kívül hagyására hivatkozva. Amerika lakosságának nagy része még ma is hisz egy lehetséges összeesküvésben. A gyanú Castrót, a kubai emigránsokat, a maffiát, a KGB-t, a CIA-t, valamint Lyndon B. Johnsont is érinti. Más vélemények szerint a háttérhatalmak útjában állt, illetve le is kívánta leplezni azokat.

1963. november 25-én az Arlington Nemzeti Temetőben (Virginia állam, Arlington megye) helyezték örök nyugalomra.[4]

JelentőségeSzerkesztés

A Kennedy család tagjaként az amerikai liberalizmus egyik úttörőjének tartják. Kennedy belső reformokat vezetett be. Ő indította meg a vietnámi háborút, illetve a később szintén fegyveres merénylet áldozatává vált testvére, Robert F. Kennedy igazságügy-miniszter segítségével a maffiával is megpróbált leszámolni.

Az idősekre is kiterjesztette az egészségügyi ellátást, kormánya pedig növelte az oktatásra szánt állami támogatás összegét. Törvényeket hoztak az iskolákban, a munkahelyeken és középületekben érvényben lévő faji megkülönböztetés eltörlésére. Kennedy csapatokat küldött Alabama és Mississippi államokba a fekete ellenes zavargások elfojtására és a feketék jogainak biztosítására.

A kommunista Kuba elleni sikertelen Disznó-öbölbeli partraszállás után (1961. április 17.) hirdette meg a Békehadtest programot (későbbi nevén: Szövetség a haladásért). Ennek keretében gazdasági segítséget nyújtott azoknak a latin-amerikai országoknak, amelyek nem szimpatizáltak a kommunizmus eszméjével. A programnak köszönhetően a csatlakozott országok megszakították diplomáciai kapcsolataikat Kubával. Hruscsov és Kennedy 1961. júniusi bécsi találkozója után a szovjet vezető azzal a meggyőződéssel távozott, hogy Kennedy gyenge elnök. Részben emiatt történt, hogy 1961 augusztusában utasítást adott a berlini fal felhúzására és nukleáris fegyverek telepítésére Kubába. 1961 októberében az amerikaiak által készített légi felvételeken láthatóak voltak a már telepített, és az úton lévő szovjet rakéták is, amelyekkel lehetséges lett volna lecsapni a fontosabb amerikai városokra, méghozzá egészen rövid időn belül. Kennedy erélyesen, de visszafogottan reagált. Mivel az összes szóban forgó rakéta megsemmisítését a katonai vezetés nem tudta elérni, az elnök elutasította a Kuba elleni légicsapásra irányuló követeléseket, s helyette a tengeri blokád mellett döntött. A szuperhatalmak két héten át néztek farkasszemet egymással. Végül Hruscsov kénytelen volt leszereltetni a rakétákat, de cserébe megígértette Kennedyvel, hogy ő is eltávolíttatja sajátjaikat Törökországból (ami később nem valósult meg), s hogy nem szállják meg a szigetországot – a világot kis híján atomháborúba sodró Kubai rakétaválság ezzel véget ért.

 Bővebben: Kubai rakétaválság

1962-ben a szovjetek űrfegyverkezési versenyre való kihívására válaszul, Kennedy a Kongresszussal megszavaztatta az Apolló-űrprogramot, amelynek célja az volt, hogy az évtized végére embert juttasson a Holdra. Ez az Apollo–11 holdra szállásával 1969. július 20-án meg is valósult.

JegyzetSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=John_Fitzgerald_Kennedy&oldid=20064823”