Palesztina

de facto állam a Közel-Keleten

Palesztina,[2] vagy hivatalosan a Palesztin Állam[3][4] (arabul: دولة فلسطين) de jure szuverén terület a Közel-Keleten,[5] amelyet 2012-ben 138 ország hivatalosan is elismert.[6] Területét Ciszjordánia és a Gázai övezet alkotja. Az ENSZ-ben megfigyelőként van jelen.

Palesztin Állam
دولة فلسطين
Palesztina zászlaja
Palesztina zászlaja
Palesztina címere
Palesztina címere
Nemzeti himnusz: Palesztin nemzeti himnusz

FővárosaKelet-Jeruzsálem
de facto: Ramallah
é. sz. 32° 00′, k. h. 35° 15′Koordináták: é. sz. 32° 00′, k. h. 35° 15′
Legnagyobb városGáza
Államformaköztársaság
Vezetők
P.A.H. vezetőjeMahmúd Abbász
MiniszterelnökMohammad Shtayyeh
Hivatalos nyelvarab

Tagság
Lista
ENSZ (állandó megfigyelő státusz), IMF, OIC, Arab Liga
Népesség
Népszámlálás szerint5 227 193 fő (2021)[1]
Rangsorban126
Becsült4 420 549 fő (2013. július)
Rangsorban126
Népsűrűség734,3 fő/km²
GDP
Összes5.550 milliárd $
Egy főre jutó1,500 $
Földrajzi adatok
Terület6 020 km²
Időzóna
(UTC+2)
Egyéb adatok
Pénznemjordán dinár (JOD)
egyiptomi font (EGP)
izraeli új sékel (ILS)
Hívószám970
Internet TLD.ps
Közlekedés irányajobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Palesztin Állam témájú médiaállományokat.

  A palesztin önkormányzat(ok) területe
  Izraeli fennhatóság
– –  Az 1949-es tűzszüneti határvonal („zöld vonal”)
  Fal vagy kerítés
  Út
   Izraeli kolónia

A Földközi-tenger keleti medencéjének keleti partjai mentén, a Levante térségében fekszik.

Az ENSZ 1947-es felosztási terve a Brit Palesztin Mandátum területét 56% (zsidó állam) és 42%-os (palesztin állam) arányban osztotta fel (Jeruzsálem városa és a környező területek, a teljes terület 2%-a, nemzetközi ellenőrzés és igazgatás alatt maradt volna), amit a zsidó szervezetek elfogadtak, de a palesztinok ezt méltánytalannak tartották, mivel nem tükrözte a népességi arányokat és a tényleges területi viszonyokat, így elutasították. 1948. május 14-én a brit mandátum megszűnt, a mandátum területén működő zsidó szervezetek kikiáltották Izrael állam megalakulását és függetlenségét. Május 15-én a környező arab államok beavatkoztak a Palesztin Mandátum területén zajló zsidó-palesztin polgárháborúba. Ez az 1948-as arab-izraeli háború az arab államok vereségével járt. A harcok során Izrael jelentős palesztin területeket szerzett meg és megközelítőleg 880 ezer palesztin kényszerült szülőföldje elhagyására.[7][8] A maradék 22% palesztin területet Jordánia (Ciszjordánia), és Egyiptom (Gázai övezet) szállta meg, ahol létrehozták a palesztin protektorátust,[8][9][10] amit 1959-ben a pán-arabista Gamal Abden-Nasszer az Egyesült Arab Köztársaság-hoz csatolt. 1967-ben Izrael megtámadta arab szomszédait és a hatnapos háború során elfoglalta Gázát és Ciszjordániát. E területeket jelenleg is katonai megszállása alatt tartja.[11] Az 1993-as oslói megállapodás (wd) óta a Gázai övezet és Ciszjordánia egyes területei felett a Palesztin Nemzeti Hatóság gyakorolhat korlátozott önkormányzatot, azonban Ciszjordánia területének 61%-a felett Izrael közvetlen irányítást gyakorol,[12] és ezeken a területeken az ENSZ által illegálisnak ítélt zsidó telepeket létesített és létesít,[13][14] míg a Gázai övezetben a palesztin politikai szervezetek közti belharcok következtében 2006 óta a Palesztin Nemzeti Hatóság helyett a Hamász iszlamista nacionalista szervezet kezében van a tényleges irányítás.[15]

Bár Palesztina Kelet-Jeruzsálemet tekinti fővárosának, a város izraeli megszállás alatt áll, és a rá mint fővárosra vonatkozó palesztin és izraeli igényeket a nemzetközi közösség többnyire nem ismeri el.[16]

Földrajz szerkesztés

A Palesztin Állam két részterületből, Ciszjordániából és a Gázai övezetbő áll. Ciszjordániát északon az As Samirah 150 méteres fennsíkja, délen pedig a Bibliából ismert Júdea mesés tája jellemzi. Délkeleti határán a világ legsósabb belvizi tava, a Holt-tenger ad némi turizmust e zavaros területnek.

Keleten Ciszjordánia magába foglalja a Júdeai-sivatag nagy részét, beleértve a Holt-tenger északnyugati partvonalát.

Jelentősebb folyója az állam keleti szélén a Jordán.

A Gázai övezetben van az ország legfontosabb kikötője, Gáza városánál. Az Egyiptomot Izraellel összekötő vasút teljes egészében áthalad mindhárom városán.

Éghajlat szerkesztés

Ciszjordánia éghajlata többnyire mediterrán, a magaslati területeken kissé hűvösebb az izraeli partvonalhoz képest. Keleten Ciszjordániát száraz és forró éghajlat jellemzi. Jerikóban az évi csapadékmennyiség csak 200 mm körül alakul, amely zömmel a téli hónapokban hull le.[17] A napsütéses órák száma igen magas, Jerikóban évi mintegy 3550 óra.[17]

A Gázai övezet forró, félszáraz éghajlatú (Köppen: BSh), enyhe telekkel és száraz forró nyárral. A csapadék általában november és március között hull le, az éves csapadékmennyiség 300–400 mm közötti.[18][19]

Környezeti problémák szerkesztés

A Gázai övezet problémái közé tartozik az elsivatagosodás, a nem megfelelő szennyvízkezelés, a talajromlás és a felszín alatti vízkészletek kimerülése és szennyeződése. Ciszjordániában hasonló problémák jelentkeznek, de az édesvízkészlet bőségesebb.[20]

Története szerkesztés

Ókor szerkesztés

A terület az ókori Egyiptom XIX. dinasztiája idején a Hettita Birodalom, Babilónia és az Egyiptomi birodalom közti határterületként többnyire egyiptomi fennhatóság alatt állt, Kánaán országaként utaltak rá. Babiloni szövegekben a Kánaánnak megfelelő szó Kinahhu-nak hangzik, s ez jelentette eredetileg a piros bíbort, amelyet a tengerből halászott bíborcsigából nyertek. Eszerint Kánaán azt jelenti, hogy „Bíbor ország”, ugyanaz, mint a görög Fönícia név.

A kádesi csata után, II. Ramszesz és a hettiták közötti békeszerződés értelmében a határokat kölcsönösen elismerték.

 
Filiszteus hadihajó ábrázolása III. Ramszesz Medinet Habuban álló templomából

Merenptah fáraó még sikerrel védi a területet a tengeri népek támadása ellen (i. e. 1208). Az erről szóló leírásban, a Merenptah-sztélében említik először az izraeli népet, ez az Izrael név első írásos emléke, egyúttal Izrael egyetlen említése régi egyiptomi szövegekben. „Kánaán népe nyomorult fogoly, Askelon meghódítva, Gezert elfoglaltam, Janoám elpusztult, Izrael puszta, magva nincs többé.” A szöveg rövidsége miatt nem vonhatók le messzemenő következtetések, megállapítások, de míg a többi név után az országot jelentő determinatívum áll, Izraelé után a népet jelentő, ami arra utal, ebben az időben nem országként, hanem népként (esetleg nomádokként), állandó városállam nélküli csoportként tekintettek rájuk.[21]

III. Ramszesz idejében a tengeri népek elsöprik a Hettita Birodalmat, megszerzik a tengerparti területeket, de a Nílus deltáját és az Egyiptomi Birodalmat III. Ramszesz egy elkeseredett csatában megvédi a tengeri népek támadásával szemben (i. e. 1174 vagy 1178). E tengeri népek egyikét magyarul filiszteusoknak nevezik. E nép nevéből származik a mai palesztin népnév és Palesztina elnevezése is.

A Földközi-tenger partvidékén i.e. 1200 körül letelepedő filiszteusok számos kisebb-nagyobb települést, köztük öt jelentős várost emeltek. Ez az öt város, Gáza, Askelón, Asdód, Ekron és Gát pentapoliszt, azaz az öt városból és birtokaikból álló kereskedelmi és védelmi szövetséget alkotott. Róluk és cselekedeteikről a Biblia számos helyen, többek közt a Bírák könyve 3. fejezetében és Sámuel első könyvének 4. fejezetében is megemlékezik. E korban kezdődött a területért folytatott több évszázados izraeli-filiszteus háborúskodás.

Hérodotosz a tengerparti és az azon túli területeket is a Palesztina néven nevezi.

 
Palesztina Jézus korában

A filiszteusok idővel beolvadtak a terület lakosságába, de Palesztina mint földrajzi név fennmaradt.

Hadrianus császár, az utolsó zsidó nemzeti szabadságharc, a Bar Kohba felkelés leverését követően (i. sz. 135), Júdea tartományt és a környező területeket Szíria Palesztina néven szervezte újjá, a zsidóknak pedig megtiltotta a jeruzsálemi letelepedést. Al-Quds város (Jeruzsálem) a császár családi nevéről az Aelia Capitolina (isteni Aelius) nevet kapta.[22] A terület eztán évszázadokig viselte a Palesztina nevet.

Középkor szerkesztés

A területet az első ezredforduló illetve a keresztes háborúk korától Szentföldnek is nevezik.

Palesztina 1516-tól az Oszmán Birodalom része volt.

20. század első fele szerkesztés

Az első világháború után az antant hatalmai felosztották maguk közt az Oszmán Birodalom területeit. A Levante területe mandátumként került francia és brit fennhatóság alá. Ezt a fennhatóságot a világháború után létrehozott Népszövetség törvényesítette a mandátumrendszer keretében. A népszövetségi mandátumok rendszerét az 1919. június 28-án hatályba lépett Nemzetek Szövetsége Egyezségokmányának 22. cikkelye hozta létre. Így került a terület brit fennhatóság alá, Brit Palesztin Mandátum néven. A brit igazgatás 1920 júliusában kezdődött, a mandátum pedig 1923. szeptember 29-től volt hatályos.

Az I. világháború vége és 1947 között brit mandátumterület, tulajdonképp gyarmat volt. Ekkor indult meg azsidók cionista mozgalom szervezte betelepülése, amit a zsidók hazatérésnek (alija) neveznek.

A brit mandátum fennállása alatt a mandátum területére több hullámban jelentős számú, főleg Európából jövő cionista zsidó bevándorló érkezett, ami jelentősen megváltoztatta a terület népességének összetételét. A zsidó bevándorlás etnikai feszültségekhez és polgárháborús helyzet kialakulásához vezetett.

A második világháború után szerkesztés

 
Az ENSZ 1947-es terve a Palesztin Mandátum felosztására

1947-ben zsidók tulajdonában 1850 km² volt, Palesztina területének 7,04%-a. Közbirtok, vagy a „korona birtoka”, amit a mandátumterület kormánya kezelt, a teljes terület 70%-a volt, főleg a Negev-sivatag. A többi volt arabok, keresztények vagy bárki más kezén.

1947. november 29-én az ENSZ Közgyűlése Palesztinát zsidó és palesztin államra osztotta.

1977 óta ezen a napon tartják a tagállamok a „Palesztin szolidaritás nemzetközi napját”.

Az Irgun Zvai Leumi[23] és a Stern[24] zsidó csoportok a zsidók által lakott területeken gerilla harcot folytattak és terrorcselekményeket hajtottak végre. Így például 1946. április 25-én gépkocsikban alvó angol katonákat öltek meg az Irgun fegyveres szabadságharcosai, 1946. július 22-én pedig felrobbantották a King David Hotelt 97 embert megölve.[25] 1947. április 18- és 20-án bomba robbantás két kórházban, 1947. szeptember 26-án pedig kiraboltak egy bankot Ramlában.[26] Az angol kormány ekkor 50 ezer dolláros vérdíjat tűzött ki az Irgun vezető Menáhem Begin fejére, de elfogni nem tudták.

1948. április 9-én jeruzsálemi övezethez tartozó Deir Jassin palesztin faluban elkövetett vérengzésért is az Irgun csoport a felelős, amelynek során több mint 100 embert öltek meg, lányokat és asszonyokat erőszakoltak meg,[27] mert ennek a falunak a lakosai gyilkolták le a Jeruzsálembe élelmiszert szállító teherautók zsidó személyzetét. Az Irgun egyik vezetője volt a később Nobel-békedíjjal kitüntetett izraeli miniszterelnök, Menáhém Begín.[28]

1948. május 14-én megalakult Izrael állama, a Palesztin mandátum területének az 56%-án. Az ezelőtti 1947-48-as civil háborúban több mint 250 ezer Palesztin lett kiszorítva otthonából, amely később ürügyként szolgált az arab támadásra.[29] A gyengén felszerelt palesztin milíciák, és a környező arab államok megtámadták Izraelt május 15-én, kitört az első arab–izraeli háború, amely az arab fél vereségével ért véget, többek között mivel hadműveleteiket nem hangolták össze. Az 1947–1949-es eseményeket a palesztinok a „nakba”-nak nevezik, amely arabul katasztrófát jelent: 711 000 embernek, a lakosság 80%-ának kellett elhagynia lakóhelyét és vált menekültté melyeknek a túlnyomó többsége a mai napig nem térhetett vissza.[30] Ezen kívül 400–500 település lett elpusztítva, és több ezer ember halt meg.[31][32][33]

A második arab–izraeli háború (a szuezi válság) szerkesztés

1956-ban elkezdődött a szuezi válság. Izrael tiltakozott Egyiptom intézkedése ellen, amellyel kizárta őt a Szuezi-csatorna használatából. Október hónap végén Izrael Nagy-Britanniával és Franciaországgal együtt megtámadta Egyiptomot, elkezdődött a második arab-izraeli háború. A konfliktusnak a Szovjetunió és az ENSZ vetett véget.

1959-ben a palesztin menekültek között megalapították a Fatah mozgalmat,[34] amely a palesztin függetlenségért küzdő egyik meghatározó mozgalom, majd a palesztin szervezetek összefogásával 1964-ben létre jött a Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ).

1967-ben Izrael megtámadta arab szomszédait és a hatnapos háború során elfoglalta Gázát, Ciszjordániát, a Golán-fennsíkot és Kelet-Jeruzsálemet. Ezek a területek jelenleg (2024) is Izrael katonai megszállása alatt állnak.[35] Jeruzsálemet az izraeliek Izrael fővárosává nyilvánították. Az egyoldalú lépést számos nemzetközi szereplő és a palesztin fél elutasította.

Ezután a palesztin szervezetek gyakran nyúltak a terror eszközéhez. 1970-ben megalakult a Fekete Szeptember terrorszervezet, amely terrortámadásokkal igyekezett kikényszeríteni a palesztin függetlenséget. Leghíresebb akciójuk az 1972-es müncheni olimpia izraeli csapatának elrablása volt. Az akció során 11 izraeli sportoló, öt terrorista és egy német rendőr halt meg. Később, 1987-ben létrejött a Hamász politikai mozgalom és terrorszervezet is, amely meghatározó szerepre tett szert a palesztinok között.

1973-ban Szíria és Egyiptom meglepetésszerű támadást intézett Izrael ellen. Kitört a jom kippuri háború.

1982-ben első libanoni háború (Izrael-Libanon).

1987-kitört az első palesztin intifáda (felkelés az izraeli megszállás ellen), amely hat évig tartott.

1988. november 15-én a Palesztinai Felszabadítási Szervezet egyoldalúan kinyilvánította Palesztina függetlenségét.

Oslói megállapodás és békefolyamat szerkesztés

1993-ban, miután Izraelben békepárti kormány került hatalomra, titkos tárgyalások kezdődtek Oslóban a palesztinok és izraeliek között. A tárgyalások eredményeképpen 1993. szeptember 13-án Washingtonban Jichák Rabin izraeli miniszterelnök és Jasszer Arafat, a PFSZ-elnöke megállapodást írt alá, ami oslói megállapodás néven vált ismertté. Ezzel véget ért az első intifáda. A megállapodás értelmében a Palesztin területek korlátozott önrendelkezéshez jutottak, és megkezdődött az izraeli csapatkivonás. Noha a megállapodásban foglaltak teljesülése többször elakadt, Palesztina irányítása fokozatosan a Palesztin Hatóság kezébe került.[36]

A konfliktus fokozódása miatt 2000-ben kitört a második palesztin intifáda, ami amerikai közvetítéssel, Camp Davidben zajló tárgyalásokhoz vezetett. A tárgyalások nem hoztak eredményt. Izrael a 2000-es években biztonsági kerítés kiépítését kezdte meg a palesztin területek körül. Ezt 2004. július 9-én a hágai Nemzetközi Bíróság törvénytelennek ítélte, majd az ENSZ is elítélő határozatot hozott.[37]

 
Ciszjordániát és Izraelt elválasztó határerődítmény

2002-ben Út a békéhez békefolyamat.

 
Az izraeli elválasztó fal Jeruzsálem közelében

2005-ben Izrael kiürítette a gázai zsidó településeket, és kivonult az övezetből.

2006-ban kitört a második libanoni háború Izrael és a Hezbollah között.

2007. június 14-én a Hamász palesztin radikális terrorszervezet fegyveres felkelést hajtott végre a vele rivális Fatah szervezet ellen, és átvették a hatalmat a Gázai övezet felett. Több száz fegyverest legyilkoltak. Ezt követően, az addig korántsem felhőtlen viszonyok között, ámde egységkormányzásban álló két palesztin frakció között végleges szakítás következett be. Ennek folyományaként ma, de facto két Palesztin önkormányzat van és egyik sem ismeri el a másikat: a szélsőséges Hamász uralja a Gázai övezetet, és a mérsékelt Fatah által irányított Ciszjordánia.

2007. november 27-én Ehúd Olmert izraeli miniszterelnök és Mahmúd Abbász palesztin elnök megállapodott, hogy tárgyalásokat kezdenek minden vitás kérdésről és 2008 végéig valamiféle megállapodásra jutnak.

2013. május 14-én Kairóban a Hamasz és a Fatah kölcsönösen megállapodott abban, hogy három hónapon belül meghatározzák a választások időpontját és egységkormányt hoznak létre a palesztin területeken - vagyis a Gázai övezetben és Ciszjordániában.[38]

Diplomáciai elismerés szerkesztés

 
A palesztin államot elismerő országok (2010. december)

Magyarország részéről szerkesztés

A Palesztinai Felszabadítási Szervezet irodája 1975-ben kezdte meg működését Budapesten. A palesztin képviselet 1982-ben diplomáciai rangot kapott. 1988. november 15-én Magyarország elismerte a palesztin állam „kikiáltását”, azóta a palesztin képviselet nagykövetségként működik. Palesztina magyarországi nagykövete Elian Keswani. [39].

Magyarország 2000. augusztus 29-én nyitott képviseleti irodát a Palesztin Nemzeti Hatóság területén fekvő Rámalláhban.

 
A Törvényhozó Tanács (parlament) épülete Ramallahban

Államszervezet és közigazgatás szerkesztés

Az állam félelnöki rendszerű köztársaság.[40] Izraellel a szuverenitási vita a 2020-as évek elején sem zárult le.

Alkotmány, államforma szerkesztés

Végrehajtás, törvényhozás, igazságszolgáltatás szerkesztés

Igazságszolgáltatás szerkesztés

Védelmi rendszer szerkesztés

Politikai pártok szerkesztés

Lakosság szerkesztés

 
Áthaladni szándékozó palesztinok egy izraeli ellenőrzőpontnál

Népességének változása szerkesztés

A lakosság száma 3 761 676 fő volt a 2007 novemberi népszámlálás szerint. 2021 májusában már mintegy 5,23 millió lakosa volt.[41] Az előrejelzések további gyors növekedés mutatnak, 2025-re mintegy 5,74 millió fős népességet.[41]

A népesség alakulása 2014 és 2021 között
Lakosok száma
4 550 368
4 684 777
5 227 193
201420172021
Adatok: Wikidata
 
Ramallah

Nemzetiségek szerkesztés

Demográfia szerkesztés

  • 0-14 éves 42,4%
  • 15-64 éves 54,2%
  • 65 éves és idősebb 3,4%

Az élveszületések száma: 30,99/1000 főre vetítve.

Vallás szerkesztés

A lakosság 75%-a muszlim, 17% zsidó, 8%-a keresztény.

A Gázai övezet lakosságának vallási összetétele: 90,1% muzulmán, 0,1% zsidó és 9,8% keresztény.

Települések szerkesztés

 
Hebron
 
Betlehem

Kultúra szerkesztés

Világörökség szerkesztés

Gasztronómia szerkesztés

 
A muszahán

A palesztin konyha nagyon közel áll a jordániai, szíriai és libanoni konyhához, s jelentős oszmán-török hatással rendelkezik. A gázai terület gasztronómiája már eltérőbb, arra sokkal inkább a levantei kulináris jegyek a jellemzők.

Az egykori Galilea területén gyakori alapanyag a kibbee nevű rizsfajta.[42] A ciszjordániai régió jellegzetessége a tabún nevű kenyér. A desszertek népszerűek és széles a választék belőlük. Általában datolyából, sajtból, mandulából, dióból és pisztáciából készítik ezeket. Gyümölcsleveket szentjánoskenyérfagyümölcsből, tamarinduszból és sárgabarackból készítenek.[43]

Az északi régióban gyakori fogás a piláf, amelynek alapanyagai rizsliszt, rizs, apróra vágott bárányhús és fenyőmag, ízesítve különféle fűszerekkel, báránycomb vagy baromfihús kíséretében. Ciszjordánia különlegessége a muszahán, amelynek alapja a tabún, megtöltve pörkölt baromfihússal, hagymával, szegfűborssal és fenyőmaggal.

Gazdaság szerkesztés

A palesztin gazdaságot sújtják Izrael személy- és árumozgást korlátozó intézkedései, és a természeti erőforrások (például víz) izraeli korlátozása, ezért az jobbára segélyekre épül. Az arab országokkal szemben az Európai Unió, az USA és Izrael csak a Fatah szervezetet részesítik támogatásukban, a Hamászt nem. A Gázai övezetben gyakran korlátozzák az üzemanyag, az élelmiszer és egyéb árucikkek behozatalát az izraeli hatóságok, remélve, hogy így a Hamász elveszíti támogatottságát.

A segélyek körül mindig is sok vita folyt, bár mindkét palesztin szervezet igyekszik a blokád alatt élő civileken segíteni és szociális támogatást nyújtani.

Jegyzetek szerkesztés

  1. http://www.pcbs.gov.ps/site/881/default.aspx#Population
  2. A „Palesztina” terminussal kapcsolatban a Közel-Keleten terminológiai harc folyik. Lásd: Ivo Samson: Közép-Kelet. A tisztázatlan terminológiától a konkrét konfliktusig Archiválva 2007. december 18-i dátummal a Wayback Machine-ben
  3. Bissio, Robert Remo, ed. (1995). The World: A Third World Guide 1995–96. Montevideo: Instituto del Tercer Mundo. p. 443. ISBN 978-0-85598-291-1.
  4. Refugees, United Nations High Commissioner for: Refworld | State of Palestine (angol nyelven). Refworld. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  5. Wayback Machine. web.archive.org, 2016. október 3. [2016. augusztus 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 14.)
  6. Palestinians win implicit U.N. recognition of sovereign state”, Reuters, 2012. november 29. (Hozzáférés ideje: 2023. május 14.) (angol nyelvű) 
  7. Itzhak Galnoor – Yi???q Gal-Nûr: The Partition of Palestine: Decision Crossroads in the Zionist Movement. 1995–01–01. ISBN 978-0-7914-2193-2 Hozzáférés: 2023. november 2.  
  8. a b Haddad, Mohammed: Palestine and Israel: Mapping an annexation (angol nyelven). Al Jazeera. (Hozzáférés: 2023. november 2.)
  9. Yitzhak Oron: Middle East Record Volume 1, 1960. 1960. Hozzáférés: 2023. november 2.  
  10. Henry Laurens: La question de Palestine. 1999. ISBN 978-2-213-63358-9 Hozzáférés: 2023. november 2.  
  11. Rût Lapîdôt – Moshe Hirsch: The Jerusalem Question and Its Resolution: Selected Documents. 1994–05–19. ISBN 978-0-7923-2893-3 Hozzáférés: 2023. november 2.  
  12. Orhan Niksic – Nur Nasser Eddin – Massimiliano Cali: Area C and the Future of the Palestinian Economy. 2014–07–10. ISBN 978-1-4648-0193-8 Hozzáférés: 2023. november 2.  
  13. Thawaba, Salem (2019). "Building and planning regulations under Israeli colonial power: a critical study from Palestine". Planning Perspectives. 34 (1): 133–146.
  14. https://academic.oup.com/icon/article/4/3/540/646388?login=false
  15. Tristan Dunning: Hamas, Jihad and Popular Legitimacy: Reinterpreting Resistance in Palestine. 2016–01–29. ISBN 978-1-317-38495-3 Hozzáférés: 2023. november 3.  
  16. UN: Status of Jerusalem. (Hozzáférés: 2015)
  17. a b Climate data for Jericho Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben, Arab Meteorology Book
  18. Climate data for Gaza, Arab Meteorology Book
  19. Gaza, Gaza Strip Travel Weather Averages (Weatherbase). Weatherbase. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  20. Search. web.archive.org, 2022. február 23. [2022. február 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  21. Carol A. Redmount, 'Bitter Lives: Israel in and out of Egypt' in The Oxford History of the Biblical World, ed. Michael D. Coogan, (Oxford University Press: 1999), p.97
  22. Tanulmányok
  23. Irgun Zvai Leumi (angol nyelven). Encyclopeadia Britannica. (Hozzáférés: 2014. október 24.)
  24. Stern gang (angol nyelven). Encyclopeadia Britannica. (Hozzáférés: 2014. október 24.)
  25. Palestine: events in 1946 (angol nyelven). British Forces in Palestine. (Hozzáférés: 2014. október 24.)
  26. Palestine: events in 1947 (angol nyelven). British Forces in Palestine. (Hozzáférés: 2014. október 24.)
  27. Palestine: events in 1948 (angol nyelven). British Forces in Palestine. (Hozzáférés: 2014. október 24.)
  28. Menáhém Begín (angol nyelven). Encyclopeadia Britannica. (Hozzáférés: 2014. október 24.)
  29. A History of the Arab–Israeli Conflict: "Keesing's Contemporary Archives" (London: Keesing's Publications, 1948–1973). p. 10101.
  30. Lebanon: Exiled and suffering: Palestinian refugees in Lebanon | Amnesty International. web.archive.org, 2013. december 11. [2013. december 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. november 3.)
  31. Israel Must Recognize Its Responsibility for the Nakba, the Palestinian Tragedy”, Haaretz (Hozzáférés ideje: 2023. november 2.) (angol nyelvű) 
  32. Naseer Aruri: Palestinian Refugees: The Right of Return. 2001–07–20. ISBN 978-0-7453-1777-9 Hozzáférés: 2023. november 2.  
  33. Slater, Jerome (2020). Mythologies Without End: The US, Israel, and the Arab-Israeli Conflict, 1917-2020. Oxford University Press. p. 406. ISBN 978-0190459086.
  34. A Fatah történelme, dióhéjban (1954-2008) Archiválva 2011. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben judapest.org, 2008. augusztus 3.
  35. A kudarc ára a halál – index.hu, 2012. november 18.
  36. A palesztin-izraeli békefolyamat kronológiájaOrigo, 1999. szeptember 4.
  37. Az Izraeli Bíróság néhány ítéletére a palesztinok javára módosítják a ciszjordániai kerítést – Transindex, 2007. szeptember 7.
  38. Együtt kormányozna a Hamász és a Fatah – Origó, 2013. május 14.
  39. https://www.palestine.hu/a-nagykovetseg/palesztina-magyarorszagi-nagykovetei/
  40. Permanent Observer Mission of the State of Palestine to the United Nations - Declaration of Independence (1988) (UN Doc). web.archive.org, 2014. június 8. [2014. június 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  41. a b PCBS | Estimated Population in the Palestine Mid-Year by Governorate,1997-2026. www.pcbs.gov.ps. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  42. An Introduction to Palestinian Cuisine: Typical Palestinian Dishes (Wayback Machine). [2014. január 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. január 1.)
  43. Culture and Attraction: Gastronomy (Wayback Machine)[halott link]

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Palesztina témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés