Fehérvérsejt
A fehérvérsejtek vagy leukociták az immunrendszer sejtjei, amelyek megvédik a testünket a fertőző betegségektől és az idegen anyagoktól. Sokféle különböző fehérvérsejt létezik, azonban mindegyik a csontvelő egy sokirányú differenciálódásra képes (pluripotens) sejtjéből származik, amelyet vérképző őssejtnek nevezünk. A fehérvérsejtek az egész testben megtalálhatók, a vérben és a nyirokrendszerben is.
A vérben levő fehérvérsejtek száma gyakran jelzi a betegségeket. Egészséges emberben egy liter vérben 4·109 és 1,1·1010 között van a fehérvérsejtek száma, ez a vérnek körülbelül 1%-át jelenti. Ha ennél a tartománynál magasabb a fehérvérsejtek száma, akkor leukocitózisról beszélünk, míg leukopénia esetén ennél kevesebb a leukociták száma.
Enyhébb mértékű (kisebb fokú) leukocitózis a fertőzésekre adott egészséges immunválasz része; az extrém magas fehérvérsejtszám leukémia vagy limfóma esetén fordulhat elő (egyéb betegségek mellett).
A fehérvérsejtek fizikai tulajdonságai (például a térfogatuk, vezetőképességük és szemcsézettségük) változhat, ha aktiválódnak, vagy éretlen sejtek vannak jelen, vagy leukémia esetén ha rosszindulatú fehérvérsejtek vannak jelen.
Etimológia
szerkesztésA „fehérvérsejt” elnevezés onnan ered, hogy egy vérminta centrifugálása után a fehérvérsejtek a magvas sejtek által alkotott vékony határrétegben találhatók meg a leülepedett vörösvérsejtek és a fehéres színű vérplazma között. A leukocita szó is ezt a tulajdonságukat tükrözi, a görög leukosz – fehér és kütosz – sejt szavakból ered. A vérplazma néha zöld színű is lehet, ha nagy mennyiségben vannak benne neutrofilek, ezek ugyanis hemtartalmú mieloperoxidáz enzimet termelnek.
Típusok
szerkesztésSokféle különböző fehérvérsejt van. Az egyik fontos csoportosítási szempont, hogy tartalmaznak-e szemcséket, ami alapján besorolhatjuk őket a granulociták (szemcséket tartalmazó sejtek) és agranulociták (szemcsét nem tartalmazó sejtek) közé:
- Granulociták: olyan fehérvérsejtek, amelyeknek a sejtplazmájában különbözőképp festődő szemcsék láthatók, ha fénymikroszkóppal nézzük. Ezek a szemcsék membrán-kötött enzimek, és főként a bekebelezett részecskék emésztésében vesznek részt. Három fajtájuk van: neutrofilek (más néven mikrofágok),[1] bazofilek és eozinofilek, mindhárom a festődési jellegzetességéről kapta a nevét.
- Agranulociták: olyan fehérvérsejtek, amelyeknek a sejtplazmájában nincsenek szemcsék. Ezek közé tartoznak a nyiroksejtek (limfociták), az egymagvú fehérvérsejtek (monociták) és a nagy falósejtek (makrofágok).
Ezeknek a sejteknek a feladatait és megjelenésüket összegzi a táblázat:
Típus | Kép | Ábra | Kb. % emberekben | Leírás |
Neutrofil granulocita | 50-70% | A neutrofilek a bakteriális vagy gombás fertőzésekkel és más gyulladásos folyamatokkal szállnak szembe. A neutrofilek válaszolnak először a mikrobiális fertőzésekre; az ő tevékenységük és tömeges pusztulásuk hozza létre a gennyet.
| ||
Eozinofil granulocita | 2-5% | Az eozinofilek főként élősködők (férgek és eukarióta egysejtűek) ellen harcolnak, ezért a számuk növekedése ilyen fertőzést jelezhet. Emellett szintén jellemző az eozinofil granulociták számának emelkedése allergiás betegek vérében. | ||
Bazofil granulocita | <1% | A bazofilek felelősek az allergiás immunválaszért, mert kibocsátják a gyulladást létrehozó anyagot, a hisztamint. | ||
Limfocita | 20-40% | A nyiroksejtek sokkal gyakoribbak a nyirokrendszerben.
A vérben háromféle nyiroksejt található:
| ||
Monocita | 3-6% | A monociták a neutrofilekkel közösen takarító szerepet töltenek be (fagocitózis), de sokkal hosszabb ideig élnek, mint azok, mert emellett más feladatuk is van. A monociták mutatják be a kórokozó egyes darabjait a T-sejteknek, hogy azok később újra felismerjék, és megöljék a kórokozókat, vagy ellenanyagválaszt indítsanak be. | ||
Makrofág | (lásd fent) | A monociták képesek a kizárólag fagocitáló nagy falósejtté (makrofág) fejlődni, ha a véráramból a szövetekbe vándorolnak és differenciálódnak. |
Leukopéniát okozó gyógyszerek
szerkesztésBizonyos gyógyszerek hathatnak a fehérvérsejtek számára és működésére. A leukopénia a fehérvérsejtek számának csökkenését jelenti, ami érintheti a teljes fehérvérsejtszámot, vagy a fehérvérsejtek valamelyik csoportját. Például ha a neutrofilek száma alacsony, azt neutropéniának hívják. Ugyanígy a nyiroksejtek (limfociták) alacsony szintjét limfopéniának nevezik.
Leukopéniát okozhat például a klozapin nevű antipszichotikus gyógyszer, aminek ritkán még olyan hatása is lehet, hogy az összes granulocita (neutrofilek, bazofilek, eozinofilek) hiányzik.
További ilyen gyógyszerek az immunszuppresszív szerek, mint a szirolimusz, a takrolimusz, a mikofenolát-mofetil és a ciklosporin: ezek közös tulajdonsága, hogy visszafogják az immunrendszer működését. Az első immunszuppresszív hatású hatóanyagok a kortikoszteroidok közül kerültek ki, melyek a mellékvese kéregállományának középső rétege (zona fasciculata) által termelt hormonok módosított változatai.
Az immunszuppresszív szereket autoimmun betegségek terápiájában használják, illetve szervátültetést (transzplantáció) követően a beültetett szerv kilökődésének (rejekció) megelőzésére.
Kötött fehérvérsejtek
szerkesztésVannak fehérvérsejtek, amelyek a szövetekbe vándorolnak, és tartósan ott maradnak, nem vesznek részt a keringésben. Ezeknek a sejteknek gyakran sajátos nevük van, ami függ attól a szövettől, ahol letelepedtek (például a májban kötött nagy falósejteket Kupffer-sejtekként ismerjük). Ezeknek a sejteknek is fontos szerepük van az immunrendszer működésében.
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztésJegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- Fonyó Attila, Ligeti Erzsébet. Az orvosi élettan tankönyve. (Medicina Kiadó 2008) ISBN 978-963-226-126-3
- Szentágothai János – Réthelyi Miklós: Funkcionális anatómia (Medicina Kiadó 1989) ISBN 963 241 789 5.)
- Eldra P. Solomon – Richard R. Schmidt – Peter J. Adragna : Human anatomy & physiology ed. 2nd 1990 (Sunders College Publishing, Philadelphia) ISBN 0 03 011914 6
- Blue Histology Archiválva 2010. december 1-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul) (blood, Search, B, blood smear, human)