Háim Weizmann

Háim Ázriel Weizmann (héberül: חיים־עזריאל ויצמן Cháim Ázriel Vájcman; Motal, Orosz Birodalom, 1874. november 27. – Rehovot, Izrael, 1952. november 9.) cionista vezető és izraeli politikus, a Cionista Világszövetség elnöke, majd 1949. február 17. és 1952. november 9. között (haláláig) a függetlenedett Izrael állam első elnöke.

Háim Weizmann חיים־עזריאל ויצמן
Háim Weizmann államfőként, 1949-ben
Izrael 1. elnöke
Hivatali idő 1949. február 17. – 1952. november 9.
Utód	Jichák Ben Cví
Született	1874. november 27. Motal, Orosz Birodalom (ma Fehéroroszország)
Elhunyt	1952. november 9. (77 évesen) Rehovot, Izrael
Sírhely	Rehovot
Párt	General Zionists
Házastársa	Vera Weizmann
Élettárs	Sophia Getzowa
Gyermekei	Mikael Oszer Weizmann Benjamin Weizmann =
Foglalkozás	politikus, biokémikus
Iskolái	Pinsk Realschule Technische Universität Darmstadt (1892–) Albert Ludwig Egyetem, Freiburg Berlini Műszaki Egyetem (1894–, kémia)
Vallás	izraelita
Díjak	a Jeruzsálemi Héber Egyetem díszdoktora (1947) Jeruzsálem díszpolgára
Háim Weizmann חיים־עזריאל ויצמן aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Háim Weizmann חיים־עזריאל ויצמן témájú médiaállományokat.

Élete

Az Orosz Birodalom letelepedési övezetében épült Motal faluban született egy jómódú zsidó fakereskedő harmadik gyermekeként — testvérei:

• Maria (Masha) Weizmann,
• Anna (Anushka) Weizmann,
• Moshe Weizmann és
• Shmuel Weizmann.

Apja a környéken kivágott fákat tutajoztatta a Visztulán a danzigi fűrésztelepekhez. Tizenegy éves koráig a helyi hagyományos zsidó iskolában, a héderben tanult, majd szülei Pinszkbe küldték.

Tizennyolc évesen apja egyik tutaján lehajókázott Kelet-Poroszországba. 1894-től a németországi Darmstadtban folytatta tanulmányait. Két év múlva Berlinbe költözött, ahol kémiát tanult a Műszaki Főiskolán. 1897-ben Svájcba költözött és a Fribourgi Egyetemen tanult; ott is doktorált 1899-ben szerves kémiából.

Hamarosan megvásárolta egy találmányát a Bayer AG, és ettől fogva nem kellett napi anyagi gondokkal küzdenie.

1901-től tanított segédtanárként a Genfi Egyetemen (Université de Genève), majd „rendes” tanárként 1904-től a Manchesteri Egyetemen (Victoria University of Manchester). Itt kezdett aktív kutatómunkába ifj. William Henry Perkin irányításával

A cionista mozgalomban

Kora gyermekkorától érdekelte az európai zsidóság helyzete és jövője. Még csak tizenegy éves volt, amikor egy levelében már azt prognosztizálta, hogy „a világ uralkodói és nemzetei” nyíltan a zsidó nép vesztére fognak törni, és ez a nép egyedül Angliától remélhet segítséget ahhoz, hogy visszatérhessen ősei földjére, Palesztinába, és ott újra naggyá válhasson.

1901-től fogva Weizmann részt vett a cionista mozgalom tevékenységében, Martin Buberrel és Berthold Feiwellel közösen egy palesztinai tudományos intézmény létrehozásáért lobbizva, melyet végül 1912-ben fel is állítottak Haifában. Miután 1904-ben Manchesterbe költözött, felvette a kapcsolatot Arthur Balfour korábbi brit miniszterelnökkel, aki támogatásáról biztosította Weizmannt egy független zsidó állam létrehozásával kapcsolatban.

1917-ben az Egyesült Királyság Cionista Szövetségének elnöke lett, ebben a tisztségében fontos szerepe volt az ún. Balfour-nyilatkozat kiadásában, mely az Egyesült Királyság támogatásáról biztosította a cionista mozgalmat egy palesztinai zsidó állam létrehozásában. Erre alapozva a cionisták nagyszabású kolonizációs programba kezdtek Palesztina területén, ami heves ellenállást váltott ki a helyi arab lakosság körében. A konfliktusok elsimítása érdekében került sor a Fejszál–Weizmann-egyezmény megkötésére, amely arab–zsidó együttműködést körvonalazott egymás független államainak megteremtésében a Közel-Keleten.

1920-ban Weizmannt a Cionista Világszövetség elnökévé választotta, ezt a tisztséget első ízben 1931-ig töltötte be, majd 1935-ben újraválasztották tisztségére. 1936-ban Dávid Ben-Gúriónnal közösen egy memorandumot küldött Stanley Baldwin brit miniszterelnöknek, amelyben felvetette Palesztina felosztását egy független zsidó és egy arab államra, de a miniszterelnök elutasította a tervezetet. A második világháború alatt az ő javaslatára hozták létre a Zsidó Brigádot, mely az Egyesült Királyság haderejének kötelékében harcolt.

Weizmann 1946-ban lemondott a Cionista Világszövetség vezetéséről, de miután 1948. május 14-én létrejött a független Izrael, 1949 februárjában megválasztották az ország államelnökévé. Tisztségét haláláig, 1952. november 9-ig töltötte be. Saját házának kertjében temették el.

Családja

Háim Weizmann 1906-ban vette feleségül a Németországhoz tartozó Zoppotban (ma Sopot, Lengyelország) Vera Hatzman doktornőt, házasságukból két fiú született. Kisebbik fiuk, Michael Oser Weizmann a második világháború idején az Egyesült Királyság légierőjének kötelékében szolgált, hadnagyi rendfokozatban, 1942-ben egy bevetésen vesztette életét.

Háim Weizmann unokaöccse, Ézer Weizmann is betöltötte Izrael államelnökének tisztségét, 1993–2000 között.

Magyarul megjelent művei

• Chaim Weizmann: A zsidó nép és Palesztina; ford. Osztern Lipót; Magyar Zsidók Pro-Palesztina Szövetsége, Bp., 1937

Források

• Zionist Leaders: Chaim Weizmann
• Zionism and Israel
• Richard Rhodes, 1986: Az atombomba története. Park Könyvkiadó, Budapest, 2013. ISBN 978-963-530-959-7 p. 99–103.