Dávid Ben-Gúrión

izraeli politikus, miniszterelnök, 1886-1973
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 28.

Dávid Ben-Gúrión (héberül: דוד בן-גוריון; angol átírással David Ben-Gurion, eredeti nevén David Grüen; Płońsk, Visztula tartomány, 1886. október 16.Tel-Aviv, Izrael, 1973. december 1.) izraeli politikus, miniszterelnök.

Dávid Ben-Gúrión
דוד בן-גוריון
Izrael 1. miniszterelnöke
Hivatali idő
1948. május 17. – 1954. január 26.
ElnökJichák Ben Cví
Zalmán Sazár
Elődúj tisztség
UtódMóse Sárett
Hivatali idő
1955. november 3. – 1963. június 26.
ElődMóse Sárett
UtódLévi Eskól
Az Izraeli Ideiglenes Államtanács elnöke
Hivatali idő
1948. május 14. – 1948. május 16.
Elődúj tisztség
UtódHáim Weizmann
Katonai pályafutása
Csatáielső világháború

Született1886. október 16.[1][2][3][4][5]
Płońsk[6]
Elhunyt1973. december 1. (87 évesen)[2][3][4][5][7]
SírhelyMidreshet Ben-Gurion
Párt
  • Mapaj (1930. január 5. – 1965. június)
  • Rafi (1965. július 14. – 1968. január 23.)
  • National List (1969–1973)
  • Workers of Zion (1905. október – 1919)
  • Labor Unity (1919. március – 1930. január 5.)

SzüleiAvigdor Ben Gurion
HázastársaPaula Ben-Gurion (1917 – 1968. január 29., halál)
Gyermekei
  • Amos Ben-Gurion
  • Renana Leshem
  • Geula Ben-Eliezer
Foglalkozás
  • politikus
  • szakszervezeti tisztségviselő
  • cionista
Iskolái
Halál okaagyi érkatasztrófa
Vallászsidó vallás

Díjak
  • Bialik-díj (1971)
  • a Tel-Aviv Egyetem díszdoktora
  • Jeruzsálem díszpolgára

Dávid Ben-Gúrión דוד בן-גוריון aláírása
Dávid Ben-Gúrión
דוד בן-גוריון aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Dávid Ben-Gúrión
דוד בן-גוריון
témájú médiaállományokat.
Dávid Ben-Gúrión 1949-ben

Apja Victor Grüen ügyvéd, anyja Sheindel Fridman. 12 évesen elhatározta, hogy politikával akar foglalkozni. 14 évesen két idősebb társával együtt létrehozta az Ezra ifjúsági mozgalmat, hogy a Palesztinába való kivándorlást segítsék elő. 16 évesen Varsóba ment, hogy ott megszerezze az érettségit. Közben, hogy eltartsa magát, egy modern szellemű héber iskolában tanított. 17 évesen csatlakozott a Póalé Cijón (Cionista Munkások) mozgalmához. 1905-06 között Oroszországban kétszer letartóztatták forradalmi-cionista tevékenysége miatt. A második letartóztatásakor csak egy barátjának az 1000 rubelje mentette meg a szibériai fogságtól. Kiszabadulása után elhatározta, hogy Palesztinába megy. Először Odesszába ment és ott egy orosz kereskedelmi hajóra szállva indult el az Ígéret Földjére, Erec Jiszráél-be.

1906. szeptember 9-én érkezett Jaffába az akkor 23 éves David Grüen.[forrás?] Földművesként kezdett el dolgozni, de hamarosan malária döntötte le a lábáról és egy orvos javasolta neki, jobban tenné, ha elhagyná az országot, mivel a klíma nem az ő egészségének való. De ő kitartott, és ekkor választotta a Ben-Gúrión nevet, melyet szívesebben használt, mint orosz nevét. Ez a név egy zsidó vezető neve volt a római kori Palesztinában a Második Templom lerombolásakor.

Támadta azokat a zsidó földtulajdonosokat, akik inkább az olcsó arab munkaerőt alkalmazták a frissen érkezett zsidók helyett. Sokszor sztrájkokat szervezett célja elérése érdekében. Egy hónappal Palesztinába érkezése után már részt vett a Jaffában tartott Póalé Cijón gyűlésén, ahol beválasztották a 10 fős bizottságba. Titokban egy Ramlehi arab kocsmában találkoztak, ahol megalkották az ún. ramlehi programot, amiben kifejtik, hogy „A párt célja: a zsidó emberek politikai függetlensége ebben az országban.”

Dávid Ben-Gúrión 1912-ben Jeruzsálemben csatlakozott a cionista munkásmozgalom (a Póalé Cijón) Ahdúd (Egység) című újságának szerkesztőbizottságához. 1911-ben a Bécsben tartott Póalé Cijón világkongresszusán képviselte Palesztinát. 1911-től jogot tanult a konstantinápolyi egyetemen. Amikor kitört az első világháború, már Palesztina felé tartottak nyári vakációjukra egy orosz hajóval, de egy német hajó megtámadta őket.

Palesztinában zsidó önkéntes milíciát szerveztek a zsidók elleni támadások miatt. 1915 elején Dzsemal pasa, mivel látta, hogy neveik az elkövetkező cionista kongresszusi listán szerepelnek, száműzte őket az Oszmán Birodalomból. Egyiptomba távoztak azon év márciusában. Ben-Gúrión segített a Zsidó Légió létrehozásában, amelyet Angliában állítottak fel és majd később Egyiptomba helyeztek át. Később az Amerikai Egyesült Államokba ment, hogy ott fiatal zsidókat toborozzon a Zsidó Légió számára és arra biztassa őket, hogy Palesztinába kell és érdemes jönniük a háború után. Mindezen tevékenységek közepette megismerkedett Paula Munweis-szel és 1917. december 5-én délelőtt 11.30-kor titokban összeházasodtak New Yorkban, a City Hallban. Amikor a Balfour-deklaráció (1917. november 2.) köztudomásra jutott, Ben-Gúrión éppen az USA-ban volt és ezt írta Háim Weizmannak: „Britannia nem adta vissza nekünk Palesztinát… [de] Britannia …elismert minket, mint nemzetet és a jogunkat egy országhoz. De csak a héber emberek tehetik ezt kézzelfoghatóvá, csak az ő lelkükkel, az erejükkel és tőkéjükkel, építhetik fel a Nemzeti Otthonukat és érhetik el a nemzeti újjászületésünket.” A háború után megalakították a Hisztadrútot (Zsidó Munkások Általános Szövetsége), 1922 decemberében, és meg is választották a főtitkárának. Ezzel ő lett a főtitkára az egyedüli, szervezetileg elismert politikai formációnak Palesztinában. A tagsági könyvének a száma a hármas volt. A Hisztadrút célja: Izrael állam megalakításának elősegítése. Ez volt Ben-Gúrión válasza a Balfour-deklarációra.

1921 márciusában létrehozták a Haganát, mint ‘véderőt’. 1930-ban részt vett a Mapaj (Izrael Földjének Munkáspártja) megalapításában. 1930 szeptemberében Berlinben ő nyitotta meg a Zsidó Munkások Világkongresszusát. 1934-ben a Zsidó Ügynökség végrehajtó bizottságának elnöke lett, egészen 1948-ig. 1939-ben megszületett a MacDonald-féle Fehér Könyv (1939. május 7.), amely nem tagadja meg a Balfour-deklarációt, de nem jelenti azt, hogy „Palesztinát zsidó állammá alakítják át.” Ez a lépés Ben-Gúriónékat arra ösztönözte, hogy Anglia ellen elindítsák a harcos cionizmust. Így fogalmazta ezt meg: „Úgy harcolunk a háborúban, mintha nem lenne Fehér Könyv, és úgy harcolunk a Fehér Könyv ellen, mintha nem lenne háború.” Ben-Gúriónt és más angolbarát cionista vezetőket London magatartása arra ösztönzött, hogy megszerezzék az Amerikai Egyesült Államok támogatását. 1942. május 11-én megalkották a Baltimore-programot, amelyben elutasítják az 1939-es Fehér könyvet és Izrael Állam megalakítását teszik céljaik elérésének első helyére. David Ben-Gúrión 1945. június 26-án New Yorkban egy sajtótájékoztatón ezeket mondta: „Ha a brit kormány tényleg fent szándékozik tartani a hatalmát és kierőszakolni a Fehér Könyvet, akkor állandó és brutális erőt kell alkalmaznia.”

1945. október 1-jén Ben-Gúrión kiadta a parancsot a britek elleni harc megkezdésére. Az első katonai akciót október 9-én hajtották végre, amikor is egy fogolytábort támadtak meg Atlítnál, és 200 foglyot szabadítottak ki. 1946. június 28-a Fekete Szombat, a britek az összes cionista vezetőt elfogták, kivéve Ben-Gúriónt, mivel ő Párizsban tartózkodott. Itt Ho Si Minh felajánlotta a zsidóknak a közép-vietnámi felföldet zsidó hazának.

1948. május 14-éről 15-ére virradóra a brit mandátum megszűnt Palesztinában, és május 14-én 16 órakor megszületett Izrael állam. 15-én az összes arab állam egyszerre támadt Izraelre. 1949. elejére megvédte területeit, és még növelte is azt. Ben-Gúrión sikeresen valósította meg az álmát és védte is azt meg. 1948-tól miniszterelnök és még 15 évig állt az állam élén, mint miniszterelnök 1963-ig, kivéve 1953-55 között. Politikai működése idején az ország még két háborúból került ki győztesen. Az ország népessége megháromszorozódott, 0,5 millióról 1,5 millióra emelkedett. 1965-ben megalapította a Ráfít (Izraeli Munkások és Nem-Partizánok Listája). Habár elvesztette pártjának vezető szerepét, a Kneszetben egészen 1970-ig tevékenyen részt vett, és utána visszavonult a politikából és a Negev-sivatagban lévő Sdé Bóker kibucba költözött. Tel-Avivban halt meg 1973. december 1-jén.

  1. חה"כ דוד בן-גוריון (גרין). Kneszet
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Бен-Гурион Давид, 2015. szeptember 28.
  7. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. a Német Nemzeti Könyvtár katalógusa (német nyelven). (Hozzáférés: 2022. július 31.)
  9. Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2023. január 29.)
  10. https://sztetl.org.pl/pl/dziedzictwo/rewolucje-i-utopie/dawid-ben-gurion
  • Gilbert, Martin: Israel. A History. London, 1998
  • Cambridge Encyclopedia, 1992
  • The MacMillan Encyclopedia. London, 1981
  • The New Encyclopedia Britannica. Vol I, 1991
  • Webster’s Biographical Dictionary. 1st ed. Springfiel, Mass., USA, 1966-os és 1974-es kiadása
  • Who was Who. 1988
  • Who’s Who. 1973-1974. 125th issue
  • World History. London, 1996

További információk

szerkesztés