Wikipédia

Szamárköhögés

súlyosan fertőző bakteriális betegség
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. augusztus 28.
Ez a szócikk a betegségről szól. Hasonló címmel lásd még: Szamárköhögés (film).

A szamárköhögés vagy pertussis súlyosan fertőző bakteriális betegség.[1][2] Kezdetben a tünetei megegyeznek az orrfolyással, lázzal és enyhe köhögéssel járó megfázáséval. Ezt később hetekig tartó súlyos köhögési rohamok követik, amelyek után a szamárbőgésre emlékeztető magas hang vagy zihálás fordul elő általában belégzéskor.[2] A köhögés 10 hétig vagy még tovább is eltarthat, ezért nevezik a betegséget bizonyos kultúrkörökben „100 napos köhögésnek” is.[3] A beteg köhögése annyira súlyos lehet, hogy ez erőlködéstől hányhat, bordája törhet vagy kimerülhet.[2][4] Az egyévesnél fiatalabb csecsemőknél előfordulhat, hogy csak kicsit vagy egyáltalán nem is köhögnek, hanem helyette időnként légzéskimaradás tapasztalható náluk.[2] A megfertőződés és a tünetek megjelenése között általában 7-10 nap telik el.[5] A betegséget az is elkaphatja, akit korábban beoltottak, de a tünetei jellemzően enyhébbek lesznek.[2]

Szamárköhögés
Egy szamárköhögésben szenvedő fiatal fiú.
Egy szamárköhögésben szenvedő fiatal fiú.
SzinonimákPertussis
LatinulPertussis
AngolulPertussis, Whooping cough
Osztályozás
BNO-10A37
BNO-9033
Főbb tünetek
Adatbázisok
DiseasesDB1523
MedlinePlus001561
eMedicineemerg/394  ped/1778
MeSH IDD01491
A Wikimédia Commons tartalmaz Szamárköhögés témájú médiaállományokat.

A szamárköhögést a Bordetella pertussis baktérium okozza.[6] Ez cseppfertőzéssel terjedő betegség, amely a fertőzött személy köhögésével vagy tüsszentésével könnyen terjed.[6][7] A beteg ember a tünetek megjelenésétől kb. a köhögési rohamok harmadik hetéig fertőző. Az antibiotikummal kezelt betegek a gyógyszer beadása után öt nappal már nem fertőznek.[8] A betegséget a torok és orrnyálkahártya hátsó felszínéről gyűjtött mintából lehet pontosan diagnosztizálni. A minta vizsgálható tenyésztéssel vagy PCR (polimeráz-láncreakció) vizsgálattal.[9]

A betegséget megelőzni pertussis elleni védőoltással lehet.[10] Az alapoltásokat ajánlott 6-8 hetes korban elkezdeni, amelyből a gyermek 2 éves koráig négy oltást kell kapnia.[11] Az oltás hatékonysága idővel csökken, ezért javasolt újabb adagok beadása a idősebb gyermekeknek és felnőtteknek.[12] A betegség antibiotikum kezeléssel megelőzhető azoknál, akiknél fennáll a fertőződés veszélye, vagy fennáll a kockázata annak, hogy a betegség súlyos lefolyású lesz.[13] Azoknál, akik már betegek akkor hatékony az antibiotikum, ha az első tünetek megjelenését követő 3 héten belül elkezdődik a kezelés, egyébként a legtöbb esetben csak minimális hatása van. Az egyévesnél fiatalabb csecsemők és a várandósok között a tünetek megjelenését követő 6 hétig ajánlott. A következő antibiotikumok jöhetnek szóba: erythromycin, azithromycin, clarithromycin vagy trimethoprim/sulfamethoxazole.[8] Kevés bizonyíték áll rendelkezésre, amely alátámasztja, hogy a gyógyszerek hatékonyak a köhögésre.[14] Számos egy éven aluli csecsemő kórházi kezelést igényel.[2]

Az évente világszerte megfertőződött betegek számát 16 millióra becslik.[14] A legtöbb eset a fejlődő országokban fordul elő és bármelyik korosztályt érintheti.[10][14] 2013-ban 61 000 halálos áldozatot követelt – ami csökkenés az 1990-ben jelentett 138 000 halálesethez képest.[15] A fertőzést elkapott egyévesnél fiatalabb csecsemők majdnem 0,5%-a meghal.[4] Az első járványokat a XVI. században írták le. A betegséget okozó baktériumot 1906-ban fedezték fel. A szamárköhögés elleni védőoltás az 1940-es években vált elérhetővé.[5]

Tünetei

szerkesztés

A szamárköhögés klasszikus tünetei a köhögési rohamok, szamárbőgésre emlékeztető húzós belégzési hang, ájulás vagy hányás a köhögések után.[16] A pertussis által okozott köhögés okozhat: szubconjunctivális bevérzést (a kötőhártyában ill. alatta történő vérzés), bordatörést, vizelettartási problémát, sérveket és az arteria vertebralis dissectióját (gerinc menti verőér repedés).[16] Az intenzív köhögés a mellhártya repedését is okozhatja, amely légmell kialakulásához vezet. A köhögési roham utáni hányás vagy a belégzés során hallatszó szamárbőgésre emlékeztető hang a köhögések alkalmával majdnem megkétszerezi annak az esélyét, hogy a tüneteket a szamárköhögés okozza. A köhögési rohamok vagy a köhögést követő hányás hiánya esetén felére csökken a pertussis esélye.[16]

A betegség általában enyhe, felső légúti tünetekkel, enyhe köhögéssel, tüsszögéssel és orrfolyással kezdődik. Ezt hurutos szakasznak is szoktuk nevezni. 1-2 hét múlva klasszikus esetben a köhögés kontrollálhatatlan rohamokká válik, amely 5-10 erőltetett köhögésből áll, amelyet kicsi gyermekeknél magas frekvenciájú, szamárbőgésre emlékeztető hangos belégzés követ, nagyobbaknál pedig belégzéskor ziháló hang. Ezt nevezzük a paroxizmus szakaszának.

A köhögési rohamok jöhetnek spontán vagy kiválthatja egy ásítás, nyújtózkodás, nevetés, evés vagy kiabálás. Jellemzően csoportokban törnek rá a betegre és a nap folyamán kb óránként több epizód tapasztalható. Ez a szakasz általában 2-8 hétig tart, de néha tovább. A tünetek csillapodásával és fokozatos megszűnésével jellemezhetjük a harmadik szakaszt (rekonvaleszcens szakasz), amely általában 1-4 hétig tart. Ebben a szakaszban csökken a köhögési rohamok száma és súlyossága, és megszűnik a hányás. A szamárbőgésre emlékeztető belégzési hang még egy jó darabig eltarthat azután, hogy a betegség tünetei elmúltak.

Inkubációs időszak

szerkesztés

A fertőződés és a tünetek megjelenése között átlagosan 7-14 nap telik el (6-20 nap között változhat),[17] nagyon ritka esetben akár 42 nap is lehet.[18]

Kórokozója

szerkesztés
 
Bordetella pertussis fénymikroszkópban (Gram-festés)

A betegség kórokozója a Bordetella pertussis baktérium. Cseppfertőzéssel terjed, a beteg köhögésével és tüsszentésével könnyedén a levegőbe kerül.[6]

Elterjedése az állatok között

szerkesztés

Az 1910-es években még bizonytalanság övezte azt, hogy vajon a B. pertussis és a szamárköhögés zoonózis , állatról emberre terjedő betegség-e,[19][20] azonban az 1930-as években kiderült, hogy a baktérium elveszítette a virulenciáját (fertőzőképességét) miután egymás után többször átoltották agar táptalajra. A jelenség magyarázatot adott arra is, hogy miért okozott nehézséget a különböző kutatások eredményeinek reprodukálása: a baktérium pre-inokulációs (kórokozó bevitel előtti) kezelésére a kutatóknak nem volt standardizált módszerük.[21]

Ma már ismert, hogy legalább néhány főemlős faj fogékony a B. pertussis-ra és nagy a valószínűsége annak, hogy már kis inokulációs adagok alkalmazásakor kialakulnak náluk a szamárköhögés klinikai tünetei.[22][23] A baktérium jelen lehet vadon elő állatok populációiban, ugyan ezt laboratóriumi vizsgálatokkal még nem igazolták, a szamárköhögés ismert a vadon élő gorillák körében.[24] Számos állatkertben régóta rutinszerűen oltják a főemlősöket szamárköhögés ellen.[25]

Felismerése

szerkesztés

Általában teljes vérkép vizsgálatot rendelnek el. A lymphocitózis (a fehérvérsejtek felszaporodása a vérben) általában diagnosztikus jelként utalhat a szamárköhögésre, de nem specifikus.

A laboratórium diagnosztikai módszerek közé tartozik a torokváladékból vett kenet tenyésztése Gordet-Gengou táptalajon, PCR vizsgálat , közvetlen fluorescens antitest vizsgálat (DFA) vagy szerológiai módszerek (pl. komplement fixációs eljárás).[26] A baktériumokat csak a betegség első három hetében lehet kinyerni a betegből. Ezen időszak után már hiábavaló tenyésztéssel, DFA vizsgálattal próbálkozni, a PCR vizsgalálatnak lehet még korlátozott haszna további 3 héten át.

Hetek óta beteg felnőtteknél és serdülőknél a szerológiai vizsgálat használható annak meghatározására, hogy van-e magas antitest koncentrálció a pertussis toxin vagy a B. pertussis egyéb virulencia faktorai ellen a vérben.[27] Ebben a szakaszban a betegek már jó néhány hete fertőzőek és számos embernek továbbadhatták a betegséget. Emiatt a felnőttek számára, akiket ugyan a szamárköhögés nem érint súlyosan, egyre inkább javasolt, hogy oltassák be magukat.

A B. parapertussis hasonló, de enyhébb lefolyású betegséget okoz.[28]

Megelőzése

szerkesztés

A szamárköhögés megelőzésének elsődleges eszköze a védőoltás. Nincs elegendő bizonyíték az antibiotikumok hatékonyságának a meghatározására azoknál, akik megfertőződtek, de tünetek nélkül estek át a betegségen.[29] A megelőző antibiotikum kezelést ugyanakkor még széles körben használják azoknál, akik megfertőződhettek és nagy a kockázata annak, hogy súlyos lefolyású lesz a betegség (például fiatal csecsemőkben).[10]

Oltás

szerkesztés

A szamárköhögés ellen vakcinák hatékonyan előzik meg a megbetegedést,[30] az Egészségügyi Világszervezet (WHO)[31] és az USA Betegség Felügyeleti és Megelőzési Központja (CDC)[32] javasolja a rutinszerű használatukat. A becslések szerint 2002-ben 500 000 emberéletet mentettek meg a védőoltások.[31]

A többkomponensű acelluláris (sejtmentes) pertussis vakcina hatékonysága 71-85%, a súlyosabb lefolyású betegséget okozó törzsekre a hatékonysága jobb.[30] A szamárköhögés a széles körű vakcinahasználat ellenére is fennmaradt az oltott populációban, és ma nyugati országokban az egyik leggyakoribb védőoltással megelőzhető betegség.[33] A pertussis fertőzések visszatérése a XXI. században a védőoltás által nyújtott immunitás csökkenésének és a baktérium mutációjának köszönhető, amely megpróbálja kijátszani a védőoltást.[33][34]

Az oltás nem nyújt életre szóló védelmet, egy 2011-es CDC vizsgálat kimutatta, hogy a védettség csak 3-6 évig tarthat. Ez lefedi a gyermekkort, amikor a legnagyobb annak az esélye, hogy a betegséggel találkozik, és amikor a legnagyobb a kockázata a szamárköhögés által okozott halálozásnak.[16][35]

A társadalom széles körű immunizációja következményeként a bejelentett fertőzéses esetek az 1-9 éves gyermekekről áttevődtek a serdülők és felnőttek korcsoportjára; amikor is a serdülők és felnőttek a B. pertussis reservoir (hordozói) lesznek és megfertőzik azokat a csecsemőket, akik még kevesebb, mint három oltást kaptak.[36]

A fertőzés átvészelése sem alakít ki teljes természetes védettséget, így idővel annak a védőhatása is csökken.[37] Egy 2005-ös vizsgálat becslése alapján a betegség átveszelése után kialakuló védettség kb 7-20 évig tart. Az eredménybeli különbségek a fertőzést okozó B. pertussis különböző szintjeivel, a surveillance rendszerekben és az esetdefiníciókban adódhattak. A vizsgálat azt állítja, hogy a védőoltás beadása után a védettség 4-12 év múlva szűnik meg.[38] A védőoltás beadása alóli felmentések hatására növekedni látszik az esetszám.[39][40]

Mind a WHO, mind a CDC úgy találta, hogy az acelluláris pertussis vakcina hatékony a betegség megelőzésére, de csak korlátozott hatása van magára a betegségre és a fertőzés továbbadására, ami azt jelenti, hogy az oltott emberek is tünetmentes hordozói lehetnek a kórokozónak.[41][42]

Kezelése

szerkesztés

Az antibiotikumok közül jellemzően az erythromycin, clarithromycin vagy azithromycin használata javasolt a kezelésre.[29] Az újabb makrolideket gyakrabban javasolják, mert kevesebb mellékhatást okoznak.[10] Azoknál, aki a kezelés első vonalában használatos szerekre allergiásak vagy azoknál a gyerekeknél, akiknél fennáll a kockázata, hogy a makrolidektől gyomorzár szűkületük (pylorus stenosis) lesz, a trimethoprim-sulfamethoxazole (TMP-SMZ) használható.[10]

Észszerű szabály, hogy az 1 évesnél idősebbeket a köhögés kezdete utáni 3 héten belül valamint az 1 éven aluli és várandós nőket a köhögés kezdete utáni 6 héten belül kell kezelni. Amennyiben a betegnél későn diagnosztizálják a szamárköhögést, az antibiotikum már nem fogja megváltoztatni a betegség lefolyását és antibiotikum használata nélkül sem lesz már fertőző.[10] Amennyiben az antibiotikum időben kerül felhasználásra, csökkenhető a fertőzőképesség időtartama, így megakadályozható a fertőzés továbbadása.[10] A rövid antibiotikum kúra (3-5 napos azitromicin kezelés) ugyanolyan hatékonyan számolja fel a B. pertussis-t, mint a hosszú kúra (10-14 napos erythromycin kezelés), de kevesebb és kevésbé súlyos mellékhatással.[43]

A szamárköhögéses betegek már a hurutos szakasz elejétől fertőzőképesek (orrfolyás, tüsszögés, kis láz, a megfázás tünetei) egészen a köhögési rohamok kezdetétől számított 3 hétig (sok, gyors köhögés) vagy a hatékony antibiotikumos kezelés kezdetét követő 5 napig.

A szamárköhögés okozta köhögés kezelésére még nincs hatékony gyógymód.[44]

Prognózis

szerkesztés

A szamárköhögés szövődményeként a leggyakrabban kialakuló szövődmények: tüdőgyulladás , hörghurut , agyvelő-bántalom (encephalopátia), fülfájás és görcsök. A legtöbb egészséges nagy gyermek és a felnőttek teljesen meggyógyulnak, de a kockázati csoportba tartozók esetén nagyobb a kockázata a megbetegedésnek és halálozásnak.

Az újszülöttek fertőzése különösen súlyos. Az USA-ban a kórházba került egy éven aluli csecsemők 1,6%-ánál halálos volt a betegség.[4] Az első életévükben járó gyerekeknél szintén nagyobb az esély szövődmények kialakulására, mint például a tüdőgyulladás (20%), agyvelőbántalom (0,3%), görcsök (1%), gyarapodás elmaradása és halál (1%) – ami valószínűleg annak tulajdonítható, hogy a baktérium képes elnyomni az immunrendszer működését.[45] A pertussis súlyos, a köhögési rohamok által kiváltott oxigénhiányt (hypoxia) tud okozni, és a kórházi kezelésre szorult gyermekek 50%-ánál fordul elő átmeneti légzésmegállás (apnoe).[4] 1990 és 2010 között jelentős mértékben nőtt a szamárköhögés által okozott halálesetek száma a gyermekeknél.[46]

Epidemiológiája

szerkesztés

A szamárköhögés világszerte évi 48,5 millió embert érint.[47] Egy 2013-as becslés szerint 61 000 halálesetet okozott, ami kevesebb, mint az 1990-ben jelentett 138 000 haláleset.[15] Egy másik becslés szerint a betegség évi 195 000 gyermek halálát okozza világszerte.[48] Történik ez az általában magas DTP és DTaP vakcinával átoltottsági arány ellenére. A szamárköhögés az egyik leggyakoribb oka a védőoltással megelőzhető betegségek által okozott haláleseteknek.[48] Az esetek 90%-a a fejlődő országokban fordul elő.[48]

A védőoltások bevezetése előtt az USA-ban átlagosan évi 178 171 esetet jelentettek, az esetek száma 2-5 évente kiugróan magas volt, és a jelentett esetek több mint 93%-a 10 éven aluli gyermeknél fordult elő. A valódi incidencia valószínűleg ennél jóval magasabb volt. A védőoltások 1940-es évekbeli bevezetése után 1976-ra a szamárköhögés incidenciája drámai mértékben kevesebb, mint 1000 esetre csökkent. Az 1980-as évektől újra nőni kezdett az esetek előfordulási aránya. 2012-ben az USA-ban 41 880 ember fertőződött meg; ami 1955 óta a legmagasabb érték, amikor is 62 786 esetet jelentettek.[49]

A szamárköhögés az egyetlen védőoltással megelőzhető betegség az USA-ban, amely egyre több halálesetet okoz. 1996-ban 4 haláleset fordult elő, míg 2001-ben már 17, majdnem mindegyikük 1 évesnél fiatalabb csecsemő volt.[50] Kanadában a pertussis fertőzések száma 2000 és 10 000 között változott az elmúlt 10 évben, és Torontóban ez a leggyakoribb védőoltással megelőzhető betegség.[51]

2009-ben Ausztráliában átlagosan 10 000 esetről számoltak be, és az esetek száma nőtt.[52] Az USA-ban a felnőttek körében jelentősen megnőtt a szamárköhögéses esetek száma 2004 óta.[53]

Járványok az USA-ban

szerkesztés

2010-ben 10 csecsemő halt meg Kaliforniában és az egészségügyi hatóságok járványt jelentettek be, amely 9120 esettel járt.[54][55] Azt tapasztalták, hogy az orvosok a többedik látogatás alkalmával sem tudtak helyes diagnózist felállítani a gyermek állapotára vonatkozóan.[56] A statisztikai analízis jelentős átfedést mutatott ki társadalmi csoportokon belül az oltás alól nem egészségügyi okból felmentett gyermekek csoportja és az esetek előfordulása között. A felmentések száma nagymértékben különbözött a társadalomban, de jellemzően csoportokba összpontosult. Néhány iskolában a szülők majd’ ¾-e nyújtott be felmentési kérelmet a védőoltások beadása alól. Ez az adat az sugallja, hogy a védőoltások beadásának nem orvosi okból történt elutasítása és a személyes meggyőződés súlyosbította a járványt. A további okok között lehet a jelenlegi vakcina korlátozott ideig tartó védőhatása és az, hogy az oltott felnőttek és idősebb gyermekek nem kaptak emlékeztető oltást.[57][58]

2012. április és május hónapban Washingtonban is elérte a szamárköhögés a járványos szintet, 3308 megbetegedést okozott.[59][60][61] 2012. decemberben Vermont államban nyilvánították járvánnyá az 522 megbetegedést okozó fertőzést.[62] Wisconsinban a legmagasabb volt az előfordulási arány, 3877 esettel, de ez még nem érte el a hivatalos járványküszöböt.[61]

Története

szerkesztés

Felfedezés

szerkesztés

A B. pertussis-t 1906-ban fedezte fel Jules Bordet és Octave Gengou, akik kifejlesztették az első szerológiai vizsgálatot és védőoltást. Az erőfeszítések az inaktivált, teljes sejtes vakcina kifejlesztésére még ugyanabban az évben elkezdődtek, amikor képesek lettek tenyészteni a B. pertussis-t. Az 1920-as években Louis W Sauer gyengített vakcinát állított elő szamárköhögés ellen az Evaston Kórházban (Evasston, Illinois). 1925-ben egy dán orvos, Thorvald Madsen volt az első, aki szélesebb körben is vizsgálni kezdte a teljes sejtes vakcinát.[63] Madsen a vakcinát az Északi-tengerben található Feröer szigeteken kitört járvány megfékezésére használta.

Vakcina

szerkesztés

1932-ben szamárköhögés járvány sújtotta a Georgia állambeli Atlanta városát, amely arra ösztönözte Leila Denmark gyermekorvost, hogy tanulmányozni kezdje a betegséget. Az utána következő 6 évben a munkája megjelent a Journal of the American Medical Association folyóiratban és az Emory Egyetemmel valamint az Eli Lilly & Vállalatával együttműködésben kifejlesztette az első szamárköhögés elleni vakcinát.[64] 1942-ben Grace Eldering, Loney Gordon és Pearl Kendrick kombinálta a teljes sejtes szamárköhögés vakcinát diftéria és tetanusz toxoidokkal, és létrehozták az első kombinált DTP vakcinát.[65] Annak érdekében, hogy csökkentsék a pertussis komponens által okozott gyakori mellékhatások számát, egy japán tudós Yuji Sato kidolgozta a sejtmentes (acelluláris) vakcinát, amely tisztított haemogglutinineket tartalmazott (HA: filamentózus streptococcus pharyngitis és leukocitózis elősegítő faktor HA), melyeket a B. pertussis termelt. Sato acelluláris vakcináját 1981-től kezdték el használni Japánban.[66] Az acelluláris vakcina későbbi változatai más országokban a B. pertussis további meghatározott komponenseit is tartalmazták és gyakran a DTaP kombinált vakcináknak is összetevői lettek.

A vita

szerkesztés

A 70-es, 80-as években nagy vita bontakozott ki abban a kérdésben, hogy a teljes sejtes vakcina nagyon ritkán okoz-e maradandó agysérülést, amelyet pertussis vakcina encephalopátiának neveztek el. Az állítástól függetlenül az orvosok ajánlották az oltást, mert a közegészségügyi haszna elsöprő volt, és mivel az állítólagos előfordulási arány nagyon alacsony volt (310 000 oltásonként 1 eset, vagy az USA-ban az évi 15 millió oltásból 50 eset), és a pertussis miatti halálozás még mindig magas volt (a szamárköhögés az oltás bevezetése előtt amerikaiak ezreinek halálát okozta).[67]

A vizsgálatok nem találtak ok-okozati összefüggést, majd későbbi vizsgálatok sem találtak semmiféle összefüggést a DTP vakcina és a maradandó agykárosodás között. Az állítólagosan a vakcina által okozott agykárosodásról bebizonyosodott, hogy egy attól független állapot, a gyermekkori epilepszia.[68] Az 1990-es években a Journal of the American Medical Association nevű társaság ezt a kapcsolatot „mítosznak” és „képtelenségnek” nevezte.[69]

Az összefüggést nem mutató vizsgálatok kritizálásával és néhány nagy publicitást kapott anekdotajellegű jelentés nyomán, amely a DTP vakcinát okolta maradandó károsodásokért már az 1970-es években elkezdődött a DTP vakcina ellenes mozgalom.[70] A negatív hírek és a félelemkeltés jó néhány országban az átoltottság csökkenését okozta, például Svédországban, az Egyesült Királyságban és Japánban. Ezt a szamárköhögés esetek számának drámai növekedése követte.[71]

Az USA-ban a vakcinák alacsony profitrátája és a vakcinákkal kapcsolatosan indult kártérítési perek növekedése oda vezetett, hogy az 1980-as évek elejére számos gyártó megszüntette a DTP vakcina gyártását.[67] 1982-ben a televízió eladott egy dokumentumfilmet „DPT vakcina rulett” címmel, amely súlyos fogyatékkal élő gyermekek életét mutatta be, amely károsodásokat a riporter, Lea Thompson, tévesen a DPT vakcinának tulajdonított.[72] A folyamatos negatív hír számos, a vakcinagyártók ellen indított perhez vezetett.[73] 1985-re a vakcinagyártóknak már nehézséget okozott felelősségbiztosítást kötni. A DTP vakcinák ára az égbe szökött, ami miatt az egészségügyi szolgáltatók visszafogták a beszerzéseket, így a vakcina elérhetősége is korlátozottá vált. 1985 végére az USA-ban egyetlen gyártó maradt. Annak érdekében, hogy a helyzetet megoldják, a Kongresszus 1986-ban meghozta a „National Childhood Vaccine Injury Act (NCVIA, Védőoltás miatt károsodott gyermekek kárpótlása)” törvényt, amelyben létrehozták szövetségi „no-fault” rendszert a kötelező vakcinák által okozott károsodások kompenzálására.[74] A NCVIA-hoz beadott panaszok nagy része a teljes sejtes DTP vakcina által állítólagosan okozott sérülés volt.

A mellékhatások miatti aggodalom arra késztette Satót, hogy Japánban már 1981-ben bevezesse a még biztonságosabb acelluláris vakcinát, amelyet az USA-ban 1992-ben törzskönyveztek kombinált DTaP vakcina formájában. Az acelluláris vakcina mellékhatásainak száma megegyezik a pertussis komponenst nem tartalmazó Td (tetanusz, diftéria) vakcina által okozott mellékhatások számával.[75]

A B pertussis 4 086 186 bázispárból álló teljes genomját 2003-ban publikálták.[76]

A szamárköhögés helyzete Magyarországon

szerkesztés

Epidemiológia

szerkesztés

1940-től 1953-ig egyre többen kapták el a betegséget Magyarországon. Ekkoriban évi 60 ezer megbetegedést jelentettek be. A Di-Per-Te oltást 1954-ben vezették be az újszülöttek kötelező oltásával. Ezután a betegség fokozatosan visszaszorult; 1985-től 1994-ig 89 megbetegedést észleltek.[77]

2003-tól enyhe növekedés volt tapasztalható a jelentett esetek számában, de ez napjainkban sem igazán haladja meg az évi 20-30 esetet. Időről időre felüti a fejét egy-egy járvány is. 2007-ben Szombathelyről jelentettek egy járványt, amelyben 17 serdülőkorú fertőződött meg.[78] 2013. májusban pedig egy iskolából jelentették 6 ember betegségét, akik közül 5 felnőtt volt.[79] Érkeznek bejelentések családi járványokról is, ahol jellemzően felnőttkorú vagy idős emberek fertőződnek meg és adják tovább a náluk enyhe formában fellépő betegséget a még oltatlan csecsemőknek a családban.[80]

Oltási rend

szerkesztés

Magyarországon a DTP oltást 1954-ben tették kötelezővé. Az 1954 előtt születettek nem kaptak védőoltást, és ha átestek is a betegségen, mára már nem védettek.

Az acelluláris pertussis komponenst tartalmazó kombinált vakcinát 2006 óta 2,3,4 és 18 hónapos korukban kapják a csecsemők a hivatalos oltási rend szerint. A pertussis elleni oltás kombinált: diftéria, tetanusz, gyermekbénulás, szamárköhögés és Haemophilus influenzae B baktérium okozta agyhártyagyulladás elleni komponensekkel együtt kerül beadásra.[81]

6 évesen diftéria, tetanusz, gyermekbénulás, és szamárköhögés elleni komponenseket tartalmazó emlékeztető oltást kapnak a gyermekek.[81]

2009-ben lett kötelező a 11 évesek újraoltása DTap oltóanyaggal.[81]

Magyarországon a DPT oltások teljesítése igen magas.[82] Mivel a baktérium egyetlen gazdája az ember, így ha mindenkit beoltanának, a betegség teljesen eltűnne.[83]

Az utóbbi években mind több megfigyelés mutatja, hogy a pertussis nem csupán a gyermekek betegsége, hanem serdülők és felnőttek körében is előfordul. A felnőttkori fertőzés akár 50%-ban is klinikai tünetek nélkül zajlik, a tünetmentes felnőttek, a csecsemők és gyermekek megbetegedéseinek fertőző forrásai. Emiatt született az Országos Epidemiolgógiai Központ alábbi ajánlása: „Az életkorhoz kötött védőoltások végzésén kívül javasolt a szülők, nagyszülők, különösen a leendő édesanyák számára a szamárköhögés elleni újraoltás”.[79]

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Immunomodulation in the pathogenesis of Bordetella pertussis infection and disease. www.sciencedirect.com. (Hozzáférés: 2016. október 10.)
  2. ↑ a b c d e f Pertussis | Whooping Cough | Signs and Symptoms | CDC. www.cdc.gov. (Hozzáférés: 2016. október 10.)
  3. ↑ Pertussis | Whooping Cough | Fast Facts | CDC. www.cdc.gov. (Hozzáférés: 2016. október 10.)
  4. ↑ a b c d Pertussis | Whooping Cough | Complications | CDC. www.cdc.gov. (Hozzáférés: 2016. október 10.)
  5. ↑ a b Pinkbook | Pertussis | Epidemiology of Vaccine Preventable Diseases | CDC. www.cdc.gov. (Hozzáférés: 2016. október 10.)
  6. ↑ a b c Pertussis | Whooping Cough | Causes and Transmission | CDC. www.cdc.gov. (Hozzáférés: 2016. október 10.)
  7. ↑ Pertussis http://www.who.int/ith/diseases/pertussis/en/ WHO. Retrieved 10 October 2016.
  8. ↑ a b Pertussis | Whooping Cough | Clinical | Treatment | CDC. www.cdc.gov. (Hozzáférés: 2016. október 10.)
  9. ↑ Pertussis | Whooping Cough | Specimen Collection | CDC. www.cdc.gov. (Hozzáférés: 2016. október 10.)
  10. ↑ a b c d e f g Heininger U (February 2010). "Update on pertussis in children". Expert review of anti-infective therapy. 8 (2): 163–73. doi:10.1586/eri.09.124. PMID 20109046
  11. ↑ Revised guidance on the choice of pertussis vaccines: July 2014 Wkly Epidemiol Rec. 89 (30): 337–40. Jul 2014. PMID 25072068.
  12. ↑ "Pertussis vaccines: WHO position paper.". Wkly Epidemiol Rec. 85 (40): 385–400. Oct 1, 2010. PMID 20939150
  13. ↑ Pertussis | Whooping Cough | Clinical | Prevention | CDC. www.cdc.gov. (Hozzáférés: 2016. október 10.)
  14. ↑ a b c Wang, K; Bettiol, S; Thompson, MJ; Roberts, NW; Perera, R; Heneghan, CJ; Harnden, A (22 September 2014). "Symptomatic treatment of the cough in whooping cough.". The Cochrane database of systematic reviews. 9: CD003257.doi:10.1002/14651858.CD003257.pub5. PMID 25243777
  15. ↑ a b GBD 2013 Mortality and Causes of Death, Collaborators (17 December 2014). Global, regional, and national age-sex specific all-cause and cause-specific mortality for 240 causes of death, 1990-2013: a systematic analysis for the Global Burden of Disease Study 2013 Lancet. 385 (9963): 117–71.doi:10.1016/S0140-6736(14)61682-2. PMC 4340604.PMID 25530442.
  16. ↑ a b c d Cornia PB, Hersh AL, Lipsky BA, Newman TB, Gonzales R (August 2010). "Does this coughing adolescent or adult patient have pertussis?". JAMA. 304 (8): 890–6.doi:10.1001/jama.2010.1181. PMID 20736473.
  17. ↑ Heymann, David L. (ed): Pertussis; in Control of Communicable Diseases Manual. p. 457. American Public Health Association, Washington DC, 2008, ISBN 978-0-87553-189-2
  18. ↑ Pertussis or Whooping Cough Fact Sheet. www.health.ny.gov. (Hozzáférés: 2016. október 10.)
  19. ↑ Inaba I: Über den Bordet-Gengouschen Keuchhustenbacillus Übertragungsversuches des Keuchenhustens auf Tiere. Z Kinderheilkd 1912;4:252-264
  20. ↑ Bachamn W, Burghard E: Der Nachweis der Bordet-Gengouschen Bacillen und ihre aetiologische Bedeutung für den Keuchenhusten. Z Kinderheildk 1925;39:465-483
  21. ↑ Shibley GS, Hoelscher H: Studies on whooping cough. J Exp Med 1934;60:401-418
  22. ↑ Gustavsson OEA, Röken BO, Serrander R: An Epizootic of Whooping Cough among Chimpanzees in a Zoo. Folia Primatol 1990;55:45-50
  23. ↑ Warfel JM, Merkel TJ. The baboon model of pertussis: effective use and lessons for pertussis vaccines. Expert Rev Vaccines. 2014 Oct;13(10):1241-52. doi: 10.1586/14760584.2014.946016. Epub 2014 Sep 3.
  24. ↑ Butynski TM et al. (eds.): Mammals of Africa vol. II: Primates, p. 51. Bloomsbury Publishing, London, 2013. ISBN 978-1-4081-2252-5
  25. ↑ Loomis MR: Immunoprofylaxis in infant great apes; in Graham CE, Bowen JA, (eds): Monographs in Primatology. Vol 5: Clinical Management of Infant Great Apes, pp. 107-112. Liss, New York, 1985
  26. ↑ Pedro-Pons, Agustín (1968). Patología y Clínica Médicas (in Spanish). 6 (3rd ed.). Barcelona: Salvat. p. 615. ISBN 84-345-1106-1.
  27. ↑ "Pertussis". Euro Diagnostica. Euro Diagnostica AB. Retrieved 29 February 2016.
  28. ↑ Finger H, von Koenig CH (1996). Baron S, et al., eds. Bordetella–Clinical Manifestations. In: Barron's Medical Microbiology (4th ed.). Univ of Texas Medical Branch. ISBN 0-9631172-1-1.
  29. ↑ a b Altunaiji S, Kukuruzovic R, Curtis N, Massie J (2007-07-18). "Antibiotics for whooping cough (pertussis)". Cochrane database of systematic reviews (Online) (3): CD004404. doi:10.1002/14651858.CD004404.pub3. PMID 17636756.
  30. ↑ a b Zhang, L; Prietsch, SO; Axelsson, I; Halperin, SA (Sep 17, 2014). "Acellular vaccines for preventing whooping cough in children.".The Cochrane database of systematic reviews. 9: CD001478. doi:10.1002/14651858.CD001478.pub6. PMID 25228233.
  31. ↑ a b "Annex 6 whole cell pertussis" (PDF). World Health Organization. Retrieved 5 June 2011.
  32. ↑ "Pertussis: Summary of Vaccine Recommendations". Centers for Disease Control and Prevention. Retrieved 5 June 2011
  33. ↑ a b Mooi; et al. (Feb 2013). "Pertussis resurgence: waning immunity and pathogen adaptation—two sides of the same coin".Epidemiology and Infection. Oxford University Press. 142: 1–10. doi:10.1017/S0950268813000071.
  34. ↑ van der Ark; et al. (Sep 2012). "Resurgence of pertussis calls for re-evaluation of pertussis animal models.". Expert Reviews. 11 (9): 1121–1137. doi:10.1586/erv.12.83.
  35. ↑ Versteegh FG, Schellekens JF, Fleer A, Roord JJ (2005). "Pertussis: a concise historical review including diagnosis, incidence, clinical manifestations and the role of treatment and vaccination in management". Rev Med Microbiol. 16 (3): 79–89.doi:10.1097/01.revmedmi.0000175933.85861.4e.
  36. ↑ Mattoo, Seema; Cherry, James D. (2005-04-01). "Molecular Pathogenesis, Epidemiology, and Clinical Manifestations of Respiratory Infections Due to Bordetella pertussis and Other Bordetella Subspecies" Archiválva 2019. április 28-i dátummal a Wayback Machine-ben. Clinical Microbiology Reviews. 18 (2): 326–382.doi:10.1128/CMR.18.2.326-382.2005. ISSN 0893-8512. PMC 1082800. PMID 15831828.
  37. ↑ Disease Control Priorities Project. (2006). Vaccine-Preventable Diseases (Table 20.1, page 390 [1] Archiválva 2007. február 5-i dátummal a Wayback Machine-ben). International Bank for Reconstruction and Development, World Bank. Washington DC (www.worldbank.org).
  38. ↑ Wendelboe AM, Van Rie A, Salmaso S, Englund JA (2005). "Duration of immunity against pertussis after natural infection or vaccination". Pediatr. Infect. Dis. J. 24 (5 Suppl): S58–61. doi:10.1097/01.inf.0000160914.59160.41. PMID 15876927.
  39. ↑ "States with higher pertussis rates may be related to nonmedical exemptions from school vaccinations". Healio. 19 January 2014. Retrieved 27 January 2014
  40. ↑ Yang YT, Debold V (2014). "A longitudinal analysis of the effect of nonmedical exemption law and vaccine uptake on vaccine-targeted disease rates". Am J Public Health. 104 (2): 371–7. doi:10.2105/AJPH.2013.301538. PMID 24328666.
  41. ↑ Srugo, Isaac; Benilevi, Daniel; Madeb, Ralph; Shapiro, Sara; Shohat, Tamy; Somekh, Eli; Rimmar, Yossi; Gershtein, Vladimir; Gershtein, Rosa; Marva, Esther; Lahat, Nitza (October 2000). "Pertussis Infection in Fully Vaccinated Children in Day-Care Centers, Israel".
  42. ↑ "Pertussis Vaccines:WHO Position Paper" (PDF). August 2015.
  43. ↑ Altunaiji, S; Kukuruzovic, R; Curtis, N; Massie, J (Jul 18, 2007). "Antibiotics for whooping cough (pertussis).". The Cochrane database of systematic reviews (3): CD004404. doi:10.1002/14651858.CD004404.pub3. PMID 17636756.
  44. ↑ Wang, K; Bettiol, S; Thompson, MJ; Roberts, NW; Perera, R; Heneghan, CJ; Harnden, A (Sep 22, 2014). "Symptomatic treatment of the cough in whooping cough.". The Cochrane database of systematic reviews. 9: CD003257. doi:10.1002/14651858.CD003257.pub5.PMID 25243777.
  45. ↑ Carbonetti, Nicholas H (March 2010). "Pertussis toxin and adenylate cyclase toxin: key virulence factors of Bordetella pertussis and cell biology tools". Future Microbiol. 5 (3): 455–469. doi:10.2217/fmb.09.133. PMC 2851156. PMID 20210554.
  46. ↑ Guinto-Ocampo H, McNeil BK, Aronoff SC (April 27, 2010). "Pertussis: Follow-up". Emedicine. WebMD. Retrieved September 29,2010.
  47. ↑ Bettiol S, Wang K, Thompson MJ, Roberts NW, Perera R, Heneghan CJ, Harnden A (2012). "Symptomatic treatment of the cough in whooping cough". Cochrane Database Syst Rev. 5 (5): CD003257. doi:10.1002/14651858.CD003257.pub4. PMID 22592689.
  48. ↑ a b c Pertussis | Whooping Cough | Cases in Other Countries | CDC. www.cdc.gov. (Hozzáférés: 2016. október 10.)
  49. ↑ Pertussis | Whooping Cough | Surveillance | Cases by Year | CDC. www.cdc.gov. (Hozzáférés: 2016. október 10.)
  50. ↑ Gregory DS (2006). "Pertussis: a disease affecting all ages" Archiválva 2008. május 16-i dátummal a Wayback Machine-ben. Am Fam Physician. 74 (3): 420–6. PMID 16913160.
  51. ↑ Whooping Cough - Causes, Symptoms, Treatment, Diagnosis - Canoe.com. chealth.canoe.com. [2016. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. október 10.)
  52. ↑ Lavelle P (January 20, 2009). "A bad year for whooping cough". Australian Broadcasting Corporation.
  53. ↑ Kate Murphy. "Enduring and Painful, Pertussis Leaps Back". The New York Times. 22 February 2005.
  54. ↑ Miriam Falco (October 20, 2010). "Ten infants dead in California whooping cough outbreak". CNN. Retrieved2010-10-21. Whooping cough, also known as pertussis, has claimed the 10th victim in California, in what health officials are calling the worst outbreak in 60 years.
  55. ↑ Pertussis | Whooping Cough | About Outbreaks | CDC. www.cdc.gov. (Hozzáférés: 2016. október 10.)
  56. ↑ Rong-Gong Lin II (September 7, 2010). "Diagnoses lagged in baby deaths". Los Angeles Times. Retrieved 2010-09-08.
  57. ↑ Shute, Nancy (30 September 2013). "Vaccine Refusuals Fueled California's Whooping Cough Epidemic". NPR. Retrieved 6 October 2013.
  58. ↑ Atwell JE, Van Otterloo J, Zipprich J, Winter K, Harriman K, Salmon DA, Halsey NA, Omer SB (2013). "Nonmedical vaccine exemptions and pertussis in California, 2010". Pediatrics. 132 (4): 624–30. doi:10.1542/peds.2013-0878.PMID 24082000.
  59. ↑ Donna Gordon Blankinship (May 10, 2012). "Whooping cough epidemic declared in Wash. state". Associated Press, Seattle Times. Retrieved 14 May 2012.
  60. ↑ Washington State Department of Health (April 2012). "Whooping cough cases reach epidemic levels in much of Washington" Archiválva 2015. január 20-i dátummal a Wayback Machine-ben (PDF). Washington State Department of Health. Retrieved 14 May 2012.
  61. ↑ a b Karen Herzog (Aug 17, 2012). "Wisconsin has highest rate of whooping cough". the Journal Sentinel. Retrieved17 August 2012.
  62. ↑ Johnson, T. (December 13, 2012). "Whooping cough epidemic declared in Vermont" Archiválva 2013. január 18-i dátummal az Archive.is-en. Burlington Free Press. Retrieved14 December 2012.
  63. ↑ Baker JP, Katz SL (2004). "Childhood vaccine development: an overview". Pediatr. Res. 55 (2): 347–56.doi:10.1203/01.PDR.0000106317.36875.6A. PMID 14630981.
  64. ↑ Changing the Face of Medicine | Dr. Leila Alice Daughtry Denmark". www.nlm.nih.gov. Retrieved 2016-02-03.
  65. ↑ Bannink, Jill. "Finding aid for the Michigan women and the whooping cough vaccine collection(s)" Archiválva 2015. február 5-i dátummal a Wayback Machine-ben (PDF).
  66. ↑ Sato Y, Kimura M, Fukumi H (1984). "Development of a pertussis component vaccine in Japan". Lancet. 1 (8369): 122–6.doi:10.1016/S0140-6736(84)90061-8. PMID 6140441.
  67. ↑ a b Huber, Peter (July 8, 1991). "Junk Science in the Courtroom". Forbes. p. 68.
  68. ↑ Cherry, James D. (March 2007). "Historical Perspective on Pertussis and Use of Vaccines to Prevent It: 100 years of pertussis (the cough of 100 days)" Archiválva 2011. június 23-i dátummal a Wayback Machine-ben. Microbe Magazine.
  69. ↑ Cherry JD (1990). "'Pertussis vaccine encephalopathy': it is time to recognize it as the myth that it is". JAMA. 263 (12): 1679–80. doi:10.1001/jama.263.12.1679. PMID 2308206.
  70. ↑ Geier D, Geier M (2002). "The true story of pertussis vaccination: a sordid legacy?". Journal of the history of medicine and allied sciences. 57 (3): 249–84. doi:10.1093/jhmas/57.3.249. PMID 12211972.
  71. ↑ Gangarosa EJ, Galazka AM, Wolfe CR, Phillips LM, Gangarosa RE, Miller E, Chen RT (1998). "Impact of anti-vaccine movements on pertussis control: the untold story". Lancet. 351 (9099): 356–61. doi:10.1016/S0140-6736(97)04334-1.PMID 9652634.
  72. ↑ Rachel K. Sobel (22 May 2011). "At last: Ignorance inoculation". Philadelphia Inquirer.
  73. ↑ Evans G (2006). "Update on vaccine liability in the United States: presentation at the National Vaccine Program Office Workshop on strengthening the supply of routinely recommended vaccines in the United States, 12 February 2002". Clin. Infect. Dis. 42 Suppl 3: S130–7. doi:10.1086/499592. PMID 16447135.
  74. ↑ Smith MH (1988). "National Childhood Vaccine Injury Compensation Act". Pediatrics. 82 (2): 264–9. PMID 3399300.
  75. ↑ Pichichero ME, Rennels MB, Edwards KM, Blatter MM, Marshall GS, Bologa M, Wang E, Mills E (June 2005). "Combined tetanus, diphtheria, and 5-component pertussis vaccine for use in adolescents and adults". JAMA. 293 (24): 3003–11.doi:10.1001/jama.293.24.3003. PMID 15933223.
  76. ↑ Parkhill J, et al. (2003). "Comparative analysis of the genome sequences of Bordetella pertussis, Bordetella parapertussis and Bordetella bronchiseptica". Nat Genet. 35 (1): 32–40. doi:10.1038/ng1227. PMID 12910271.
  77. ↑ InforMed: Szamárköhögés (pertusszisz) :: Szamárköhögés - InforMed Orvosi és Életmód portál :: Szamárköhögés;pertusszisz. www.informed.hu. (Hozzáférés: 2016. október 10.)
  78. ↑ Schneider F., Stánitz Éva, Kalácska Judit, Tompity Tünde, Gábor Beáta: Pertussis egy szombathelyi középiskolában. Egy járvány tanulságai, Epidemiológiai tanulmányok, 2009. 150. évfolyam 33. szám 1557-1561
  79. ↑ a b Epinfo, 20. évfolyam 19. szám 2013. május 17.
  80. ↑ Epinfo, 20. évfolyam 41. szám 2013. október 18.
  81. ↑ a b c Az Országos Epidemiológiai Központ Módszertani Levele a 2016. évi védőoltásokról - Epinfo 23. évfolyam, 1 különszám 2016. február 15.
  82. ↑ Heininger U, André P, Chlibek R, Kristufkova Z, Kutsar K, Mangarov A, et al. (2016) Comparative Epidemiologic Characteristics of Pertussis in 10 Central and Eastern European Countries, 2000-2013. PLoS ONE 11(6): e0155949. doi:10.1371/journal.pone.0155949
  83. ↑ Steele RW.: Pertussis is eradication achievable? Pediatr. Ann. (2004) 33(8): S. 525-534 PMID 15354604

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Pertussis című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést.
A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szamárköhögés&oldid=27402872”