Wikipédia

Streptococcusos garatgyulladás

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. június 29.

A streptococcusos garatgyulladás (Streptococcalis pharyngitis) vagy streptococcus okozta torokgyulladás a garat (pharynx) fertőzéses megbetegedése, amelyet A csoportú Streptococcus baktérium okoz. A gyulladás elsősorban a torkot és a mandulákat (tonsilla) érinti, de a gégére (larynx) is átterjedhet. Gyakori tünetei többek között a láz, torokfájás és a nyaki nyirokcsomók duzzanata.

Streptococcusos garatgyulladás
16 éves beteg torokgyulladást mutató gennyes mandulái
16 éves beteg torokgyulladást mutató gennyes mandulái
SzinonimákStreptococcus okozta torokgyulladás, heveny garathurut Streptococcus miatt
LatinulPharyngitis streptococcalis
AngolulStreptococcal tonsillitis, vagy Streptococcal sore throat
Osztályozás
BNO-10J02.0
BNO-9034.0
Főbb tünetek
  • láz
  • fejfájás
  • émelygés
  • torokfájás
  • hasfájás
  • mandulagyulladás
  • mérgezés
Adatbázisok
DiseasesDB12507
MedlinePlus000639
eMedicinemed/1811 
A Wikimédia Commons tartalmaz Streptococcusos garatgyulladás témájú médiaállományokat.

A gyermekkori torokfájások 37 százalékának hátterében Streptococcus baktérium okozta torokgyulladás áll.[1] A betegség elsősorban más beteggel történt érintkezés például közös pohárhasználat vagy cseppfertőzés útján terjed. A torokgyulladás a beteg panaszai és a torokban látható fizikális eltérések alapján nagy valószínűséggel felismerhető, a kórokozó egyértelmű azonosításához azonban torokváladék tenyésztés szükséges, amit nem minden esetben végeznek el, mivel sokszor pusztán a tünetek alapján, empirikus úton, például a láncfertőzés útján állítják fel a diagnózist.

Az antibiotikumok a kórokozó baktériumok elpusztításával lerövidíthetik a betegség gyógyulási idejét, azonban az alkalmazásuk fő célja a betegséghez társuló későbbi szövődmények megelőzése.[2] Az esetleges komplikációk közül kiemelendő a reumás láz illetve az akut vesegyulladás (latinul: acut poststreptococcalis glomerulonephritis).

Jelek és tünetek

szerkesztés

A streptococcalis torokgyulladás legfőbb tünetei a torokfájás, a 38 °C (100.4 °F) feletti láz, genny (elhalt baktériumokból és fehérvérsejtekből álló sárga vagy zöld nedv) megjelenése a mandulákon, és a nyirokcsomók duzzanata.[2]

Lehetnek egyéb tünetei is, például fejfájás,[3] hányás vagy hányinger,[3] hasi fájdalom,[3] izomfájdalom,[4] valamint kiütések (apró, piros dudorok) a testen, a szájüregben, vagy a torokban. Ez utóbbi nem mindig előforduló, de jellemző tünet.[2] A torokgyulladással fertőzött egyén tünetei egy-három nappal a beteg személlyel való érintkezés után jelentkezhetnek.[2]

  •  
    Torokgyulladás esete. Megfigyelhetők a megnagyobbodott mandulák és a fehér genny
  •  
    Torokgyulladás esete. Megfigyelhetők az apró piros foltok. Ez a kiütés nem gyakori, ám jellemző tünet[2]
  •  
    Torokgyulladás esete 8 éves gyermeknél. Megfigyelhetők a fehér gennyel borított nagy mandulák a torok hátsó részében

Kórokozó

szerkesztés

Streptococcusos garatgyulladást A csoportú, béta-hemolizáló Streptococcus baktérium (S. pyogenes, angolul: „Group A Streptococcus”, GAS) okozza,[5] de más baktériumok és vírusok is okozhatnak torokgyulladást.[2][4] A betegség elsősorban fertőzött személlyel történő közvetlen érintkezés vagy cseppfertőzés útján terjed, de megfázás szövődményeként is kialakulhat. Gyerekeknél sokkal gyakoribb a megfázásból adódó torokgyulladás.[6]

A fertőzés könnyebben terjed nagy közösségekben,[4][7] ilyen szempontból veszélyeztetettek lehetnek a honvédség laktanyái vagy az iskolák és a nyári gyermektáborok is. A különböző porokban megtalálható kiszáradt GAS baktérium már nem fertőz, azonban nedves környezetben (például fogkefén, vagy más használati tárgyakon) a baktériumok akár 15 napig is fertőzőképesek maradhatnak.[4] A baktériumok élelmiszereken is megélhetnek, ugyan ez ritkán fordul elő, de a fertőzött élelmiszer fogyasztása is okozhat megbetegedést.[4] Egyébként a torokgyulladás tüneteit nem mutató gyermekek tizenkét százalékánál a torokban rendszerint jelen van a GAS baktérium.[1]

Diagnózis

szerkesztés
Módosított Centor-skála
Pontok Strep valószínűsége Kezelés
1 vagy > <10% Nem szükséges antibiotikum vagy tenyésztés
2 11–17% Antibiotikum tenyésztés vagy RADT alapján
3 28–35%
4 vagy 5 52% Antibiotikum tenyésztés nélkül

A torokgyulladásos betegek ellátása az úgynevezett módosított Centor-skála segítségével történik. A Centor-skála öt klinikai mérőszámot vagy megfigyelést tartalmaz, és a streptococcus okozta torokgyulladás valószínűségét mutatja.[2]

Az alábbi kritériumokra egyenként egy pontot adnak:[2]

  • Nincs köhögés
  • Duzzadt és érzékeny nyaki nyirokcsomók
  • 38 °C (100.4 °F) feletti testhőmérséklet
  • Gennyes vagy duzzadt mandulák
  • 15 év alatti életkor (egy pontot levonnak, ha az illető 44 évesnél idősebb)

Laboratóriumi vizsgálatok

szerkesztés

A betegség diagnosztikájában az elsődleges vizsgálat a torokváladék-tenyésztés,[8] melynek eredménye az esetek 90-95 százalékában helytálló.[2] Létezik másik vizsgálat is, a Strep-gyorsteszt (RADT), aminek előnye, hogy hamarabb ad eredményt, mint a torokváladék-tenyésztés, ugyanakkor a betegséget csak az esetek 70 százalékában mutatja ki. A negatív eredmény azonban 98 százalékos pontossággal képes kizárni a betegséget.[2] Felnőttekben a betegség kizárására a kettő közül bármelyik vizsgálat alkalmas, gyermekekben azonban negatív gyorsteszt esetén javasolják a torokváladék leoltását is.[9]

Tehát amikor valaki beteg, a torokváladék kitenyésztése vagy a Strep-gyorsteszt jelezheti, hogy Streptococcusos torokgyulladása van.[10] A tünetmentes egyéneket viszont nem szabad torokváladék tenyésztéssel vagy Strep-gyorsteszttel vizsgálni, mivel egyeseknél a Streptococcus baktérium jelenléte a torokban normális és minden hátrányos következmény nélküli, így ők természetesen nem szorulnak kezelésre sem.[10]

Hasonló tünetek okai

szerkesztés

A Streptoccous okozta torokgyulladás egyes tünetei más betegségeknél is előfordulnak, pontos diagnózist a torokváladék-tenyésztés vagy a Strep-gyorsteszt adhat, amelyekkel a kórkép elkülöníthető más betegségektől.[2] Ha a betegnek láza és torokfájása van, amihez köhögés, orrfolyás, hasmenés, és a szemek vörössége, viszketése társul, akkor valószínűbb, hogy a betegséget vírus okozta.[2] Fertőző mononukleózis (csókbetegség) is okozhat duzzadt nyaki nyirokcsomókat, torokfájást, lázat, és előidézheti a mandulák megnagyobbodását.[11] A mononukleózis vérvizsgálat alapján diagnosztizálható, kezelésére azonban nincs egyedi gyógymód.

Megelőzés

szerkesztés

Egyesek gyakrabban kapnak torokgyulladást, mint mások. A mandulák műtéti eltávolítása (az úgynevezett tonsillectomia) az egyik módja annak, hogy az ilyen egyéneknél elejét vegyék az ismétlődő torokgyulladásnak.[12][13] Egy éven belül három vagy több alkalommal előforduló torokgyulladás esetén felmerül a mandulák eltávolítása,[14] de a további mérlegeléshez lehetséges a beteg orvosi követése is.[12] A megelőző célzatú mandulaműtétekkel elért eredmények azonban korlátozottak, a betegség előfordulása az életkor előrehaladtával csökken, függetlenül attól, hogy történt-e műtét vagy sem.[15] A garatmandulák krónikus gyulladása esetén, illetve ha tályog vagy daganat alakul ki, a mandulákat el kell távolítani. Kétes esetben többnyire az operáció mellett döntenek, hiszen a beteg mandulák nagy kárt tudnak okozni, viszont hiányuk kevés problémát jelent. Azt is figyelembe szokták venni, hogy az operáció kevés kockázati tényező mellett nem jelent nagy megterhelést a betegnek.[16]

Kezelés

szerkesztés

A torokgyulladás kezelés nélkül rendszerint néhány napig tart. Antibiotikumokkal történő kezelés hatására a tünetek nem sokkal, úgy 16 órával korábban szűnhetnek meg. Az antibiotikumok használatának legfontosabb célja nem a tünetek enyhítése, hanem a betegséghez társuló súlyosabb szövődmények megelőzése. Ezekre példa a reumás láz néven ismert szívbetegség, vagy a garat mögötti tályog, amely gyakorlatilag genny felgyülemlése a torokban.[2] Az antibiotikum terápia akkor eredményes, ha a tünetek jelentkezésétől számított rövid időn (9 napon) belül alkalmazzák.[5] A vírusos eredetű torokfájást nem szabad antibiotikummal kezelni.[17]

Fájdalomcsillapítók

szerkesztés

A torokgyulladás okozta fájdalmak különböző fájdalomcsillapító gyógyszerekkel enyhíthetőek.[18] Elsősorban a nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek (NSAID) vagy a paracetamol (másik nevén acetaminofen) alkalmazhatók. Hasznos lehet még a viszkózus lidokain is.[19] Hatékonyan csillapítják a fájdalmat a szteroidok is,[5][20] rutinszerű alkalmazásukat azonban torokgyulladásban nem javasolják.[9] Aszpirin alkalmazható felnőtteknél, de gyermekeknek nem tanácsos aszpirint adni, mert az növelheti a Reye-szindróma kockázatát.[5]

Antibiotikumok

szerkesztés

Az Amerikai Egyesült Államokban a penicillin V a leggyakrabban alkalmazott antibiotikum a streptococcus okozta torokgyulladásra. Népszerű, mert biztonságos, hatékony, és nem kerül sokba.[2] Az amoxicillin többnyire Európa területén használt.[21] India területén nagyobb a reumás láz valószínűsége, emiatt ott az injekcióban adott benzatin benzilpenicillint alkalmazzák.[5] Az antibiotikumok kb. egy nappal lerövidítik a betegség három-öt napos időtartamát, illetve csökkentik a beteg fertőzőképességét.[10] A gyógyszereket főként a ritka, de súlyos komplikációk megelőzésére használják. Ezek közé tartozik a reumás láz, vagy a garatban kialakuló tályog.[22]

Az antibiotikumok előnyös hatásai mellett figyelembe kell venni az esetleges mellékhatásaikat is.[4] Nem feltétlenül szükséges antibiotikumos kezelés azoknál a felnőtteknél, akiknél kedvezőtlen reakció lép fel a gyógyszerek ellen.[22] A torokgyulladásra jóval gyakrabban alkalmaznak antibiotikumokat, mint az a betegség súlyossága vagy lefolyási sebessége alapján elvárható lenne.[23] Eritromicint vagy más makrolid típusú antibiotikumot kell alkalmazni azoknál, akik súlyosan allergiásak a penicillinre.[2] Első generációs cefalosporinok alkalmazhatók azoknál, akiknél az allergiás tünetek kevésbé súlyosak.[2] A streptococcusos fertőzés a vesék gyulladásához (akut glomerulonefritiszhez) is vezethet, aminek valószínűségét az antibiotikumok sem csökkentik.[5]

Prognózis

szerkesztés

A torokgyulladás tünetei kezeléstől függetlenül is körülbelül három-öt nap múltán többnyire enyhülnek.[10] Az antibiotikumos kezelés csökkenti a súlyosabb szövődmények kockázatát és a betegség terjedését is megnehezíti, így 24 órával az antibiotikum szedésének megkezdése után a gyermekek ismét mehetnek iskolába.[2]

A Streptococcus okozta torokgyulladás következtében az alábbi komplikációk léphetnek fel:

Epidemiológia

szerkesztés

A garatgyulladás és a torokfájás gyakran előforduló betegség. Az Amerikai Egyesült Államokban például évente mintegy 11 millió ember szenved tőle.[2] A torokfájásos esetek legnagyobb részét azonban vírusok okozzák. Az A csoportú béta-hemolizáló Streptococcus baktérium gyermekeknél a torokfájásos esetek 15–30 százalékát, míg felnőtteknél a torokfájások 5–20 százalékát okozza.[2] A megbetegedések rendszerint tél végén és kora tavasszal jelentkeznek.[2] Magyarországon elsősorban óvodás és iskolás korú gyermekek között fordul elő nagyobb számban.[27]

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Streptococcal pharyngitis című egyszerűsített angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

szerkesztés
  1. ↑ a b Shaikh N, Leonard E, Martin JM (2010. September). „Prevalence of streptococcal pharyngitis and streptococcal carriage in children: a meta-analysis” (angol nyelven). Pediatrics 126 (3), e557–64. o. DOI:10.1542/peds.2009-2648. PMID 20696723. 
  2. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t Choby BA (2009. March). „Diagnosis and treatment of streptococcal pharyngitis” (angol nyelven). Am Fam Physician 79 (5), 383–90. o. PMID 19275067. 
  3. ↑ a b c d Brook I, Dohar JE (2006. December). „Management of group A beta-hemolytic streptococcal pharyngotonsillitis in children” (angol nyelven). J Fam Pract 55 (12), S1–11; quiz S12. o. PMID 17137534. 
  4. ↑ a b c d e f Hayes CS, Williamson H (2001. April). „Management of Group A beta-hemolytic streptococcal pharyngitis” (angol nyelven). Am Fam Physician 63 (8), 1557–64. o. [2008. május 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. PMID 11327431. (Hozzáférés: 2012. május 5.) 
  5. ↑ a b c d e f Baltimore RS (2010. February). „Re-evaluation of antibiotic treatment of streptococcal pharyngitis” (angol nyelven). Curr. Opin. Pediatr. 22 (1), 77–82. o. DOI:10.1097/MOP.0b013e32833502e7. PMID 19996970. 
  6. ↑ Kárpátalja online hetilap (magyar nyelven). karpataljalap.net, 2012. május 11. (Hozzáférés: 2014. július 22.)
  7. ↑ Lindbaek M, Høiby EA, Lermark G, Steinsholt IM, Hjortdahl P (2004). „Predictors for spread of clinical group A streptococcal tonsillitis within the household” (angol nyelven). Scand J Prim Health Care 22 (4), 239–43. o. DOI:10.1080/02813430410006729. PMID 15765640. 
  8. ↑ In A Page Signs & Symptoms, In a Page Series. Hagerstown, Maryland: Lippincott Williams & Wilkins, 312. o. (2008). ISBN 0-7817-7043-2 
  9. ↑ a b c Shulman ST, Bisno AL, Clegg HW, Gerber MA, Kaplan EL, Lee G, Martin JM, Van Beneden C; Infectious Diseases Society of America. (2012. November). „Clinical practice guideline for the diagnosis and management of group A streptococcal pharyngitis: 2012 update by the Infectious Diseases Society of America.” (angol nyelven). Clin Infect Dis. 55 (10), e86-102. o. DOI:10.1093/cid/cis629. PMID 22965026. 
  10. ↑ a b c d Bisno AL, Gerber MA, Gwaltney JM, Kaplan EL, Schwartz RH (2002. July). „Practice guidelines for the diagnosis and management of group A streptococcal pharyngitis. Infectious Diseases Society of America” (angol nyelven). Clin. Infect. Dis. 35 (2), 113–25. o. DOI:10.1086/340949. PMID 12087516. 
  11. ↑ Ebell MH (2004). „Epstein-Barr virus infectious mononucleosis” (angol nyelven). Am Fam Physician 70 (7), 1279–87. o. [2008. július 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. PMID 15508538. (Hozzáférés: 2012. május 5.) 
  12. ↑ a b Paradise JL, Bluestone CD, Bachman RZ, et al. (1984. March). „Efficacy of tonsillectomy for recurrent throat infection in severely affected children. Results of parallel randomized and nonrandomized clinical trials” (angol nyelven). N. Engl. J. Med. 310 (11), 674–83. o. DOI:10.1056/NEJM198403153101102. PMID 6700642. 
  13. ↑ Alho OP, Koivunen P, Penna T, Teppo H, Koskela M, Luotonen J (2007. May). „Tonsillectomy versus watchful waiting in recurrent streptococcal pharyngitis in adults: randomised controlled trial” (angol nyelven). BMJ 334 (7600), 939. o. DOI:10.1136/bmj.39140.632604.55. PMID 17347187. PMC 1865439. 
  14. ↑ Johnson BC, Alvi A (2003. March). „Cost-effective workup for tonsillitis. Testing, treatment, and potential complications” (angol nyelven). Postgrad Med 113 (3), 115–8, 121. o. PMID 12647478. 
  15. ↑ van Staaij BK, van den Akker EH, van der Heijden GJ, Schilder AG, Hoes AW. (2005. January). „Adenotonsillectomy for upper respiratory infections: evidence based?” (angol nyelven). Arch Dis Child. 90 (1), 19-25. o. DOI:10.1136/adc.2003.047530. PMID 15613505. PMC 1720065. 
  16. ↑ WEBBeteg - B. M. szakfordító; Lektorálta: Dr. Csuth Ágnes, családorvos: Mikor szükséges eltávolítani a mandulákat és hogyan zajlik a műtét? (magyar nyelven). webbeteg.hu, 2014. január 5. (Hozzáférés: 2014. július 22.)
  17. ↑ Torokfájás vagy fertőző torokgyulladás? (magyar nyelven). swissclinic.hu. [2014. augusztus 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 16.)
  18. ↑ Thomas M, Del Mar C, Glasziou P (2000. October). „How effective are treatments other than antibiotics for acute sore throat?” (angol nyelven). Br J Gen Pract 50 (459), 817–20. o. PMID 11127175. PMC 1313826. 
  19. ↑ Generic Name: Lidocaine Viscous (Xylocaine Viscous) side effects, medical uses, and drug interactions (angol nyelven). MedicineNet.com. (Hozzáférés: 2010. május 7.)
  20. ↑ Effectiveness of Corticosteroid Treatment in Acute Pharyngitis: A Systematic Review of the Literature. (angol nyelven). Andrew Wing. 2010; Academic Emergency Medicine. [2012. december 4-i dátummal az eredetiből archiválva].
  21. ↑ Bonsignori F, Chiappini E, De Martino M (2010). „The infections of the upper respiratory tract in children” (angol nyelven). Int J Immunopathol Pharmacol 23 (1 Suppl), 16–9. o. PMID 20152073. 
  22. ↑ a b Snow V, Mottur-Pilson C, Cooper RJ, Hoffman JR (2001. March). „Principles of appropriate antibiotic use for acute pharyngitis in adults” (angol nyelven). Ann Intern Med 134 (6), 506–8. o. PMID 11255529. 
  23. ↑ Linder JA, Bates DW, Lee GM, Finkelstein JA (2005. November). „Antibiotic treatment of children with sore throat” (angol nyelven). J Am Med Assoc 294 (18), 2315–22. o. DOI:10.1001/jama.294.18.2315. PMID 16278359. 
  24. ↑ a b UpToDate Inc. (angol nyelven). [2008. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva].
  25. ↑ Stevens DL, Tanner MH, Winship J, et al. (1989. July). „Severe group A streptococcal infections associated with a toxic shock-like syndrome and scarlet fever toxin A”. N. Engl. J. Med. 321 (1), 1–7. o. DOI:10.1056/NEJM198907063210101. PMID 2659990. 
  26. ↑ a b Hahn RG, Knox LM, Forman TA (2005. May). „Evaluation of poststreptococcal illness” (angol nyelven). Am Fam Physician 71 (10), 1949–54. o. PMID 15926411. 
  27. ↑ Dr. Mód Kázmér Richárd: Torokgyulladás (angol nyelven). nathadoktor.hu, 2010. december 11. (Hozzáférés: 2014. július 22.)

További információk

szerkesztés
Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést.
A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Streptococcusos_garatgyulladás&oldid=26251163”